Engem különösebben nem tudott megfogni ez a rész, bár a hangulata valóban aranyos volt, főként az aleenáknak köszönhetően. Leginkább az Ep6-os ewokok jutottak róluk eszembe. A látvány mondhatni szokás szerint gyönyörű volt, főleg a távolból mutatott aleena falu, valamint a bolygó légkörébe belépő csillagromboló nyerte el a tetszésem. Pozitívum még, hogy vadonatúj bolygóval gazdagodott az SW galaxisa, továbbá jobban megismertük magát az aleena fajt is. A Phase II-es páncélok megjelenésének örülök, bőven ideje volt már, hiszen legfeljebb hónapok választanak el minket az Ep3-tól. 9 hónap biztosan (Padmé révén), 1 évnél viszont kevesebb az időugrás miatt.
Nem tudom, miért éreztem így, de nekem a beszélő fák és a ragyogásból tündérként megjelenő Orphne már kicsit sok volt, még ebben a fantasy elemekben bővelkedő univerzumban is. Maga a sztori nem tett hozzá sok mindent a sorozathoz értelem szempontjából, számomra egy egyszerű esti meseként hatott ez a 22 perc, amit nem feltétlenül negatívumként mondok. 3PO sosem volt a szívem csücske, de most különösebben nem zavart. Artu viszont aranyos volt, ahogy feltétel nélkül utánaugrott. Erről jut eszembe: annyi erővel, amennyivel Artu leröppent 3PO-hoz a mélybe, vissza is repülhettek volna, persze akkor nyilván nem jutnak el Orphne-hez és a kaland sem valósul meg.
A klónok hozzáállása tetszett, elvégre őket elsősorban nem azért hozták létre, hogy csomagokat juttassanak bajba jutott rendszereknek, miközben odakint dúl a háború. Wolffe-t, Sinkert és Boost kellemes felüdülés volt viszontlátni. Megmosolyogtató volt, ahogy 3PO akaratlanul bosszantotta őket, bár valahol nem csodálom a dolgot. Egyébként érdekelne, ki mozdította el a csatorna fedelét? Azt hiszem, az aleenákat nyugodtan kilőhetjük... de a szakadároknak sem származott volna túl sok haszna belőle.
Összességében részemről egyszer nézős epizód volt, remélem a továbbiakban visszatérünk a nyitó-trilógia, illetve a 3. évad 2. felének színvonalához, már csak az alcím kedvéért is.