Pildi

Ennél a résznél kicsit visszavettek a főszál tempójából, de az előző három rész után valahogy ez nem volt baj. Nekem nagyon tetszik a bolygó, a táj is, de a miliő is, pl. a kocsma barátságos felszolgálója, meg a falu egyszerű, melegszívű és konok, elszánt lakosai. A zene is itt az egyik legjobb, ahogy a sorozat western stílusú főcímdala lágyabb hangszereléssel képes egy idilli világ leírására is. Gyönyörű! Engem első látásra sem, de most még annyira sem zavart, hogy ez egy régi sztori ismétlése megint még SW berkekben is. Ismétlés, de a történetbe nagyon jól passzol, jól is csinálták meg, és ez számít igazán.

No az újranézéskor sem vesztett semmit ez a rész abból, ami miatt ősszel is záporoztak a pozitív kritikák, egyszerűen fenomenális! Ahogy Mando meggondolja magát, hogy visszamegy a gyerekért, talpig páncélban is maximálisan átjön, aztán amikor megjelennek a társai, hogy kisegítsék a bajból, az libabőr még most is, pedig tudtam, mi jön.. Ez a rész a legjobbak között van az egész évad ismeretében is, az biztos. Két dolog jutott egyébként eszembe nézés közben: az egyik, hogy már másodszor látjuk, hogy a fegyverkovács pörölycsapásai nyomán visszatérnek Mando emlékei, hogyan vesztette el a szüleit. Az egész olyan, mintha a páncél kovácsolása mindig emlékeztetné arra, hogy kik mentették meg és mit jelent mandalorinak lenni, így ez már nemcsak egy szomorú emlék, hanem annak a kezdete is, hogy a mandalori törzs részévé vált onnantól kezdve, ami a második családja lett. Olyan ez, mint egy második születésnap. A másik dolog, hogy annyira nem meglepő, hogy visszament a kicsiért annak ellenére, hogy az évek során fejvadászként biztos levetette magáról ezt a fajta lelkiismeretfurdalást. Persze hogy visszament, hiszen a kicsi pont olyan árva és elhagyatott, mint amilyen ő volt, amikor elvesztette a szüleit, és azzal, hogy segít rajta, visszaadja azt a támogatást, amit anno ő is megkapott egy vadidegentől. This is the way!

Vezetéken keresztül közvetlenül sokkal jobb a net, mint wifin keresztül, szóval ha van erre lehetőség, akkor valóban felesleges a wifi.

A természet utat tör majd itt is, idővel.

Jar Jar-ban mint karakterben az a nehézség, hogy úgy kellene neki komolyabb részeket írni, ha szakítani szeretnének az idióta skatulyával, hogy közben megőrzik a figura sajátos szerencsétlenkedő természetét valamennyire, hogy ne legyen azért teljesen más, mint amire emlékszünk, de azért mégis legyen benne több ennél, legyen súlya, legyen komolyan vehető. Kicsit az is komikus, hogy épp nála milyen nehéz ezt a vékony mezsgyét eltalálni. Persze jó vígjátékot is ezért nehéz csinálni, komolyan kell venni, ahogy Karinthy is mondta: " A humorban nem ismerek tréfát. "

Érthető, de ettől még szomorú dolog ez.

Csak a mozik kibírják valahogy ezt a sanyarú korszakot! Tartok tőle, hogy ha jövő őszig nem lesznek bemutatók, akkor a mai magyar mozihálózat jócskán karcsúsodik majd.

Ja igen, kissé előreszaladtam...

Nagyon vicces, ahogy újra és újra önmegsemmisítést akar indítani, amint problémába ütközik. Kívülről nézve indokolatlanul.

Nagyszerű folytatása az első résznek, amelyben jól sikerül az épp csak megismert karaktereket tovább építeni. Baby Yodáról már itt kiderül, hogy nagyon empatikus kis lény, tud gyógyítani és nem sajnálja az életerejét adni, ha valaki segítségre szorul, valamint, hogy bármely élőlény életének elpusztítása (még ha adott helyzetben szükségszerű is) szomorúsággal tölti el. Mando türelmetlen és ingerült a hajója szétszerelése kapcsán, de Kuiil bölcs tanácsait megfogadja, aki a jawak szemszögéből is elfogadható megoldást javasol. Azt azért sajnálom, hogy emiatt szegény mudhorn-nak el kell pusztulnia, az életével és a tojásával fizeti meg a hajó alkatrészek árát. Kruiil itt már teljesen a szívemhez nőtt, a jawak meg jawak, viccesek. Az egész epizód gyönyörűen fényképezett, izgalmas, és a zenéje annyira passzol! Várom a folytatást a jövő héten!

Jó volt újra látni úgy az első részt, hogy tudtam, hová fog kifutni az első évad. Ami elsőre rögtön feltűnt, hogy a zene milyen szépen bontakozott ki, eleinte csak pár sejtelmes taktussal, köztük a zseniális hegyi sípos motívummal (vagy mi az), hogy aztán felcsendüljön teljes valójában a blurrg-ös lovaglás alatt, mintegy utalva arra, hogy megtörtént a Mando bemutatása, innentől indul a kaland. A zene a sorozat egyik erőssége, nagyon megérdemelten kapott Emmy-díjat! Most látszik újra, hogy az első perctől fogva remekül működik, hogy Pedro Pascal rendkívül szűkszavúan beszél ugyan, de mégis minden érzelmet ki tud fejezni a sisak alatt is a hangsúllyal és a testbeszéddel. Zseniális a fickó! IG-t most is imádtam, kár, hogy szét kellett lőni a fejét. Baby Yoda pedig ... Baby Yoda, akit a következő epizódban kezdünk majd jobban megismerni, de már itt lehetett sejteni, hogy főszereplő lesz.

Én is fogok szavazni, de majd csak a határidő vége felé, addig megnézem, amit tudok.

Én sem.

Szerk: Frenkie megerősített közben

Arra írtam, hogy Frenkie úgy értette azt, hogy meglepődtél, kire ment a szavazat, mintha nem a sajátodról írtál volna, hanem a többiekéről. Ezért kérdezett vissza, hogy látod-e, mire szavaztak a többiek, és erre írtam vissza, hogy Te a saját meglepő válaaztásaidra gondoltál. Vagy én értem totál félre az egészet

Szerintem a sajátjára gondolt.

Akár tetszik egyeseknek, akár nem, ő is a Star Wars univerzum része.

Ennek én is örülök. Nem igazán tetszett, hogy a semmiből jött egy ilyen nagy hatalmú hadúr, minden előzmény nélkül, aki képes Ben Solo fejébe duruzsolni a Sötét Oldalt, miközben az Luke tanítványa és elvileg a jót tanulja. Ez csak úgy lehetett hiteles, így utólag nézve persze leginkább, hogy az általunk ismert legdörzsöltebb Sith nagyúr bábja volt.

Én ezek közül a Tenetben láttam, ott meglepetésemre nagyon jó volt. Csak az első Alkonyat filmet lismerem, de az is elég volt - viszont nem Pattinson volt vele a problémám elsősorban. Szerintem a srác megoldja, hogy tekintélyesebbnek hasson a szerepben.

Szerintem a leírtak alapján ebben a helyzetben ez lenne a jó megoldás. Kedves gesztus, és nem tolakodó. Lehetséges, hogy őt csak apró lépésenként tudod megközelíteni, ami hosszú folyamatnak néz ki és senki sem garantálja a sikert, de az előzmények ismeretében a másik megoldás (levélben bevallani az érzelmeidet) szerintem végleg elriasztaná. Néha az a másik szívéhez vezető út, hogy nem erőlteted rá magad és az időre bízod a dolgot.

Akkor ezek szerint engem is legfeljebb csak a pszichológiai horror, mint alműfaj érdekel, ez világos. De az igazság az, hogy ez is csak a még nézhető kategória, mert annyira nem keresem ezeket a filmeket. A kört is más kedvéért néztem meg, elég is volt belőle egy ebből a műfajból egy ideig, akkor azt mondtam, hogy 10 évig, ami már letelt, szóval ha ismertek jó pszichológiai horrort, akkor ne habozzatok megosztani a nevét.

Pont így vagyok a Ragyogással én is. Egyébként ez a műfaj, a thriller, még elmegy filmen, de igazából könyvben jó, ahol az olvasó pont annyira éli bele magát a félelembe, amennyire a lelki egyensúlya még engedi. S pont ez a film jó példa arra, hogy ami borzongató könyvben olvasva, az valahogy kicsit gagyinak tűnik a filmen, vagy már túl ijesztő, nehéz eltalálni a jó arányokat. De a horrort nem szeretem, mert nekem már túl sok az erőszakból, a vérből, a brutalitásból, és mert a legtöbb horrorfilm ezekre épít és nem a félelemre. Bevallom, nem sok horrort láttam eddig, de ezek közül egy volt az, ami tetszett, és az A Kör volt, ami 2002-ben készült. Na az után egy ideig rossz érzésem volt, amikor betettem a lejátszóba bármilyen videókazettát.

Köszi! Mostanában nem nagyon írtam filmekről én sem, de ezen változtatni fogok, mert ezek a vélemények éltetik ezt a topikot igazán, és ha már emellett kardoskodom, akkor illik benne nekem is részt venni aktívabban.

Részemről legyen az ember vezette sikló, rá szavazok

Nem csak erről lehet szólni, a mondanivalómban a hangsúly az "élményen" volt. Beszélgessünk olyanokról, amelyek jó érzéssel töltenek el, amiből profitálhatunk. Az nem fog jó érzéssel eltölteni, hogy már sokadszorra olvasom, milyen rossz irányba megy Hollywood (ami persze megítélés kérdése, de ezt most nem is akarom taglalni, mert nem ez a lényeg). Semmilyen ráhatásunk nincs erre, vagy esetleg nézőként nagyon minimális. Egyszerűen kár rá az időt vesztegetni újra és újra. Ez teljesen egyéni szempont, ezt aláírom. Nekem sok elfoglaltság mellett a pihenés és a lazítás percei azok, amelyeket ezen a fórumon töltök, és az a célom velük, hogy kirángassanak a való világ monotonitásából, a napi feladatok mókuskerekéből, és egy kicsit felvidítsanak. Kikapcsolódni járok ide. Ehhez nem járul hozzá ennek a témának a folyamatos boncolgatása, mert csak ideges leszek tőle. Eleget vitatkozom a munkahelyemen, itt nem szeretnék. Ez persze az én bajom, de a megoldás, hogy kihagyom ezt a topikot a továbbiakban, ha ezentúl ez lesz a fő irány. Mellesleg szomorú, hogy a mai időkben moziberkekből semmi másról nem lehet hírt hallani, mint erről, meg arról, hogy melyik filmnek hová halasztják a bemutatóját. Ha már ilyen világot élünk, akkor nem sokkal jobb lenne arról olvasni, ki milyen jó filmet látott mostanában? Akár régi filmeket. Én pl. imádom @Bomarrösszefoglaló véleményeit, amelyeket időnként közzétesz. Az Audrey Hepburn filmjeiről írtak ma is az eszembe vannak, annyira tetszett. És hogy magam is tegyek ezügyben valamit: hétvégén megnéztem a Ford vs. Ferrarit, és le a kalappal. Az igaz történetek mindig vonzanak, különösen, mert ilyenkor sokszor kiderül, hogy az élet is tud produkálni olyan szemétségeket, amilyeneket csak fiktív történetekben várnánk. Christian Bale szimplán zseniális volt benne, és még a körmöm is majd lerágtam, annyira izgultam érte az utolsó futamnál. Lee Iacoccának van egy önéletrajzi könyve erről a korszakról többek között, amit érdemes elolvasni, mert nagyon szórakoztató és közben megtudhatjuk, hogyan is újult meg a Ford azokban az időkben. Ez a másik fő ok, ami miatt nem való ide ez a téma.