Pildi

Lehet ebben valami, mert Obi-wan érzett már ilyesmit az Ep1-ben is (".. a baj nem itt van... nem most...), bár az Ep3-ra már olyannyira megfogadja Qui-Gon ajánlását, hogy csak az adott helyzetre koncentráljon, hogy az ilyesmivel valószínűleg már nem törődik. Azt Utapau-i küldetés csapdáját sem érezte meg, ami viszont nagy kár (de erről már az Obi-wan topikban hosszasan értekeztünk).

Teljesen jogos, én is csak éreztem eddig, hogy Obi-wan talán kissé méltánytalanul lett leszólva, de lám, itt vannak a konkrétumok, hogy a többiek sem sokkal különbek

Ez a gyilkolászás az én felvetésem volt, de már beláttam, hogy egyáltalán nem helyénvaló (finoman fogalmazva).

Részemről az öröm. Remek kis közösség ez , különben nem is tölteném itt alvás helyett az éjszaka egyébként arra való részét. Donát, neked pedig sok sikert! Az a lényeg, hogy csak addig szabad izgulni, amíg meg nem tudod a kérdéseket, utána már koncentrálni kell, és akkor nem lehet nagyobb gond (tudom, könnyű mondani, de ez így működik).

Beletorodott . 2005 nyara ota volt ideje hozzaszokni. Es ugyan kezdetben abba a hitbe ringatta magat, hogy ez biztos csak valami mulo szeszely, mert unatkozom itthon a gyekerekkel, de azota visszamentem dolgozni, alig van idom elni is, de ez nem mult el, sot . Szoval jofej, es elnezi, de sajnos teljesen immunis minden ilyesmivel szemben...

A Tatooine Ghost-ban nincs szo Padmerol semmilyen szempontbol (pedig elvileg lehetne, mivel a konyv 2002-es), csak Leia viszonyulasa az apjahoz a tema, de Shmi szerepel viszont benne, az o veletlenul megtalalt holonaploja es az abban talaltak is szerepet jatszanak abban, hogy Leia velemenye megvaltozik Anakinrol. Vagyis nem Leia anyjarol, hanem a nagyanyjarol van benne szo. Magarol a regenyrol szeptember elejen irtam par dolgot, akit erdekel, elolvashatja.

Nagyon koszonom mindenkinek a jokivansagokat! Berugni nem fogok, mert nem vagyok egy ivos tipus, de az unneples megvan: epp Pragabol irok, ez a negy nap itt a szulinapi ajandekom a ferjemuramtol. Kicsit nehezen megy az iras, mert a szallodai gepen mas a karakterkeszlet, es egyebkent nem terveztem, hogy itt netezni fogok, de az ingyenes internetezesi lehetoseget megragadva belepillantottam a forumba, es nem allhattam meg, hogy a lenti uzenetekre ne valaszoljak. Koszi meg egyszer, nagyon jol esett

Nem kell neki fontosságot tulajdonítani, csak élvezni kell (már persze ha tetszik), mint általában bármely más könyvet. Én sem akarom keverni a két dolgot, mert nyilvánvalóan más típusú élmény olvasni, mint filmet nézni, de a kettő nem zárja ki egymást: azért mert a filmek adják az igazi SW feelinget, a könyvek is lehetnek jók (bár nem mindegyiknél egyenletes a színvonal ). Ha csak a filmeket veszitek észre, akkor talán szegényebbek lesztek egy-egy kellemes élménnyel - csak ennyi .

Az esze és a humora nekem is mindig bejön. Ha nem is a legjobb Jedi, de nagyon szimpatikus az Ep3-tól kezdve. És tényleg nem a harcművészet az egyetlen terep, ahol akár Jediként is a kiválóságot meg lehet célozni - sokszor a türelem és a bölcsesség nagyobb erények (ez a mai életben is így van).

Azok nekem nem EU-kategóriák (bár most biztos rám szakad majd a plafon ), és egyetértek frenkie-vel, a Labyrinth sem igazán az. Ody, azért próbát tehetnél ezekkel az új könyvekkel, hátha megváltozik a véleményed. A régi trilógia után engem sem érdekeltek ezek a könyvek, viszont az új trilógia annyi kérdést vetett fel, és olyan izgalmas karaktereket adott, hogy nem tudtam megállni, ismerni akartam a filmek előtt/között játszó történeteket, amelyek jó kis adalékot adtak a karakterek jelleméhez, és számomra jobban megvilágítottak bizonyos dolgokat. És még két lényeges szempont: addig is gyakoroltam az angolt, és egész más volt ilyesmit olvasgatva utazni a metrón munkába menet a napi robot előtt, mint bóbiskolni - legalább jól kezdődik így a nap.

Ha szabad még találgatni, akkor az Ep4-es Tatuin-poszteren Ben biztos közeledni fog Luke felé, míg itt távolodik tőle, hiszem közvetlenül nem fog részt venni a fiú életében az Ep4-ig, de onnantól viszont... Ez a bolygó sorozat egyre jobb lesz, az egész saga-t el lehetne mesélni így képekben

Azt azért nehezen tudom elhinni, hogy ez a könyv nem érdekel, mert ennél közelebb sose lesz az EU a filmekhez, és az Ep3 esetében megismerni a közvetlen előzményeket nekem pl. kifejezetten jól esett. Azt is megtudhatod belőle, hogy mi történt Cato Neimoidia-n .

Szóval akkor most sosem fogjuk megtudni, ki volt a legjobb Jedi ? Visszatérve az eredeti szálra, ami miatt a vitának ez a része kibontakozott, úgy pontosítanám a véleményemet, hogy az éppen elérhető tanácstagok közül Obi-wan volt a legkézenfekvőbb megoldás, mikor a kérés felmerült, hogy ki menjen az Utapaura - még ha nem is ő volt a legjobb - és ezt a bizalmat végül is megszolgálta. Ebben talán megegyezhetünk.

Ilyen konkrét kirtériumok szerint nem igen lehet eldönteni, hogy ki a legjobb. Abban kiegyezhetnénk, hogy Qui-Gon volt a legjobb, de őt meg megölte egy Sith. Anakin is magától tért vissza, hiszen őt se tanította erre senki a köztes huszonegynéhány év alatt (Sidious biztos nem ) - vagyis akkor mégiscsak ő volt a legjobb?

Beru Lars mindig is szimpatikus volt számomra, mind a három részben, ahol feltűnt a vásznon, és az Ep3-ban az egyik kedvenc jelenetem ez a záróképsor, mikor is féltőn és gondoskodón magához öleli a kisfiút. Örülök, hogy mellékszereplőként helyet kaphatott egy képen, méghozzá nagytotálban, ezzel is kiemelve azt a fontos szerepet, ami ugyan a filmekben nem jelenik meg, de Luke életében nagy jelentősége van. Nagyon szép kép, a színei is jól eltaláltak.

Azért végül mégis csak Obi-wan lett az egyik főszereplő, és nem mondjuk Agen Kolar vagy Ki-Adi-Mundi Persze nem feltétlenül azért lesz valaki főszereplő, mert ő a legjobb a maga mesterségében, de a történet szempontjából biztosan jelentős érdemei vannak. Obi-wanról továbbra is fenntartom, hogy kivételes ember, és lehet, hogy nem ő a legjobb fegyverforgató (bár ismét felhívom a figyelmet a párbajukra Anakinnal, ami erre eléggé rácáfol), és nem a legjobb pilóta (bár erre meg az Ep2-beli Jango Fett üldözés az ellenpélda), és volt rá példa, hogy elfogták, legyőzték stb. vagyis alulmaradt - ennek ellenére mégis tudhatott valami nagyszerűt, ha Qui-Gon mellett ő a második, aki úgy vált eggyé az Erővel, hogy vissza tudott térni - ez ezután már csak Yodának és Anakinnak sikerült. Ez alapján én mégiscsak kimondanám, hogy ők négyen voltak a legkiválóbbak a sok kiváló Jedi közül. A kiválóság nem csak harci ügyesség vagy taktika kérdése, és nem az a mércéje, hogy legyőzi-e az illetőt egy Sith vagy sem. Ilyen alapon Yoda sem lehetne a legjobb, mert őt meg Sidious győzi le (ill. pontosabban felülkerekedik rajta). A legjobbnak lenni sokkal összetettebb dolog, ez is csak ezt mutatja.

Én annak idején az apa-fiú szál bevezetésekor is azt hittem, hogy ezt Lucas csak váratlan ötletként vette bele a filmbe, mintha ezzel akart volna újabb lendületet adni a történetnek, annyira megdöbbentő és hihetetlen volt (film kapcsán azóta sem éreztem ekkora döbbenetet), az Ep6-ig nem is lehettünk biztosak abban, hogy igaz, amit Vader mond (én a magam részéről azt hittem, ez csak Vader trükkje, hogy Luke-ot könnyebben átcsábítsa) - és aztán jó kis saga kerekedett belőle! Jó, hogy Luke és Leia végül testvérek lettek, mert szerelmesként nem nagyon illettek volna össze, a Leia-Han páros sokkal ütősebb és szórakoztatóbb volt . Megjegyzem, hogy ami mégis azt támaszthatja alá, hogy eleve testvérként voltak kitalálva, csak George késleltetve tette bele a történetbe, az a nevük hangzása: a Luke és Leia nagyon jól összecseng - ha én találnék ki egy történetet egy titkos ikerpárral, akik kapcsolatára csak később derül fény, én is azonos kezdőbetűs neveket választanék, mintegy finom jelzésképpen.

Pont a Birodalom visszavág az, ami újrakeveri a kártyákat az SW-ben, és ezért is szeretik olyan nagyon sokan (mint többször olvastam itt-ott, a legtöbb rajongó számára ez a legjobb rész). Megkeveri a Luke-Leia-Han trió egymáshoz való viszonyát, megkeveri Luke és Vader viszonyát, a Sötét Oldal illusztris képviselője mellé végre odateszi a Világos Oldalét, Yodát is - a nézők meg csak ámulnak-bámulnak, hogy a sok remek csatajelenet és aszteroidamezős üldözés mellett hogy tudott Lucas ilyen fordulatos szálvezetést kitalálni úgy, hogy ezek tökéletesen egybeillenek és pont jó arányban váltják egymást. Én egyébként úgy vagyok vele, hogy az Ep4-5-6 egy klassz mese, lehet, hogy vannak benne bakik meg logikátlanságok, de én még nem vettem észre egyet sem, mert mindig lekötött a történet...

Dzséjt, azt senki sem mondja, hogy Obi-wanon kívül mindenki béna, én csak azt jegyeztem meg, hogy arra nincs bizonyíték, hogy voltak jobbak nála, míg arra van, hogy ő azért elég jó volt. Lehet, hogy ő is simán odaveszett volna, ha Winduékkal megy, de neki az volt a sorsa, hogy életben maradjon, mert küldetése volt: ő az ,aki végül megállítja Vadert a Mustafaron (másnak szerintem nem is sikerült volna), megmenti Padmét attól, hogy ott haljon meg az ikrekkel együtt, és ő az, aki Luke-ra vigyáz majd vagy 20 évig. Ő nem az a fajta, mint Anakin, aki látványos akciókkal vívja ki a tiszteletet, inkább ésszel áll a dolgok elintézéséhez, de ha tettekre kerül a sor, nem okoz csalódást. És nem hiszem, hogy Vader legyőzése ne lett volna nagy dolog, hiszen Anakin híresen jó kardforgató lett addigra, Dookut is simán legyőzte. És amit a végső párbajban ketten művelnek Obi-wannal, azt szemmel alig lehet követni, valami elképesztő. Ugyan egy könyvben (Approaching Storm) olvastam, hogy Luminara Unduli is valami fantasztikusan bánt a fénykarddal, amit akkor Anakin is csak csodálni és irígyelni tudott, de ez még az Ep2 előtt játszódott bőven, azóta volt ideje a fiúnak is felfejlődnie.

Köszönöm, Bomarr, hogy leírtad ezt, mert ez a megfogalmazás már nagyon közel van ahhoz, ahogy én látom, legfeljebb a hatalomvágy - szeretet, mint mozgatórugók arányaiban tér el - de már csak egy kicsit - a véleményünk. Bevallom, hogy tegnap azért is fogalmaztam ennyire sarkítva, mert reméltem, hogy ilyesmit fogsz válaszolni. Ugyanis eddig úgy éreztem, túl sok érv hangzott el csupán az egyik indok mellett, és túlságosan háttérbe került a másik szempont, és az, ami miatt nekem a karakter nagyon tetszik: hogy bonyolult, rendkívüli, egyszerre hős és antihős. Az egész kommentárhoz csak gratulálni tudok, olyan kerek egész, hogy ha még akarnék, se tudnék vitatkozni Bevallom, hogy a Tanácstermi jelenet szerintem is az egyik legjobban eltalált rész, hátborzongató, hogy látszólag nem történik semmi, és mégis minden alapvetően akkor dől el. Amit a mérlegelésről írtál, az 100% telitalálat, a fiú arcán lecsorgó könnyek többet mondanak minden szónál. És az 'I want more..."-ról írtakat is csak elfogadni tudom, nagyon jól megfogalmaztad azt, amit eddig nekem sosem sikerült ilyen jól. (és bocsánat, hogy provokáltalak )

Jogos az ellenvetésetek, az előbb helytelenül használtam a racionális szót, ami ésszerűt jelent, és valóban azt senki sem állította itt, hogy Anakin bármikor is ésszerű lett volna. Ismét átolvasván a lent leírtakat rájöttem, hogy ami ellen szót akartam emelni, az inkább Anakin előre megfontoltsága, a gondolkodása arról, hogy mit miért tesz majd. A Tanácsteremből úgy rohan el, hogy nagyjából sejti, mi fog történni: Palpit meg akarják majd ölni Winduék, mert nyilván nem fogja hagyni magát letartóztatni, amit neki meg kell akadályoznia. Hogy bármilyen áron-e, azon viszont nem gondolkozik, nem tervezi el, hogyha kell, Sith-té válik - ez olyan típusú mérlegelést jelent, amit ő sosem szokott csinálni, hiszen addig is mindig ösztönösen, az érzelmei által vezérelve cselekedett. Most megy, mert úgy érzi, mennie kell. Palpatine irodájában Windu halálos ütésekor valóban döntenie kell, hogy hagyja-e a Sith-et veszni, és erre határozott nem részéről a válasz - de csak erről dönt akkor, nem arról, hogy Sith lesz-e ő maga is. Nem tudhatta, hogy Sidious mit fog csinálni - persze ha gondolkozik, akkor kitalálhatta volna, de nem gondolkozott. Amikor Windu meghal, akkor már látja, milyen is Sidious valójában ("Mit tettem?!")és ismét dönt: felesküszik neki. Hogy miért? Szerintetek azért, mert több hatalom kell neki, és ezért bármire hajlandó - szerintem viszont azért, mert kétségbeesik, mert tudja, hogy Jediként immár nincs jövője, kiválasztotti küldetésének befellegzett, mert nem képes elpusztítani azt az embert, aki megmentheti a feleségét. Az eskü előtt nem gondolja végig, hogy Sith-nek lenni nemcsak azt jelenti, hogy megtudhatja a "titkot", hanem majd ki kell írtania a bajtársait is - ezt nyilván kikövetkeztethette volna, de nem gondolt rá. Csak az a cél lebegett előtte, hogy Padménak élnie kell, s hogy mi ennek az ára, azt már csak az eskü után tudja meg direktben. Valóban elsiklik afelett, hogy Sidious bevallja, a "titkot" még ő sem ismeri, de elhiszi neki, hogy ha teljesen aláveti magát a Sötét Oldalnak, akkor elég hatalma lesz ahhoz, hogy megfejtse a "titkot"- itt ismét nem gondolkozik, nem veszi észre, hogy épp hülyét csináltak belőle, mert a 'titkot" még Sidious sem ismeri. És itt is vagyunk az átállásnál. Ő döntött arról, hogy Sith lesz, de ez a helyzetek egymás után következő láncában mindig egy-egy pillanatnyi benyomás miatt alakult így, és nem volt részéről eltervezve. Ha a hatalom érdekelte volna (nem a titok tudásának hatalma, hanem általában az uralkodás hatalma), akkor valóban én is csak annak a gyilkológépnek láthatnám, akinek nem számít még a gyermekélet sem. De nem ezt látom. Én nem látom azt a fajta hataloméhséget benne, ami Sidiousban megvan, aki valóban uralkodni akart a világon. Anakin szerintem csak a halálon akart uralkodni, és az a fajta uralkodás, amit majd fekete páncélos Vaderként véghez visz, akkor még teljesen idegen volt tőle. Padmén kívül mit akart még? Elsimerést és több szabadságot (szerintem ezekre vonatkozik az "I want more..."), látszólag mindkettőt megkapta, és végül megkapta a hatalmat is, de ennek csak akkor lett jelentősége, amikor Padmé már nem élt. Nem értem, miből gondoljátok, hogy az áttéréssel több hatalmat akart. Én nem látom a filmekből (és a könyvekből sem), hogy uralkodni akart volna. Kitűnni akart, szeretni akart, szabadabb akart lenni - és azt hitte, ehhez a Sötét Oldalon keresztül vezet az út, mert Jediként mindezt nem teheti meg.

Azt én sem értettem sosem, miért kellett Yodának a Kashyyyk-ra mennie - válsághelyzetben, amilyen kialakulni látszott, éppen neki a Coruscanton kellett volna maradnia. De ennek ellenére Grivi ellen biztos nem ő ment volna, mert lehet, hogy ő a legjobb, de a kétszemélyes párbaj azért már nem az ő világa (tudom, az Ep2-ben harcba száll Dooku-val, de ő mégis egy Sith Lord volt, nem egy kiborg, ráadásul Yoda nem éppen azért ment a Geonozisra, hogy megküzdjön vele, hanem a klóncsapatokat vitte oda, szóval éppen ott volt). Yodának Coruscanton kellett volna maradnia, és neki kellett volna vezetnie a csapatot Palpi letartóztatására. És hogy Obi-wan ne lett volna az utapaui küldetés eldöntésekor a legjobb? Ha már szorosan a film mentén haladunk, akkor láthattuk, milyen szerencsétlenek voltak - Windu kivételével - a különítmény tagjai, hiszen Palpi 1 perc alatt mindet levágta különösebb harc nélkül. Én erre nem mondanám, hogy na, nekik meg nem volt szerencséjük, mert teljes inkompetenciáról tettek tanulságot, amikor készületlenül érte őket a támadás - végtére is tudták, hogy ki ellen mennek! Ilyen balfogást Obi-wantól sosem láthattunk. Szóval lehet, hogy Obi-wannak sokszor szerencséje volt, de én nem találok példát arra, hogy a többi Jedi - Yoda kivételével - jobb lett volna nála, Yoda meg túl értékes volt ahhoz, hogy Grivit hajkurássza ( a csatákban általában nem a főparancsnok hajtja végre a veszélyes egyéni küldetéseket).

Ez tényleg óriási dolog.

Azért, mert a Rend nem az egyént állítja középpontba a filozófiájában, hanem a közösséget, még dönthet a Tanács ésszerűen, hogy ki lehet a legalkalmasabb egy feladat megvalósítására. Ennek nincs köze a dicsőséghez, egyszerűen célravezető.

A Sötét Oldal lélekre gyakorolt hatásáról pedig még az jutott eszembe (bár ezen a téren gyakorlati tapasztalatom nincs), hogy olyan lehet az áttérés (általánosságban, és nem kimondottan Anakin esetében), mint a kábítószer: amikor először megizleled az ízét, akkor kirobbanó élmény (mint Anakinnak az erkölcsi és egyéb korlátok nélküli szabadság és hatalom íze, amit a Mustafaron érez), amit folytonosan újra és újra át akarsz érezni, de minél többet használod, annál inkább önmagad árnyékává válsz, és az élmény fokozatosan a visszájára fordul: már azért kell használnod, hogy egyáltalán elfogadható módon érezd magad, mert nélküle már nem tudsz meglenni, az lesz az egyetlen támaszod. Ilyen lehet az, ha valaki felajánlja magát Sith-nek, csak a kábítószerszedés fizikai kényszere helyett mentális kényszert érez. Egy idő után az is normálisank tűnhet, hogy ugyan korlátlan szabadságot ígértek, de igazából mentális szolgaság lett belőle. Mert Vader minden volt, csak nem szabad akaratú. (bár lehet, hogy ez az egész kissé erőltetett párhuzam...)