Darth Sky

Nekem is tetszett, mennyire ügyeltek a konzisztenciára. De ez igaz a Dathomiron játszódó részekre is.

Én imádom a cuki dolgokat, és szerintem is abszolút van helye az SW-ben. Többek között ettől szép ez az univerzum, hogy mindennek megvan benne a maga helye. Szerintem nem attól lesz minőségi egy Star Wars film, ha szinte csak vérkomoly és cool elemekből áll (persze nem is zárja ki). A másik véglet se jó, ha csak a "kötelező cukiságfaktor" miatt kerülnek be bizonyos lények/karakterek. Egy Top 5-ös listán, nálam körülbelül így fest a helyzet: 1. Baby Yoda: Minden jelenete cukiságbomba, jó, hogy ez a kis zöld csöppség az SW része lett. Szerencsére nem csak az aranyosság a karakter egyetlen érdeme. Népszerűsége maximálisan megérdemelt. 2. BD-1: A Jedi: Fallen Order droid főhőse gyorsan belopta magát a szívembe. Nagyon cuki és megható megnyilvánulásai vannak. Viselkedésileg egy hűséges kölyökkutyát idéz. 3. BB-8: Aranyos, hűséges és segítőkész droid. Nagyjából úgy tudnám jellemezni, hogy R2-D2 cukibb változata. 4. Porg: Nekem nem volt gondom velük az Ep8-ban. Ötletesen oldották meg őket, vizuálisan kellően aranyosak. Bár a rikácsolásuk és bosszantó viselkedésük (pl. a Falconon) hosszú távon nem biztos, hogy tetszene. 5. Loth-cat: Bár a The Mandalorianben nem épp a cuki oldalát villantotta meg, de alapból igen aranyos lények. +1: Ahsoka: Szép számmal vannak aranyos megnyilvánulásai a TCW-ben, de igazán akkor olvadoztam, amikor megláttam a hároméves verzióját az egyik visszatekintésben.

Hát még ismét új TCW részeket nézni és elemezni mekkora élvezet lesz.

Állítólag új KotOR játék érkezhet, ami a korábbi 1-2. rész fontosabb elemeit/eseményeit integrálná a Kánonba. Örülnék neki, ha megvalósulna, akármilyen formában. Az az éra jelenleg egy a Kánon egyik legnagyobb aranybányája.

Az első 5 rész menetrendje: 7x01: The Bad Batch (február 21) 7x02: A Distant Echo (február 28) 7x03: On the Wings of Keeradaks (március 6) 7x04: Unfinished Business (március 13) 7x05: Ahsoka's Walkabout (március 20)

Az nekem is tetszett. Még arra is ügyeltek, hogy Yoda füle ugyanúgy álljon, mint a filmben.

Állati jó előzetes! Belőlem simán kiváltotta azt a libabőrt, amit egy filmes trailer. A kis Caleb feltűnése nagyon jó kapcsolódási pont a Rebelshez. Ahsoka, Maul, Mandalore, Ep3-as becsatlakozás... mind-mind nagyon várós. Az animáció is nagyon szép. Egyébként most újrázom a sorozatot, és szerencsére ma is ugyanúgy be tud szippantani a hangulat, a történet, a karakterek, mint annak idején. Az alapozás részemről így megvan, plusz a premierig is "lefoglalom" magam. Elvileg Werebazs készíti, de ha nem jelentkezik, én vagyok a "B terv". Azt nem tudom, hogy más (nem fórumos) megcsinálja-e. Bár nem ártana tudni, a felesleges meló elkerülése miatt. Úgy tudom, hogy részenként fog felkerülni.

Elvileg az, bár ezt csak utólag retconolták bele, mert a loth-farkast a Rebelshez alkották meg Filoniék.

Ezt olvastátok már? Mit gondoltok?

Kíváncsi vagyok, hogy a regényváltozat után mennyivel leszünk okosabbak. Állítólag kb. 3 órás lett volna a film, ha minden benne marad, ami a regényben. Többek között Palpatine visszatérését is részletesebben megismerhetjük majd. Szerintem az is kiderül, mi a tényleges ábra ezzel a szellemesdivel.

Alexander Freed - Alphabet osztag A hosszúsága miatt én is tartottam tőle, hogy unalmas lesz és le fog ülni a sztori, de kellemesen csalódtam. Kiemelkedőnek nem tartom, de tisztességes alkotás. Akinek tetszik a Star Wars katonai, technikai odala, annak bátran tudom ajánlani a regényt. Freed előző könyvétől - a Battlefront: Alkony századtól - eltérően, ezúttal nem egy szárazföldi beszivárgó egység áll a középpontban, hanem egy elit pilótákból álló vadászosztag. Ez utóbbi nekem jobban tetszett. A történet hónapokkal az endori csata után veszi fel a fonalat, amikor a frissen alakult Új Köztársaság a birodalmi maradványokkal küzd. Egyik legveszélyesebb ellenségük a TIE-vadászokból álló Árnyék ezred, akik gyakorlatilag a legpiszkosabb feladatok végrehajtói. Ám a szétszóródott birodalmi flotta, és az egyéb teendők nemigen hagynak időt és erőforrást az egykori Lázadóknak az Árnyék ezred kiiktatáshoz. Az Új Köztársaság egyik hírszerzője, Cearn Adan felállít egy vadászosztagot, hogy pontot tegyen az ügy végére. Természetesen mindenkinek megvan a maga kis motivációja és személyes érdeke a dologban. A történeten nem megyek végig részletesen, szerintem kellően érdekes, még ha nincs is tele meglepetéssel (bár a vége az volt). Az elején zavaró volt a rengeteg új név, de a főszereplők szerencsére elég gyorsan kitűntek, és megmaradtak. Nagy piros pont Hera Syndulla szereplése, aki ráadásul elég fontos szerepet kapott tábornokként. A leírások jók és érzékletesek, a karakterek gondolataira is kellő idő jut. Érdekes volt, hogy a regény előrehaladtával ahogy egymáshoz, úgy kerültek hozzám is egyre közelebb a csapat tagjai. Először furcsálltam, hogy erre az alapszitura (Árnyék ezred levadászása) fel akarnak húzni egy egész trilógiát, de most már nem bánom. A csapat kellően színes és mindegyikükben van valami egyedi, ami önállóan is érdekessé teszi őket, nem csak csapatként. A csapat (balról jobbra): Yrica Quell (X-szárnyú), Kairos (U-szárnyú), Wyl Lark (A-szárnyú), Nath Tensent (Y-szárnyú) és Chass na Chadic (B-szárnyú) Yrica Quell: az Alphabet osztag vezetője, egykori birodalmi pilóta, aki a Parázs-hadművelet során dezertált. Az Árnyék ezred korábbi tagja, ami miatt fontos információkkal bír az ellenségről. Zárkózott, nem túl barátságos típus, mégis jó ember a körülményekhez képest. Főként a feladatára koncentrál. Egylőre nem találja a helyét sem az Új Köztársaságban, sem a csapatban. Kairos: ő kicsit kilóg a sorból, mert elég keveset tudtunk meg róla, és nekem az is nagyon furcsa volt, hogy keveset beszélt, így nem kaptunk normális rálátást a karakterére. Remélem, okkal van így. Wyl Lark: tipikusan a lelkes naiv (ugyanakkor nem ostoba), ám mégis kedvelhető kölyök. Jó szándék vezérli, de olyakor hajlamos az érzelmeit előtérbe helyezni. Lehet csak én gondolom így, de valami azt súgja, hogy szeretne valamit Chasstől - mármint romantikus értelemben. Érdekesek voltak a múltjához kapcsolódó jelenetek az Otthon kapcsán. Nath Tensent: amolyan Han Solo-féle "jó rosszfiú", akinek mégis helyén van a szíve és fedezi társait. Keménykötésű fickó, akiről a sumákolások miatt azt gondoltam, hogy valami módon áruló lesz. Persze ez még megtörténhet később. Chass na Chadic: határozott és eltökélt karakter. Példaképe Jyn Erso, aki önfeláldozásával eszményképpé vált a számára. Jellegzetessége, hogy tűzharcok során zenét bömböltetve csatázik, amit amúgy tilt a szabályzat. A többiekre (Adan, Hera) most nem térek ki külön. Összességében kellemes olvasmány egy szimpatikus osztagról. Az apró adalékok tovább bővítik az Ep6 utáni hiányos ismereteinket. Az utalások is tetszettek az egyéb művekre a Parázs-hadművelet kapcsán. Amit Quell vetett fel és nem is hülyeség: az Uralkodó lehet, hogy nem szimplán csak bosszút akart állni a gyenge Birodalmon, és a különböző világokon, hanem egyúttal szelektálni akarta azokat az elvetemült személyeket, akik zokszó nélkül teljesítik a legkegyetlenebb parancsokat (amilyen pl. egy világ teljes elpusztítása).

Egyébként miért akart volna Palpatine átköltözni Luke-ba? Az endor idején még viszonylag ép volt a teste, még ha nem is kifogástalan állapotú. De nem is egy halálból visszacitált zombiszerű test, aminek létfenntartó berendezés kellett, és helyhez volt kötve, ennél fogva gyenge és sebezhető volt. Vagyis az Ep9-ben szükségből kellett neki új test, de szerintem az Ep6-ban erről nincs szó. Ott csak egy új, fiatalabb tanítványt akart maga mellé, Vader helyére.

A Legendák és a Kánon szerint is YE 509-ben született. Azaz 477 éves az Ep1-ben. Ha az új korszakban durván 400 évvel járunk majd a Skywalker Saga előtt, és Yaddle feltűnne, olyan 77 év körül lenne. Nem tudom, az még csecsemő?

Apa és fia.

Tehát, a "rejtély" kedvéért nem fejtették ki jobban Palpatine visszatérését? https://www.gamestar.hu/masvilag/star-wars-skywalker-kora-palpatine-272654.html?fbclid=IwAR3iHvU946Sr61xwAiUTmA--9B6YXrKlyVhwq5wSJIoDkTscsRTlVscOX6U

Ez minden érzékszervemnek tetszik.

Igen, a héten én is belevágtam. Jó feleleveníteni, mennyire jó kis Star Wars sorozat ez. Egyelőre az 1. évad közepén járok (kronológiailag nézem), de kiszámoltam, és február 17-re lazán végzek. Sőt, talán még a Son of Dathomir képregény is belefér majd.

Ha Werebazs kolléga nem jelentkezik, akkor "megteszem, amit kell".

Bár nálam még közel sem teljes a 9. epizód integrálása, úgy döntöttem, megpróbálom összeszedni a gondolataimat a záródarabról. Azt mindjárt az elején leszögezem: ha a Star Warsról van szó, képtelen vagyok (és nem is akarok) teljesen objektív lenni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenre tapsolok, amire rá van írva ez a két szó. Viszont, mint rajongó, elsődlegesen szeretni vágyom ennek az univerzumnak valamennyi szegmensét. Noha az értelemszerűen szinte lehetetlen, hogy minden eleme elnyerje a tetszésemet. Nem a hibákra vak rajongót szeretném képviselni, de alapjáraton a pozitív élményre fókuszálok. A The Rise of Skywalker nehéz film, minden téren. A gondolataimat sem egyszerű összeszedni róla. 2005-ben azt hittem, hogy a Star Wars Saga kerek lett. Ami igaz is volt, bizonyos szemszögből nézve. Egy fantasztikus korszak zárult le, koherens egésszé téve a történetet. A 3. epizóddal bezárult a kör, miközben a 6. epizód méltó lezárást adott ennek a sokrétű mítosznak. És bár felmerültek bizonyos kérdések, és folytatási lehetőségek (arra tökéletes volt az akkori kibővített univerzum), a 6 film megállt a lábán. Így adta magát a kérdés, hogy szükség van-e harmadik trilógiára? Üzleti szempontból nyilvánvalóan. Viszont engem az in-universe vonatkozás foglalkoztatott, illetve aggasztott: hozzá tudnak-e adni olyat az addigi epizódokhoz, amiért érdemes megbontani a befejezést? Hozzá tudnak-e érdemben tenni, tovább építve és nem rombolva a legendát? Nem lehetett könnyű dolga a Lucasfilmnek. A Star Wars esetében főleg elkerülhetetlen a népharag, és az ebből fakadó negativitás, ha valami nem egyesek szája íze szerint alakul. Mindenki kedvére nem lehetett tenni, mégis minimalizálni akarták a kockázatot. Ez egy 4. epizódot esetenként túlságosan is megidéző folytatást eredményezett, ami ennek ellenére jó és sikeres film lett. Bemutatta Kylo Ren és Rey karakterét, akik az új trilógia magját alkotják, kapcsolatuk pedig a 7-8-9. rész gerincét. Ha csupán velük lett volna több a Star Wars a folytatás trilógia által, már akkor is azt mondanám, hogy megérte. Mivel a 9. részről van szó, nem akarok nagyon elkalandozni, pedig nem lenne nehéz. Szerintem vitathatatlan, hogy az ezzel a franchise-zal támasztott igények bizonyos nézők esetében alapjáraton is irreálisak. Egy Saga záró film esetében ez hatványozottan igaz. Érthető, hogy Abrams miért akart egy epikus, valamelyest mégis biztonságos filmet csinálni. Bár a Skywalker kora bátrabb is lehetett volna (bizonyos téren), azzal nem tudok egyetérteni, hogy biztonsági játék lenne, ami megpróbálja helyretenni Rian Johnson vélt hibáit. Abrams tovább gondolta a 8. rész egyes történeti elemeit, noha néhány így újraértelmeződik, más megvilágításba kerül. Ezt nem gondolom negatívumnak, sem „bocsánatkérésnek” a korábbi epizódért. Azt szintén nem érzem gondnak, hogy nem volt előre meghatározva a trilógia menete, bár a fő csapásirány szerintem már a kezdetekkor megvolt. Számos esetben a korábbi Saga filmek is részről részre álltak elő az eredeti tervekhez képest hajmeresztő változtatásokkal. Ha összességében működik a végeredmény, akkor szerintem lényegtelen. Annak idején én is olvastam azokat a marhaságnak tűnő szivárogtatásokat, amik kb. 90%-ban bekövetkeztek. Leírva annyira abszurdnak hatottak, hogy szinte egyáltalán nem hittem a bekövetkezésükben, a szivárogtatóknak pedig semmi hitelt nem adtam. És bár erős félelmekkel indultam el a moziba, köjövetelkor 10/10-re értékeltem a filmet. Ez persze túlzás, de jól mutatja, milyen lelkessé tett az a közel 2 és fél óra, és milyen érzéseket váltott ki belőlem. Szerintem ez számít igazán. A megvalósítás kulcsfontosságú, ami rengeteget nyom a latban a végeredményt illetően. De részletezzük kicsit: a film legfájóbb pontja számomra Palpatine visszatérésének magyarázat nélkül hagyása. Azzal ki tudok békülni (sőt, kövezzetek meg, de tetszik is) hogy a Sith, aki kijátszotta a Jedi Rendet és hülyére vette a Köztársaságot, majd felépítette a saját Birodalmát; a Galaxis meghódítója, akinek szinte mindenre volt B és C terve… szóval, róla elhiszem, hogy arra a forgatókönyvre is gondolt, hogy esetleg életét veszti. Ez teljes mértékben benne van a karakterében. Viszont az már nem tetszik, hogy a visszatérésének körülményeit elintézték egy 3. részből idézett mondattal, valamint a „klónozás” és a „Sith-ek által ismert titkok” spekulatív leírásokkal. Később mindez persze kiderülhet ilyen-olyan képregényből, könyvből, vagy útmutatóból, de szerintem az öreg visszatérésének megmagyarázása a film szempontjából lett volna esszenciális. Ez enyhén szólva sem marginális információ. A kapott morzsákból nagy vonalakban összerakható a puzzle, de számomra zavaró módon sok a kérdés ezzel kapcsolatban. Lehet nem szeretni a régi EU-t, de ott legalább egyértelműen meghatározták, hogy Palpatine-nak klóntestei voltak, melyekbe képes volt átköltöztetni szellemét a halálát követően. Ám mivel ezeket a testeket gyorsan elhasználta mérhetetlen Ereje révén, egy komolyabb, Erőben erősebb porhüvely kellett neki Han és Leia fiának (Anakin Solo) formájában. Biztos, hogy sokan erre a magyarázatra is rásütötték volna a B-kategóriás, vagy a gagyi jelzőket, de szerintem a semminél még mindig jobb lett volna. Főleg, hogy in-universe, a hivatalos kánonban is megvannak ehhez az eszközök: klónozás; fizikai test elhagyása; tudat költöztetése; másik személy/porhüvely megszállása. Ezekre már mind-mind kaptunk példákat a kánonban. Összegezve tehát: Palpatine visszatérésének tényével semmi bajom, a konkrét magyarázat mellőzésével már annál inkább. Mert nem kell mindent szájba rágni, de ez fontosabb infó annál, semhogy a nézők fatáziájára, vagy valamely kiegészítő műre bízzák. A Sith felbukkanása felveti Anakin Skywalker és a Kiválasztott kérdéskörét. Palpatine (így a Sith-ek) visszatérése rombolja az Egyensúlyról szóló Próféciát? Valamint, Anakin önfeláldozása csorbul az által, hogy az Uralkodó nem (vagy nem végleg) halt meg? Azt biztosra veszem, hogy Anakin a fia, Luke Skywalker és nem az Egyensúly érdekében cselekedett, amikor megmentette őt a Sith-től. Az érzelmi kötelék volt az, amit gátat szabott a Sötét Oldalnak, és újra a fényre engedte a benne élő Jedit. Szerintem Anakin áldozata nem csorbult Palpatine visszatérésével, hiszen az általa megmentett Luke révén volt képes Rey eljutni arra a szintre, hogy végleg legyőzze az Árnyuralkodót, a Palpatine nevű entitást. Azaz, ha nincs Anakin, valószínűleg Rey sem jut el oda, ahova. Én továbbra is úgy hiszem, hogy Anakin volt a Kiválasztott (valójában ezt már George Lucas is tisztázta), akinek szerepe elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Világos Oldal diadalmaskodjon, beállítva ezzel az Erő egyensúlyát. A Prófécia és az azt körüllengő misztikum kapcsán azt gondoltam, hogy valami jelentős, ősi dologról van szó, és az Egyensúly megteremtése tartós, akár évezredekre szóló békét teremt, legalábbis galaktikus szinten. Ellenkező esetben miért kerítettek volna ekkora feneket neki az egykori Jedi-filozófusok? Egyre valószínűbbnek tartom, hogy az Egyensúly nemes egyszerűséggel a Sith-ek kihalását jelenti, a Prófécia (bár ezt a Jedik saját bevallásuk szerint is talán félreértelmezték) pedig a túlmisztifikálás áldozata lett. Inkább tűnik egy jelentős esemény megjövendölésének, mint az ultimate béje elhozójának. Összegezve tehát: Anakin egyensúlyt hozott az Erőbe, amely aztán Rey segítségével lett maradandó/hosszabb távú. A Sith-ek kihalása nyilván nem jelenti a Sötét Oldal megszűnését. Az továbbra is létezni fog, legfeljebb más formában. Rey személyében remek szereplővel gazdagodott a Star Wars. Kylo mellett egyértelműen ő a favoritom az új érából. Daisy Ridley olyan szerethetővé tette a karaktert, amit nem tudok kifogásolni. Számomra nem egysíkú, vagy unalmas a színtiszta pozitivitása, életszeretete, ahogy rendkívüli képességei, valamint gyors tanulási készségei sem. Szerintem egyértelműen ez a film bánt vele a legjobban, itt éreztem azt, hogy igazán elemében volt. A legfőbb kérdés vele kapcsolatban a 9. rész után, hogy mennyire volt jó ötlet Palpatine leszármazottat csinálni belőle? Erre nem hiszem, hogy van "jó" válasz. Azt is megértem, akinek tetszik, azt is, akinek nem. Kezdetben én is ellene voltam annak, hogy neves sarj legyen, ugyanis tetszett Rian Johson üzenete a 8. részben: nem számít ki vagy (Kylo Ren állításával ellentétben), van helyed a történetben. Lehetesz egy nevenincs roncsvadász is a Galaxis egyik legtaszítóbb bolygóján, az számít, milyen ember vagy. Névtelenül is lehetsz nagy dolgokra hiavatott. Ennek ellenére az, hogy kiderült Rey Palpatine származása, nem degradálja sem a karaktert, sem a 8. epizódot. Azért nem, mert a film új üzenete egyszerűen kibővíti az előző részét, vagy inkább a másik végletből közelíti meg: lehetsz vérvonal szerint a Galaxis leggonoszabb teremtményének leszármazottja, végső soron (továbbra is) a cselekedeteid határoznak meg, semmi más. Összességében: meglettem volna Rey Palpatine származása nélkül is? Igen. Szomorú vagyok, hogy így történt? Bár eleinte nem tetszett, nem tudok negatív lenni. Rey karakterének kiteljesedéséhez szükség volt erre a lépésre, különben nem járhatta volna be ugyanezt az utat. Kylo Ren, vagyis Ben Solo a Star Wars Saga egyik legjobb karakterévé nőtte ki magát a három film során. Összetett, érdekes és emlékezetes jellem, aki felnőtt a nagyokhoz. Mégis ellentmondásos érzéseket táplálok vele kapcsolatban. Bár jó karakternek tartom, elítélem azt, amit a Sötét Oldalon tett (akárcsak a nagyapja esetében). Főleg Han Solo halála miatt, ami az egyik legdrámaibb jelenet Star Wars filmek sorában. Ahogy Vadernél, úgy Kylónál sem tudom megbocsátani az elkövetett bűnöket. Ezzel együtt megértem az üzenetet, miszerint sosem késő megváltozni. Ha valaki a legszörnyűbb tetteket követi is el, nem késő letérni arról az útról, és elkezdeni helyesen cselekedni. Viszont ez is magában hordozza a kettősséget, mert így is hozzá állhat az illető: „elkövetem a legkegyetlenebb bűnöket a világon, nem gond, hiszen később megbánhatom és jóvá tehetem azokat, megváltást nyerve”. Ezért tartom ellentmondásosnak Anakin, és immár Ben megváltásának az üzenetét. Igaz, hogy mindketten az életükkel nyertek feloldozást (valamilyen szinten) a végső jó cselekedetük során, ez elég „kényelmes” is egyben. Nem az a kimondott bűnhődés kategória. Részben ez volt az oka annak, hogy a film előtt Kylo megváltása ellen voltam. Plusz azért, mert korábban már láttunk hasonlót. Végül mégis tetszett a megvalósítása. A fiú kapcsolata Rey-jel páratlan, korábban nem hittem volna, hogy ilyen szintre emelkedik. Az előző részekben is érezhető volt egyfajta vonzalom kettejük közt, ez ebben a filmben teljesedett ki igazán. Első nézéskor a csókot túlzásnak éreztem (Rey megcsókolja azt a „szörnyeteget”, aki korábban a szeme előtt ölte meg a saját apját?), de rájöttem, hogy ez is kellett kettejük kapcsolatának betetőzéséhez. Persze ahogy Anakin/Vader esetében, úgy itt is felmerülhet: Ben és Kylo mennyire egyazon személy? A szörnyetegtől elvonatkoztatva, Rey szerintem Bent látta, aki mellett kitartott, hogy megmenthesse. Végül ő is teret engedett a saját érzelmeinek. Viszont az a bizonyos csók szerintem nem feltétlenül romantikus jellegű volt, inkább a kapcsolatuk betetőzése. Ami többrétegűbb a szerelemnél. Az Erővel való gyógyítás képességével sincs gondom. Szerintem eleve nem képes rá minden Jedi, főleg nem a Rey-től és Bentől látott szinten. Esetükben a diád kapcsolatuk sok mindenre magyarázatot adhat. Úgy tippelem, hogy Rey a Jedi-könyvekből szerzett tudomást erről a képességről (is), melyet aztán ösztönösen sajátított el. Ben pedig kettejük kapcsolata révén tanulhatta el a lánytól. Szépen megvalósított jelenet, amikor Rey rádöbben, hogy nem Kylót, hanem Bent szúrta le a Halálcsillag roncsain, és mindketten megérzik Leia halálát. Aztán a lány ösztönösen igyekszik meggyógyítani Bent. Valószínűleg igen ritka képességről van szó, ezért nem érzem úgy, hogy ellentmondásba ütközne a korábbiakkal. Maga a történet egyelőre sok helyen kérdéses. Az összes réteg lehámozása után, és a kiegészítő művek segítségével remélem, hogy végül minden a helyére kerül. A nyitány kifogástalan, a Mustafar feltűnése kellemes meglepetés. Amennyiben csak Palpatine és Vader tudtak az Útkeresők helyzetéről, nem érzem erőltetett fanservice-nek, amit sokszor indokolatlanul felhánytorgatnak a filmnek. Érthető, hogy miért Vader bolygóján volt elrejtve az egyik. Az Exegol egyedi és kellően fenyegető bolygóra sikerült, melyből sugárzik a Sötét Oldal. Kiváló hangulati löketet ad Palpatine visszatérésénék, ahogy a film alap tónusát is előrevetíti. Eleinte jobban örültem volna a Moraband/Korriban, vagy a Malachor filmre vitelének, de aztán beláttam, hogy a történet egy alaposan elrejtett, még felfedezetlen Sith világot követelt meg, így ismert helyszínek nem jöhettek szóba. Az Exegolra első ízben megérkező Kylo gyorsan tisztázza, hogy esze ágában sincs fejet hajtani Palpatine előtt. Ezt követően, felmerülnek a következő kérdések: mi szüksége van az öregre? Mi tartotta vissza attól, hogy lekaszabolja, és a Végső Rendet is birtokba vegye, ugyanúgy, ahogy az Első Rendet Snoke halála után? Ennek kapcsán elég sok kérdésem van. Biztos, hogy születtek már jó válaszok, de még nem láttam elégszer a filmet ahhoz, hogy minden összefüggést meglássak. Visszatérése mellett, Palpatine terve is részletezésre szorult volna. Bár nagy vonalakban sejtem, mire ment ki a játék, jó pár dolog nem egyértelmű ezzel kapcsolatban. Olyan szituációban volt az öreg, ahonnan minimális esélye volt a kudarcra, mégis sikerült összehoznia. Birtokában volt egy korábban sosem látott bolygópusztító flottának (tételezzük fel, hogy megvoltak hozzá az anyagi és technológiai forrásai), mellyel már önmagában véve nyert ügye lett volna a Galaxis meghódításáért folyó harcban. Mi szüksége volt éppen Klyo Renre? Az Első Rend irányítása miatt? Esetleg őt akarta megszállni? Hiszen a császári pozíciót ígérte neki. A saját roskadozó testét akarta egy erősebbre cserélni? Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Miért volt ilyen fontos Rey elpusztítása, ha utána már inkább áttérítette volna? Bár itt Snoke kapcsán is van elletmondás, aki először azt akarta, hogy Kylo vigye elé Rey-t (Ep7), utána mégis a halálát akarta (Ep8). Egyáltalán Palpatine honnan tudta biztosra, hogy Rey az unokája? A jakkui származás miatt? Vader is csak komoly nyomozások árán tudta meg a fia kilétét (a lányáról meg nem is tudott, amíg Luke gondolatai el nem árulták), így elvileg ez nem olyasmi, amit az Erőn keresztül egykönnyen meg lehet érezni. Ha már ott volt az Első Rend (amit eleve az egykori Birodalom legjobbjaira alapoztak, majd fejlesztettek tovább), mi szükség volt külön egy Végső Rendre is? Nem lett volna célszerűbb a bolygópusztító flottát egyesíteni az Első Rend haderejével? A Sith eleve irányította az Első Rendet Snoke-on keresztül. Bár, hogy mennyire közvetlenül, az nem egyértelmű. Valamelyest növeli Palpatine hírnevét, hogy mindvégig ő volt az árnyakban megbúvó „nagy gonosz”, Snoke pedig csupán egy báb. Ez jellemző volt a karakterre korábban is. A baljós Mustafar-Exegol jelenetek után stílusban eltérő, mégis ízig-vérig Star Wars hangulatú kalandsor veszi kezdetét. Jó volt csapatként együtt látni a főbb szereplőket, remekül működött a kémia köztük. A poénkodással nem estek túlzásba, ugyanakkor búskomor sem lett a film. Szerintem jól eltalálták az arányokat, illetve C-3PO is ebben a filmben a legjobb. Sajnálom, hogy Finn és Rose kapcsolatával semmit nem kezdtek (gyanítom, miért), pedig kíváncsi lettem volna rá. Oochival kapcsolatban egyelőre nem világos, hogy miért hagyott útmutatót a tőrön, ami elvezet az egyik Útkeresőhöz? Neki nem pont az volt a célja, hogy senki ne találja meg Palpatine-t az Exegolon? Zorri Bliss és Jannah karakterei összességében jók voltak, bár nem igazán sikerült kibontani őket, ami érthető. Kár, hogy viszonylag kevés idő jutott rájuk a nagy rohanásban, de így sem panaszkodhatok rájuk. Jannah kapcsán furcsa (vagy inkább több értelmű) a rész végi, Landóval közös jelenete. Elvileg, az eredeti változatból kiderült volna, hogy ő Lando lánya, és az enciklopédia is említést tesz róla, hogy az öreg Landonis lányát elrabolta az Első Rend, a „rohamosztagos-képző projektjébe”. Nekem többnek tűnik, véletlen egybeesésnél. Karakterek terén Hux is megkapta a neki járó sorsot. Bár elárulta az Első Rendet, azt csupán a saját önös érdekei, és a Kylo iránti ellenszeve miatt tette, nem azért, mert megvilágosodott volna. Éppen ezért, karakterhű volt a viselkedése. Mindig is hatalomra vágyott, amit az Első Rend irányításával akart megszerezni. Ehhez előbb el kellett távolítania Kylót, mindegy milyen áron… az más kérdés, hogy mi töréntik, ha ez az ár maga az Első Rend széthullása? Leia kapcsán tartottam tőle, hogy milyen lesz a karakter 9. részbeli megvalósítása, mivel a kezdeti tervek szerint fontos szerepet játszott volna. Ahogy az előzőekben Han és Luke is megkapták a maguk reflektorfényét. Összességében jól sikerült, nem éreztem semmi furcsát vagy szokatlant vele kapcsolatban. A halála is megindító jelenet volt, amit Chewie reakciója tett még szívszorítóbbá. Bár engem Han és Luke halála valamivel jobban meghatott, így is teljsen jó volt a hercegnő búcsúja. Főleg a körülményeket tekintve. Tetszett, hogy Leiát így is sikerült kulcsfigurává tenni fia megváltásában. Az is remek volt, hogy egyszerre vált eggyé az Erővel Bennel. A finálé egyszerre volt nagyszabású és szokatlan. Palpatine legyőzése során érezhetően fokozni akarták a tétet. De ezeket sem gondolom negatívumnak. Szerintem elvárható, hogy egy finálé minél epikusabb legyen. Minden korábbinál erősebb Uralkodó; minden korábbinál fenyegetőbb és nagyobb csillagromboló flotta; minden korábbinál nagyobb „lázadó” flotta; minden korábbinál hajmeresztőbb képességek. Valamint ide sorolható a minden Jedi vs. minden Sith koncepciója. Bár ez utóbbit én nem értelmeztem szó szerint. Palpatine-ban szerintem inkább minden korábbi Sith eszméje, tudása és hatalma volt jelen, nem konkrétan a szellemeik. Ahogy Rey esetében is hasonló módon nyilvánulhatott meg a Jedik támogatása, csak a Kozmikus Erőn keresztül. Hatalmas pozitívum volt a korábban élt Jedik hangját hallani (főleg Ahsokát és Kanant, ami újabb kapocs az animációs vonalhoz). Ebben a formában több értelme volt, mint a szellemként való feltűnésüknek. Ennek ellenére, Anakint szívesen láttam volna külön jelenetben. Biztos lehetett volna úgy alakítani a sztorit, hogy erőltetettség nélkül beleférjen. Ha már Erő-szellemek. Luke feltűnése az Ahch-to-n szintén pozitívum volt. Viszont furcsa, hogy az Erő-szellemek ilyen szinten interakcióba léphetnek a fizikai világgal, mint Luke az X-szárnyú kiemelésével. A szellemek mutassanak utat, adjanak bölcs tanácsokat, de ne avatkozzanak bele tettlegesen az élők sorsába. Vagy ha igen, Luke miért nem jelent meg Palpatine előtt, hogy fizikailag is segítsen Rey-nek? Vagy Yoda és Obi-Wan a 6. rész végén miért nem segítettek be Luke-nak? Azt még el tudnám fogadni, hogy az Ahch-to is egy Erő-csomópont, ezért itt a szellemek is komolyabb mutatványokra képesek. A lezárás kellően szép és kielégítő az ünneplő montázzsal, majd a Skywalker-kardokat nyugovóra helyező Rey-jel. Bár felvette a Skywalker nevet (ezzel is azt üzenve, hogy nem számít, kinek születsz), a vérvonal szerinti Skywalkerek kihaltak. Rey személyében eljött az új Skywalkerek kora. A név és a legenda általa él tovább. Nyitott befejezés számos kérdéssel és lehetőséggel, ami mégsem hagy hiányérzetet, és pontot tesz egy éra végére. Biztos nem írtam le mindent, amit szerettem volna, de most ennyire futotta. Ha még időközben felmerül valami, úgysem tartom magamban.

A mandalori sosem volt faj, inkább olyan, mint egy vallás vagy nemzet. Eredetileg a Mandalore-ról származnak, és javarészt emberekből áll, de bármilyen faj tagja lehet a vallásuknak. Végül is ez egy klán alapú csoport, akik saját kód szerint élnek, és a közös kultúra köti össze őket. Persze itt meg kell különböztetni a Halálőrség nevű szélsőségeseket, a Satine Kryze vezette "Új mandaloriakat", vagy azokat, akik szimplán mando páncélban flangáltak, mint Jango Fett.