Nagyszerű rész volt, az évad eddigi legjobbja. Katie Lucas hű maradt írói hírnevéhez és bőven hozta azt a színvonalat, amit el lehetett várni tőle. Úgy érzem, ez az epizód egy nagy vízválasztó nem csak a 3. évadban, de a sorozat eddigi összes részét tekintve és ettől kezdve teljesen új vizekre evezünk. Ezért imádom a TCW-t, mert hihetetlen módon mindig képes megújulni és változatos történeteket felvonultatni, amelyek nem csak, hogy színesebbé, többrétűvé teszik a sorozatot, de meg is gátolják, hogy ellaposodjon, unalmassá váljon. Többek között, ezért is nyerte el a tetszésem ez az új, eddig soha nem látott misztikus alaphangulat, ami a rész végéig sugárzott az epizódból. Nem zavaró a fantasy-elemek egyre inkább túlsúlyba való kerülése, hiszen maga a Star Wars Saga is egy sci-fi köntösbe bújtatott fantasy.
Tehát, ami megfogott ebben a részben, az elsősorban az alaphangulat, másodsorban pedig a történet. Amikor a 3. évadnyitány után, az értékelésben emlegettem, hogy jó lenne, ha Ventress-t jobban kibontakoztatnák, mert remek karakter lehetne, pontosan egy ilyen jellegű epizódra gondoltam, mint a Nightsisters. Akárcsak az Assassin-Ahsoka esetében, itt is kiválóan építik a karakter köré a történetet, tehát van karakter központúság, ugyanakkor mérhetetlenül látványos akciójeleneteket is kaptunk, ami valljuk be, valóban jót tett a sorozatnak a sok mélyebb vagy elvontabb mondanivalót tartalmazó, nyugisabb, politizáló részek után.
Ventress EU-s múltjáról annyit tudtam, ami a CW-rajzfilmből kiderült, plusz amit a wookieepedián olvastam, de ezek alapján, semmit nem rontottak el a karakter háttértörténetében, ami elég szép gesztus a készítők részéről, hiszen szívfájdalom nélkül kreálhattak volna új sztorit is Ventress-nek. A szülőbolygóját változtatták meg, nagy dolog. De utaltak is szép számmal a CW-re, ami a csaj ruciját és "legyező"-szerű Ginivex járgányát illeti.
Visszakanyarodva a fantasy hangulathoz, az Éjjnővérek megvalósítása, környezetük, eszközeik, szokásaik bemutatása remekül eltalált kombináció lett, melyektől az SW Univerzum abszolút újszerű, egyéni lényeiként keltek életre. Érdekes, hogy egy harmadik szemszögből is megismerhettük az Erő-használók nézeteit és nem úgy állítják be az Éjjnővéreket, mint egy végtelenül gonosz nép. Bár használják az Erő sötét oldalát, a Sith-ek felfogásához nem állnak annyira közel és a Ventress-nél alkalmazott módszereik is azt bizonyítják, hogy olyan tudással rendelkeznek, amit sem a Jedik, sem a Sith-ek nem ismernek, ezáltal eleve nem lehetnek olyanok, mint ők.
Remek jelenet lett, amikor Ventress előtt az Élet vizének hatására megjelentek eddigi életének legjelentősebb történései, amiket ezáltal mi is megismerhettünk. Sokkal közelebb került a nő a nézőhöz, (persze csak a magam nevében beszélek) most, hogy megtudtuk, valójában Ventress sem egy végtelenül gonosz, lelketlen szörny, aki gyilkolásra és pusztításra született, csupán áldozat, akivel szépen fogalmazva, elbánt az élet. Így könnyebben lehet azonosulni a karakterével és jobban megértjük, miért kötött ki végül a sötét oldalon, Dooku orgyilkosaként. A kalóz megölésével indult el ezen az ösvényen, de ha azt nézzük, akkor akaratlanul. Szerintem az nem is ember, aki nem állna bosszút, ha megölik a hozzá legközelebb álló személyt. Ezért nem ítélem el a mai napig Anakin thusken-mészárlását sem (tudom, pocsék Jedi lennék ). Ráadásul Ventress még nagyon fiatal volt, amikor meghalt ez a bizonyos közel álló ember és nem tudom elképzelni, miként dolgozhatta volna fel máshogy a történteket. Kíváncsi vagyok, miként alakul a továbbiakban Ventress sorsa, hiszen ez sem lehetett kis pofon számára, hogy Narec után, a hozzá legközelebb álló ember elárulja, eldobja magától és a halálát akarja.
Dooku jellemén is mélyített egy árnyalatnyit az epizód. Megtudhattuk, hogy valójában lányaként szereti Ventress-t, ám vele is hajlandó végezni, csak hogy elnyerje Sidious kegyeit. Vérbeli Sith, éppen ezért furcsa, hogy megbízik a mesterében. Elég lenne, ha csak magából indulna ki. Shaak Ti mondata nagy igazság ezen a téren: "Egy Sith mindig elárulja a másikat." Nem volt semmi az öreg vívóprodukciója, Erő ide vagy oda, ahhoz azért kell tudni egyet s mást, hogy valaki vakon, megbénult érzékekkel elbánjon három nem éppen amatőr harcossal (akik közül az egyik ráadásul egy Sith-jelölt). Ennél a jelenetnél egyedül az szúrt szemet, hogy Ventress-ék sokkal egyszerűbben is végezhettek volna a gróffal. Ha először a fénykardját szerzik meg, sokkal könnyebb dolguk lett volna és bár nem vagyok biztos benne, de elképzelhető, hogy sikerrel jártak volna, Erő-villám ide vagy oda.
Obi-Wan és Anakin csak mellékszereplőként ténykedtek, de a jeleneteik mind nagyszerűek voltak. Hiába, ez egy remek páros. Azt furcsának találtam, hogy Obi-Wan a kétszer is eltalált vadászával (ami ki is gyulladt), gond nélkül el tudta hagyni a zászlóshajót.
Az űrcsata rendkívül látványos volt, a tri-vadászok megjelenése pozitívum, ismét azt sugallva, hogy közel járhatunk már az EP3-hoz. A Resolute pusztulása meglepő volt, de egyáltalán nem rossz, bemutatva ezzel azt, hogy a köztársaságiak sem sebezhetetlen, halhatatlan szuperhősök.
A fénykardpárbajnál a hideg futkos a hátamon, amikor Ventress fojtogatni kezdni a 2 Jedit. Itt egyértelműen megmutatkozik a Christophsis óta kialakult fejlődése. A Teth-en Obi-Wan még játszott vele, míg itt Anakinnal karöltve sem tudták elkenni a száját.
A látvány ezúttal is korrekt volt, nekem tetszett mind a Dathomir, mind a Serenno, mindkét helyszín remekül jellemezte az Éjjnővérek és Dooku karakterének stílusát. Dathomir vöröses színvilága, illetve a későbbi, faluban látott stílus nagyban hozzájárult az Éjjnővérek és az egész epizód misztikumának kiteljesedéséhez. Összességében nagyon jó rész volt, remélem, a trilógia további 2 része is hasonlóan magas színvonallal büszkélkedhet majd.
