Én nem igazán értem ezt a fiatalabb-idősebb SW rajongó nézetkülönbséget, mivel én is ez utóbbiak sorait erősítem, de engem az új részek (bár csak az Ep3 megnézése után mind a három) legalább annyira lenyűgöznek, mint a régiek, sőt az Ep2 és az Ep3 esetében még jobban is, pedig nem vagyok már gyerek. Persze másként élem meg már a rajongást, mint a nyolcvanas években, amikor minden zsebpénzem mozijegyre meg 7 forintos képekre ment el, és sokkal kevesebb időt tudok ezzel a témával tölteni, de ez akkor is így van.
Szóval ez nem kor, hanem inkább mentalitás kérdése. Számomra nem a minden szinten tökéletes illeszkedés a lényeges a két trilógia között, hanem az összkép, amit akkor kapunk, ha egymás után végignézzük a filmeket. Én ezt hétvégén most megtehettem, és nyugodt szívvel jelentem ki, hogy az egész Saga együtt verhetetlen. Igaz, hogy teljes összhang csak a trilógiákon belül van a 3-3 film között, ennek ellenére nagyon jó látni az Ep4-5-6-ot az Ep1-2-3 után.
Biztos lehetett volna a régi filmekhez jobban igazítani az újak történetét, de nem véletlenül változtak meg dolgok, úgy gondolom. Azért lett ilyen az új trilógia, mert megváltozott a világ, mások sz igények, és megváltozott Lucas maga is (egyetértek Odyval, hogy a szentimentalizmusa nem ártott meg a történetnek, sőt!), és a végső jelenetsor kialakulásánál már csak azt nézte, hogy mi lesz hatásosabb, mi szolgálja jobban az előzmények elkészítésének igazi célját: hogy megtudja végre a világ, Anakin miért és hogyan állt át a Sötét Oldalra, és mindez a lehető leghihetőbb és legdrámaibb legyen. Ezért kellett pl. Padménak meghalnia, és nem mehetett Leiával az Alderaanra.
Tudom, hogy a "cél szentesíti az eszközt" nem mindig helyénvaló mondás, de itt véleményem szerint elnézhető, hogy ez történt.