A két említett apró részletből nekem csak egyet sikerült felfedeznem a kép jobb oldalán középtájt. A másik nagyon el lehet bújtatva.
Szép kép, szépek a színei, és jó az egész kompozíció - de nekem a mondanivalóval gondjaim vannak. Zoli, amíg nem írtad le, mire gondoltál, nem is tudtam igazán megmagyarázni magamnak, mi zavar benne, amikor a látványt tekintve tényleg tetszik.
De most már tudom. Egészen konkrétan az, hogy az előzmények után én képtelen vagyok Vadert (különösen, ha nem az eseményeken keresztül értelmezem, hanem a karakter lényegét akarom megragadni) úgy látni, mint aki valódi dicsőségben fürdik (mondhatni: megfogta az Isten lábát). Ebben a dicsőségben, amit a kép sugall, legfeljebb csak akkor volt része szerintem, amikor még nem volt rajta a maszk és az egész öltözet, amikor még tényleg azt hihette, hogy legyőzhetetlen és minden az övé, amit akart (Padmé és a hatalom).
A mustafari összecsapása és Padmé halálának híre után (tehát amikor valóban felvette ezt az öltözetet) ezt nem hihette már, hiszen két fronton is kudarcot vallott (legyőzték, és a felesége, aki miatt mindezt megtette - és az most mindegy, hogy ez igaz volt-e vagy csak áltatta magát - meghalt a keze által).
Innentől kezdve a dicsőséges Vader-kép nekem már nem hiteles, ha a karakter valódi lényegét nézzük, hanem csak a látszatot mutatja, ahogy őt a Birodalomban mindenhol látták. Szerintem ő maga belülről egy kiégett lelkű lény, aki képtelen efféle érzelemkitörésre. Hideg, könyörtelen, az uralkodó elképzeléseinek pontos végrehajtója - diadal és lelkesedés nélkül.
De mindez igazán nem is a képnek szól, ez Vaderről szól (lehet, hogy nem is ebbe a topikba illik szorosan). Persze tudom, hogy a maszkos Vader az igazi ikon figura, nem az Anakin-kinézetű - ha tehát ennyire elvont értelemben kell őt nézni (nem a kinézete a lényeg, hanem lénye, ahogy ő Sith-nek indult), úgy teljes elismerésem, mert a kép találó.
(lehet, hogy ez az utolsó bekezdés elég zavaros, de nem tudom most jobban megfogalmazni)