Pildi

Azt tudták, hogy Grivi halálával a nagyúr nehéz helyzetbe kerül, tehát lépni fog. Palpatine meg már a bögyükben volt a rendeletei miatt, ezért volt fontos, hogy az első olyan dologra, ami megindokolhatja a rendkívüli helyzet megszüntetését, lépjenek ellene. És azt is sejtették, hogy Palpatine közvetlen környezetében kell keresniük a Sith-et, hiszen a főkancellár elrablását másképpen nem lehetett volna ilyen pontosan végrehajtani.

Ha készpénznek veszem, hogy annyi időt töltött töprengéssel, amennyit ebből a filmen láthatunk, akkor nem töprengett sokat Nekem egy ilyen döntéshez, ha jól végig akarnám gondolni, minden lehetséges következményét felmérni, akkor jóval több időre volna szükségem...

Azt ne felejtsd el, hogy Palpatine-nak azt mondja, hogy legfőbb feladat Grivious felkutatása, de titokban a rend már akkor buzgón keresi Sidioust, csak ezt a főkancellárnak nem árulják el (na jó, ez már a gonosz labirintusában van így konkrétan, de szerintem eléggé valószínű, hogy a film hátterében is ez volt). Winduék tudták, hogy Sidious a legfőbb ellenség, de ez nem volt publikus

Lehet, hogy minden info eljutott hozzá, de kétlem, hogy tudatosan foglalkozott volna a háború okainak összerakásával. Igen, tudhatta hogy ha az ellenséget Dooku vezette, és Dooku Sith tanítvány volt, akkor a mestere is az ellenséggel van. De szerintem nem gondolt erre, amikor úgy döntött, hogy szembefordul a renddel, hogy megmentse Padmét. A bajtársaival szembeni árulást vállalta, és ez persze egyet jelentett azzal is, hogy a köztársaság ellen és az ellenség mellett foglalt állást, de erre akkor, abban a percben nem gondolt. Mindig impulzív ember volt, miért hiszitek azt, hogy épp az átállása pillanatában lett ilyen nagyon tudatos és megfontolt?

Szerintem azért nem hihették, hogy Dooku volt a második Sith Maul után, a mester, mert hiába halt meg, a Sötét oldal ereje nem csökkent. Yodáék továbbra is érezték, hogy nem látják át a dolgokat, és ennek csak az lehetett az oka, hogy a Sith ereje nemhogy gyengült volna, hanem egyre erősödött. Mintha meg sem érezte volna Dooku halálát. Ez egyértelmű jel arra, hogy Dooku volt a tanítvány és mester még él, sőt, minden a tervei szerint halad. Gondolniuk kellett volna arra, vajon miért nem csökken a tanítvány elhalálozása után a sötét oldal ereje? Mert már megvan az újabb jelölt. És vajon ki lehet az? Óriási hiba volt, hogy nem jutott eszükbe, hogy Anakint féltsék, nehogy rossz hatás alá kerüljön.

Ezek szerint jól haladnak a dolgok. Ilyen módosításokat, gondolom, nem bánsz

Karrde: olyan jó olvasni, hogy másvalaki is járt olyan cipőben, mint én De én is azt hittem, hogy te is régi fórumos vagy itt - nem tudom, miért, de ezt hittem...

Bizony, bizony Én azt hittem egyébként, hogy neked ez leesett már, csak nem tetted szóvá.

Én még mindig Anakin-párti vagyok. Így igaz, nem volt túl okos, sem a politikát illetően, sem az egészen hétköznapi dolgokat illetően, mint pl. hogy kiben bízhat meg és kiben nem, ki az, aki igazán a javát akarja, és ki az, aki csak szépet és jót sugdos a fülébe, de igazából nem a javát akarja. Soha nem az eszére hallgatott - bár nem is igen derült ki, hogy milyen esze van, mert amellett, hogy jó pilóta volt és jól forgatta a fénykardot, valamint nagyon tudott szeretni és nagyon gyűlölni, az észbeli képességeiről nem sok szó esett a történetben -, hanem mindig az érzéseire. Semmiképp nem hidegvérű gyilkos. Hogy lehet hidegvérű az, aki már nincs józan itélőképessége birtokában, amikor gyilkol? Erről már vitatkoztunk korábban, és az a legfőbb érv amellett, hogy előre tudta mi lesz, hogy sírt a tanácsteremben. Igen, sírt, eldöntötte, hogy megmenti Sidioust, és ha kell, akkor szembefordul a Jedikkel, akik elmentek letartóztatni. De a Windut felindulásból csonkította meg, hiszen nem akarta, hogy az Sidious-t megölje (és az utolsó pillanatig várt a csapással, hátha rá tudja beszélni a mestert, hogy ne ölje meg). Hol itt a hidegvér? Ott a fordulat a személyiségében, amikor hűségesküt esküszik a Sith-nek. Erről is beszéltünk már, hogy ez egyfajta spirituális élmény lehet, én úgy képzelem, hogy az esküvel az énjének a sötét oldala felülemelkedik a jón, ami benne van, és amikor elmegy a templomba, akkor már nem ugyanaz az ember, nem Anakin Skywalker, hanem Darth Vader. Szerintem nem véletlen, hogy a Sith-ek új nevet is kapnak, amikor Sith-té válnak. Ez egyfajta beavatás, felhatalmazás arra, hogy az eddig rejtőzködő sötét érzéseit, mint a harag, a gyűlölet, az illető szabadjára engedje. Az új név jelzi, hogy viselője többé már nem az az ember, aki volt. És hogy mi lesz belőle? Egy szörnyeteg - és ez az, amit Anakin nem tudott előre, akkor, amikor döntött. Hogy mi lesz belőle, ha térdet hajt Sidious előtt. Csak azt látta, hogy Sidious jó volt hozzá, hogy békét és rendet akar, hogy meg tudja menteni Padmét - honnan tudta volna, hogy mi a Sith igazi arca? Dooku gróf Sith volt, őt ismerte, de róla sem derült ki, hogy hidegvérű gonosztevő lett volna. Ellenség volt, se semmivel sem volt rosszabb, mint pl. Nute Gunray, sőt.

Teljesen igazad van, Oldie, erre már azóta én is rájöttem.

Nekem is jó a csütörtök 20:30, de péntek és szombat is szóba jöhet.

Nagyon jó olvasni ezeket a régi dolgokat, különösen azok tetszenek, amelyek tényleg a fórumozás őskoráról szólnak. Az én fórumos múltam igencsak gyerekcipőben jár, hiszen az aktív részvételt 3 nap híján 5 hónapja kezdtem itt. Az előzmények persze jóval korábbiak, és mivel az említett 5 hónap olyan rövid idő, hogy a nosztalgiázás témakörébe bele sem fér, ezért inkább arról írnék, hogyan jutottam el idáig. Arról már többször írtam, hogy a klasszikus részek bemutatása idején nagyon megérintett a Star Wars univerzum, de aztán a 15 éves szünet alatt az egész belekerült a régi kamaszéveim emlékei közé, vagyis a mindennapokban különösebben nem foglalkoztatott a gondolat, hogy milyenek lesznek majd a folytatások. A Baljós árnyak és a Klónok támadása ugyan fontos felvezetés volt számomra, a téma egyre inkább kezdett ismét érdekelni, de aktív rajongói részvételre egyáltalán nem gondoltam akkoriban. És aztán jött a Sith-ek bosszúja, ami mindent eldöntött! Elővettem újra az Ep1-et és az Ep2-t is, és így egyben látva az előzményeket teljesen ismét a messzi-messzi galaxis hatása alá kerültem. Ekkor kezdtem netezni, keresgéltem a témával foglalkozó honlapokat, olvastam a különböző fórumokat - próbálkoztam a sw.hu fórumát is olvasni, de nem annyira tetszettek a hozzászólások, ezért eszembe sem jutott, hogy regisztráljak. Viszont valamelyik fórumon (talán a dvdextra.hu sw topikjában, de ebben nem vagyok biztos) megláttam SimonZ egyik képét, megkerestem a honlapját, és onnantól nem volt megállás. A képei lenyűgözőek voltak és az írásai is, különösen az Ep3-ról írt forgatókönyv elemzése valamint a film- és zenekritikája ragadott meg nagyon. Írtam is a vendégkönyvébe ? ez volt az első SW hozzászólásom: "A beküldő neve: Pildi Dátum: 2006-01-31 Kedves SimonZ! Azt hiszem, hogy én az olvasóid idősebb generációjához tartozom, 3 gyerekes anyaként 40 felé közeledve, de a Star Wars iránt 27 éve tartó rajongásom szerintem nagyon fiatalít. Nagyon tetszenek a képeid is, de igazából a III.részről írt elemzésed és a zene- és filmkritikád miatt szeretnék gratulálni. Eddig még nem láttam ezekhez még csak közelítően sem hasonlatos lenyűgöző és alapos írásokat, pedig számos SW honlapot látogatok elég rendszeresen. Egyszerűen új dimenziókat nyitottak számomra a filmnézéshez. A forgatókönyv alapján írt elemzésed könnyeket csalt a szemembe, annyira lélekbe markoló, pedig erre csak Matthew Stover könyve volt képes (még a filmnek sem sikerült, pedig nagyon tetszett). Köszönöm az élményt!" (megjegyzem azóta is várom hogy a film- és zenekritikát befejezze?) A leírtakból látszik, a koromra és a családomra utalás jól mutatja, milyen korlátokkal küzdöttem, mikor később magamban arról szólt a kérdés, hogy akarok-e ismét igazi SW rajongó lenni vagy sem. (Azóta rájöttem, hogy ezek nem jelentenek igazi korlátot, ha én nem akarom.) Hát így kezdődött. Zoli akkoriban indította a fórum részleget a honlapján, a vendégkönyv kiegészítésének szánva, és a linkre kattintva találtam rá az swsaga.hu-ra. Hát ámultam és bámultam, hogy milyen jó ez a fórum, és rendszeres, szinte napi szintű olvasóvá váltam. A legjobban az EpIII elemzés tetszett, azt folyamatában követtem, és sokszor volt, hogy úgy beírtam volna én is a véleményemet! És hogy ennek ellenére miért vártam másfél évet a regisztrálással? A fóbiáim miatt: úgy éreztem, hogy én nem tudnék ilyen jókat írni, nem látom ennyire a részleteket, nevetséges, hogy az én helyzetemben ilyesmibe fogjak, és különben sincs ilyesmire időm. Ezért csak odáig jutottam, hogy 2006. júniusában írtam Donátnak egy mailt, mikor olvastam, hogy nem jut hozzá SW témájú könyvekhez. Válaszában ő bíztatott arra, hogy csatlakozzam hozzátok, de elhárítottam a kedves meghívást, mondván, hogy nem tudok erre annyi időt szánni, amivel ezt érdemes volna csinálni. A következő mérföldkő a londoni Celebration Europe volt. Rávettem a családot, hogy menjünk el, és közben láttam, hogy nálatok is szerveződik egy csapat a kiutazásra. Felmerült bennem a gondolat, hogy szólnom kellene, hogy szívesen csatlakoznék hozzátok, de aztán arra gondoltam, hogy így ismeretlenül biztosan nem örülnétek egy új csapattagnak, így helyette azt tervezetem, hogy majd kint megkeresem SimonZ-t a standjánál, és megismerkedhetünk. De aztán ez nem jött össze, mert pénteken, amikor én ott voltam, ő is a kiállítást járta. Viszont utána írtam neki egy mailt, és ezután találkoztunk a Budai Várban a Filmzenei Fesztiválon, ahol lokatellit is megismertem. Ők javasolták, hogy regeljek, amit végül néhány nap múlva megtettem. Hogy végül is miért? Mert rájöttem, hogy ha ennyi idő után még mindig ennyire érdekel a Star Wars, akkor azt érdemes volna másokkal megosztva végre kiélvezni mindenféle mondvacsinált problémázás helyett. Szóval felvállaltam végre, és ez azóta is örömmel tölt el. Hát ennyi az én történetem, nézzétek el, hogy kicsit lelkizős lett.

Padmé egy jó lehetőség volt. Ha nincs ez a szerelem, Palpatine keresett volna más fogást a srácon. Hogy mennyire lett volna ez sikeres, ennek megbecsülése azon múlik, mennyire saccoljuk az átállásban a szerelem és a hatalom (függetlenség)vágy arányát. Én azon az állásponton vagyok, hogy a szerelem ereje nagyobb volt, tehát szerintem erősen kétséges, hogy más húrokat pengetve is elérte volna Palpatine a célját. Anakin akkor is egy problémás Jedi lett volna, ha nem szerelmes, de a számára fontos, viszont a Jedik által nem preferált dolgok (pl. egyéni függetlenség) tétje talán nem éri el azt a küszöböt, amin túl már mindenre képes volt.

A kérdés jó, majdnem rávágtam a választ, de talán nem ennyire egyszerű, ezért még filózok rajta egy kicsit.

Én örülök, ha Rog tart még egy fordulót, csak kicsit könnyebb legyen a nagykérdés, mint a múltkor

24 órán belül két olyan filmes élményem volt, ami megéri, hogy beszámoljak róla. Az első a Batman begins (nemcsak időrendi, hanem tetszési sorrendben is), amiről már annyi szépet és jót hallottam, és meg kell mondjam, hogy a saját élmény is nagyon jó volt. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg túl sötét, reményvesztett, depressziós vagy ilyesmi lesz - de szerencsére csak épp annyira volt ilyen, amennyire kellett. Az egész cselekmény lendületes, sodró, egy perc üresjárat sincs benne, és mégsem nyomasztó, mert jól felépített a történet. A "leíró részek" alatt a zene is sokat tesz azért, hogy ne lankadjon az ember figyelme (egyébként is remek zene). A színészek nagyon jók (bár Katie Holmes igazából nem nagy szám), különösen Christian Bale tetszett nagyon. Az életben olyan hétköznapi embernek tűnik, semmi különös (ezt a szerepet ki nem néztem volna belőle), aztán a filmen olyan, hogy el sem tudnám mással már képzelni a történetet. Szóval jöhet a közös Dark Knight premier, részemről benne vagyok A másik filmért biztos ki fogtok nevetni, de vállalom. A Bűbájról van szó, ami rajzfilmként indul, és aztán egy mesebeli lány való világba (New York-ba)száműzése folytán élőszereplős filmként folytatódik. Valamikor az év folyamán már láttuk az előzetesét, és azt gondoltam, hogy ez nagyon gáz, modoros hülyeség - de aztán a lányom kevéért ma délelőtt megnéztük. És hát nagyon kellemes csalódást okozott! Roppant idétlenül indul, legalábbis ezt gondoltam róla, amíg rá nem jöttem, hogy az egész rajzfilmes eleje egy Disney paródia - ettől a felsimeréstől jóval tűrhetőbbé vált. És aztán az élőszereplős folytatás is elég fura az elején, a főszereplő Giselle idegesítően gesztikulál, az ember nem tudja hova tenni, hogy ez most jó-e így vagy sem - aztán észrevétlenül beindul a történet, ami csak egy romantikus vígjáték, de bevallom, hogy könnyesre nevettem magamat számos jelenetnél, annyira eredetien vicces volt. A rajzfilm figurák élő megtestesítői élőben is úgy viselkednek, mint a Disney rajzfilmfigurák, úgy gesztikulálnak, beszélnek, és ez elég szórakoztató. Jópofa a történet is, a vége tiszta izgalom (bár a felnőttek már tudják, hogy Happy end lesz). Szombati matinénak teljesen jó volt

Bomarr: igazad van, nincs értelme kategóriákhoz kötni, csak jó film és rossz film létezik. Én is elég széles témából szoktam meríteni, de a Golyózápor típusú filmek ritkán tetszenek.

Ugyan, Donát, félóra egyik este - ez nem lehet idő kérdése. Egyébként nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz majd az új kvíz.

Ez a dolog sokáig nekem is túlzott agresszivitásnak tűnt, de aztán magamban azzal rendeztem, hogy először csak harcképtelenné akarta tenni, de aztán rájött, hogy mindenkinek jobb lesz úgy (még az acklay-nek is), ha kimúlik. De az arca közben azért nem annyira szimpi, ez igaz.

Szerintem az endori ütközet vége a legviccesebb csatajelenet a saga-ban (na jó, talán a naboo-ival együtt)

Az etikai és jogi problémát félretéve egyébként az egész elismerésnek is felfogható: ha nem lenne piaci értéke annak, amit csinálsz, a kutya se próbálná saját kontóra eladni. Ez már a népszerűség átka (lassan kezdheted figyelni, nem követnek-e paparazzók a házadig )

A csata vége, amikor már fordul a kocka, és kezdenek alulmaradni a birodalmiak, az már tiszta gegparádé

Régi tagok előnyben Én nem érzem magam felkészültnek egy ilyen próbára.

Gyönyörű ez az új banner Bár kellett egy kis "telefonos" segítség ahhoz, hogy lássam Ez a legszebb fórum (és akkor a tartalomról még nem is beszéltünk )

Tegnap volt az m1-en az Oldboy. Annyi jót hallottam róla, 2005-ben benne volt a dvdextra.hu szerinti 10 legjobb filmben, szóval gondoltam leülök a TV elé és teszek egy kísérletet. Hát mit mondjak, nagyon vegyes élmény volt - de nem fogom elfelejteni egyhamar, az biztos. Nem vagyok a témában nagyon otthon, lehet, ez is az oka, de engem teljesen letaglózott a film összhatása. Egyszerre volt brutális, érzelmes, szomorú, izgalmas, borzalmas - igazából nem is tudom leírni, mi mindent éreztem a végén, amikor végre minden kiderült. És nagyszerű a zenéje.