"Persze akárcsak Lencinél nálam is voltak hullám-völgyek, de asszem ez természetes. Semmit se lehet folyamatosan imádni... néha kicsit elkell engedni, hogy aztán újra felfedezhessük magunknak."
Igen érdekes, hogy voltak olyan időszakok, amikor nem annyira remegtem a SW-ért, nem járt annyit rajta az agyam, de egy vele kapcsolatos beszélgetést, hírt stb. hallottam, rögtön belevetettem magam, közömbös soha sem volt, soha nem is lesz. Nem mondanám, hogy elengedtem, inkább néha csak úgy valamiért nem volt olyan centrális jelentősége az életemben, mint máskor, de olyankor is imádtam, különben nem írnék most ebbe a fórumba, hanem lefutott dolognak érezném. De hát nem az, hogy is lehetne az, egy ilyen remekmű?!