Szerencsére nekem sem volt túl sok halálközeli élményem, de a legelsőre még mindig tisztán emlékszem, pedig már vagy 15 éve történt. Gondolom a fővárosban élők közül sokan ismeritek a Palatinus Strandot. Még nagyszüleimmel mentem el oda anno, egy nyári napon. Mivel akkor még nem mehettem mélyebb vízbe, az aránylag sekély, "meleg vizes" medencét próbáltuk ki. Nagyszüleim leültek beszélgetni, én meg közben körbeúsztam párszor a medencét. Már nem emlékszem minden részletre tisztán (5 éves lehettem), de az egyik víz alá merülés során azon kaptam magam, hogy az orromon jön be a víz, én pedig egyszerűen nem tudok mozdulni. Gondolom már ájulás környékén lehettem, ha az izmaim sem engedelmeskedtek az akaratomnak. A kör alakú medence közepén volt egy szökőkút-féle, amitől a nagyszüleim nem láthatták, hogy én a túloldalon fuldoklom. A részletek már tényleg nem rémlenek, a medence kék padlóját viszont még mindig magam előtt látom. Szerencsére egy férfi felfigyelt rá, hogy hason fekve, széttárt karokkal lebegek a víz felszínén (így mesélték később nagyszüleim), és még időben ki tudott húzni. Ez az egyetlen ilyen "élményem" volt, amire még a mai napig emlékszem. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de ha a nagyszüleimen múlik, valószínűleg hullazsákban visznek el strandról.