A lassan csordogáló események ellenére abszolút élvezhető kis rész volt, felvezetésnek bőven megfelelt. Miután Boba az egyik kedvenc mellékkarakterem a Star Wars-ban, így kicsit túlzott elvárásokkal ültem le a rész elé és ha első nézésre nem is, másodikra már annál inkább megfogott.
Tetszik, hogy bár vannak hasonló felépítésű epizódok, vagy ilyen-olyan filmekből átemelt elemek, mégis mindig tud valami újat, felejthetetlent nyújtani ez a sorozat. És ezt nem elfogultságból mondom, hanem konkrét tényként. Legalábbis nem emlékszem még egy olyan részre, sem mozifilmre, amiből megismerhetjük a Kaminoról már kikerült újonc kadétok gyakorlatait és felkészítését a háborúra. Vagy hogy kicsit többet megtudhattunk, a Venatorok technikai részéről és hasonló apróságok. Számomra legalábbis újdonság volt ez a kis adalékinformáció. Még ha a helyszín nem is, a céllövőgyakorlat és a kérdezz-felelek érdekes újdonság volt. Az eddigi klón-centrikus epizódok kitűntek a többi közül, akárcsak a mostani rész. Bár a 2. évadra szerintem minden igaz, csak az egyhangúság és az ötlettelenség nem.
Az alapsztori is jó volt, Boba bosszúhadjáratát továbbra sem tudom elítélni, még ha nem is értek vele 100%-ig egyet... de ezt már egy másik topicban kifejtettem. Magát a karaktert is eltalálták, abból a szempontból, hogy nem egy kíméletlen gyilkológép (mint pl. Aurra vagy Ventress) de nem is az a naiv srác, mint anno Anakin volt nem sokkal fiatalabb korában. Az Anakin-Boba párhuzamra később még visszatérek. Szimpatikus volt, hogy "csak" Mace-el akart végezni "Lucky", az úgymond ártatlanokat kívülállóként tekintette az ő kis vendettájában. A Windu lakoszályánál felszerelt kis mozgásérzéskelős detonátor ügyes, jól bevált fejvadászcsapda volt, de valljuk be, elég ciki halál lett volna egy Windu kaliberű Jedi-mesternek. Nyilván tudjuk, mi lesz ennek a hajszának a végkifejlete, ennek ellenére érdekes nézni egy alig több, mint 10 éves kis srác merénylet kísérleteit a Jedi Tanács egyik legrátermettebb mesterével szemben. Valóban furcsa, hogy Windu sem a veszélyt nem érezte meg (egy Jeditől ez azért kissé indokolatlan) sem a srácból áradó hihetetlen dühöt, melyet a tekintete remekül tükrözött. Az egyik kedvenc jelenetem, Windu és Boba rövid szóváltása, majd az azt követő pillanatok... Boba undorral és dühvel teli válasza a mesternek, majd Windu féloldalas visszatekintése az elhaladó Boba után. A korához képest rendkívül találékony a srác, nem csoda, hogy belőle lesz a Galaxis egyik leghírhedtebb fejvadásza. Tapasztalat terén is magasan a vele "egykorú" (azaz fele olyan idős) kadétok felett áll... gondolok itt elsősorban a célzóképességére, a technikai ismeretire vagy a fegyverek ismeretségére a reaktornál. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan juttatta fel a hajóra a robbanószert Boba, legalábbis komolyabb óvintézkedéseket várnék egy Jedi-cirkálótól, de persze két profi fejvadásszal a háttérben nem tartom kivitelezhetetlennek. A reaktorrobbantós jelenet nekem sem jött be túlságosan. Következetlenség, hogy egy ilyen jellegű hajón egy-két lövés jóformán az egész cirkálót hazavágja. Egy véletlen baleset ennyi erővel végzetes is lehet. Tetszett, hogy a reaktornál lévő klónt nem ölte meg és az is jól átgondolt volt, hogy egy 11 éves srác nem terít le egy ütéssel egy huszonéves, jó kondiban lévő férfit. Bár a klón mozdulatain még a harmadik ütés után is inkább csak a döbbenet volt látható. A robbanást szerintem túlélte a klón, elvégre nem a közvetlen közelében történt a robbanás, valamint a páncél is rendelkezik némi elnyelő képességgel, úgyhogy én arra tippelek, hogy túlélte. Ráadásul nem sokkal a robbanás után kifutott egy klón a reaktorházból, aki nem lehetett más.
Különösen jó volt, részemről megalapozta a hangulatot a számos klasszikus trilógiára való utalás... Ilyen az "Egy magam is szembeszállnék az egész Birodalommal/Szakadárokkal" c. mondat, a kadétokat fuvarozó hajó dokkolása a Kitartásra (először Kirajzásnak olvastam ), a Falcon-féle lövészberendezés, a vezérlőpanelek szétlövése Bobától vagy a kábítófegyver bevetése. Ráadásul ha jól tudom, ezek személyesen Lucas ötletei voltak.
Már említettétek az Anakin-Boba párhuzamot, ami nekem is feltűnt, bár csak a másodszori nézésnél. Konkrétan mindkét ember az úgymond jó oldalról indul és az ellenkezőn köt ki. Bár Boba Jango nevelése, mégis látszik, hogy nem egy terminátor (tehát alapvetően nem rossz ember), de ha kell, nem szarozik. Ez Anakinra is vonatkozik, akár a buckalakók lemészárlásánál, akár Merrick kivégzésénél, akár Dooku lenyakazásánál. Mindkettejüknél egy szeretett ember, egy hozzátartozó a mozgatórugó, bár nem ugyanolyan megvilágításból. Anakin anyját megölik a thuskenek, az bosszút áll rajtuk... Boba apját megöli Windu, az bosszút áll(na) rajta. Szintén érdekes, hogy mindketten sorozatos döntések folyamán válnak azzá, amivé a klasszikus trilógiában láthattuk, nem pedig egyetlen esemény vagy választás során. Boba magára hagyja társait a kabinban (vagyis halálra ítéli őket), Anakin végez korábbi társaival a templomban. Ezzel elindulnak egy ösvényen, amit jól tudunk hova vezet, de már nincs visszaút. Mindkettejük sorsában közrejátszik egy "hatalmasabb" illető, aki Anakin esetében Palpatine, Boba esetében pedig Aurra. Szerintem érdekes párhuzam, még ha nem is az a "szájbarágós" fajta.
A részre visszatérve, nem tudom, Anakin mit keresett már megint itt? Annyira érdektelenné fog válni egy idő után, mint Coruscant. Körülbelül annyi értelme volt a jelenlétének, mint a Malastare-on. Egy ekkora háborúban nem hiszem, hogy olyan sokan vannak a Jedik, hogy közölük egyből kettő (ráadásul két igencsak profi) is elugorjon "vakációzni". Persze ők is emberek, szóval nem tilos az ilyesmi. De ennyire azért nem szegényes a Jedik repertoárja. Egyébként Anakin közbevágása az eligazításnál jó jelenet volt, Windu nem véletlenül rázta a fejét. Gondolom nem akart nyilvános "balhét" a kadétok előtt, Anakin pedig egyébként sem az ő padawanja (volt), hogy fegylmezze. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha igen...
Eddig nem szoktam, de amit még kiemelnék, az az aláfestő zene, ami ennyire még talán sosem volt eltalálva a TCW-ben. A fontosabb (legalábbis Boba szemszögéből) momentumoknál felcsendült a hangulathoz illő zene, amit jó volt hallani, úgyhogy sokat dobott az epizódon.
Nekem sem lesz a kedvenc részem, de egyáltalán nem azért mert rossz epizód volt, egyszerűen csak magasra tették a mércét a készítők, ami biztos vagyok lesz még sokkal magasabb is!