Pildi

Én a Tatooine Ghost magyar változatára lettem volna nagyon kíváncsi, és mintha lett volna korábban olyan hír, hogy szerepel is valamelyik kiadónál a megjelentetni tervezett SW-könyvek listáján. Akkor az is a bizonytalan jövőre maradt. Ez volt az első angol nyelvű SW-könyv, amit olvastam, és nagyon megfogott, nem is az alaptörténet miatt, hanem Leia apjával kapcsolatos érzelmeinek bemutatása miatt. Volt benne két olyan részlet, amelyet le is fordítottam, annyira jónak találtam, és be is tettem ebbe a topikba valamikor 2007 őszén (ha valakit érdekel ).

Köszönöm, ma is jól esik a jókívánság! JakeSully, Rog, Krande, Obi1, nektek is köszönöm!

Rog, Ody annyit mondott, hogy adatfájlként írjam ki az egészet a DVD-re úgy, hogy minden résznek külön dossziéja legyen, benne a filmmel és a felirattal, aminek ajánlatos ugyanazt a nevet adni, mint a filmnek a kiterjesztésen kívül. És így működött.

Remek kis csokor!

Köszönöm mindenkinek!

Valószínűleg nem fogalmaztam elég egyértelműen, mert épp azt akartam mondani, hogy az olyan erőben/hatalomban nem hiszek, aki törődne azzal, mit gondolnak róla az emberek. Ha ilyennek gondolod, az megint egy személyfélével való azonosítást jelent, pedig ez inkább egyfajta erő, ami munkálkodik a világmindenségben szerintem. Ennek semmi köze sincs a valódi "mindenhatóhoz", az nem foglalkozik bemutatott áldozatokkal, szertartásokkal, egyszerűen nem ilyen a természete. A vallásháborúk pedig nem a hitről szólnak valójában, hanem a hatalom megszerzéséről vagy annak kiterjesztéséről, és a hitet csak a népek fanatizálására használják, vagyis az emberek hitét rútul kihasználják. Ez gyalázatos dolog, de ellene tenni csak az emberek tudnak. Én egyébként szép dolognak tartom, ha valaki hivő, és a hitét a saját és mások lelki békéjének megtalálására és megtartására használja, ilyen értelemben az is jó, ha a gyerekek járnak hittanra, és megtanulnak bizonyos alapvető erkölcsi dolgokat abból a szemszögből is, még akkor is, ha otthon nem szokás imádkozni és nem jár vasárnap a család templomba. A keresztény hit ismerete, ahogy a Bibliáé is, az európai kultúra része, így jó, ha legalább alapfokon ismeri az ember.

Pirx, Orion, Alfa Holdbázis - ez volt a nyerő triumvirátus és az én első találkozásom a sci-fi műfajjal Én nem várok semmi konkrétat a sorozattal kapcsolatban, csak azt, hogy jó legyen. Nem hiszem, hogy a látványban nagyon visszalépnének, mindenki tudja, mekkorák az elvárások egy SW projekt kapcsán.

Donát felvetése kapcsán én is elgondolkoztam azon, vajon hiszek-e a sorsszerűségben, és eléggé nehéz volt erre a kérdésre egyetlen igazi választ találnom. Egyrészt hiszem, hogy van egy felső hatalom, akit most nem akarok Istennek nevezni, mert szerintem teljesen mindegy, hogy hívjuk, a lényeg, hogy nem egyéni mozgatóerő, hanem olyasmi, ami az egész világot uralja. De nem olyan jóságos bácsikaféleségként, ahogy sokan pl. Istent képzelik, és hozzá fohászkodnak, hogy segítsen rajtuk balsorsukban, hanem inkább amolyan rendszerirányítóként, ami nem egyéni sorsokat, hanem a világmindenség dolgait intézi, és nincs köze erkölcshöz, jósághoz és igazsághoz, épp ezért nem is érdemes olyanokat kérdezni, hogyan hagyhatja pl. a háborúkat vagy a természeti katasztrófákat megtörténni. A háborúkat emberek indítják és aztán emberek állítják meg, az emberiséget érintő természeti katasztrófák egy nagy részéért is maga az ember a felelős, vagy azért mert dacolva a természeti erőkkel ?kihívta a sorsot maga ellen? (pl. rossz helyre építkezett, szunnyadó vulkán mellé, vagy áradásnak kitett területre), nem vette figyelembe a közelgő katasztrófára figyelmeztető jeleket, és a maga öntelt módján úgy képzelte, hogy uralja a természetet, vagy pedig azért, mert globálisan pusztítja az ózonréteget a fejünk felett, ami visszafordíthatatlan változásokat indít el az időjárás alakulásában, aminek következtében pl. korábban soha nem látott erejű viharok támadnak. Ugyanakkor a saját életemre tekintve mégis vélek felfedezni bizonyos sorsszerűségeket így utólag, ami azért nem teljesen illik bele a fenti elképzelésbe. Én egy adott helyzetben sosem vártam és most sem várok segítséget semmiféle külső misztikus hatalomtól, mindig úgy gondoltam, a dolgok az embereken múlnak, ami sokszor nem vezet igazán kielégítő és az ember/közösség/társadalom szempontjából hasznos megoldásokhoz, fejleményekhez, mert egyéni érdekek, elképzelések miatt alakul úgy. De a lényeg, hogy egy adott helyzetben a döntés az enyém, ahogy a felelősség is az enyém, ha valami balul sül el. Azonban azt kell mondjam, utólag visszatekintve az életemben akkor aktuálisan kudarcnak, fájdalmas veszteségnek, csalódásnak megélt eseményekre, ma már tudom, hogy azok pozitív irányba befolyásolták az életemet, és semmi olyat nem tudok mondani, ami meggátolt vagy tartósan visszavetett volna később bármiben is, ha a hosszú távú céljaimat nézem. Az ilyenekre lehet azt mondani, hogy biztos a sors akarta, hogy úgy történjen, pedig én akkor nagyon mást akartam, vagyis valami felülírta az én elképzeléseimet, és ma már látom, hogy csak jól jártam vele. Az előbb leírtak ellenére én szentimentálisabb pillanataimban hajlamos vagyok ezt úgy értékelni, hogy valami vigyázott rám, és jobban tudta, hogy mi a jó nekem, mint én magam. A sorsszerű véletlenek kérdése pedig sokszor nekem is eszembe jut, amikor összejönnek olyan dolgok, amelyek előre teljesen kiszámíthatatlanok, de némi romantikus ábrándozás után nem tudok ezekre mást mondani, minthogy az egész életünk véletlenekből áll, ha egy adott pillanatban bekövetkező eseményekre gondolunk, csak ezek többségét észre sem vesszük, mert számunkra nincs jelentőségük. Csak akkor gondolunk ilyesmire, ha a véletlen által valami különösen pozitív élményben van részünk, pl. megismerkedünk valakivel, akivel a találkozás teljesen esetleges volt.

Én is borozni szeretek elsősorban, ha már az alkalmi alkoholfogyasztásról van szó. Kedvenc pincészetem nincs, általában a félszáraz fehér borokat kedvelem a legjobban, mostanában az Irsai Olivér ízlik a legjobban, de azért sok függ a vacsorától is, amihez épp fogyasztja az ember, mert a jófajta vörösbort sem vetem meg. Sütemények terén pedig a túrós rétes és a bögrés mákos a kedvencem, és talán ezért is ezeket sütöm a legszívesebben, azon túl, hogy nem is túl bonyolultak. Bár ez itt már OFF, hiszen ezekkel biztos nem fogom tönkretenni magam.

Depeche Mode - Sister of Night

Boldog névnapot, Zoli! És én is köszönöm a nőnapi köszöntőket.

Ez nekem is eszembe jutott. A kislány aranyos volt. Igaz, nem tipikus SW momentum gyerekeket szerepeltetni, de itt is inkább mint gyenge és védelemre szoruló lény jelent meg, és erre viszont volt már példa Jar-Jar-on kívül pl. az ewokok személyében is. Bár aztán mindkét népről kiderült, hogy a maguk módján képesek ők is harcolni, és hasznos szövetségesek. Épp, ahogy a kislány is. Nagyon jó epizód volt!

Nagyon érdekes ez a sorszerűség kérdés, de mivel ma alig 4 órát aludtam, aztán elég mozgalmas délelőttöm-délutánom volt, nem vagyok olyan állapotban, hogy bármit is írjak róla most. De fogok!

Köszi a feliratot! Most már csak a filmet kellene hozzá letölteni valahonnan... Szerk.: Phobos-nak hála, megoldódott a kérdés

Boldog szülinapot, Zoli! Dzséjtet pedig emlékeim szerint karácsony után is köszöntöttük, de sebaj, biztos most is örül neki.

Ez nekem is teljesen új információ...

Bomarr, köszönöm a figyelmeztetést. Bár valószínűleg előbb beleolvasok, és csak utána ajánlom bárkinek is jó szívvel, de megkönnyítetted a dolgomat.

Jók a kiegészítések! Egyrészt, mert tele vannak nevekkel , másrészt pedig mert számos új dolgot (vagy amit eddig nem vettem észre) tudtam meg az érdekességekből. Gondolom, ezek egy része valami enciklopédiából származik, de vannak benne saját megfigyelések is, ez biztos (pl. a szinkront taglaló megjegyzések - ezek külön csemegék, mivel ezt biztos máshol nem lehet megtalálni).

Remélem, a tizenévesek is kezükbe veszik majd, mert a magyar történelmet épp ilyen regényeken keresztül lehet jól elképzelni. Nekem anno nagy élmény volt pl. a Kinizsi Pál.

A régi nagyok közé még hozzá sorolandó A piszkos tizenkettő is. A negatívon csakis azt értettem, hogy ellenség, nem azt, hogy gonosz. Viszont az ellenséget ritkán szokták pozitívan bemutatni, legjobb esetben is csak semleges - kivéve, ha éppen ez a történet lényege, hogy felcserélődnek a jófiú-rosszfiú szerepek. De ez a II. világháborús történetekben nem igazán működik, hisz mindenki tudja, ki volt a megszálló és ki az ellenálló. A Das Boot kivétel, valóban, erről elfeledkeztem (nem láttam, csak ismerem a történetét nagyjából), mert ott németek a főszereplők.

Láttam, az Ambush-nál már megtörtént. Köszi a kiegészítéseket!

Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy olyan klippet készítsen, zenével, jelenetekkel, vágásokkal, amilyen neki tetszik.

Láttam a Valkűrt, egész jó film, pedig igazán nem vártam sokat tőle, és túl sok jót sem hallottam felőle, de számomra hozta mindazt, ami egy érdekes történelmi filmhez kell: izgalmas volt, tetszettek a karakterek (Tom Cruise jó volt a hitét vesztett, és a megváltásért árulóvá is válni kész ezredes szerepében, és a többi szereplőre sem tudok egy rossz szót sem mondani), és a végét is szépen lekerekítették. Tökéletesen sikerült átadni a film mondanivalóját, miszerint a náci Németországban sem volt mindenki fanatikus, és még a katonai vezérkarban is akadtak olyanok, akik látták, mivé vált szeretett országuk és népük, és tenni is mertek az őrület ellen. Pár éve láttam A bukást is, ami épp az ellenkezőjéről szól: ott megnézhettük, mennyire elvakultak voltak, akik az utolsó pillanatig hittek Hitlernek és Hitlerben, akik még a saját gyermekeiket is képesek voltak megmérgezni, mert nem hittek benne, hogy a gyerekeknek a Führer után is érdemes élniük és felnőniük... A bukás megdöbbentőbb volt, ezt viszont jól esett látni, mert olyan sablonos, hogy a II. világháborús filmekben a német tisztek mind negatív szerepben tűntek fel (legalábbis én nem emlékszem másra), pedig tény, hogy volt 15 merénylet Hitler ellen, amelyet németek (bár nem mindig tisztek) követtek el. Így igazságos, hogy egyszer erről, ezekről az emberekről is készüljön film.

Nekem is tetszik, de meg nem mondtam volna, hogy azért, amit Oldie alább leírt, pedig lehet.