Pildi

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen remek jelenet értékelése kapcsán az első hozzászólásom az lesz, hogy meg vagyok döbbenve rajtatok... A második pedig az, hogy ez a jelenet nagyszerű, akár önmagában, vagyis a IV. részben, mint legelső SW-filmben betöltött szerepét nézzük, akár úgy, hogy már tudjuk az előzményeket. Teljesen felesleges erről itt most vitatkozni, főleg úgy, ahogy Ti itt most teszitek. Hogy honnan indul a Saga, a történések avagy a filmek készítésének időrendi sorrendje szerint, arról volt már vita biztos többször is, jómagam a legutolsóban részt vettem, az biztos, de ott sem durvult el a dolog semmilyen szinten. Egyszerűen nem értelek benneteket...

Köszönöm

Nálam sem.

Az, hogy miért nem volt sem a Köztársaságnak, sem a legtöbb hozzá tartozó rendszernek komolyabb hadserege, annak történelmi okai vannak: mert nem volt rá igazán szükség. Ahogy Ody mondta, békés világ volt, a Sith-ek fenyegetése ezer éve megszűnt, valahogy elvoltak egymással a világok a Szenátus kormányzása alatt. Persze gondolom a peremvidéken azért néha előfordultak kisebb csetepaték, de komolyabban senki sem mert ujjat húzni a Köztársasággal, ahol a nagy múltú és sokak által tisztelt és félt Jedi-Rend őrizte a békét. És szerintem sem volt várható, hogy valaki komolyabb agresszióval támadna meg egy köztársasági bolygót. Tudjátok, hogy a Kereskedelmi Szövetség is csak azért merte megtenni, mert Sidious állt mögöttük - maguktól soha nem léptek volna ilyet, hezitáltak is a filmben eléggé, és a végén leginkább azért támadtak, mert féltek Sidioustól. Biztos a Naboo-nak is azért nem volt komolyabb hadserege, mert nem volt rá szüksége. A gazdaságukból eredő jövedelmet célszerű volt inkább a nép jólétére (oktatás, kultúra) fordítani, ott nagyobb hasznot hozhatott - úgy vélték - , mintha feleslegesen hadseregre költik. Már az egész politikai rendszerük ezt tükrözi: választják az uralkodójukat, és egy 14 éves kislány is lehet királynő És még visszatérve Padméhoz: ahhoz képest, hogy ilyen fiatal volt, remekül helyt állt a blokád kapcsán, messze túlteljesített azt, amit a naboo-iak a királynőjüktől vártak addig. Ezért is lepte meg ezzel Sidioust.

Szerintem lépjünk túl ezen a naívitás dolgon Én belátom, hogy az akkori viselkedésére inkább a hősködés a jellemző, hiszen Padmé, ha másért nem, a köz érdekében lehetett volna józanabb ebben a kérdésben. Ha harcolni akar a hadsereg felállítása ellen, akkor minimum életben kell maradnia... Semmit sem ér az addigi küzdelme, ha túlzott magabiztosságból feleslegesen kockára teszi az életét. Ezt mérlegelnie kellett volna tudni.

Donát, teljesen egyetértek veled. Én sem érzem azt naivitásnak, ha valaki hű marad az elveihez. Persze a mai világban ezt sokszor összetévesztjük az ostobasággal, de szerintem ez inkább tiszteletre méltó. Éppen ez az egyik jellemvonása, ami nagyon tetszik benne. A demokráciában tényleg a végsőkig hitt, de amikor a Naboo-n komoly volt a helyzet, azért megtalálta azt a más utat, ami jobban segíthetett a népén, mint kivárni a Szenátus döntését. Vagyis felelős vezető módjára viselkedett, ha kellett, és úgy látta jónak, megkerülte a szabályokat, a hivatalos utat. Milandra, az, hogy a Köztársaság hadsereget kapott, éppen akkor, amikor személy szerint Padménak is jól jött ott a Geonozison, még nem jelenti azt, hogy korábbi véleményével ellentétben egyetértett vele. Ha ő lett volna ott a Szenátusban, és nem Jar-Jar, szerintem hiába célozgatott volna rá Mas Amedda, Padmé bizony nem nyújtotta volna be az indítványt a kancellárnak adandó rendkívüli jogokról, ami egyértelműen arra volt jó, hogy Palpatine további vita nélkül elrendelhesse a hadsereg felállítását. Más kérdés, hogy a klónhadsereg éppen akkor jelent meg a színen, amikor a szeparatista droidhadsereg támadott, tehát az, amitől Padmé félt a hadsereg felállítása kapcsán, vagyis hogy annak fenyegetése fogja a szeparatistákat háborúra kényszeríteni, már nem volt probléma, hiszen a klónok védekezőként jelenhettek meg, és a szeparatisták váltak az egyértelmű agresszorrá. Így utólag tehát a köztársasági hadsereg létjogosultsága bizonyosodott be. De ez nem Padmé hibája, vagy ha úgy tetszik jobban, naivitása, hogy ezt nem látta előre. Ha nem egy körmönfont Sith-praktika lett volna az egész szeparatista mozgalom mögött, akár még igaza is lehetett volna abban, hogy békés úton jobban rendezhető a helyzet. Mi tudjuk, hogy Sith-praktika volt - így könnyű okosnak lenni [

Ilyen a szerelem, frenkie, sokszor jobbnak látja az ember azt, akibe szerelmes, mint amilyen valójában Kétlem, hogy Padmé belegondolt volna igazán, mi is türtént a buckalakókkal. Csak arra koncentrált, hogy a fiú feldúlt, és vígasztalásra szorul. Tipikus szerelmes hozzáállás

Persze, azt gondolhatsz róla, amit csak akarsz. Sőt azt le is írhatod Én csupán csodálkozásomnak adtam hangot...

Rog, már nem azért, de mindezt hogy szűrhetted le? Mintha nem ugyanarról a személyről beszélnénk...

Ezt jó tudni Többször nem fogsz így átverni...

Padmé karaktere olyannnyira szimpatikussá sikeredett, hogy nálam az elsők között van, ha a kedvencek jönnek szóba. Nagyon jó, hogy pont egy ilyen nő lett az, aki miatt Anakin vállalt mindent. Nekem nem is lenne igazán hiteles az egész árulás-áttérés egy emberileg semmilyen, tedd-ide tedd-oda típusú, csupán szép feleség esetén. Nagyon illenek egymáshoz: mindketten különleges emberek

Hehe, milyen igazad volt, Obi1

Akinek olyan komoly gondjai vannak, ami ilyen döntésre készteti, az nem nézi a dátumot.

Bár nektek volna igazatok... De sajnos nem hiszem, hogy Ody ilyesmivel viccelne

Nem szívesen vagyok ünneprontó, de szerintem ez nem áprilisi tréfa volt

Ezzel teljesen egyetértek

Arra gondolsz, hogy Leiát (ahogy Luke-ot is) csak akkor akarta volna személyesen elintézni, hogy ha Vader hasonlóan harcképtelen? Persze. Őt Vader ugyanúgy nem akarta volna megölni, mint Luke-ot, az ő kettejük párbaja is csupán szemfényvesztés volt, ha úgy vesszük. Erről már volt szó korábban valahol, hogy Vader csak azért vágott közbe a kardjával, amikor Luke az uralkodóra sújtott, hogy megvédje. Szerintem is így volt. Ha belegondolunk, egyikük sem akarta megölni a másikat igazán. Vader át akarta téríteni a fiát a sötét oldalra, Luke pedig vissza akarta téríteni az apját a világos oldalra. Az egyetlen közös az volt bennük, hogy mindkettőjük végső célja az uralkodó legyőzése volt.

Ezt én is kizártnak tartom.

OK, ezt csak most láttam...

Azért ehhez hozzá tartozik, hogy az említett Jedi-mesterek esetén Palpatine-nak nem volt még tanítványa, akire rábízhatta volna az ügyet, Yoda esetében meg nem volt épp kéznél a tanítvány. Luke-ot is csak azért akarta saját kezűleg elintézni, mert Vaderre láthatóan már nem számíthatott, hiszen Luke legyőzte. Egyébként meg neki teljesen mindegy volt, kit kell elintéznie vagy mással elintéztetnie a céljai eléréséhez - ősgonosz volt.

Az én véleményem nem Leia lebecsüléséről szól. Több mint valószínű, hogy a helyében én sem lennék képes másként gondolkozni. Azt én sem hiszem, hogy átállt volna a Sötét Oldalra. Viszont még ha próbált volna is Vader lelkére hatni a személyes találkozásukkor, egészen más az ő meggyőzési stílusa (ne felejtsük el, hogy politikus és egy befolyásos család tagja, vagyis olyan ember, aki megszokta, hogy mások odafigyelnek a szavára - még azEp4-ben a TantiveIV fedélzetén, ahol igazán rosszak voltak a kilátásai, még ott is csak a megvetés sugárzott belőle). Márpedig nem ilyen húrokat kellett megpengetni ahhoz, hogy Vader megkapja azt az erőt, hogy szembe tudjon szállni a mesterével. Mert szerintem az a beszélgetés még az Endoron Luke és Vader között sokban hozzájárult ahhoz, hogy Vader végül is közbelépett és nem engedte Luke-ot meghallni. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Leiáért is képes lett volna megtenni ezt. Nem azért, mert őt kevésbé szerette (végül is egyiküket sem ismerte), hanem egyszerűen azért, mert nem kapta volna meg hozzá az érzelmi muníciót. A szavaknak nagyon nagy ereje van, nem elég ugyanazt gondolni, ha másként fogalmazza meg az ember, egész más hatást érhet el vele. Leia stílusa nem segített volna abban a helyzetben, én úgy érzem. Szóval szerintem Leia Luke helyében meghalt volna, mert Vadernek nem lett volna elég mentális ereje ahhoz, hogy ezt megakadályozza.

Nekem Leia érzéseivel és az ezekből fakadó reakcióival nincs semmi bajom, teljesen jogosan vélekedett úgy az apjáról, ahogy. Csak hát az ő hozzáállása nem vitte volna előre a dolgokat, ezért jó, hogy nem rá maradt végül a feladat Azon lehet gondolkodni, hogy a személyisége mennyire tette volna lehetővé, hogy ilyen szinten nagylelkű legyen, ha egyébként nem tudja azokat a dolgokat, amiket tud. Szerintem ha kicserélnénk őket Luke-kal, és Leia lett volna az ,aki kevesebb tényleges gonosztettet tapasztal Vadertől, akkor is, nála sokkal kevésbé lenne hiteles, hogy így viszonyul az apjához, képes könyörületet érezni, képes meglátni a sergítségre szoruló nyomorultat a hatalmas és mindenható Sith Nagyúr álarca mögött. Egyszerűen a karaktere nem ilyen. Ő racionális és nem álmodozó típus.

Biztos néhányan újfent kedvet kapnak hozzá. Tényleg jó volna megint mind a hat filmet egymás után megnézni Az Ep3 soundtrack-jéhez adott videoklip összeállítás szokott még bennem ilyen vágyakat ébreszteni

Én is inkább a családi kötelék oldaláról közelíteném meg a kérdést, és nem elsősorban az Erő oldaláról. Vader tényleg csak azután vette észre Luke-ot, miután Luke el kezdte használni az Erőt, és hát a fiú "bemutatkozása" elég szembetűnő volt, hiszen pár perc múlva felrobbantotta a Halálcsillagot... Szóval Vader oldaláról szerintem is egyértelműen az Erőhasználathoz köthető a családi kapcsolat felismerése, és ezért nem szerzett tudomást Leiáról, csak amikor Luke a testvérére gondolt a közelében. Viszont Luke esetében én is a családi érzésekre szavazok, azok vezették a felismeréshez, hogy mit is kell valójában tennie. Hiszen ő már használta valamilyen szinten az Erőt, amikor megtudta, hogy Vader az apja, és mégis megdöbbent - mert az Erőn keresztül ezt nem érzékelte, csupán a szíve mondta rá azonnal, amint ezt meghallotta, hogy ez a valóság. És onnantól kezdve ez határozta meg az elképzeléseit, hogy mit is kellene tennie. ha nagyon leegyszerűsítve akarok fogalmazni, akkor ő elsősorban Anakin fia volt, és mellesleg Jedi - a megoldása is ezt követte, és épp ezért válhatott tényleg igazi Jedivé. Obi-wannak tényleg szinte olyan volt Anakin, mintha a testvére volna, és ezt ő mindig nagyon komolyan is vette, de az, hogy szinte testvérek voltak, nem volt eléggé erős kötelék ahhoz, hogy hinni tudjon abban, hogy maradt még az egykori tanítványából és barátjából még valami jó. Obi-wanban minden baráti, és testvéri érzés ellenére az elkötelezett Jedi olyan mértékű csalódást szenvedett el, amit ezek az érzések nem tudtak túlélni. Ezért nem hitt benne, hogy Vader megmenthető. Ő elsősorban Jedi volt, és csak utána barát. De ez a topik eredeti témájához képest már OFF

Erre csak azt lehet mondani, hogy ez kizárólag nekik veszteség