Pildi

Sajnos nem voltam Tatuin túrán, így nem ismerem a nevet.

Nekem sajnos csak Tunézia ugrik be.

Amelyik szól, az biztos az X-wing, de én azt nem olvastam

Tényleg: Lando

Sajna más pilótát nem ismerek az EU-ból...

Én nem bírok gyors lenni

Wedge

hatodik

negyedik

kettő

passz

Qui-gon, Smi, Padmé, Ani (nem DV), és Jar-jar

Igen, az ember fogadja el a saját korlátait, és évente legfeljebb egyet próbáljon meg átlépni

Nem is tudom, miért. Talán mert új év - új élet - új fogadalmak - és annak felismerése, hogy a régieket se tartottam be soha

Az kizárt, jó a humorérzékem

Nem is tudom, mi a nehezebb, jókat kérdezni, vagy válaszolni rájuk

Én is megjöttem

Egyébként mi a véleményetek, Luke-nak mennyiben segítettek Yoda és Obi-wan tanításai, és mennyiben inkább nem? Nem lett volna elég, ha csak azt tanítják meg neki, hogyan és mire használja az Erőt és mire ne, hogyan váljon eggyé vele, és aztán rábízzák, hogy hogyan él majd vele? Hiszen ő nemcsak az utolsó Jedi volt, hanem a Kiválasztott fia is, aki az anyjától is kiváló géneket örökölt. Nem volt inkább kárára, mint hasznára, hogy a saját apja (mégha Sith is) elpusztítására készítették fel? Ezek a kérdések azért merültek fel bennem, mert engem zavar az, hogy ha Luke megfogadja a tanácsukat, akkor a történet vége a teljes kudarc lett volna.

Remélem, Donát, már jobban vagy, mert a fogfájás nagyon vacak dolog, és nem is szilveszterre való

Na de ugye nem csak engem érdekel ez a szilveszteri forduló ? Hiszen a sok bulizós miatt lett egy nappal előre hozva. És egyedül nem játszhatok

Ma végre sikerült megnézni moziban Az arany iránytűt, és el kell mondanom, hogy minden negatív hír ellenére nagyon tetszett. Sikerült visszaadnia könyv hangulatát teljesen, nagyon alkalmas embereket sikerült találniuk a szerepekre, pont olyanok voltak a szereplők, amilyennek képzeltem őket olvasás közben. Lendületes volt a cselekmény, egy-két apró változtatástól, és a legvégétől eltekintve hűen követte az eredeti történetet. Tényleg nagy élményt jelentett végignézni, úgy, hogy közben tudtam, miért nem lett sikeres. Két problémája van, és azok elég nagyok. A kisebb problémával kezdem: nem jó a filmzene. Az egész nagyon harsány és az én fülemnek túl disszonáns hangzású (nincsenek benne szép zenei harmóniák), valahogy nem ilyet képzelnék ehhez a történethez. Ez már önmagában sokat ront az összhatáson, de a nagyobb baj az, hogy igazán értékelni szerintem csak azok tudják ezt a filmet, akik olvasták az egész trilógiát. Ugyanis a könyvben elég sok képletes dolog van, aminek az értelmére az olvasó szép lassan jön rá, ahogy a történet halad (némelyikre, és épp a leglényegesebbekre csak a történet legvégén) - a filmen viszont megkapod ugyanezt valami magyarázattal egy az egyben. Ez szájbarágósnak tűnik annak, aki nem ismeri a könyvet. És hát nem túl szép, hogy úgy van vége, hogy nincs vége. Az alapkaland (az eltűnt gyerekek kiszabadítása) sikeresen lezárul, de épp azt hagyták ki a film végéről, ami átvezeti a történetet a következő könyvbe - ezt mondjuk nem értem, miért. Ez után a sok negatívum után azonban továbbra is fenntartom azon véleményemet, hogy ez egy jó film, és kár lesz, ha ennyiben marad és nem folytatják, mert a történet lényege csak most következik, ez az első kötet csupán a bevezető. Tulajdonképpen nem is mozifilmet kellett volna belőle csinálni, hanem egy 6X1 órás TV-sorozatot, ahol az egyik részt követi a másik, nem kellene magyarázni semmit, mert minden szépen kiderülne magától, és nem maradna hiányérzet senkiben. Valószínűleg a New Line Cinema ott követte el a hibát, hogy azt hitték, ez is olyan történet, mint a Gyűrűk Ura, amit az elmúlt 50 évben több generációnak is biztos sikerült elolvasnia, tehát a tengerentúlon is sikeres lesz (mert ugye az hozza a legnagyobb bevételt) - de ez a történet csupán 12 esztendős, és hiába nyert mindenféle irodalmi díjat, Anglián kívül kevesen ismerik. A film pedig önmagában nem tud elég jó lenni a történet jellegzetességei miatt. Nekem mindenesetre nagyon szép estét szerzett, kedvet is kaptam ismét elolvasni a könyveket, és továbbra is ajánlom nektek ebben a sorrendben: előbb a könyvek, azután pedig a film

Még visszatérve a Plagueis-os kérdésre, nekem egyből egyértelmű lett, hogy beugratós volt a kérdés, amint megláttam, hogy valaki négyet írt. A kérdéssel nem volt semmi baj, csak szó szerint kellett volna érteni: akár beleértjük Palgueis-t, akár nem, csupán 4 Sith látható a filmekben. Ez van: beugrottunk egy tipikus beugratós kérdésnek

Én jövök (visegrádi bobozás után átfagyva - de a forralt bor majd átmelegít) És maradunk a fél kilencnél?

A Luke-ról alább leírtakhoz még hozzátenném, hogy ő már gyerekkoromban is azért lett a kedvencem, mert elhitette az emberrel, hogy bárki vihet véghez nagy dolgokat . Mert ugyan a történet előrehaladtával szépen lassan kiderült, hogy ő korántsem az az egyszerű farmerfiú, akinek kinézett az elején, de mégis megmaradt viselkedésében, közvetlenségében egy hétköznapi embernek. Erre mondják az amerikaiak, hogy "egy fiú a szomszédból". De hogy ez így történhetett, hogy úgy vált Jedi lovaggá a szemünk előtt, hogy közben teljesen normális maradt, nem szaladt el vele a ló, mint híres-hírhedt apjával, az szerintem nagyon nagy mértékben köszönhető annak is, hogy nem járta végig a hagyományos Yoda-iskolát a hagyományokat mindig nagyon fontosnak tartó Jedi-rendben. Azért tudott jól dönteni a Jedi visszatérben, mert nem homályosította el az ösztönösen jó gondolatait egy kiskorától belénevelt eszmerendszer (ezt hál' istennek nem tudta pótolni a dagobah-i gyorstalpaló és Ben néhány mondatos okítása), szabadon gondolkodhatott konvenciók nélkül, miközben átjárta ez Erő, és noha nem tudott úgy bánni még vele, mint a régiek, de nem is ez kellett a győzelemhez. A szíve és az egészséges gondolkodása kellett hozzá. Erre mondom én, hogy ha nem történik meg a rend teljes bukása és megsemmisülése, akkor esély sem lett volna arra, hogy ilyen új alapokra helyezze valaki (mégoly kiváló ember is légyen) a rend alapjait. És ha az Erő egyensúlyba kerüléséről, a próféciáról beszélünk, bennem mindig az motoszkál, hogy a Birodalom történelmi hullámvölgye, és annak minden közvetlen előzménye nélkül ez az egyensúly (ami egyben minőségi váltást is jelent, nemcsak a két oldal erejének kiegyenlítődését) egyszerűen nem jöhetett volna létre.