Nagyszerű rész volt, élvezhető jelenetekkel, hangulatos karakterekkel és ötletes helyszínekkel, bár leheletnyivel gyengébbre sikerült az előzőnél. Ám így is egy erős, korrekt részt kaptunk, ami remekül építette tovább az előző részben elkezdetteket. Az már kétségtelen, hogy a sorozat kinőtte magát a gyereksorozat kategóriából, amiről az ebben az epizódban található durvább momentumok győztek meg leginkább, bár ebben eddig sem kételkedtem.
Tetszik, ahogy az Éjnővérek megismerésével párhuzamosan, fokozatosan egyre mélyebbre merülünk a fantasyben, így az Erő is visszanyeri valamelyest azt a misztikus mivoltát, amit a prequelben eltompítottak a midichloriánok behozatalával és egy teljesen új aspektusát ismerhetjük meg, amit még a Jedik és Sithek sem ismernek. Az előző részhez már írtam, hogy az Éjnővérek - mivel merőben eltérő módon szemlélik és használják az Erőt - képesek olyan dolgokra is, amelyek a másik két Erő-használó csoport előtt ismeretlenek. Az, hogy az Éjnővérek őse egykor Jedi volt, egyáltalán nem jelent semmit. Azóta önálló fejlődésnek indulhattak a klánok, az Anya vezetésével pedig találhattak olyan megoldásokat, amik abszolút újak az Erő felhasználását illetően. Azt legalábbis sem a Jedikből, sem a Sithekből nem nézem ki, hogy a semmiből poharakat, fegyvereket varázsolnak, érintésre tudaton kívüli állapotba helyezik az alanyt, vagy hogy bizonyos mágia segítségével olyannyira befolyásolják valaki tudatát, hogy egy merőben új lényt kreálnak. Ha így lenne, Palpatine sem vesződött volna annyit Anakin pátyolgatásával. Úgyhogy számomra pozitívum, hogy előtérbe került a Star Wars fantasy oldala, ami ha minden igaz, a későbbiekben még inkább ki fog bontakozni.
Ventress és az Éjnővérek Dooku ellen irányuló terve kapcsán az jutott eszembe az epizód eleji poharas jelenetnél, hogy ehelyett a sok bajlódás helyett, szimplán meg is mérgezhetnék a grófot, ha az ennyire gyanútlanul belekortyol a Talzin által elé nyújtott italba. De ez az előző részben látott méreg-tűre is igaz. Értem, hogy Dookunak életben "kell" maradnia, de ennek rovására nem kellene hülyét csinálni sem belőle, sem az Éjnővérekből.
Ami még felkeltette a figyelmem, az az Éjnővérek és az Éjfivérek egymással való kapcsolata. Eddig abban a hitben voltam, hogy ők hozzávetőleg egyenrangú felek, a rész viszont inkább azt sugallta, hogy rangban, tudásban jócskán az Éjnővérek alatt állnak. Nekem szimpla zabrakoknak tűntek, akik egy klánhoz tartoznak, viszont a korábban látott varázslatokat kétlem, hogy bármennyire is elsajátíthatták, az meg biztos, hogy az Erőt nem tudják használni. Ebből kifolyólag viszont tetszik, hogy egyre többet tudunk meg a dathomiri hierarchiáról: Anya -> Éjnővérek - > Éjfivérek. Már csak a Dathomiri boszorkák bemutatása hiányzik, remélem egyszer őket is megismerhetjük valamilyen módon.
Ventress nagyon meglepett, ami a harctudását illeti - fénykard nélkül sem tűnt egy elveszett léleknek. Igaz, hogy a háború elején kevésbé volt képzett, de azért sem tűnhetett fel a fejlődése, mert kevés szerephez jutott és jószerivel csak olyan ellenfelek ellen láttuk harcolni, akik vagy erősebbek nála, vagy egyenrangúak vele. Ebből a részből remekül lejött, hogy ő sem véletlen lett Sith-tanonc, bár az, ahogy a feltuningolt Opress elkapta a nyakát, kicsit belerondított az összképbe. Az előző részben megismerhettük a sajnálható oldalát, míg itt újra előjött a kegyetlen, sötét oldala. Nem is lett volna túl reális, ha ezután jó kislányként mutatkozik, úgyhogy ez rendben van.
Opress karaktere szintén nem egyszerű eset, az pedig, hogy ennyire jól sikerült felvázolni 22 perc alatt, újabb dicséretet érdemel Katie-nek. Már a puszta kinézete remekül jelképezi azt a nyers erőt, amit képvisel, de a furfangos oldala is megmutatkozik akkor, amikor sikerül kiszámítania az árnyként mozgó Ventress támadását. Kíváncsi vagyok, ez hová fog fejlődni, ha párosul Dooku tanításaival.
A Devaronon véghezvitt pusztítása pedig félelmetesre sikerült, ahogy érzelem nélkül, terminátor módjára aprította a klónokat és a Jediket. Persze ez kellett ahhoz, hogy lássuk, nem hiába választotta ki őt Ventress és nem hiába lesz Dooku új orgyilkosa. Ennek kapcsán kíváncsi vagyok, miként fog meghiúsulni Talzinék terve, bár egy korábbi spoilerben mintha már olvastam volna.
Az is érdekes - de egyáltalán nem meglepő - hogy Dooku is szervezkedik Sidious háta mögött, hogy a kellő pillanatban elfoglalhassa a helyét egy fiatal, erős tanítvánnyal az oldalán. Nem meglepő, hiszen ez mondhatni "hagyomány" a Sitheknél. Sidious is szervezkedett Plagueis mögött, Vader is Sidious mögött, Starkiller is Vader mögött, stb.
A látványvilág ismét szép volt, főleg Dathomir vöröses helyszínei nyerték el a tetszésem, amint a sötét oldalt és a vért szimbolizálták.
A zene ezúttal kiemelkedően jó volt, számos új téma csendült fel, amik remekül passzoltak az adott jelenethez. Összességében jó rész volt - ez is - kíváncsian várom a folytatást, Katie-t ismerve arra sem lesz panasz.
