Azt én sem nagyon értem, hogy lehet, hogy valami elsőre ennyire tetszik, aztán meg pontosan az ellenkezőjét érzi valaki. Ez inkább a nyájszellem hatása: ha a többiek leszólják, akkor ciki mást mondani.
Azt még el tudnám képzelni, hogy a gyerekkori nagy lelkesedést egy szolídabb értékelés váltja fel, de ilyen gyökeres változás a korral sem magyarázható.
Nálam fordítva volt: nekem a Baljós árnyak elsőre nem igazán jött be (nem erre számítottam), de aztán ahogy jött a többi rész, úgy ezzel is megbarátkoztam, és most már szinte csak pozitívumok jutnak róla az eszembe.