A Titanic nekem is az egyik kedvenc filmem, de elsősorban nem a love story vonal miatt, hanem az egész, ahogy megcsinálták, kezdve a látványtól, ami olyan élethű volt, hogy majd leúszott a vászonról, és folytatva azokkal a mellékes képsorokkal, amelyek a valóságos tragédiát mutatták: a lezárt lépcsőházakkal, a süllyedés előtt egymást kezét fogó öreg házaspárral, a gyerekeinek az utolsó mesét felolvasó és könnyeivel küszködő anyukával, akik már tudták, hogy nincs esélyük túlélni... Ehhez képest Leo és Kate tragédiája szinte eltörpült, ami végül is nem baj, mert ez lehetett a rendező célja is: az ő sorsukon keresztül bemutatni egy sokkal szélesebb körű tragédiát, ami azért is nagyon megrázó, mivel mindenki tudja, hogy igaz, így történt. Lehet, néhol a film már kicsit átcsap hatásvadászatba, de nálam még a türési határon belül volt ez a része.
Engem nagyon megrázott a Titanic igaz története, mint ahogy máskor is megrendít, amikor azt tapasztalom, hogy az emberi felelőtlenség mihez tud vezetni. Annyira, hogy kétszer megnéztem moziban, de azóta sem voltam képes megint, pedig itt a DVD. Inkább csak a zenéjét szoktam hallgatni néha.