Csalódtam ebben az epizódban, méghozzá hatalmasat... pozitívan.
Nagyszerű rész volt, számomra egyértelműen a trilógia legjobb darabja. Kevesebb akció volt benne, mint az 1-2. részben, de itt egyáltalán nem azon volt a fő hangsúly, monumentális csatákat már láthattunk az előző részekben is. Nagyon jó volt látni, hogy Lee-Char végre kiteljesedett, és a korábbi, tapasztalatlan, vezetőnek nemigen mondható énje után előbukkant belőle, a tényleges uralkodó. Remek volt, ahogy buzdította a hitüket vesztett mon calákat, illetve vívódást ébresztett Nossor Riban, amely végül a quarrenek lázadásához, és a két nép újraegyesítéséhez vezetett. A nyitó idézet tökéletesen érvényesült is ezáltal.
A többiek ezúttal jobban háttérbe szorultak, de nem bánom, mivel itt elsősorban a mon cala és a quarren nép sorsán volt a hangsúly. Riff Tamson továbbra is hatalmas figura, nagyon eltalálták a karakterét. Vérbeli, hataloméhes szakadár vezető, a Dookuval kötött megállapodásából is látszik, mennyire kizsákmányolták és kihasználták más bolygók készleteit, lakosait, miután fűt-fát ígértek nekik.
Anakinék kínvallatása nem volt gyenge, az óriás elektromos angolnák is érdekes elemek voltak, bár azt nem értem, Anakin és Fisto miért nem robbantották egyszerűen ki magukat onnan, amolyan Starkiller módra. Ha már aránylag messziről ki tudták szorítani a vizet Padmé sisakjából, ezt is el tudtam volna képzelni. Jar-Jar sisakjavítása hatalmas volt... Kissé bizarr, de legalább egyedi ötlet. Fisto egysorosai megint ott voltak, ha így folytatja, az egyik kedvenc Jedimmé válik, persze szigorúan csak az Ahsoka - Obi-Wan - Qui-Gon trió után. Ezt nagyban elősegítené, ha nem csak 1-2 epizódban szerepelne évadonként.
A fogolytábort körülölelő elektromos védőfal is ötletes volt, ahogy csaknem az összes víz alatti elem, amiket remekül eltaláltak. Az üvegfolyosók továbbra is tetszetősek, szóval a látványra ezúttal sem lehet egy rossz szavam se. A többi karkarodon (találó név, a Carcharodon Charcarias után) megjelenése is hangulatos volt, persze Tamsont egyikük sem múlta felül. Tamson halála nem volt igazán meglepő, számítottam rá, hogy nem hagynak életben egy ilyen karaktert. Valószínűleg a Dac óceánjaiban játszódó epizódra már nem kerül sor, így el kellett varrni valahogy ezt a szálat. Maga a halála egyébként meglepően brutális volt (hiszen ugye ilyen egy gyereksorozat ), ez a robbantós jelenet kísértetiesen emlékeztetett a Cápa c. film végére, amikor Brody hasonlóképp lőtte szét a Nagy Fehér szájában lévő búvárpalackot, amitől az felrobbant. Ez a robbanó-szerkezet szintén ötletes volt, ironikus, hogy Tamsont a saját fegyvere nyírta a ki. A robbanás után lebegő koponya és a vizet sötétre festő vér kellően hatásossá tette a karkarodon halálának jelenetét.
A rész végén zajló lázadás és az utána lévő kisebb csata megindító jelenetsor volt, jó volt látni, ahogy a két faj újra egyesült, Lee-Chart pedig abszolút megérdemelten megkoronázták. Ezek szerint a quarrenek többé már nem tagjai a Szakadár Szövetségnek (Tikkes és követői még nyilván igen), kíváncsi vagyok, Dooku megtorolja-e még ezt, illetve, hogy lesz-e még ebből később bonyodalom a quarrenek között. Bár ideje lenne már egy komolyabb szakadár győzelemnek, ebben a történetben ezt nem éreztem volna helyénvalónak. Így tudták legjobban bemutatni a herceg felemelkedését, és a két nép újraegyesülését. Ettől függetlenül, nagyon remélem, hogy később még szemtanúi lehetünk fölényesebb szakadár győzelmeknek.
A látványvilágról már írtam, a zene pedig ezúttal kiemelkedőbb volt az előző részekhez képest. Legjobban a végső csata alatt hallható átkomponált "The Force" téma tetszett, illett a jelenetsorhoz. Összességében ennyi, véleményem szerint, egy jó kis trilógiát tudhatunk magunk mögött, méltó felvezetése a 4. évadnak. Ha legalább ilyen részek várhatóak a jövőben is, akkor bizony az eddigi legjobb évad elé nézünk.