Pildi

De gyönyörű... Padmé is és a kép is... Az előző poszterrel együtt teljesen hűen visszaadja azt a szomorú hangulatot, reménytelenséget, ami az Ep3 végén eluralkodik az emberen, hiszen minden elmúlt a világból, ami jó volt: egy nagyszerű barátság, egy hatalmas szerelem, a galaxis békéjén őrködő Jedi rend, a demokratikus Köztársaság. És ugyan az ikrek megszületése reménysugarat ad egy boldogabb jövő eléréséhez, de engem még ez sem tud igazán megvígasztalni ezekben a jelenetekben, mert hiába tudom, hogy Luke és Leia majd helyrehozzák az apjuk hibáját, de addig még mennyi évnek kell ehhez eltelnie....

Igen, vannak olyan helyek, ahol az ember az első pillanattól jól érzi magát. London nagyon ilyen, és a Star Wars érzés még dobott rajta egyet - jobb helyszínt Európában nem is találhattak volna a CelEu megrendezésére. De mi is lesz 2009-ben? (Bár minden alkalom jó alkalom... )

SimonZ, ez a kép egyszerűen lenyűgöző! (Ha nem tragikus dolgokról szólna, azt írtam volna, hogy csodaszép). És pont azok a képkockák köszönnek vissza rajta, amiket ebben a jelenetsorozatban a legjobban szeretek... Szerintem ez a legjobb képed ebben a témában.

Remélem, így lesz.

Én is megyek a klubnapra, ha nem jön közbe semmi, a 8 éves lányommal. Ő is nagyon szereti ezeket az alkalmakat, két éve együtt járunk oda.

Akkor legyen... Próbálkoztam a spoiler beállítással, de nem ment (újra kellett írnom a bevezetőt, mert eltünt - hiába, nem vagyok gyakorlott fúrumozó ), úgyhogy bocs, csak az olvassa tovább, akit ez nem zavar... A Tatooine Ghost az endori csata után játszódik 5 évvel, Leia és Han házassága után nem sokkal, és az akciódús történet igazából arról szól, mi segíti Leiát, hogy végre megbocsásson az apjának, hogy meglássa Anakint Darth Vader maszkja mögött (mi Luke-nak az Ep6 végén sikerül). Leia tele van haraggal és gyűlölettel Darth Vader/Anakin iránt, nem érdeklik a miértek, még Luke-kal sem hajlandó erről a témáról beszélni, és retteg tőle, hogy gyerekeket szüljön, hátha azok öröklik nagyapjuk romlott vérét. De egy titkos felkelő kódot tartalmazó ellopott festmény után nyomozva eljut Hannal a Tatuinra, ahol apja felnőtt, és ahol a nagyanyja meghalt, és az Erő segítségével olyan érzések kerítik hatalmukba, amelyeket nagyon nehezére esik elfogadni. Kezébe kerül Shmi Skywalker holonaplója, amelyből megismeri Anakin gyerekkorát, hogy mennyire szerették őt az édesanyja és a barátai, és utazása során az is kiderül, hogy hősként tisztelik még ma is, mint az egyetlen emberi lényt, aki megnyert egy fogatversenyt, ráadásul csalás nélkül. Barátai el sem hiszik, hogy Anakin lett volna Darth Vader ? egyszerűen kizártnak tartják. Aztán eljutnak annak a taszken tábornak a maradványaihoz, ahol Shmit a taszkenek halálra kínozták, és ahol Anakin őrjöngésében az egész tábort lemészárolta: ?Leia nem bírta tovább nézni. Amennyire elborzadt attól, amit Shmi elszenvedett, annyira fájt neki eltűnődni azon, mi történt itt ? mégis még jobban megrettent attól a szörnyű körforgástól, amelyet apja indított el. Legalább száz koponya volt a rakásban, de lehet, hogy két- vagy háromszáz. Anyja haláláért cserébe Anakin taszkenek tucatjainak vette el az életét, amire a buckalakók még több gyilkossággal válaszoltak. A halál öröksége, amelyet apja itt hagyott azon a napon, egyre nőtt, élőlények százai fizettek az életükkel érte, és Leia a végét sem látta az egésznek. - Jobban kellett volna tudnia ? adta át Leia a távcsövet Hannak. ? Jedi volt. - Kölyök volt, akinek meghalt az anyja ? Han felemelte a távcsövet, de úgy tűnt, inkább a banták felé néz, mint a csontok felé. ? Azokon töltötte ki a haragját, akik megölték az anyját. Én is ezt tettem volna. - De attól ez még nem volt helyes ? mondta Leia. - És ez nem is tesz engem Sith szörnyeteggé ? vágott vissza Han. ? Amit tett, nem gonosz dolog volt, hanem emberi. Később Darth Vaderként sok szörnyűséget művelt, de ne felejtsd el, hogy ő az, aki megölte az uralkodót. - Azt mondod, hogy megbocsátasz neki? ? kérdezte Leia. ? Azok után, hogy lefagyasztott egy széntömbbe? - Én csak azt mondom, hogy nélküle még ma is Palpatine lenne az uralkodó. - Szóval szerinted Darth Vader megmentette a galaxist? Han megvonta a vállát. ? Hát, valójában Anakin Skywalker tette. Gondold csak át. Ha rendes fickó lett volna, gondolod, hogy valaha is lett volna esélye közel kerülni Palpatine-hoz? ? Han tovább nézte a bantákat a távcsővel. ? Lehet, hogy végig ez volt az apád sorsa, megmenteni a galaxist, ahogy az anyja hitte ? hát, lehet, hogy nem éppen pont úgy, ahogy ő gondolta. De megmentette a galaxist. - Han? - Leia úgy érezte, mintha a világa a feje tetejére állna? újra. Han nagyon értette a módját, hogy ezt tegye vele. ? Han, néha teljesen ámulatba ejtesz.? És a második részlet időben korábban játszódik, amikor a taszken tábor felé haladván az Erő sugallatának engedelmeskedve útba ejtik Ben Kenobi régi hajlékát, ahol tatuini száműzetését töltötte: ?Leia azon kapta magát, hogy bámulja a sivatagot, anélkül, hogy észrevette volna, hogy elfordult a szellem oázistól. Bár a homokbuckák még az éjszaka árnyaiba burkolóztak, a holdak már lebuktak a horizont mögött, és a Tatoo I aranyfénybe vonta a legmagasabb dűnék tetejét. A látvány, amely a magány és a bánat érzésével töltötte el Leiát, szinte több volt annál, amit el tudott viselni, és ő végre felismerte az erőteljes érzések forrását. Obi-wan Kenobi. Leia szinte érezni tudta őt maga mögött, ahogy a tévedésén tűnődik, amint az első napsugár végigkúszott a homokon. Milyen szörnyű lehetett a terhe? Milyen mély a bánata, hogy még kilenc évvel a távozása után is érezni tudja. Vajon itt állt minden reggel, felsorolva a Jedik és a barátok nevét, akik Darth Vader fénykardja által vesztek oda? Vajon felidézte minden beszélgetését Anakin Skywalkerrel, újra megvizsgálva minden leckét, amelyet tanított neki, minden hajnalon dorgálva magát, amiért elégtelen mester volt? Leia úgy gondolta, talán ezt tette. Ahogy ott ült, ahol Obi-wan állt minden reggel, érezni tudta, hogyan engedte át a Jedi mester a kételyeinek az élete irányítását. Obi-wan évekig alig gondolt másra, mint bukott tanítványára, amivel engedte, hogy aggodalmai elhomályosítsák a gondolatait ? éppen ahogy Leia engedte, hogy a saját dühe és gyűlölete uralja az apjáról vallott nézeteit. Lehet, hogy ez volt, amit a látomása mondott neki ? hogy szüksége van arra, hogy megbocsásson az apjának a saját érdekében? Hogyha engedi, hogy a dühe uralja az életét, azzal senki másnak, csak magának és Hannak árt?? Hát igen, erre kellett rájönnie. Leia az apja lánya, benne is megvan a harag és a gyűlölet, de végül megtanul megbocsátani, mert rájön az igazságra, hogy az éremnek mindig két oldala van, és arra is, hogy ő maga nem lelhet nyugalmat, amíg meg nem bocsát az apjának. És így születhetett meg aztán Jacen és Jaina...

OK, de akkor egy pár sort a történetről is kell ejtenem, mert különben nem lesz érthető, és lehet, hogy ez a könyv is meg fog jelenni magyarul egyszer, és akkor odalesz az első olvasás izgalma. Vállalod a kockázatot?

Nem olyan régen olvasok EU-t, eddig csak ezt A gonosz útvesztőjét, a Dark Lord-ot, a Tatooine Ghost-ot, a Rogue Planet-et és az Approaching Storm-ot olvastam (az elérhetőségek miatt csak angolul) valamint a Thrawn-trilógiát magyarul és ez alapján a nem túl nagyszámú halmaz alapján azt a következtetést vontam le, hogy az EU irodalom alapvetően három típusba sorolható: 1. azok a könyvek, amelyek szorosan a filmekhez kapcsolódnak (ide tartozik az első kettő, mint az Ep3 előzménye-folytatása) - és lehet,hogy ilyen könyv nincs is több, ezért talán túlzás ilyen külön kategóriát alkotni... 2. azok a könyvek, amelyek azért íródtak, hogy újabb történeteket mutassanak be a már ismert szereplőkkel, hogy láthassuk a sorsuk további alakulását és közben újabb és újabb fontos karaktereket alkotnak (ahogy látom, ezek igazán az Ep6 után játszódó történetek, és ezek adják az EU irodalom derékhadát) 3. és végül azok a könyvek, amelyek azért íródtak, hogy egy-egy karaktert jobban megismerjünk, ill. az egyes fontos karakterek egymáshoz való viszonyát jobban megvilágítsák, és ezáltal magyarázzák meg azok későbbi egyes cselekedeteit (ez jellemzi talán a legjobban a prequel filmek előtt-között játszódó könyveket, amelyeket ugyan nagy részben még nem olvastam, de a tartalmuk elolvasható az amazon.com-on). Ez persze elég durva kategorizálás, és talán elég merész is, tekintve az ismereteimet ebben a témában, de javítsatok ki, ha rosszul látom. És persze biztos vannak olyan művek, amelyek a fenti három kategóriából kettőbe, netalán háromba is beleillenek. Igazából nekem a fenti felsorolt művekből azok a könyvek ill. azok a részletek tetszettek a legjobban, amelyek a 3. kategóriába tartoznak. A gonosz útvesztőjében is az volt a legjobb, ahogy bemutatja, hogyan vált Obi-wan és Anakin végre teljesen egy csapattá (az utolsó fejezet a méltó lezárása ennek a folyamatnak), bár engem nem zavart, hogy számos adalékot szolgáltatott a prequel filmek történetéhez, és jó volt olvasni a főkancellár "elrablásának" közvetlen előzményeiről is. A Dark Lord is amiatt tetszett, mert nagyon jól bemutatta, miért is lesz Vader az uralkodó hű csatlósa, annak ellenére, hogy Sith-tanítványként elég rosszul indult a sora (az egész kerettörténet ehhez képest számomra csaknem érdektelen volt, én ezt vártam ettől a könyvtől és ezt teljesítette, bár erről szorosan véve csak néhány oldal szól...). Na de nem akarom felsorolni az összes élményemet, viszont szeretném kiemelni a Tatooine Ghost-ot, mint unikumot, ami meggyőződésem, hogy kizárólag azért íródott, hogy bemutassa, milyen érzésekkel közdött Leia, amióta kiderült, hogy Vader az édesapja, és hogyan sikerül végül legyőznie az apja iránt érzett határtalan iszonyatot, és elfogadnia magát, mint a lányát. Ez nagyon jó téma szerintem, és valószínűleg eléggé hanyagolták az EU-írók korábban, ha 2003-ban megérte ezt a könyvet megjelentetni. Van két részlet, ami annyira tetszett, hogy lefordítottam magyarra, ha érdekel valakit, szívesen beteszem.

Hát az öreg nem javult meg a köztes húszegynéhány év alatt, csak egyre magabiztosabb lett, vesztére... Vadernek azért ez nem ment ennyire jól, rosszabb volt a kiindulási anyag (Anakin soha nem volt nagy konspirátor).

Tulajdonképpen igazad van, Ody, de valamiért nekem a második részről színekben gondolkodva a kék, a zöld és a fehér ugrik be, a narancsos sárga nem (talán mert az a vörössel és a feketével együtt a ROTS színvilága...). De ha belegondolok, valóban a Tatuinon, a Geonozison, és a végén a Coruscanton és a Naboo-n is lemegy a nap... Hát ez van

Jó, hogy elkészült ez a sorozat, és szerintem remekül visszaadja az adott bolygók hangulatát a II. részben. A naplemente valóban nem ennek a filmnek a sajátja (a végét kivéve), ezért nem hiányolom annyira a Coruscant-ról szóló képen. És nekem is a Tatuin tetszik a legjobban. A Naboo valószinűleg azért kevésbé tetszetős, mert az a legkevésbé összetett kompozíció - de lássuk be, ebben a részben ott csak egyetlen dolog történik (ha mégoly jelentős is), és a kép a kibontakozó szerelem hangulatát így is jól visszadja. A zöld mező a remény színe, és ekkor még a néző is megkapja azt az illúziót, hogy a két fiatal sorsa esetleg jól is alakulhat majd (leszámítva persze azt az aprócska dolgot, hogy ma már majdnem mindenki tudja előre - aki először látja az AOTC-t, az is - hogy mi fog történni velük... ). Szóval nekem a Naboo is tetszik.

Egyetértek! A prequel filmek egyik legjobb dobása, hogy biztosan nem tudhatjuk, mi Palpatine mesterkedésének az eredménye, és mi történik véletlenül.

Talán a durasteel miatt, mert kiejtve elég hasonlóak...

Azt hiszem, mi nem nagyon tudjuk egymást az igazunkról meggyőzni, de végül is a vita olyan vérpezsdítő dolog... . Egyébként, félre ne érts, Bomarr, én nagyon szeretem ezt a filmet, és sokkal többször láttam, és még fogom látni, mint ahányszor a könyvet olvastam (és nem csak azért, mert a film csak két és fél óra, míg a könyvet elolvasni minimum 14), mert ez a film maga a varázslat (talán elég, ha csak annyit mondok, hogy a gyerekkori SW rajongás után több mint 10 év szünetet követően ez tett ismét SW rajongóvá). Viszont számomra a könyvvel kapott egy kis extra fényt, mint amikor a fényképen kicsit élénkítik a színeket.

Hú, nem gondoltam volna, hogy a felvetésem ilyen vitát ébreszt ismét - mert már volt egy kör régebben, mikor is hasonlóan nagy szenvedéllyel védte mindenki a saját elképzeléseit. De csak örülni tudok neki . Én részemről továbbra sem érzem az ellentétet a film és könyv között, már sokszor láttam iill. többször olvastam őket, és az én fejemben ez már egy egységes történet, ami nagyrészben a filmen alapul, de azért ott van mögötte a könyv is. Az nem kérdés, hogy a cselekmény vezetése, az akciódús jelenetek esetén a film a nyerő, de karakterábrázolásban azért a könyv sokat tesz hozzá. A legjobb példa erre Anakin, aki a könyvben az elején sokkal szimpatikusabb, mint a filmben. Az a határtalan sóvárgás, amit Padmé iránt érez, a bizonytalanság, hogy mi lenne a helyes út (egymással teljesen ellentétes gondolatokat kap azoktól, akik fontosak neki: Padmétól, Obi-wantól és Palpatine-tól) annyira sebezhetővé teszi őt lelkileg, hogy a végzete elkerülhetetlenné válik, mert ugyanazon lejtőn taszigálja őt lefelé Palpatine és a Tanács együtt. Egyetlen rész van azonban vele kapcsolatban, ami határozottan sokkal jobban kitalált a filmben: az átállása. Szerintem Anakin filmbeli átállása, a kétségbeesése, a könnyei jobban megfeleltek a könyvből igazán jól megismert impulzív személyiségének ? mégis a könyvben sokkal hidegebb fejjel dönt: Mace Windu halála után még hezitál, hogy beálljon-e Sith-nek, és Palpatine unszolására is csak annyit mond, hogy csak a főkancellár életét akarta megmenteni, de ő még mindig Jedi. Aztán az öreg bajkeverő további puhítása és Padméval kapcsolatos burkolt célzásai sikerrel járnak: Anakin egyszerűen mérlegre teszi magában a Jedik és Padmé sorsát, és józanul dönt. Nincs végzetszerű spontán átállás, kétségbeesés, hanem csak egy tiszta döntés: a szerelméért cserébe vállalja az árulást ? és ez így szerintem kevésbé illik Anakin korábbi gondosan megrajzolt jelleméhez. A film itt sokkal hihetőbb. Mert nekem is az a véleményem, hogy nem tudatosan, előre megfontoltan döntött a Sith-ek útja mellett, hanem így alakult: Mace Windu halála után nem maradt más választása, és erre csak abban a pillanatban döbben rá.... Vagy vegyük Obi-want. Már a filmből is kitűnik, milyen jelentős jellemváltozáson ment át a II. rész óta, de ez nagyon jól bemutatott a könyvben. Érett Jedi lett belőle, aki már nem fél attól, hogy dicsérje Anakint, nehogy túlságosan elbízza magát - ellenkezőleg: őszinte és elkötelezett barátja lesz egykori tanítványának, s már olyan szorosan kötdik hozzá, hogy nem tud tisztán látni vele kapcsolatban (bár Anakint szoktuk ezért elmarasztalni, de az az igazság, hogy Obi-wan is belesett a túlzott érzelmi kötődés hálójába) és nem veszi észre, hogy barátja egyre mélyebbre süllyed a sötétség mocsarában, ezért nem is tud segíteni neki. (Persze Ani sem siet beavatni őt a problémáiba, de azért a korábbi tárgyilagosabb szemével szerintem jobban feltűnt volna Obi-wannak, hogy valami nagy gond van... ) Obi-wan jelleme olyan finoman ábrázolt a könyvben, mintha egy közeli ismerősöm volna: az ember rájön, hogy méltó tanítványa lett Qui-Gonnak, és nem Anakin, hanem ő az igazi Jedi, nagylelkű, elkötelezett, jó taktikus, ügyes fegyverforgató, s eközben szerény és tapintatos. Éppen ezért szinte a csontjaimban érzem a fájdalmát, amikor megnézi a biztonsági hologrammokat - ez pl. a filmben eléggé el van hanyagolva. S végül említem Padmét. Szegény a filmben elég leegyszerűsített, lecsupaszított szerepkört kapott, mint Anakin árulásának egyik (fő) indítóoka, a könyvben azonban nagyon szépen le van írva, mennyire mélyek az érzelmei Anakin iránt, és hogyan jut el mégis fokozatosan a bizalmatlanságig (amikor egy megbízható Jedivel kellene megosztania politikai gondjait, már nem Anakinra gondol, hanem ösztönösen Obi-wan jut az eszébe), s később a teljes csalódásig, amelybe belehal. S végül muszáj szólnom Dooku grófról, akinek gondolatai és érzései katarzisszerű élményként hatottak, amikor meghallja Sidious utasítását: Öld meg! Ez csúcs volt rögtön a könyv legelején. Na de ennyi talán elég szemelvénynek (lehet, hogy sok is... ). Végül még annyit tennék hozzá, hogy a szerelmi féltékenység szerintem is tévedés volt a könyvben, Anakin szemszögéből nézve az áruláson én is hasonlót értek, mint Dzséjt.

Ez a könyv versus film téma érdekes dolog. Én is előbb a filmet láttam, és utána olvastam el a könyvet (fordítva tenni meg sem fordult a fejemben, mert az ilyesminek mindig csalódás a vége - kivéve a Harry Potter V. részt - de ez más lapra tartozik), és nagy élmény volt. Szerintem is ez messze a legjobb könyvváltozat a hatból - bár a IV-VI. rész könyvváltozatát nem is érdemes számításba venni, mert azok kifejezetten a forgatókönyvek regényesített változatai (nincs bennük se más, se több, se kevesebb). A Baljós árnyak és a Klónok támadása regény is már más műfaj volt, mert vannak bennük eltérések a filmekhez képest, és lényegesen több a plusz információ, a leírás, és megkockáztatom, hogy irodalmi alkotásként is megállják a helyüket a könnyedebb művek között. És hát a Sith-ek bosszúja valódi gyöngyszem... Ha csak mint egy regényt nézem, úgyis nagyon jó: jól felépített cselekmény, hatásos párbeszédek, a nagyon sok leírás ellenére rendkívül izgalmas. A film megnézése után olvastam (tehát nem volt ismeretlen már a történet), és hát alig tudtam letenni, olyan volt, mintha ugyanazt a történetet egy más, tágabb szemszögből látnám. Erre a könyvre a leginkább igaz, hogy nem csak a cselekmény puszta papírra vetése történt meg, hanem a karakterek gondolatait, érzelmeit is megismertették velünk, amelyek szerintem nagyon fontosak pont ebben a kritikus részben, ahol minden eldől. Mert nagyon nem mindegy, hogy Anakin hogyan csalódik a Jedi Tanácsban, és hogyan tudja őt manipulálni Palpatine, amihez szerencsétlen módon és önkéntelenül a Tanács is jócskán hozzájárul, és főleg hogyan jut el ahhoz a szörnyű döntéshez, hogy mindent elárul a szerelme életének megmentése érdekében. És hát csak a könyvből derül ki, hogy mi történik a Yoda-Sidious összecsapásnál (Yoda a filmben alulmarad, míg a könyv szerint kihátrál, mert rájön, hogy a győzelmet nem ott és nem akkor kell keresnie - és ez az utóbbi sokkal szimpatikusabb, ráadásul összeköti a prequelt a klasszikus trilógiával). És az is csak a könyvből derül ki, hogy mit érezhetett Anakin-Vader, amikor magához tért a Vader-páncélban: a remélt örök dicsőség és szerelem helyett a fájdalom, a csalódás, a magány és az örök tűz jutott osztályrészéül. Ezek a részek olyan jók a könyvben, hogy az elolvasása óta még inkább élvezem a filmet, többek között azért, mert már nincs olyan érzésem (ami azért első megnézésnél megvolt), hogy túl gyorsan történik minden. Szóval számomra nincs verseny a film és a regény között, egyszerűen kiegészítik egymást. És szólnom kell a Revenge of the Sith angol nyelvű audiobook-járól, amit sikerült az interneten keresztül beszereznem. Egy Jonathan Davis nevű ember olvassa fel a könyvet, de valami olyan nagyszerűen, hogy számomra még a magyar könyv olvasásánál is nagyobb élményt tudott nyújtani. Davis szépen és érthetően beszél angolul, nagyon jól hangsúlyoz, és picit utánozza a filmszínészek eredeti hangját, épp csak annyira, hogy ráismerjünk az adott karakterre. Obi-wan, Mace Windu, Dooku és Palpatine hangja nagyon jól sikerült, Anakiné is, mert bár nem igazán hasonlít Hayden Christensenéhez, de a karakterhez viszont ebben a változatban is remekül illik. Padmé viszont elég pocsék, sajnos, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy egy férfinek elég nehéz lehet női hangot utánoznia. De ez még belefér. Szóval az egész produkció szuper, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki tud valamennyire angolul.

Örömmel elmegyek, ha lesz fórumtali. Londonnal kapcsolatban ugyan a városról több tapasztalatom gyűlt össze, mint a CelEu-ról, de mindenképpen szívesen beszélgetnék bármelyikről.

Így igaz, ahogy lokatelli írta. Arcról senkit sem ismertem közületek, csak az avatarokat (de azt hiába kerestem volna ). Zolit próbáltam többször elérni a standjánál, de nem jártam sikerrel, aznap ő is a rendezvényt járta. Persze lehet, hogy összefutottunk ismeretlenül, bár én nemigen hallottam magyar szót, pedig figyeltem... Mivel már régebb óta olvasom a fórumot, tudtam, hogy mennek ki néhányan közületek, és először gondoltam rá, hogy felveszem velük a kapcsolatot még indulás előtt, de aztán inkább nem tettem, nem akartam tolakodó lenni. Gondoltam, majd ott személyesen talán összejön - hát nem jött össze. Azért is mentem el a Filmzenei Fesztiválra, mert Zolit mindenképpen szerettem volna megismerni. Ez szerencsére sikerült, vele és lokatellivel is váltottam pár szót. Végül is azt hiszem ez adta a végső lökést ahhoz, hogy regisztráljak.

Az a helyzet, hogy 2005 októberétől 2006 augusztusáig Párizsban volt ez a kiállítás, ami Londonban Star Wars The Exhibition nevet viselte, Párizsban viszont Star Wars L'Expo néven futott. Ott a Cité des Sciences (a londoni Excelhez hasonló, csak még tágasabb, több emeletes tudományos múzeumféle) adott otthont neki. Itthon nem kapott túl nagy publicitást a dolog még a SW-berkekben sem, én pl. a starwars.hu egyik apró cikkében olvastam róla, és kaptam kedvet a megtekintéséhez. (Párizs nincs olyan messze, menetrendszerű buszon elzötyögtünk a családommal egy hétvégére ebből az alkalomból.) Ahogy a ti képeiteket nézem, a párizsi kiállítási környezet eléggé más volt, mint Londonban, tekintve, hogy nem kisebb termekben, hanem az Excel nagyterméhez hasonló nagy helyiséget fekete drapériával bevonva, és azon belül 12 teremre felosztva alakították ki a bolygókat, ahol az adott bolygóhoz kapcsolódó tárgyakat (eredeti makettek, kosztümök, rajzok stb.) láthattak a látogatók. Talán érzésben ez a fekete háttér jobban kifejezte a SW-feeling-et, viszont sokkal nehezebb volt jó képeket készíteni - és a legnagyobb hátrány az volt, hogy óriási volt a tömeg. Jegyet venni is csak előre lehetett az interneten keresztül félóránkénti bontásban. Mindenféle náció képviseltette magát a látogatók között, szerintem az európai rajongók nagy része elment, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy Európában is lesz Celebration, és Londonban ismét megnyitja kapuit ez a nagyon illusztris kiállítás. Szerintem szerencsések vagytok, hogy ilyen nyugodt körülmények között láthattátok azt, amit nekem csak nagy tolongások közepette sikerült. Biztos jobban lehetett szemrevételezni minden egyes érdekességet, és a fényképezési körülmények is sokkal kedvezőbbek voltak, ahogy látom. De abban egyetértünk, hogy a kiállítási anyag szenzációs volt, és én is külön kiemelem Darth Vader jelmezét, akit nem vitrinben lehetett megcsodálni, hanem ott magasodott az ember orra előtt egy karnyújtásnyira... Tényleg fenséges és hátborzongató volt. Egyedül azt sajnáltam, hogy Padmé ruhái közül nem állítottak ki többet. A CelEu hírére aztán Londonba is szerveztem egy 3 fős családi hétvégét (ide "sajnos" már kénytelenek voltunk repülőn menni), de a családi kompromisszum szerint csak a pénteki nap délutánját töltöttem a rendezvényen. Mint utólag a beszámolókból megtudtam, mázlim volt, mert pénteken még viszonylag kevesen voltak, minden látnivalóhoz hozzá lehett férni kényelmesen. A rövid időre való tekintettel, amit ott tölthettem (és persze látva az igen hosszú sorokat) egyetlen talk show-n sem vettem részt, de igazából nem is hiányzott. Ha hiszitek, ha nem, a legnagyobb örömet maga az az érzés okozta, hogy ott lehettem, körülöttem hasonszőrű rajongókkal, látva a sok lelkes kiskölyköt Vader-ruhában rohangálni fénykard-lengetés közben - az egész olyan volt, mint egy beteljesült gyerekkori álom. Én amikor gyerekként beleszerettem a Csillagok Háborújába (ami 1980-ban volt), nem is mertem ilyesmiről álmodni, hogy egyszer kézzel fogható közelségbe kerülnek olyan díszletek, mint a Tantive IV legendás folyosó-részlete, vagy a Millenium Falcon pihenője, vagy akár egy méretigazi hósikló. Csodás volt az egész! Természetesen megnéztem a rajongói képkiállítást is, és le kell szögeznem, hogy SimonZ munkái kétségtelenül kimagaslottak mind komplexitásban, mind látványvilágukat tekintve a többi meghívott rajongó művéhez képest, és meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy a hivatásos művészek közül is volt, akit simán lekörözött. Büszke voltam rá, hogy egy honfitársam ide jutott... Ezúton is csak gratulálni tudok SimonZ alkotásaihoz!

Valójában csak most, a Kamino-i képet látván tűnt fel, hogy eddig a karakterekre, azok kapcsolatára, valamint egyes meghatározó jelenetekre koncentráltál, SimonZ, és a Geonozis volt az első képed, ami egy fontos helyszínről szólt. (Na jó, a Mustafarról több kép is készült, de azért azok a végső párbaj témakörébe tartoznak igazán.) Egyébként nekem a Naboo mellett még a Coruscant is nagyon tetszik, különösen a lemenő nap fényénél. Arról is jó volna majd egyszer egy összeállítást látni. De nem akarok a témaválasztásba beleszólni... Egyébként köszönöm a szivélyes üdvözleteket, én is örülök, hogy végre rászántam magamat a regisztrálásra .

Nagyon szép kép, és bár nekem Kamino untra futurisztikus képvilága annyira nem jött be a filmen, nagyon hidegnek és szenvtelennek találtam (persze a klónozókhoz jól illett), ez az ezüstös tónus nagyon jól mutat. A kép a Geonozis sárgás, a lemenő nap fényét idéző színvilágának teljes ellentétje: az a Római Birodalom arénáinak küzdelmeit juttatja eszembe, vagyis az ókort a napfényes mediterrán térségben, addig a Kamino ezüstfehér sterilitása az embertelen jövőt (pl. Huxley Szép új világát). Nem csoda, hogy Obi-wan beleborzongott a keltetők látványába... Lehet, hogy lesz majd egy kép a Naboo-ról is, meleg zöld hangulatban? Remek folytatás volna.