Szerintem pedig ha valaki képes feldarabolni a legjobb barátját azért, mert előtte játszott 1-2 órát a Manhunttal, az már korábban sem volt teljesen normális. (Egyébként ez is megtörtént eset.) Csak ugye elterjedt a mai világban ez a "minden áron felelősöket kell keresnünk", illetve "az én fiam/lányom tökéletes" szemléletmód, ezeknek a keveredése szülte a játék kiadója elleni pert. Manapság, hogy ha egy fiatal gyerek 1-est, netalántán beírást kap, akkor a szülők ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkoznának, inkább bemennek balhézni a tanárnőhöz, hogy ezt mégis hogyan merészeli? Meg ugye ha történik valami rossz, ami igazából szerencsétlen véletlenek sorozatából vetődik össze, mindenáron keresni kell egy bűnbakot, akire ráverhetik az egészet, mert akkor könnyebb tőle a lelkük. De még akkor is, ha az igazi felelős már meghalt, mert hogy "könnyű a halottra kenni".
Csak tudnám, hogy hogyan jutunk idáig? Az egy dolog, hogy valaki mélyen depressziós, de ebből nem következik kapásból az, hogy veszek egy fegyvert, megölök pár véletlenszerű áldozatot és utána magammal is végzek. Annyira abszurd az egész, semmi értelem, vagy logika nincs benne. Mit ártott nekem az a néhány ember? Jobb lesz nekem attól, ha megölöm őket? És ha igen, akkor utána miért végzek magammal? Hogyha ennyire azt akarom, hogy vége legyen, akkor nem egyszerűbb, ha csak megölöm magam? Vagy már mindenáron annyira ki akarja harcolni az emberek figyelmét, hogy ezzel akar "emlékezetessé" válni?
Mondjuk az ilyeneket nyilván az ostobább réteg hajtja végre. Én is voltam már nagyon durván depressziós, sőt... Az utóbbi időben sincs másként, de mégsem ragadok fegyvert és kezdek el lövöldözni a helyi plázában, hogy reklámozzam, hogy "nézd milyen sz*r nekem".
Szép dolog a Batmannek ez "az ember márpedig jó" üzenete és úgy is van előadva, hogy az nem tűnik abszurdnak. Csakhogy a mai világra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy jó. Még annak ellenére is, hogy helyenként fellelhetőek a jó tulajdonságai is.