Pildi

Ez a rész számomra is az epizód egyik erőssége, mert olyan meghitt. A csókot már említettem, de az egész jelenetet nem méltattam ebből a szempontból, pedig a meghittsége az, ami különlegessé teszi. A meghitt szó pedig nem jelent feltétlenül nagy dolgokat, érzelmeket, vallomásokat, sokkal inkább azt sugallja, hogy az érzelmek már olyan mélyek, hogy beépültek a zsigerekbe, és nincs is rá szükség, hogy hevesen egymás tudomására hozzák.

No, akkor én is megkaptam a választ a kérdésemre.

Csak nem a Gyűrűk Uráról van szó? Azt még éppen el is tudom képzelni, mivel rám is nagy hatással volt, de az nálam még a tizenéves korszakhoz tartozik, mert akkor olvastam a könyvet, így ezután a filmek már hiába jöttek vagy 15 évvel később, ez nem a harminc éves korszakomhoz tartozik. Arról nem is beszélve, hogy bár nagyon jók a GYU filmek, de mivel minden jóakarat ellenére nem sikerült elkerülniük azt a helyzetet, hogy nem teljesen olyanok lettek, legalábbis hangulatban, mint a regény, így rajongói szintig nem is jutott eszembe eljutni ezzel kapcsolatban.

Na végre én is látom, mi is pontosan az a Netikett, eddig csak hallomásból és csak úgy nagyjából voltam tisztában a szabályaival.

Azt viszont nem értettem, Padmé miért viszi el magával a fénykardot. Letehette volna az asztalra feltűnés nélkül, Organa nem hiszem, hogy figyelte volna, hiszen már elindult.

Tökéletes évadzáró a Hostage Crisis! Cad Bane western rosszfiú stílusa nagyon jól passzolt a fejvadász karakterhez a Szenátus platformján tett belépőjénél kezdve az épületen végigvonulásukon keresztül, és ahogy belépett a lezárt helységbe, az is tisztára olyan volt, mint amikor a vadnyugati bandita lazán besétál a Saloon-ba... Anakin és Padmé ismét együtt ? remek! A csóknak is örültem, remélhetőleg nem csak annyiszor volt benne részük a háború idején, ahányszor mi láthatjuk. Padmé sokkal felnőttebb, ez tisztán kijött a párbeszédből, bár én nagyon megértem Ani hozzáállását a kérdéshez: alig találkoznak, bármelyikük (de főleg ő) bármikor meghalhat egy küldetésben, akkor legalább a kínálkozó (valószínűleg kevés) lehetőséggel élniük kellene, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. És milyen igaza van... A hangulati váltás nagyon jól sikerült, ahogy a csókjuk után egyből azt látjuk, hogy veszi át az irányítást az épületben Cad Bane. Könyörtelen és elszánt a banda. Vajon ki bérelte fel őket? Zirro mintha meglepettnek tűnt volna, és Bane nem is úgy beszélt vele, mint ahogy egy megbízóval szokás, bár a fizetséget tőle kérte... Egyszóval nagyon tetszett, és a végén egyértelmű lett, hogy a fejvadászok felé tolódik a hangsúly a második évadban, amit én nem bánok, színesedjen a szereplők és a lehetséges konfliktusok palettája. Az előző rész végén azt gondoltam, hogy kár, hogy nem az lett az évadzáró epizód, mert olyan szép kerek egészet adott az a három rész együtt, de most már látom, hogy épp egy ilyen befejezést kellett kapnunk, ami feldobja a labdát és mintegy bevezeti a második évadot. Amit én is nagyon várok már most Szerk.: most olvastam igazából vissza, és látom, hogy a "Ki bérelte fel Bane-t?" kérdés már volt téma. Szerintem egyébként biztos nem Jabba volt, mert még nem hiszem, hogy megbocsátotta neki, amit a fiacskájával művelt. Azt viszont továbbra sem hiszem, hogy Zirro maga volt a megbízó.

De régen hallottam már ezt a nevet, pedig az első lemezük nagyon tetszett!

Nem is tudtam, hogy a nagybetű kiabálást jelent. Nem csak a kiemelés eszköze?

Csatlakozom: köszönjük szépen a sok munkát és a remek fordításokat minden résztvevőnek, a mostaniért és az előző feliratokért is! Nagyon jó és gyors munkát végeztetek! Az új évadig pedig újra lehet nézni minden részt, de főleg a kedvenceket. Nálam a kedvenc lista jelenleg elég hosszú, kb. 8 rész biztos van benne, így a díjkiosztó jelölésekhez lesz min gondolkoznom...

frenkie, igazán jólesik, hogy épp én jutottam az eszedbe. Szívesen tennék próbát ezzel a filmmel, keresgélni is kezdtem a neten, hogy lehet-e kapni nálunk, de egyelőre nem találtam sehol. De majd még próbálkozom.

Részemről én nem tudom elképzelni, hogy speciel rám bármi is olyan hatással lehetne most, mint a Star Wars volt. Ennek persze valószínűleg az az oka, hogy az ilyen szerelemhez olyan fogékony lélek kell, ami csak egy bizonyos korban adatiik meg a legtöbb embernek (bár tudjuk, vannak kivételek ), és ez a kor nálam már elmúlt. Biztos, hogy az első három rész nem tett volna önmagában már rajongóvá, ha nincs az előző "következő" három. Szerintem ehhez tizenévesnek kell lenni. Ahogy olyan rajongót sem ismerek, aki 30 fölött lett nulláról az. Bár az is igaz, hogy rajtatok kívül nem ismerek SW rajongókat, így a mintavétel nem igazán széles körű. Javítsatok ki, ha tévednék... Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tudék lelkesedni új filmekért, vagy akár új univerzumért (mint amilyet az Avatar tár majd elénk, úgy sejtem a leírtakból), de ez a lelkesedés legjobb esetben is fényévekre lesz attól, amit az SW jelent nekem. Mert az örök szerelem lesz, ettől semmi nem fog megmenteni, úgy látom. De persze örülnék neki, ha egy új rajongói széria venné kezdetét az Avatarral, drukkolok, hogy így legyen, mert ezzel minden mozi szerető csak jól járhat.

Ez nagyon szép film volt. Először végig sem akartam nézni, mert elég hosszú, de megérte.

Engem leginkább mindig az Ep2 és Ep3 között játszódó könyvek érdekeltek elsősorban, és ilyen témájú könyveket keresgéltem az angol választékból. Az Approaching Storm elég jó volt (Luminara és Obi-wanék közös kalandja), de a Jedi Trial kevésbé. Ugyanakkor amióta elindult a TCW (én a korábbi Clone Wars rajzfilmet nem néztem), teljesen elvesztettem az érdeklődésemet ezen korszak iránt. A sorozat éppen arról szól, amire kíváncsi voltam.

Én ezt most kihagyom, mert foglalt a TV. Meg aztán végül is bármikor megnézhetem

Nem baj, így van esélye a kellemes meglepetéseknek. Néha az is jó! Én a Felvér herceget vártam eddig leginkább, de a HP topikban olvasott negatív hírek már el is vették a kedvemet. Viszont remélem, hogy menet közben azért megjön a kedvünk majd még egy-két alkotáshoz.

Ez remek ötlet, a régi kvíz is jó volt, bár én csak végén kapcsolódtam bele. És hogy ne most kezdődjön, az is OK, mert jó volna előtte minden epizódot még egyszer-kétszer megnézni, hogy legyen némi esélyem pontot szerezni.

Mielőtt megölte, azelőtt sem haragudott. Nem haragból tette, hanem célszerűségből, hogy mindenki lássa, hogyan jár, aki nem elég jól végzi a dolgát.

Sajnos én pedig úgy vagyok, hogy ha előre nagyon istenítenek valamit, akkor az nálam már eleve hátránnyal indul. Részben azért, mert 80%-ban marketingfogásnak tartom, részben azért, mert ha egy film (vagy egyébként bármi más, könyv. pl.) tényleg jó, akkor szeretem ezt meglepetésként én magam megtapasztalni, és úgy jobban is hat rám, mint egy olyan film, amiről már előre ódákat zengenek. Persze semmi nem lehetetlen, csak akkor tényleg nagyon-nagyon jónak kell lennie.

Igen, a kiábrándultság nagyon jó szó ide, azonban a haragot és gyűlöletet én csupán Sith-sége legelején társítanám hozzá. Nem azt kapta Sith-ként (a halál feletti uralmat), amiért elsősorban felesküdött, elvesztette azt az embert, akiért leginkább mindezt tette. Viszont idővel megtanulta elfogadni a helyzetét (mást nem is igen tudott volna tenni), és kihozni belőle a maximumot. Érzelmek és könyörület nélkül cselekedett és lett a legfőbb birodalmi hadúr, szerintem ekkor már nem mondható el róla, hogy a harag és gyűlölet vezérelte.

Nem vitatom, hogy lehetnek neki is érdemei, amiről nem esik szó itt. De hogy miért sietnek felszabadítani a bolygót, nem derül ki, lehet, hogy stratégiai jelentőségű helyzete van.

Nem csodálom, nagyon kicsi lehettél. Én 9 éves voltam, ha jól emlékszem, amikor ez moziban ment (bár lehet, hogy később a TV is leadta...).

Ma vettem észre, hogy az xpress-nél kapható a Csizmás kandúr 1969-es japán rajzfilm változata, amiről most kellett megtudnom, hogy valójában anime . Ez volt gyerekkorom legkedvesebb rajzfilmje, az első film, a miért rajongtam, amit többször láttam moziban és aminek a szereplőit többször is lerajzoltam. Meg is rendeltem, sőt előrendelésként a folytatását is.

Köszi a feliratot , nekem fel sem tűnt, hogy volt valami, ami nem volt lefordítva (FQM).

Nagyszerű befejezést sikerült készíteni a Ryloth trilógiához. Az epizód legnagyobb erénye, hogy egy nagyon jól felépített hadműveletet sikerült szépen bemutatnia, jó arányban volt benne az akció, és a karakterábrázolás. Én nem vagyok Windu fan (sajnos nem tudom neki megbocsátani, amit az Ep3-ban tett ill. nem tett meg), de ebben az epizódban mégis fel tudtam nézni rá, mert épp olyan volt, amilyennek a Tanács egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb tagjának lennie kell: hatékony, erős, és jó taktikus. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a főváros visszafoglalása testre szabott feladat lesz számára. A t'wilek ellenálló főnök nekem is tetszett, és ha a t'wilek választásokon ő lenne a másik jelölt Taa szenátor mellett, én biztos rá szavaznék. Az Ep3-ban láthattuk a szenátort, nehéz lehetett volna nem észrevenni jellegzetes arcvonásait, de eddig még nem tudatosult bennem, hogy ő is t'wilek, hiába volt kék. Akkor sem volt szimpatikus karakter, és most is teljesen megértettem Cham Syndulla ellenérzéseit: míg ők a bőrüket viszik a vásárra a Ryloth-on, a szenátor biztonságos távolban csak azon aggódik, hogy nem ragadják-e el tőle azok a hatalmat, akik legalább tesznek is valamit a népükért. Maga a hadművelet a stratégiai hadviselés szép példája: szövetségest kell keresni, megtalálni az ellenség gyenge pontját, és cselt alkalmazni ? így sikerül az egyébként szárazföldön bevehetetlennek tűnő fővárost mégis bevenni. A hídon átkelés pedig egyértelműen az epizód fénypontja! Már a híd látványa is gyönyörű, ahogy a szürkés-barnás tájban felvillan a fényes türkizkék csík ? mögötte a főváros, mint egy középkori lovagvár magasodik. Nagyon szép! Egyébként nekem erről eszembe jutottak a klasszikus indiános történetek, ahogy a jenkik a prérin a barátságos őslakosokkal szövetkezve a bozótból kilesik az ellenség utánpótlásának haladását, hogy aztán a gázlónál megszerezzék (bocs ezért a párhuzamért, de gyerekkoromban nagy Cooper és Twain rajongó voltam ). Végezetül csak annyit, hogy a Ryloth-trilógia a legjobb hármas epizód eddig (nálam megelőzi a Malevolence-t), mert a három rész teljesen különböző színtéren és aspektusból mutatja meg, hogy megy egy bolygó visszafoglalása (nagyon tetszett Dzséjt ebbéli összefoglalója): az űrben, a falvakban, a döntő ütközetben. Ebben benne van maga a klónháború eszenciálisan: a Jedi-lovagok professzionizmusa és a padawanok kényszerű idő előtti próba elé állítása, a klónok tettre készsége (megfűszerezve az emberségességük kihangsúlyozásával), a legyőzött népek szenvedése és ellenállása, a szeparatisták embertelensége, és végül a kudarca. Egy szép kerek egész!

Örülök, hogy bővül az ismertetők sora. Elolvasgatván az újakat egymás után az ugrott be, hogy szinte már olyanok, mint egy-egy vizsgatétel.