Kitűnő rész volt, számomra ilyesféle egy tökéletes TCW epizód. Túlzás nélkül állíthatom, hogy bekerült az eddigi TOP 5-be, az Assassin és a Lethal Trackdown mellé, ami azt hiszem, magáért beszél. Minden pillanata nagyon egyben volt, rég ragadott magával ennyire egy epizód. A látvány, a zene, a karakterek, a hangulat, minden csillagos ötös, még az sem tudta rányomni a bélyegét a részre, hogy számomra egyértelmű volt a tartalma és végkimenetele. Viszont egy hatalmas negatívumot is tudok említeni: szemtelenül gyorsan eltelt ez a 22 perc.
Bár nem mentesíti fel korábbi szándéka alól, örülök, hogy Hondo végre ismét önmaga szerepébe került (a Revival fényében azért várható volt). Persze, ő egy főként önös érdekeket szem előtt tartó kalóz, aki ebből kifolyólag gyakran váltogatja a szövetségeseit/ellenségeit, ettől függetlenül én ezt tartom a számára kirendelt szerepnek a sorozatban, amit ebben a részben is produkált, így működik igazán jól a karakter. Tetszett, amikor azt ecsetelte, hogy ő nem szeret gyerekeket csatába vezényelni. Nemrég képes lett volna akár végezni is velük a saját haszna céljából, amit Ahsoka fel is hozott. De erre is vérbeli Hondo-s válasz született: "...szerencsétekre ma épp szeretem a gyerekeket." Nyilván nem a puszta önzetlen szívjóság beszélt belőle: ő is tudta, hogy a Jedik nélkül kevesebb esélye van Grievous és droidjai ellen, sőt, magára a szökésre. Ugyanígy a hajón is tudta, hogy az ifjoncok megölésével nagyobb esélye van arra, hogy nem jut a tettének híre a Tanács fülébe. A lényeg, hogy emberileg nem kedvelem jobban a fickót, mint eddig, egyértelmű, hogy mindig azt az oldalát mutatja meg, ami épp neki kedvez, számára előnyös. A gyerekgyilkolászásra való hajlama sincs elfelejtve (tudom, hogy nem tette meg, de bizony szándékában állt, ami nem mindegy), ugyanakkor remélem, hogy a történtek után törekedni fog a Jedikkel való jó viszony megőrzésére. A Katoonival való kapcsolata meglehetősen érdekes. A lány beszélte rá, hogy menjenek vissza Ahsokáékért, amiből Hondo-nak nem sok haszna származott, akárhonnan nézzük. A Slave I fedélzetén már a Jedik segítsége nélkül is gond nélkül megúszta volna a kalandot. Azt sem mondanám, hogy komolyan viszonzást várt volna Kenobitól, mivel a Jedi-mester is tisztában volt vele, hogy Hondo elrabolta Ahsokát, ahogy talán azzal is, hogy meg akarta ölni az ifjoncokat. Így örülhet, hogy nem kapott egy szűk cellát Bane mellé. Hondo mégis visszament értük, tehát a betyárbecsület, bizonyos fokú lelkiismeret benne is megvan. Nagy mértékű gerinctelenség kellett volna hozzá, hogy cserben hagyja azokat, akik az elfogásuk és kis híján való megölésük ellenére bizalmat szavaztak és segítettek neki - még ha szintén nem is teljesen önzetlenül. De az se lehetetlen, hogy a rövid ismeretség során Hondo egyszerűen megkedvelte Katoonit és a többieket, ezért ajánlotta fel neki, hogy csatlakozzon hozzá, ahogy ezért ment vissza segíteni is. Jó volt Hondo szövege, amikor arra utalt, mennyire megnyugtatja az, hogy Katooni fedezi. Azt mondjuk tisztelem benne, hogy akár egy szál pengével is fejest ugrik a droidok közé, nem hagyja magára az embereit. A lényeg, hogy mindenképpen pozitívum Hondo visszatérése, ugyanakkor célszerű is... kétlem, hogy én voltam az egyedüli néző, akinél a mérleg nyelve negatív irányba billent nála a 7. részben. Mint írtam, az ő karaktere így működik jól, szükségtelen ezen változtatni.
Az Ahsoka-Grievous párbaj nagyszerű volt, annak ellenére, hogy a végkimenetel miatt nem sokat kellett aggódnom. Amikor az előző rész kapcsán arra utaltam, hogy számomra unalmas a Kenobi-Grievous páros, pontosan ilyen párbajt képzeltem el helyette, ami a tétnélkülisége ellenére üdítően hatott. Tetszett, hogy Ahsoka fejlődését a folyamatos jellembeli érésén túl a harctudásán és képzettségén keresztül is szépen bemutatták, amire jobb alkalmat keresve se találhattak volna. Kiváló párhuzam az 1. évaddal, ahol Grievous gyakorlatilag alázta a fiatal padawant, akinek nem sokon múlt, hogy ép bőrrel keveredett ki a helyzetből (bár itt is akadt necces momentum), míg a jelen részben sokkal összeszedettebb, kiegyensúlyozottabb és jobb harcos volt, mint korábban. Az előzőelőtti részbeli önzetlenségére és akár saját önfeláldozására megint szép példát kaptunk, amikor gondolkodás nélkül a saját életével fedezte társai menekülését... márpedig Grievous-ről nem sok jó emléke lehetett, azt pedig valószínűleg ő is tudta, hogy bár sokkal képzettebb, mint korábban, még mindig nem ér fel a tábornokhoz. Érdekes is lett volna erőviszonyok szempontjából, ha a Kenobi száját elkenő kiborggal elbánik egy értelemszerűen kevesebb tapasztalattal és harci készséggel rendelkező padawan. Elég megrázó volt, amikor Grievous megragadta Ahsoka fejét és a földhöz vágta... Ott tényleg nem sokon múlt a lány élete, viszont ahogy kikeveredett a szorult helyzetből, az megint csak gyönyörű volt. Egyébként maga az egész jelenet baromi hangulatos volt attól a pillanattól kezdve, hogy Grievous óriáspókként, fenyegetően közelítve érte be a Jediket. Mellesleg annyira jellemző Grievous-re ez a gyáva stílus... az Ahsokával való első küzdelmekor 1-2 volt a fénykardok aránya, itt 2-4... akkor érzi biztonságban magát, ha fegyverfölényben van, vagy ha droidok tucatjai veszik körül. Bár Ventress adott egy szép leckét neki anno, hogy ez még nem jelenti, hogy tudás terén is fölényben van. Persze, hogy vakmerő 4 fénykarddal, meg egy droidsereggel maga mögött úgy, hogy gyakorlatilag attól se hal meg, ha feldarabolják. Így aztán nagyon nagy "bátorság" kell hozzá, hogy szembe merjen nézni egy padawannal és 6 minden téren tapasztalatlan ifjonccal. Különben az Ep3 tekintetében sehova nem fejlődött Grievous... ugyanaz a hitvány ellenfél maradt, aki mindig is volt. Ahsokára nem nagyon térnék ki külön, talán csak annyit, hogy nagyon jól áll neki a tanító szerep, a mások iránti gondoskodó, felelősségteljes hozzáállás. Nagyon kíváncsi lennék rá, milyen mester válna belőle egy padawannal az oldalán. Lassan már természetessé válik számomra, hogy remekel, részről részre többet hoz ki magából, és egyre elfogultabbá tesz engem.
Arra kíváncsi lennék, Grievous miért épp most tette tiszteletét a Florrumon? Szakadár fennhatóság ide vagy oda, egy csapásmérő flottával való tisztogatás nem igényel sok feltételt. Bár annak idején, a Talzinon és Ventress-en való bosszúállást sem siette el az öreg gróf. Talán két csata, szenátusi szónoklat és Sidious-szal való csevej között gondol egyet, és eszébe jut, hogy bosszút kéne állni egy-két illetőn. Fogalmam sincs.
Az még inkább érdekelne, hogy Hondo-ék miként foglalták vissza a bázisukat, ahogy azt a Revival bizonyítja? Grievous-ék egyszerűen továbbálltak volna? Céljukat tekintve nem hiszem. Kenobiék segítettek be? Ha esetleg így is történt, semmi utalást nem kaptunk rá... pedig ez nem elhanyagolható részlet, mint a Jedi hajó roncsának átvándorlása a tábor közepére.
Katooni fénykardépítős jelenete jó volt, örülök, hogy végre neki is sikerült megépítenie a fegyverét. Eddig nem igazán tudtam eldönteni, mert mindannyiukat csípem, de a hat ifjonc közül ez az apróság vált kedvencemmé, kár, hogy nem valószínű a további feltűnése a sorozatban (esetleg cameo szerepekben)... eléggé megsajnáltam, amikor egyedül ő nem tudta aktiválni a kész kardot Hondo előtt. Azt a benyomást keltette, hogy ő kevesebb a társaihoz képest, amiről pedig szó sincs. A sikere utáni arckifejezése viszont nagyon aranyos volt, ahogy a többiek őszinte öröme is.
A Slave I feltűnése üdítő színfolt volt, Hondo titkos hajógyűjteményével együtt. Aurra szavai alapján (meg egyébként is), meg se fordult a fejemben, hogy ez egy másik járgány lenne.
Huyang feltámadása jó volt, nem hittem, hogy viszont halljuk még őt. Az Artuval való párosa kissé az R2-3PO duóra emlékeztetett. Sajnálom, hogy Obi-Wan belefojtotta a szót, kíváncsi lettem volna némi részletre Yoda ifjonckorát illetően.
Mellesleg, a végén már mindannyian egy kiadós fürdő és ruhaváltás után beszélgettek a Venator hangárában, mivel makulátlan tiszták voltak. Ezt csak Ahsoka foltjai miatt említem, amikről így már egyértelmű, hogy nem verésből származnak.
A végső "fénykardösszeérintős" jelenet szépen megkoronázta az egész sztoriszálat. Először, amikor csak Obi-Wan vonta ki a kardját, egy pillanatra azt hittem, lovaggá akarja ütni Ahsokát, amiért gondját viselte az ifjoncoknak és kiállta a Grievous elleni összecsapást. Nagyot néztem volna.
Lényeg a lényeg, nagyon jó rész volt minden téren, nem találok benne semmi kivetnivalót. Bár lehet, hogy azért élveztem ennyire a részt, mert ahogy mindig, ezúttal is szórakozni ültem le elé, nem megrögzötten parányi hibákat és logikai bukfenceket keresni, hogy ezáltal kitűnjek a tömegből és különlegesnek higgyem magam az eltérő véleményemmel. Akinek nem inge, magára ne vegye, de szerintem egyértelmű, kinek szól.
A látvány szokás szerint nagyon ott volt a szeren, de ezúttal a zene is szokásosnál jobbra sikerült, hangulatosabbá varázsolta az egész rész atmoszféráját. Főleg a nyitójelenetnél tetszett, a zöldes környezetben való üldözést nagyon feldobta. Ha nem csalt a fülem, még Ahsoka témája is előkerült.
