Szomorúan be kell vallanom, hogy a szépirodalomhoz, amelyet Márai is képvisel, mára már semmi türelmem nincsen. Ez szomorú dolog, főleg azért, mert biztos vagyok benne, hogy ezekből a könyvekből nyerhető gondolatok által az ember csak gazdagabb lesz, csupán annyi kellene hozzá, hogy kezébe vegye és elkezdje olvasni.
Márait én egyáltalán nem ismerem, nem olyan korszakban voltam diák, amikor tanították magyarórán az iskolában, és otthon sem voltak Márai kötetek a polcon. Persze saját magam kedvéért azóta már rég felfedezhettem volna, de mindig úgy éreztem, amikor pl. ő szóba került, hogy nem lenne igazán türelmem hozzá.
Azért remélem, egyszer túljutok ezen a "nincs időm/türelmem komoly dolgokhoz" korszakon, és akkor kitárul majd a kapu minden olyasmi irányába, amit régebben is szerettem vagy szerettem volna, de soha, vagy már az utóbbi nem volt rá időm/lehetőségem, és a szépirodalmi könyvek is ide tartoznak (Márai mellett pl. Krúdy érdekelne még). Félek, erre még pár évet várnom kell, de ezek a regények végül is nem szaladnak el... Addig meg marad a szórakoztató irodalom - az is több, mint a semmi.