És még Harry Potter utolsó bevetése előtt végigértem a Sötét anyag trilógián is.
Ez az a regény Philip Pullmantól, aminek az első kötetét, az Északi fényt Az arany iránytű címmel megfilmesítették. Már olvastam pár évvel ezelőtt, és már akkor is nagyon tetszett a történet, de most olyan szinten nyűgözött le a témája, hogy muszáj írnom róla pár sort.
A filmet fantasy-ként tartják számon, és tényleg csak a film alapján az egész téma annak is tűnik, de a könyvek szintjén ez messze felette áll a fantasy kategóriának (kb. úgy, mint a Gyűrűk Ura is). Lehet mondani, hogy párhuzamos világok ? nem nagy szám, volt már ilyen máshol is, de ezekben a könyvekben a párhuzamos világok szerepeltetése nem öncélú, hogy a történet még érdekesebb legyen, hanem csak egy eszköz annak mesés elmesélésre, hogy mi az emberi lét értelme, milyen a tudat és a lélek viszonya, mi a kapcsolat a tudomány és az istenhit között, ezekben a kérdéskörökben mit jelent az, ha egy gyerek felnő, és más ilyesmi hasonló ?könnyű? kérdések.
És mindez egy nagyon izgalmas regény keretein belül, amelyben mindezekről csak fokozatosan szerzünk tudomást ? pont úgy, ahogy a fiatal főhősök is. És gyönyörű vége van ? még most is a hatása alatt állok.
Ez az egyik legjobb regény, amelyet valaha olvastam.