Pildi

Ez remek ötlet, a régi kvíz is jó volt, bár én csak végén kapcsolódtam bele. És hogy ne most kezdődjön, az is OK, mert jó volna előtte minden epizódot még egyszer-kétszer megnézni, hogy legyen némi esélyem pontot szerezni.

Mielőtt megölte, azelőtt sem haragudott. Nem haragból tette, hanem célszerűségből, hogy mindenki lássa, hogyan jár, aki nem elég jól végzi a dolgát.

Sajnos én pedig úgy vagyok, hogy ha előre nagyon istenítenek valamit, akkor az nálam már eleve hátránnyal indul. Részben azért, mert 80%-ban marketingfogásnak tartom, részben azért, mert ha egy film (vagy egyébként bármi más, könyv. pl.) tényleg jó, akkor szeretem ezt meglepetésként én magam megtapasztalni, és úgy jobban is hat rám, mint egy olyan film, amiről már előre ódákat zengenek. Persze semmi nem lehetetlen, csak akkor tényleg nagyon-nagyon jónak kell lennie.

Igen, a kiábrándultság nagyon jó szó ide, azonban a haragot és gyűlöletet én csupán Sith-sége legelején társítanám hozzá. Nem azt kapta Sith-ként (a halál feletti uralmat), amiért elsősorban felesküdött, elvesztette azt az embert, akiért leginkább mindezt tette. Viszont idővel megtanulta elfogadni a helyzetét (mást nem is igen tudott volna tenni), és kihozni belőle a maximumot. Érzelmek és könyörület nélkül cselekedett és lett a legfőbb birodalmi hadúr, szerintem ekkor már nem mondható el róla, hogy a harag és gyűlölet vezérelte.

Nem vitatom, hogy lehetnek neki is érdemei, amiről nem esik szó itt. De hogy miért sietnek felszabadítani a bolygót, nem derül ki, lehet, hogy stratégiai jelentőségű helyzete van.

Nem csodálom, nagyon kicsi lehettél. Én 9 éves voltam, ha jól emlékszem, amikor ez moziban ment (bár lehet, hogy később a TV is leadta...).

Ma vettem észre, hogy az xpress-nél kapható a Csizmás kandúr 1969-es japán rajzfilm változata, amiről most kellett megtudnom, hogy valójában anime . Ez volt gyerekkorom legkedvesebb rajzfilmje, az első film, a miért rajongtam, amit többször láttam moziban és aminek a szereplőit többször is lerajzoltam. Meg is rendeltem, sőt előrendelésként a folytatását is.

Köszi a feliratot , nekem fel sem tűnt, hogy volt valami, ami nem volt lefordítva (FQM).

Nagyszerű befejezést sikerült készíteni a Ryloth trilógiához. Az epizód legnagyobb erénye, hogy egy nagyon jól felépített hadműveletet sikerült szépen bemutatnia, jó arányban volt benne az akció, és a karakterábrázolás. Én nem vagyok Windu fan (sajnos nem tudom neki megbocsátani, amit az Ep3-ban tett ill. nem tett meg), de ebben az epizódban mégis fel tudtam nézni rá, mert épp olyan volt, amilyennek a Tanács egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb tagjának lennie kell: hatékony, erős, és jó taktikus. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a főváros visszafoglalása testre szabott feladat lesz számára. A t'wilek ellenálló főnök nekem is tetszett, és ha a t'wilek választásokon ő lenne a másik jelölt Taa szenátor mellett, én biztos rá szavaznék. Az Ep3-ban láthattuk a szenátort, nehéz lehetett volna nem észrevenni jellegzetes arcvonásait, de eddig még nem tudatosult bennem, hogy ő is t'wilek, hiába volt kék. Akkor sem volt szimpatikus karakter, és most is teljesen megértettem Cham Syndulla ellenérzéseit: míg ők a bőrüket viszik a vásárra a Ryloth-on, a szenátor biztonságos távolban csak azon aggódik, hogy nem ragadják-e el tőle azok a hatalmat, akik legalább tesznek is valamit a népükért. Maga a hadművelet a stratégiai hadviselés szép példája: szövetségest kell keresni, megtalálni az ellenség gyenge pontját, és cselt alkalmazni ? így sikerül az egyébként szárazföldön bevehetetlennek tűnő fővárost mégis bevenni. A hídon átkelés pedig egyértelműen az epizód fénypontja! Már a híd látványa is gyönyörű, ahogy a szürkés-barnás tájban felvillan a fényes türkizkék csík ? mögötte a főváros, mint egy középkori lovagvár magasodik. Nagyon szép! Egyébként nekem erről eszembe jutottak a klasszikus indiános történetek, ahogy a jenkik a prérin a barátságos őslakosokkal szövetkezve a bozótból kilesik az ellenség utánpótlásának haladását, hogy aztán a gázlónál megszerezzék (bocs ezért a párhuzamért, de gyerekkoromban nagy Cooper és Twain rajongó voltam ). Végezetül csak annyit, hogy a Ryloth-trilógia a legjobb hármas epizód eddig (nálam megelőzi a Malevolence-t), mert a három rész teljesen különböző színtéren és aspektusból mutatja meg, hogy megy egy bolygó visszafoglalása (nagyon tetszett Dzséjt ebbéli összefoglalója): az űrben, a falvakban, a döntő ütközetben. Ebben benne van maga a klónháború eszenciálisan: a Jedi-lovagok professzionizmusa és a padawanok kényszerű idő előtti próba elé állítása, a klónok tettre készsége (megfűszerezve az emberségességük kihangsúlyozásával), a legyőzött népek szenvedése és ellenállása, a szeparatisták embertelensége, és végül a kudarca. Egy szép kerek egész!

Örülök, hogy bővül az ismertetők sora. Elolvasgatván az újakat egymás után az ugrott be, hogy szinte már olyanok, mint egy-egy vizsgatétel.

Én a Tatooine Ghost magyar változatára lettem volna nagyon kíváncsi, és mintha lett volna korábban olyan hír, hogy szerepel is valamelyik kiadónál a megjelentetni tervezett SW-könyvek listáján. Akkor az is a bizonytalan jövőre maradt. Ez volt az első angol nyelvű SW-könyv, amit olvastam, és nagyon megfogott, nem is az alaptörténet miatt, hanem Leia apjával kapcsolatos érzelmeinek bemutatása miatt. Volt benne két olyan részlet, amelyet le is fordítottam, annyira jónak találtam, és be is tettem ebbe a topikba valamikor 2007 őszén (ha valakit érdekel ).

Köszönöm, ma is jól esik a jókívánság! JakeSully, Rog, Krande, Obi1, nektek is köszönöm!

Rog, Ody annyit mondott, hogy adatfájlként írjam ki az egészet a DVD-re úgy, hogy minden résznek külön dossziéja legyen, benne a filmmel és a felirattal, aminek ajánlatos ugyanazt a nevet adni, mint a filmnek a kiterjesztésen kívül. És így működött.

Remek kis csokor!

Köszönöm mindenkinek!

Valószínűleg nem fogalmaztam elég egyértelműen, mert épp azt akartam mondani, hogy az olyan erőben/hatalomban nem hiszek, aki törődne azzal, mit gondolnak róla az emberek. Ha ilyennek gondolod, az megint egy személyfélével való azonosítást jelent, pedig ez inkább egyfajta erő, ami munkálkodik a világmindenségben szerintem. Ennek semmi köze sincs a valódi "mindenhatóhoz", az nem foglalkozik bemutatott áldozatokkal, szertartásokkal, egyszerűen nem ilyen a természete. A vallásháborúk pedig nem a hitről szólnak valójában, hanem a hatalom megszerzéséről vagy annak kiterjesztéséről, és a hitet csak a népek fanatizálására használják, vagyis az emberek hitét rútul kihasználják. Ez gyalázatos dolog, de ellene tenni csak az emberek tudnak. Én egyébként szép dolognak tartom, ha valaki hivő, és a hitét a saját és mások lelki békéjének megtalálására és megtartására használja, ilyen értelemben az is jó, ha a gyerekek járnak hittanra, és megtanulnak bizonyos alapvető erkölcsi dolgokat abból a szemszögből is, még akkor is, ha otthon nem szokás imádkozni és nem jár vasárnap a család templomba. A keresztény hit ismerete, ahogy a Bibliáé is, az európai kultúra része, így jó, ha legalább alapfokon ismeri az ember.

Pirx, Orion, Alfa Holdbázis - ez volt a nyerő triumvirátus és az én első találkozásom a sci-fi műfajjal Én nem várok semmi konkrétat a sorozattal kapcsolatban, csak azt, hogy jó legyen. Nem hiszem, hogy a látványban nagyon visszalépnének, mindenki tudja, mekkorák az elvárások egy SW projekt kapcsán.

Donát felvetése kapcsán én is elgondolkoztam azon, vajon hiszek-e a sorsszerűségben, és eléggé nehéz volt erre a kérdésre egyetlen igazi választ találnom. Egyrészt hiszem, hogy van egy felső hatalom, akit most nem akarok Istennek nevezni, mert szerintem teljesen mindegy, hogy hívjuk, a lényeg, hogy nem egyéni mozgatóerő, hanem olyasmi, ami az egész világot uralja. De nem olyan jóságos bácsikaféleségként, ahogy sokan pl. Istent képzelik, és hozzá fohászkodnak, hogy segítsen rajtuk balsorsukban, hanem inkább amolyan rendszerirányítóként, ami nem egyéni sorsokat, hanem a világmindenség dolgait intézi, és nincs köze erkölcshöz, jósághoz és igazsághoz, épp ezért nem is érdemes olyanokat kérdezni, hogyan hagyhatja pl. a háborúkat vagy a természeti katasztrófákat megtörténni. A háborúkat emberek indítják és aztán emberek állítják meg, az emberiséget érintő természeti katasztrófák egy nagy részéért is maga az ember a felelős, vagy azért mert dacolva a természeti erőkkel ?kihívta a sorsot maga ellen? (pl. rossz helyre építkezett, szunnyadó vulkán mellé, vagy áradásnak kitett területre), nem vette figyelembe a közelgő katasztrófára figyelmeztető jeleket, és a maga öntelt módján úgy képzelte, hogy uralja a természetet, vagy pedig azért, mert globálisan pusztítja az ózonréteget a fejünk felett, ami visszafordíthatatlan változásokat indít el az időjárás alakulásában, aminek következtében pl. korábban soha nem látott erejű viharok támadnak. Ugyanakkor a saját életemre tekintve mégis vélek felfedezni bizonyos sorsszerűségeket így utólag, ami azért nem teljesen illik bele a fenti elképzelésbe. Én egy adott helyzetben sosem vártam és most sem várok segítséget semmiféle külső misztikus hatalomtól, mindig úgy gondoltam, a dolgok az embereken múlnak, ami sokszor nem vezet igazán kielégítő és az ember/közösség/társadalom szempontjából hasznos megoldásokhoz, fejleményekhez, mert egyéni érdekek, elképzelések miatt alakul úgy. De a lényeg, hogy egy adott helyzetben a döntés az enyém, ahogy a felelősség is az enyém, ha valami balul sül el. Azonban azt kell mondjam, utólag visszatekintve az életemben akkor aktuálisan kudarcnak, fájdalmas veszteségnek, csalódásnak megélt eseményekre, ma már tudom, hogy azok pozitív irányba befolyásolták az életemet, és semmi olyat nem tudok mondani, ami meggátolt vagy tartósan visszavetett volna később bármiben is, ha a hosszú távú céljaimat nézem. Az ilyenekre lehet azt mondani, hogy biztos a sors akarta, hogy úgy történjen, pedig én akkor nagyon mást akartam, vagyis valami felülírta az én elképzeléseimet, és ma már látom, hogy csak jól jártam vele. Az előbb leírtak ellenére én szentimentálisabb pillanataimban hajlamos vagyok ezt úgy értékelni, hogy valami vigyázott rám, és jobban tudta, hogy mi a jó nekem, mint én magam. A sorsszerű véletlenek kérdése pedig sokszor nekem is eszembe jut, amikor összejönnek olyan dolgok, amelyek előre teljesen kiszámíthatatlanok, de némi romantikus ábrándozás után nem tudok ezekre mást mondani, minthogy az egész életünk véletlenekből áll, ha egy adott pillanatban bekövetkező eseményekre gondolunk, csak ezek többségét észre sem vesszük, mert számunkra nincs jelentőségük. Csak akkor gondolunk ilyesmire, ha a véletlen által valami különösen pozitív élményben van részünk, pl. megismerkedünk valakivel, akivel a találkozás teljesen esetleges volt.

Én is borozni szeretek elsősorban, ha már az alkalmi alkoholfogyasztásról van szó. Kedvenc pincészetem nincs, általában a félszáraz fehér borokat kedvelem a legjobban, mostanában az Irsai Olivér ízlik a legjobban, de azért sok függ a vacsorától is, amihez épp fogyasztja az ember, mert a jófajta vörösbort sem vetem meg. Sütemények terén pedig a túrós rétes és a bögrés mákos a kedvencem, és talán ezért is ezeket sütöm a legszívesebben, azon túl, hogy nem is túl bonyolultak. Bár ez itt már OFF, hiszen ezekkel biztos nem fogom tönkretenni magam.

Depeche Mode - Sister of Night

Boldog névnapot, Zoli! És én is köszönöm a nőnapi köszöntőket.

Ez nekem is eszembe jutott. A kislány aranyos volt. Igaz, nem tipikus SW momentum gyerekeket szerepeltetni, de itt is inkább mint gyenge és védelemre szoruló lény jelent meg, és erre viszont volt már példa Jar-Jar-on kívül pl. az ewokok személyében is. Bár aztán mindkét népről kiderült, hogy a maguk módján képesek ők is harcolni, és hasznos szövetségesek. Épp, ahogy a kislány is. Nagyon jó epizód volt!

Nagyon érdekes ez a sorszerűség kérdés, de mivel ma alig 4 órát aludtam, aztán elég mozgalmas délelőttöm-délutánom volt, nem vagyok olyan állapotban, hogy bármit is írjak róla most. De fogok!

Köszi a feliratot! Most már csak a filmet kellene hozzá letölteni valahonnan... Szerk.: Phobos-nak hála, megoldódott a kérdés