Pildi

Megnéztem, amit Rog betett, de nem tudtam vele mit kezdeni. Biztos szégyen, de ez van...

Bár Ody szerint ez OFF, de azért még leírom Sajnos, Milandra, csak annyira emlékszem a végével kapcsolatban, hogy Luke legyőzte Vadert, de nem ölte meg, hiszen az apja. De nem volt benne visszatérés a jó oldalra, az biztos. Elképzelhetetlen volt a számomra az Ep5 után, hogy Vaderben maradt még jóság. És persze Vader legyőzésével vége lett a Birodalomnak is. Az uralkodó szerintem nem is szerepelt benne igazán, mert őt nem tartottam fontosnak Lám, én is csak dogmákban tudtam akkoriban gondolkodni... Hát én sem mentettem volna meg a galaxist a Sith-ek uralmától, az biztos

Milyen kár, hogy én ezt a videót nem tudom megnézni...

Annyira jó olvasni, hogy milyen komolyan veszitek az írást De valószínűleg csak így érdemes csinálni.

Igen, erre a rövid jelenetre valóban a legtalálóbb kifejezés az őszinte öröm, nem is szól másról, de ez nem baj, mert annyira jól esik... Ezen még Artu sérülései sem változtatnak. Valahogy sejti az ember, hogy komoly baja nem eshetett.

A katedrális tényleg nagyon jó könyv, már én is szemeztem a folytatással. Jelenleg sok a lemaradásom a megvett de még el nem olvasott könyvek terén, szóval előbb azokkal kellene végeznem. Most épp a Szerelem kolera idején c. Márquez-könyvet bújom - kedvet kaptam a film után

Én a Birodalom visszavág után megírtam a folytatást 1982 táján Márcsak nyomokra emlékszem belőle, pl. arra, hogy milyen szakszerűen tudtam értekezni mindenféle műszaki kütyüről, ami az űrhajókon volt, de az eszembe se jutott, hogy Leiából is Skywalkert csináljak... Sajnos a kézirat elveszett valamelyik családi költözködésnél. De az is lehet, hogy ez inkább szerencse Azóta nem pályázok írói babérokra

Ez szerintem is nagyjából így van. Más kor más helytállást követel meg az embertől, ha felelős pozícióba, befolyásos családba születik. Bail Organa sem volt egy agresszív ember, mégis biztos vagyok benne, hogy támogatta a nevelt lányát abban, hogy harcoljon a zsarnokság ellen, és titokban segítse a felkelőket. Azt sajnos már nem érhette meg, hogy a nyílt ellenállás vállalásánál is mellette legyen, de szerintem ez is a kedvére lett volna.

Ajánlom az alábbi VG-cikket mindazok figyelmébe, akiket érdekel a világegyetem keletkezése, és azoknak is, akik olvasták Dan Brown Angyalok és démonok c. könyvét Kirándulás a nagysemmibe

Nagyon szépeket írtál Leiáról, Milandra . Amikor még csak a klasszikus trilógia volt, én is nagyon oda voltam érte, elbűvölt, hogy nem csak egy amolyan "hercegnőcske", ahogy Te is írtad. Tök jó volt, hogy egy olyan nő volt végre főszereplő egy történetben, aki nem csábos pillantásokkal hódít, hanem mert igazi egyéniség. Aztán az történt, hogy Padmé kicsit elhomályosította nálam Leia érdemeit, de lehetséges, hogy csak azért, mert akkor már ő hatott az újdonság erejével, még a lányához képest is. De azért Padmé igazából nem von le semmit azokból a dolgokból, amelyek miatt Leiát szeretni lehet. Inkább csak hozzátesz, mert megismertük a gyökereket is

Most, hogy már egyik érintett fél sincs jelen, azért nem állom meg, hogy ne mondjak egy-két dolgot a lenti "vitáról". Az előbb azért nem tettem meg, mert féltem, hogy csak olaj lenne a tűzre, de ezt most már az érintettek csak holnap fogják olvasni, talán kipihentebben és józanabbul, így megkockáztatom. Szóval, mi is történt? Ody talán kissé nagyobb hévvel fogalmazott úgy, hogy: De ezt csak annak a lelkesedésnek a hevében tette, ebben biztos vagyok, amit egyébként ezzel a jelenettel kapcsolatban érzett, erre utal a hsz megelőző bekezdése. Talán fogalmazhatott volna kissé finomabban is, ez tény. De Ti, Oldie és Karrde, akik már évek óta ismeritek Odyt, és együtt fórumoztok vele, tudnotok kellene, hogy ez egy ártatlan megjegyzés volt, minden bántási szándék nélkül.Ti zokon vettétek, ő meg azt, hogy ezen felkaptátok a vizet, és ez lett az alapja a további személyeskedésnek, amiben mindkét fél rendesen kivette a részét, és aminek semmi keresnivalója nincs egy ilyen topikban. Szegény Donát csak csillapítani akarta az egészet, erre Ody, őt is kiosztottad rendesen. Egyedül egyébként ő érdemel elismerést igazán: tárgyilagos tudott maradni, indulatok nélkül. Szóval remélem holnap mindenki magába néz, és levonja a következtetéseket, mert én ugyan csak egy mezei tag vagyok, és valószínűleg túl sok jogaim nincsenek is, de annyi biztosan van, hogy szabadon elmondhassam a véleményemet: ez nem volt méltó ehhez a fórumhoz.

Dzséjt, azért ne ebből indulj ki... Most az indulatok uralkodnak, de biztos mindenki le fog csillapodni egyszer, és ki lesz bukva, hogy miket írt.

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen remek jelenet értékelése kapcsán az első hozzászólásom az lesz, hogy meg vagyok döbbenve rajtatok... A második pedig az, hogy ez a jelenet nagyszerű, akár önmagában, vagyis a IV. részben, mint legelső SW-filmben betöltött szerepét nézzük, akár úgy, hogy már tudjuk az előzményeket. Teljesen felesleges erről itt most vitatkozni, főleg úgy, ahogy Ti itt most teszitek. Hogy honnan indul a Saga, a történések avagy a filmek készítésének időrendi sorrendje szerint, arról volt már vita biztos többször is, jómagam a legutolsóban részt vettem, az biztos, de ott sem durvult el a dolog semmilyen szinten. Egyszerűen nem értelek benneteket...

Köszönöm

Nálam sem.

Az, hogy miért nem volt sem a Köztársaságnak, sem a legtöbb hozzá tartozó rendszernek komolyabb hadserege, annak történelmi okai vannak: mert nem volt rá igazán szükség. Ahogy Ody mondta, békés világ volt, a Sith-ek fenyegetése ezer éve megszűnt, valahogy elvoltak egymással a világok a Szenátus kormányzása alatt. Persze gondolom a peremvidéken azért néha előfordultak kisebb csetepaték, de komolyabban senki sem mert ujjat húzni a Köztársasággal, ahol a nagy múltú és sokak által tisztelt és félt Jedi-Rend őrizte a békét. És szerintem sem volt várható, hogy valaki komolyabb agresszióval támadna meg egy köztársasági bolygót. Tudjátok, hogy a Kereskedelmi Szövetség is csak azért merte megtenni, mert Sidious állt mögöttük - maguktól soha nem léptek volna ilyet, hezitáltak is a filmben eléggé, és a végén leginkább azért támadtak, mert féltek Sidioustól. Biztos a Naboo-nak is azért nem volt komolyabb hadserege, mert nem volt rá szüksége. A gazdaságukból eredő jövedelmet célszerű volt inkább a nép jólétére (oktatás, kultúra) fordítani, ott nagyobb hasznot hozhatott - úgy vélték - , mintha feleslegesen hadseregre költik. Már az egész politikai rendszerük ezt tükrözi: választják az uralkodójukat, és egy 14 éves kislány is lehet királynő És még visszatérve Padméhoz: ahhoz képest, hogy ilyen fiatal volt, remekül helyt állt a blokád kapcsán, messze túlteljesített azt, amit a naboo-iak a királynőjüktől vártak addig. Ezért is lepte meg ezzel Sidioust.

Szerintem lépjünk túl ezen a naívitás dolgon Én belátom, hogy az akkori viselkedésére inkább a hősködés a jellemző, hiszen Padmé, ha másért nem, a köz érdekében lehetett volna józanabb ebben a kérdésben. Ha harcolni akar a hadsereg felállítása ellen, akkor minimum életben kell maradnia... Semmit sem ér az addigi küzdelme, ha túlzott magabiztosságból feleslegesen kockára teszi az életét. Ezt mérlegelnie kellett volna tudni.

Donát, teljesen egyetértek veled. Én sem érzem azt naivitásnak, ha valaki hű marad az elveihez. Persze a mai világban ezt sokszor összetévesztjük az ostobasággal, de szerintem ez inkább tiszteletre méltó. Éppen ez az egyik jellemvonása, ami nagyon tetszik benne. A demokráciában tényleg a végsőkig hitt, de amikor a Naboo-n komoly volt a helyzet, azért megtalálta azt a más utat, ami jobban segíthetett a népén, mint kivárni a Szenátus döntését. Vagyis felelős vezető módjára viselkedett, ha kellett, és úgy látta jónak, megkerülte a szabályokat, a hivatalos utat. Milandra, az, hogy a Köztársaság hadsereget kapott, éppen akkor, amikor személy szerint Padménak is jól jött ott a Geonozison, még nem jelenti azt, hogy korábbi véleményével ellentétben egyetértett vele. Ha ő lett volna ott a Szenátusban, és nem Jar-Jar, szerintem hiába célozgatott volna rá Mas Amedda, Padmé bizony nem nyújtotta volna be az indítványt a kancellárnak adandó rendkívüli jogokról, ami egyértelműen arra volt jó, hogy Palpatine további vita nélkül elrendelhesse a hadsereg felállítását. Más kérdés, hogy a klónhadsereg éppen akkor jelent meg a színen, amikor a szeparatista droidhadsereg támadott, tehát az, amitől Padmé félt a hadsereg felállítása kapcsán, vagyis hogy annak fenyegetése fogja a szeparatistákat háborúra kényszeríteni, már nem volt probléma, hiszen a klónok védekezőként jelenhettek meg, és a szeparatisták váltak az egyértelmű agresszorrá. Így utólag tehát a köztársasági hadsereg létjogosultsága bizonyosodott be. De ez nem Padmé hibája, vagy ha úgy tetszik jobban, naivitása, hogy ezt nem látta előre. Ha nem egy körmönfont Sith-praktika lett volna az egész szeparatista mozgalom mögött, akár még igaza is lehetett volna abban, hogy békés úton jobban rendezhető a helyzet. Mi tudjuk, hogy Sith-praktika volt - így könnyű okosnak lenni [

Ilyen a szerelem, frenkie, sokszor jobbnak látja az ember azt, akibe szerelmes, mint amilyen valójában Kétlem, hogy Padmé belegondolt volna igazán, mi is türtént a buckalakókkal. Csak arra koncentrált, hogy a fiú feldúlt, és vígasztalásra szorul. Tipikus szerelmes hozzáállás

Persze, azt gondolhatsz róla, amit csak akarsz. Sőt azt le is írhatod Én csupán csodálkozásomnak adtam hangot...

Rog, már nem azért, de mindezt hogy szűrhetted le? Mintha nem ugyanarról a személyről beszélnénk...

Ezt jó tudni Többször nem fogsz így átverni...

Padmé karaktere olyannnyira szimpatikussá sikeredett, hogy nálam az elsők között van, ha a kedvencek jönnek szóba. Nagyon jó, hogy pont egy ilyen nő lett az, aki miatt Anakin vállalt mindent. Nekem nem is lenne igazán hiteles az egész árulás-áttérés egy emberileg semmilyen, tedd-ide tedd-oda típusú, csupán szép feleség esetén. Nagyon illenek egymáshoz: mindketten különleges emberek

Hehe, milyen igazad volt, Obi1

Akinek olyan komoly gondjai vannak, ami ilyen döntésre készteti, az nem nézi a dátumot.