Kiváló részt láthattunk a Witches of the Mist megnézésekor, amely sikeresen letaszítja a Nightsisters-t a sorozat eddigi epizódjainak rangsorának első helyéről és jócskán hozza azt a kiemelkedő színvonalat, amit a trilógia első 2 része után el is várt az ember. Katie Lucas már bizonyított a Jedi Crash és az Assassin c. részekkel (melyek máig nagy kedvenceim), de úgy érzem, ez a trilógia hozta meg számára azt a kitörést mely révén joggal válik kedvenc TCW-írómmá és egyfelől abszolút nyugodt lehetek a Star Wars sorsa felől George halála után.
A rész remekül folytatja a történetet ott, ahol a Monster-ben abba maradt és még dinamikusabban, még sokszínűbben, még profibb módon vezetve a karaktereket, szépen lezárja (persze egy hatalmas cliffhangerrel a végén) a trilógiát.
Ami megfogott az epizódban, az egyfelől a dinamikussága, hogy egy pillanatra sem lélegezhet fel a néző, mindig kapja az újabb és újabb "adrenalinbombákat" (fénykardpárbajok tucatszám, Katuunko halála, Maul feltűnése, stb... de ezekre még később kitérek), másfelől maga a sztori, ebbe a nagyszerű látványvilágba csomagolva, kitűnő, komoly mozifilmeket megszégyenítő zenékkel megdobva. Mestermunka az egész, úgy, ahogy van. Tényleg nem győzöm dicsérni Katie-t, mert eddig egyik írónál sem éreztem ennyire összerakottnak a történetet, holott azért volt már jó pár remekül megírt rész.
Lényeg a lényeg, hogy tetszik ez az irányvonal, amit az írónő behozott az univerzumba, kellőképp misztikus, bővelkedik fantasy elemekben, remek karakterekben, ötletes és látványos helyszínekben, kiváló zenékben, lenyűgöző történetben (mindezt 3x22 percre osztva, ami nem egyszerű feladat) és mindezt persze úgy, hogy abszolút nem rugaszkodik túl messzire az eddig felépített SW-világtól, nem szeg meg semmilyen régebbi szabályt, mégis képes kellően újítani, hogy fenntartsa a néző érdeklődését. Ezért sem hiszem azt, hogy Darth Maul hús-vér valójában tért vissza. Egyszerűen nem lehetséges, még SW léptékekben sem. Van annyi eszük az íróknak, hogy nem csinálnak hülyét magukból, eddig sem tették, így nem sok okunk van kételkedni. Ráadásul, Lucas keze is benne van a dologban, így ha valaki, hát ő biztos nem engedi, hogy Maul egy idétlen húzással "feltámadjon". Főleg annak fényében, hogy az Ep1-ben Maul halálát az utolsó pillanatban változtatta ilyen brutálissá, hogy biztos ne támadjon fel semmilyen körülmények között sem a Sith. Másrészt, ennyi erővel a reaktormagba taszított Palpatine, vagy a 600 métert zuhant Windu, esetleg a fejét elvesztett Jango Fett is reménykedhet egy sikeres visszatérésben, semmivel sem lenne nagyobb baromság. Lucasék tudják mit csinálnak, bízom bennük, idővel úgyis kiderül minden. De nem akarok untatni senkit, bele is kezdek az elemzésbe.
A nyitószöveg szokás szerint telitalálat, akár csak az esős Coruscant látványa. Remekül jelképezi azt, ami a galaxisban zajlik: Opress felbukkanásával kitört a vihar, sötétségbe borult minden, a Jediket újabb veszélyforrás fenyegeti. Szintén kitűnő, hogy pusztán a háttérelemekkel, mellékkarakterekkel akkora hangulatot tudnak adni egy ilyen szimpla szitunak, mint a klónok jelentése Devaronról, hogy az hihetetlen. Sasee, Gallia, Plo Koon és a Delta Szakasz mind ilyen elemek és remek, hogy ezt is kiaknázták a készítők.
A serenno-i jeleneteket is szépen eltalálták, végre bepillantást nyerhettünk a színfalak mögé, hogyan is zajlik pontosan egy Sith-tanonc felkészítése. Először a vívótudásán csiszolnak egy keveset, majd az Erő használatába vezeti be folyamatosan, persze mindezt úgy, hogy csakis a harag fűtse, az egyre nagyobb tudás és hatalom motiválja. Mindenből egy csipetnyit adagolva, hogy véletlenül se legyen túl erős a növendék. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot Dooku és Yoda tanításai közt, melyek ugyanazon módon, másra tanítják a jelöltet. "- Ez lehetetlen. - Látod, ezért nem megy neked." ... "Amit kíván, lehetetlen. - Csak azért lehetetlen, mert te annak hiszed."... Dooku mesterien hangolja rá Opresst arra, miként merítsen erőt a haragjából, a "- Gyűlölöm magát! - Jó!" párbeszéd pedig kiválóan jellemzi a Sithek módszereit.
Anakin és Obi-Wan Dathomirra tett kiruccanása újabb hangulatos jelenetsorozat, ahol tovább ápolják a két Jedi közt lévő baráti hangulatot, kicsit oldva ezzel a baljós, sötét légkört. Érdekes, hogy Obi-Wan és Talzin úgy beszélnek egymással, mint két régi ismerős, nem úgy, mint akik csupán hallomásból ismerik egymást. Talzin terve viszont még mindig nem körvonalazódott bennem. Tárgyal a Jedikkel, Dookuval, ugyanakkor folyton a harmadik felet, Ventresst támogatja. Mi lehet a célja? Mire jó neki az, ha Dooku meghal? Mire volt jó neki az, hogy elárulta Opress hollétét, holott könnyen eltitkolhatta volna Obi-Wanék elől? Ha ezt nem lépi meg, Ventress nem kénytelen rögtön megindítani a Dooku ellen irányuló bosszúhadjáratát, Savage-t tovább tudja képezni a gróf, mely által nagyobb erőre tesz szert, így Ventress legyőzhette volna a segítségével. Akkor Talzin mégsem akarja a gróf halált? Azt mondta, hogy őt csak a fajtájabelihez köti hűség. Talán mégis csak Ventress-el van? Sorolhatnám a kérdéseket, de nem sok értelme, hiszem egyértelmű válaszok nincsenek rájuk, viszont remélem, valamikor még folytatják ezt a szálat, mert akad elvarratlan szál, bőven.
Opress belépője Toydariára elképesztően hatásos, legfőképp a zenének köszönhetően. Az sem semmi, hogy gondolkodás nélkül kivégez mindenkit, aki az útjába áll. Katuunko halála nagyon megrázó lett. Sokkal inkább a módja, hiszen a haláláról már korábban tudtam. Ahogy a padlóra zuhan az élettelen teste, melyet aztán Opress végigvonszol a folyosón és behajít a hajóba, mint valami lelőtt vadat...rideg, megrázó és brutális. Egy gyereksorozathoz mindenképp. Már aki még annak tekinti a TCW-t. Sajnáltam az öreget, bár nem sok részben szerepelt, mégis súlyos veszteség a halála. Obi-Wanék első találkozása Opress-el legalább annyira jó lett, mint a későbbiekben Dooku cirkálóján.
Mindenki a 'Monster' jelzővel titulálja Savage-t, amit nem érzek jogosnak, hiszen ő valójában áldozat, egy báb Dooku és Ventress között, akit csak teljes mértékben kihasználnak a körülötte lévők, hiába próbál megfelelni és bizonyítani nekik. Furcsa módon, még akkor sem tudtam rossz szemmel nézni Opressre, amikor kivégezte Katuunko-t és a többi ártatlan toydarit. Ő csak azért tette, mert azt remélte, ezáltal majd elnyeri mestere kegyeit, eleget tehet az óhajának és ő is lehet valaki. Akaratlanul vált azzá, ami lett, akaratán kívül (az Éjnővérek befolyásolásának hatására) ölte meg az egyetlen embert, aki közel állt hozzá - Feralt - és akaratán kívül vált eldobható, kihasználandó eszközzé. Egyszóval, nem tudok úgy nézni Opressre, mint Palpatine-ra, vagy Vaderre, akik önszántukból választották a sötét oldalt, a pusztítást, az árulást és az erőszakot. Lehet azonosulni a karakterrel, meg lehet értetni tetteinek miértjét. Ilyen momentum még az "öntudatra ébredése", amikor rátámad Ventressre és Dookura, miután rájön, hogy mennyire semmibe veszik. Egyébként lehetséges, hogy valóban az Erő-villámok hatására múlt el Talzinék varázslata, mert a Nightsisters-ben is a villámok után múlik el Ventresséken a láthatatlanság hatása.
Obi-Wan és Anakin második találkozója Opressel szintén remek lett, ahogy az "Együtt végzünk vele." utalás is.
Ventress esetében viszont úgy érzem, itt lett volna az ideje a karakter kiírásának. Megjárta a Poklot, megismertük az életútját, elhagyta a mestere, nem sikerült bosszút állnia, az Éjnővérekhez sem lenne sok értelme visszamennie (Dooku nyilván ott keresné legelőször), egyszóval kihozták belőle, amit lehetett, szerintem sok újat már nem tudnak mutatni vele, ellenben Opress-el. Az sem mutatna túl szépen, ha mindenki (Ventress, Opress, Ahsoka) az utolsó évadban kezdene el "hullani", túlzottan összecsapott, kiegyensúlyozatlan lenne. Viszont az, ahogy Ventress kivédte Dooku halálos csapását, nagyon ügyes volt. Legalább annyira, mint Opress Erő-detonációja. Érdekes viszont, hogy Ventress hogy került fel Dooku hajójára. Azt még elhiszem, hogy a Dathomiron talált járművet (akadt sikló is, amivel ellátogatott a zabrakokhoz), de a hangárban csak Opress és Obi-Wanék gépe foglalt helyet, nem volt harmadik járgány. Persze nem csak egy hangárja lehet egy hajónak, úgyhogy ezt szépen el is magyaráztam magamnak.
A történet, a karakterek, a helyszínek, a látványvilág és a zene ezúttal is kiemelkedő lett, még a szokásos színvonalra is rátettek egy lapáttal, úgyhogy minden elismerésem.
Összegezve, kitűnő, mesterien összerakott részt, sőt mi több, trilógiát láthattunk e 3 rész keretében, amiben nagyot csalódtam, de csak és kizárólag pozitív értelemben. Ezek után, bele sem merek gondolni, mit tartogat a Mortis-trilógia. Leglább annyira várós, mint ez a Dathomiri hármas. Legyen szombat!
