Pildi

Meg a vakond és társai... De igazából én nem a rajzfilmekre gondoltam, hanem az élőszereplős mesefilmekre.

Egy adott pillanatban/helyzetben érzett düh és gyűlölet mindenképpen kevés kell, hogy legyen az áttéréshez - kell valami cél is, amit az ember a Sötét Oldal erejével kíván elérni. Palpatine-nak és Vadernek voltak ilyen céljai, de Luke-nak nem. Persze célja volt az uralkodó megsemmisítése, de ő ehhez nem a Sötét oldalt akarta szövetségeséül, hanem az apját. Ebből az álláspontjából próbálták őt kibillenteni, és majdnem sikerült, de Vader levágott műkezére nézvén még időben rájött, hogy nem használhatja fel a Sötét oldal erejét annak mestere ellen, mert akkor ő maga is arra az útra lép, amin az apja járt és ahelyett, hogy elpusztítaná, maga is az uralkodó szolgájává válik. Maradt tehát a szeretet, amiben bízott, amikor eldobta a fénykardját

Látom, attól megkíméltetek, hogy leírjam a történetet Ezért csak annyit tennék hozzá a lentiekhez, hogy ez nem egy Disney-féle mesefilm, erős hatásvadász elemekkel és mellékszereplőkkel és néhol erőltetett poénokkal, hanem engem sokkal inkább emlékeztet a hajdani csehszlovák mesefilmek stílusára, ahol a történet és az erkölcsi mondanivaló volt a lényeg, és nem a csili-vili képi megjelenítés - bár ez utóbbi ebben a filmben teljesen rendben van. Ami még nagyon üdítővé teszi, az a mai nyelvezet és a jópofa humor, ami megvédi a történetet attól, hogy túlságosan fenköltté váljon. A szereplők hitelesek, a főszereplő srác mértéktartóan szerencsétlen az elején és nem lesz belőle ellenállhatatlan pozitív hős a végén sem, ezért végig nagyon szimpi, a csillaglány szerencsére nem egy trendi szépség, hanem úgy látszik egyre szebbnek, "ragyogóbbnak", ahogy a srác látja őt egyre inkább ilyennek a történet során. Robert de Niro pedig telitalálat a vén kalózkapitány szerepére (nem játsza túl a szerepet, pedig könnyen lehetne). Bevallom, én gyerekként izgultam végig az egészet (a racionális énem hiába tudta, hogy biztos minden jól fog elsülni), és az örömtől ragyogott a szívem a végén - és azért ez manapság már ritkán szokott előfordulni velem egy film kapcsán. Szóval tessék elmenni és megnézni, mert érdemes

Ma láttuk du. a Csillagpor c. filmet a Corvin moziban, és csak ajánlani tudom, ha esetleg valakit érdekelnek a mesefilmek, mert ez ebben a műfajban elég jól sikerült: kellően romantikus és humoros egyszerre, és végre tényleg nem csak a digitális képtrükkök miatt élvezhető, hanem a történet is jó. (de nem egy Alien, az biztos )

Arra én sem számítottam, hogy ilyen technikai malőrök derülnek ki a viseletéről, hogy pl. nincsenek jól kidolgozva az egyes egységek találkozási pontjai, meg hogy a másik műkeze, és a műlábai közelében sincsenek az "eredeti" műkezének érzékelés és használhatóság szempontjából (kész mázli, hogy először a jobb kezét vesztette el, így legalább azt jól megcsinálták annak idején). Viszont a lelkemnek kifejezetten jól esett az olvasni, hogy mennyire szenved az új helyzetében mind testileg, mind lelkileg - a bűnhődése megkezdődött. Kellett ez az átmenet, hogy ekkor még esetlennek és nyomorultnak láthatjuk, mert legközelebb már csak közel húsz év múltán az abszolút hatékony és érzéketlen hadvezér szerepében láthatjuk viszont - nekem nem lett volna hihető, ha egyből így jelenik meg.

Igen, Luke személyisége a kulcs a megoldáshoz, ha egy kicsivel is jobban hasonlít Anakinhoz, Palpatine terve nagy valószinűséggel beválik. És azt csak mi tudjuk róla, hogy igazából nincs benne a jellemében az áttérés reális esélye, viszont ő nem tudhatja ezt: az ő vívódása valóban megtörténik (ha másért nem, hát azért, mert biztos gondolkozott azon, vajon-e van-e apja és közte olyan hasonlóság, ami őt magát is predesztinálja a Sötét Oldal felé). Egyébként Bomarr, ez megint nagyon szép és kerek eszmefuttatás volt

Őszintén, én soha nem tudtam volna elképzelni ezt a jelenetet azzal a befejezéssel, hogy Luke megöli Vadert és átáll a sötét oldalra. Luke azóta nem akarta Vadert megölni, amióta tudta, hogy az apja. A Leiára célzással persze betelt az a pohár, amit Palpi már közben töltögetett, hogy minden a tervei szerint halad és a lázadókat eltapossák majd, mint a férgeket. Akkor tényleg dühös lett mindkettőre, főleg Vaderre, de elképzelhetetlennek tartom, hogy annyira elvakíthatta volna a dühe, hogy a természetétől ennyire idegen tettet hajtson végre. Nekem is az a véleményem, hogy a Sith-séghez azért kell egy bizonyos sötét oldal az adott emberen belül is, és ez Luke-ban minimális volt (ha volt egyáltalán). Ő sose őrlődött a jó és a rossz énje között, mint az apja, mert benne a jóság abszolút domináns volt. Amiért Palpatine és Vader hittek abban, hogy áttéríthető, az egy tévedés volt: azt hitték, mivel Anakin fia, ő is olyan, mint az apja volt - de ő sokkal inkább Padmé természetét örökölte, szerintem kb. annyira lehetett komolyan megkisérteni, mint az anyját lehetett volna. Ennek a jelenletnek nem lehetett más vége Luke szemszögéből, minthogy rájön, nincs választása, mert nem tudja megölni az apját, mégha az Sith is. A végső befejezés nem Luke-on múlott, hanem Vaderen, az ő döntése volt végig kérdéses: kitart-e a Sötét Oldal mellett fia halála árán is, vagy végre képes beismerni azt, amit Sith-sége alatt végig tudott valahol a tudata mélyén és aszerint cselekszik: annak idején hatalmas hibát követett el, aminek csak káros következményei voltak a galaxisra, a szeretteire és magára nézve is, és most talán jóvá tehet valamit a bűneiből, plusz a fia sem hal meg.

Nekem nem az volt a problémám, hogy néhány Jedi megmenekült a 66-os parancs azonnali végrehajtásakor - teljesen igaz lehet, amit frenkie is írt, hogy néhányan lehettek valahol egészen máshol, akiket utólag kellett levadásznia Vadernek -, hanem hogy nem minden klón videlkedett "klónszerűen". Én eddig a klónokra úgy gondoltam, mint feltétlenül engedelmeskedő emberi lényekre, amelyek kívülről belülről egyformák, hiszen ugyanaz az alany mindegyik eredete, és azért hozták őket létre, hogy könnyen kezelhető és irányítható, de azért a saját hatáskörükön belül önálló döntéseket hozni képes hadsereg legyenek (és ebbe szerintem simán belefér a gondolkodás nélküli Jedi-irtás), ezért furcsállom, hogy az egyik arrogáns a Jedi parancsnokával szemben, a másik meg ellenszegül a határozott parancsnak. Frenkie, nekem is teljesen az a véleményem, hogy a három könyv az igazi Ep3 története (hogyan és miért tér ár Anakin Skywalker a Sötét Oldalra, és lesz belőle az uralkodó engedelmes szolgája), bár kétségtelenül a közepe és annak is a filmváltozata a lényegek lényege. Ody-t meg valószínűleg felesleges tovább győzködni, elég megmásíthatatlannak tűnik a véleménye, ami kár, de ez van

Ez lehet a megoldás tényleg, mert hiába humán természetű, de itt mégiscsak termelésről van szó, lehetnek "selejtek". Úgy látszik, ez is egy példa arra, hogy a messzi-messzi galaxisban sem működött minden technika/technológia tökéletesen. Bár eddig a klónok tökéletesnek tűntek annak a feladatnak a szempontjából, amire tervezték őket. Végül is az a fajta EU, ami nem olyasmit akar belemagyarázni a történetbe, ami a filmekkel ellentmondásban van, hanem csak kiegészíti a történetet olyasmikkel, amelyekről a filmek terjedelmi korlátai és az igen véges számosságuk (vagyis ilyen pusztán technikai okok) miatt nem eshetett szó, az kimondottan üdvözölendő Pont ez a könyvtrilógia (Útvesztő, Ep3, Sötét nagyúr), amelyekről mostanság a legtöbbet beszélünk, készült nemcsak hogy Lucas szoros kontrollja, hanem aktív közreműködése mellett is - ez az én felfogásomban annyit tesz, hogy az elsőből és az utolsóból azért lett pusztán csak könyv, mert ezekre külön filmet soha nem is tervezett Lucas, az Ep3 könyvváltozatánál pedig a film dramaturgiájának alkalmazkodnia kellett a filmes eszköztárhoz és a korlátozott műsoridőhöz - leginkább ezért nem teljesen arról szól a könyv, mint a film.

Érdekes, én is pont ezt érzem Az első TV-adásról nekem is van emlékem: az egész családomnak teljes csendben kellett végigülnie a filmet, mert én a szalagos magnónk kézi mikrofonját a TV hangkibocsátó részéhez tartva felvettem az egész film hanganyagát, hogy aztán rongyosra hallgassam a szalagot később. És milyen jó volt, hogy akkor még nem voltak közben reklámok!

OFF De jó, Karrde, hogy végre találtam egy embert, aki rajtam kívül látta ezt a filmet, és még tetszik is neki Alkalomadtán erről is beszélgethetnénk. ON

Ody, szerintem nem lehet minden kicsit úgy szeretni, mint ahogy egyetlen embert szeretünk. Yoda szeretete a kicsik iránt valamilyen szinten személytelen kellett, hogy legyen, hiszen ő 800 év alatt több ezer kicsit taníthatott, lehetetlen, hogy mindet úgy szeresse, ahogy Obi-wan megszerette Anakint, nem mást, hanem őt személyesen. Obi-wan szeretetéhez az kellett, hogy megismerje Anakint, hogy együtt harcoljanak, éljenek éveken keresztül. Yoda ilyen szinten nem ismerhette a kicsiket.

Köszi Ody, te melyiket láttad először?

Nekem nincs bajom az EU-val, de szerintem ebben a könyvben nem túl életszerű az, hogy az egyik klón nem teljesíti a parancsot, mert nem érti, nem ért vele egyet, mert megkedvelte a Jediket. Emiatt összetűzésbe kerül a parancsnokával, aki tipikus klónként nem gondolkozik a miérteken, csak végrehajtja a parancsot. Nem tudom elképzelni, hogy a klónok között legyenek ilyen különbségek, mikor mindegyik Jango Fett pontos genetikai mása ugyanazon a módosításon átesve, hogy engedelmes katona lehessen.

Most szavaztam az Ep4-ről, és ennek is 5-öt adtam Tudom, kicsit kopottas már a többi részhez képest, meg nem is olyan akciódús, főleg az eleje, meg minden felújítás ellenére elég bénák a kantinban kocsmázó lények - de nekem évekig ez volt A CSILLAGOK HÁBORÚJA, egy olyan moziélmény, ami minden addigit felülmúlt, és engem évekig a hatása alatt tartott. Emlékszem, milyen csoda volt ez a film sokadszorra is a moziban az első perctől az utolsóig, hazafelé dúdolgatva próbáltam felidézni a zenéjét, ekkor határoztam el, hogy én bizony megtanulok angolul (mert akkor még csak feliratosan ment). És nem is álmodtam róla, hogy egyszer majd annyiszor nézhetem meg, vagy hallgathatom meg azt a fantasztikus zenéjét, ahányszor csak akarom (még videózás sem volt...) A végén a tróntermi jelenetnél a mai nap is elfog az az eufórikus érzés, amit az egész díszlet, a jelenet cselekménye és hozzá az a dicsőséges zene sugall: a Jó legyőzte a Gonoszt - de nagyszerű! Van egy albumom, amibe akkor kezdtem el gyűjtögetni a trafikos képeket, amelyekről Barta Zoli is értekezett már a starwarsklub.hu-n, gyakorlatilag minden zsebpénzem erre ment, és aztán folytattam a Birodalom visszavág képeivel is -ez az album ma is megvan, elég megviselt szegény már a sok hurcolászástól (egy ideig mindenhova magammal vittem), és egy gyerek keze munkájának színvonalán áll - de olyan jó ma is néha átlapozni, mert valami visszajön általa a gyerekkoromból. Érdekes, hogy bár talán ezt láttam a legtöbbet a hat rész közül, ennél emlékszem a legkevésbé a részletekre, mert soha nem is azokra figyeltem, csak ragadott magával az egész feeling. Ma már az újakat jobban szeretem, de ez a rész emiatt mindig a szívem csücske marad

Jedik nem voltak, de ott volt Bail Organa és Mon Mothma, akik kezdettől fogva építgették szépen lassan az uralkodó orra előtt a lázadás kezdetét. Nem is értem, ezt hogy nem vette észre pont ő, a nagy politikai machinátor, aki mellesleg úgy értett az emberekhez (legalábbis ez derült ki róla a történet elején)? Biztos a túlzott magabiztosság tette, a veszte is az lett: azt hitte, Vader már mindörökre az övé, még a fia sem jelent neki semmit. Hát végre egy jó nagyot tévedett

Ha jól emlékszem, az első három részben a félelem csak olyan összefüggésben jött elő Yodánál, hogy el kell engedni a dolgokat, nem szabad félni attól, hogy elveszítjük őket, mert az kapzsisághoz és végül a Sötét oldalhoz vezet. Szerintem Yoda nem ilyen értelemben mondta azt Luke-nak, hogy ne féljen (neki nem volt semmi vesztenivalója), inkább csak a magabiztosságát (a tudatlanok bátorságát) próbálta kicsit helyrerakni.

Ezt nagyon jól leírtad, Bomarr!

Ez az, Donát , amit már régóta kerestem, de eddig ez még nem sikerült ilyen világosan megfogalmaznom, hogy miért is volt számomra Obi-wan mindig különleges! A szeretet miatt, ami különlegessé tette! Bármennyire is tisztelem a Jedi Rendet és köztük legfőképpen Yodát azért ,amit közösen meghatároztunk a Jedik szeretetéről, nem tehetek róla, de nekem ez a fajta szeretet - bár csodálatra méltó - túlságosan nem evilági. Hozzám közelebb áll Obi-wan szeretete Anakin iránt és Anakin szeretete az anyja és aztán Padmé iránt, mert azok valós érzelmek, teljesen emberiek, egyszerűen jobban át tudom érezni. Az a fajta szeretet, ami a Jedik sajátja, nekem kevésbé átélhető - én nem lennék jó Jedi...

Ez a retro érzés nekem is tetszik

Amire te gondolsz, Ody, szerintem az közelebb áll ahhoz az érzelemhez, amit magyarul együttérzésnek fordítanak (angolul compassion), de nem olyan értelemben kell itt használni, mint ahogy pl. gyász esetén együttérzel valakivel, hanem inkább egy tágabb szeretetérzést jelent. Yoda szeretete az élet szeretete, a tudásé, ez a fajta szeretet az Erőből származik és a dolgok jobbá tételére irányul, és egyfajta tiszteletet is jelent az egész világgal szemben, amelyben élünk, amely befogad, táplál, éltet, és amelyet mi is éltetünk. Ez valami ősi ösztönös érzés, amit pl. az anya érez a gyereke iránt, teljesen önzetlen és nem vár viszonzást. Ilyen értelemben egyetértek veled, hogy Yoda szerette a kis tanítványokat, és gondolom később a nagyobb padawanokat és a többi Jedi lovagot is, és ezen túl pedig még sok egyéb mást is - de ez nem az a fajta szeretet (love), amiről én írtam. Én az egyéni szeretetre gondoltam, aminek konkrét tárgya van, ami emiatt valószínűleg csak önző lehet (pl. azért szeretek valakit, mert ő is szeret, vagy szeretném elérni, hogy szeressen).

Csak most volt időm elolvasni az írásodat, Donát, és tetszett a párhuzamállítás a két Rend között, az egyszerű népek lenézésétől elteikntve, mert azt én sem vettem észre eddig. Mindenesetre olyan témát hoztál vele elő, ami már engem is régóta foglalkoztat: a szeretet létjogosultságát a Jediknél. Én úgy érzem, a Jedik azért nem vállalják fel a szeretet érzését, mert akkor már nem lehetnek pártatlanok, nem cselekedhetnek önzetlenül a köz érdekében, hiszen szeretet általában nem létezik, hanem mindig valamire vagy valakire irányul. Nem lehet mindenkit egyformán szeretni, mert az igazi szeretet egyben elfogadást is jelent, és bizalmat is, amit pedig nyilván nem érdemel meg mindenki. Ha a köz szolgálatát állítják a létük középpontjába, akkor a Jedik valóban nem tehetnek mást, minthogy kerülik az érzelmi kötődést (mert szerintem a szeretet nem létezik kötődés nélkül, mert ahol elfogadás és bizalom is van, ott előbb-utóbb kötődés is lesz). Lám, Obi-wan is belesett ebbe a hibába: megszerette Anakint (talán úgy, ahogy egyik más rendtársa sem a korábbi tanítványát - ezt persze csak hiányos EU műveltségem támasztja alá, de ellenkező utalás sincs, ezért talán elfogadható), és a szeretettől (és az ebből fakadó túlzott, és Anakin által igazából meg nem szolgált bizalomtól) elvakítva nem vette észre, hogy barátja milyen helyzetbe került, hogy a segítségére szorulna - ehelyett elment Utapaura minden baljós előérzet nélkül. A Jedik ezzel az érzelmi távolságtartással szerintem egész jól ellettek volna még egy darabig, ha nem kerül porszem a fogaskerekek közé: ha a régen várt Kiválasztott viszont éppen nem egy érzelemgazdag ember lett volna, aki ennek ellenére idővel talán becsiszolódott volna a rendszerbe valahogy (bár az átlag Jedinél így is biztos érzelmesebb maradt volna), ha kezdettől fogva Palpi nem táplálja az érzelmeit a maga módján és a maga céljai szerint. Én ebben látom azt, hogy a Jedik dogmatikussá váltak és nem látták, hogy a Sith egy új fegyverrel támad, az érzelem fegyverével, belülről bomlasztva a soraikat. És nem kellett volna ahhoz megtalálniuk a régen keresett Sidioust, hogy ártalmatlanítsák, elég lett volna néhány jó szó és bizalom, a másság elfogadása a Kiválasztottnál és nem halnak ki. De ha így cselekszenek, akkor viszont fel kell adniuk filozófiájuk egy jelentős részét, és lehet, hogy tényleg nem lehettek volna már olyan önzetlen és ezért hatékony őrzői a békének, és a Sith akkor meg ezért talál utat ellenük - ezt már soha nem fogjuk megtudni. Azzal teljesen egyetértek, hogy végül is a szeretet létjogosultságát mutatja Vader Ep6-beli megtérése, mert ezzel kerül ismét egyensúlyba az Erő. Egyébként Yoda a padawanok holtteste felett nem szeretetet érez, hanem szánalmat és az értelmetlen pusztulás feletti fájdalmat - és ezek egyike sem hasonlítható a szeretethez, mert nem jár vele kötődés.

A rossz útra térés kívülről mindig könnyen elítélhető, de azért nem szabad elfelejteni, hogy a dolog ritkán indul úgy, hogy valaki áruló akar lenni (persze most nagyon sarkítva fogalmaztam). Inkább csak rossz irányba indul (lefelé az erkölcsi lejtőn), és mindig csak egy pár lépést tesz ebbe a rossz irányba, ami lépésről-lépésre szemlélve szinte fel sem tűnik, de mégis az út eleje és vége között már óriási erkölcsi szakadék van. Ez persze nem mentség igazán, mert sokan nem indulnak el a lejtőn, és vannak olyanok is, akik még időben vissza tudnak fordulni (bár ehhez legtöbbször komoly külső segítség kell, mert maguktól már nem látják, hogy hol is tartanak), de azért a tárgyilagossághoz hozzátartozik. Anakin helyzetére lefordítva ez annyit tesz, hogy képességeit tekintve nagyon értékes ember volt, de nem volt túl eszes (mit tagadjam...), nem látta meg, hogy az élete egy lejtőn halad, ill. amikor már megsejtette (Something's happening.. I'm not the Jedi, I should be...), már egyedül nem tudott visszafordulni, és pechjére az az ember, akibe a teljes bizalmát helyezte, pont az taszigálta őt lefelé. OFF Egyébként van egy nagyon jó film, Az élet háza (Life as a House), ahol Kevin Kline magyaráz ilyesmit a filmbeli fiának, akit éppen Hayden Christensen alakít, mindketten óriásiak ebben a filmben, csak ajánlani tudom (DVD-n beszerezhető). ON

Lehet ebben valami, mert Obi-wan érzett már ilyesmit az Ep1-ben is (".. a baj nem itt van... nem most...), bár az Ep3-ra már olyannyira megfogadja Qui-Gon ajánlását, hogy csak az adott helyzetre koncentráljon, hogy az ilyesmivel valószínűleg már nem törődik. Azt Utapau-i küldetés csapdáját sem érezte meg, ami viszont nagy kár (de erről már az Obi-wan topikban hosszasan értekeztünk).

Teljesen jogos, én is csak éreztem eddig, hogy Obi-wan talán kissé méltánytalanul lett leszólva, de lám, itt vannak a konkrétumok, hogy a többiek sem sokkal különbek