Darth Revan9

Én egy Batgirl sorozatnak örülnék igazán. Vagy egy filmnek. Annak idején tervben is volt ilyen, az új 52-es történetei alapján.

Fogadd elismerésem, nagyon szép munka.

Mivel elég nagy cég, abban biztos vagyok, hogy hamarabb talpra állnak, mintsem azt bárki gondolná.

Sejtettem, hogy nemsokára kirakják. Ha összegyűlik a megfelelő előjegyzésszám, akkor a legjobb esetben szerintem október-november körül megjelenhet a könyv.

Boldog szülinapot @Revanshist

Szépen megcsinálták.

De nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a gryskek is csak egy másik, erősebb fajt szolgálnak, és a hódítási tevékenységük, valami nagyobb dolognak a része.

Már a The High Republic is behozza a nihileket. És akkor lehet, hogy még ott is lesz két ellenséges frakció. A Thrawn Árulásban történik először egyértelmű utalás arra, hogy nem csak a gryskek az egyedüli fenyegető erők.

Nagyon rossz ez a digitális vizsgáztatás. Én agybajt kapnék tőle. De jó, hogy ilyenen nem kellett részt vennem. A technikai problémák csúnyán betehetnek a teljesítménynek. Ez a legrosszabb vizsgáztatási forma.

Nekem is ez jutott eszembe. A Lázadókat külön kiemelte, ami nagyon tetszett. Jó volt olvasni. Ezek után nagyon várom tőle a The High Republic képregény sorozatot.

Én nem tartom egyértelműnek, hogy pont velük.

És akkor is elő fog kerülni a téma, amikor mondjuk egy interjú kapcsán az egyik író beszél róla. Íme egy friss Cavan Scott-tól. https://ziro.hu/konyv/cavan-scott-szamomra-a-kanon-es-a-legendak-egyarant-star-wars-es-egyforman-elvezhetoek/

Látok rá esélyt. A Thrawn: Árulásban elhangzik egy mondat, melyben azt mondják, hogy a gryskeken kívül is vannak még ott veszélyes elemek. Ki tudja? Talán az Exegol utáni időkben jön majd egy inváziós sztori.

Azt én is. A Százéves Sötétséggel kéne valamit kezdeni.

A szakaszoló ajtóra tenném a voksom. Arról az ajtóról lenne szó,ami elválasztja a theedi tróntermet a folyosóról.

Doktor Aphra: Újratöltve Fordulóponthoz érkezett Doktor Aphra sorozata. Kieron Gillen még egy történetszál erejéig társíróként a fedélzeten maradt, de ott van már mellette Si Spurrier, aki váltani fogja. Egy új helyzet bontakozik ki, új történetszál indul meg. Az Újratöltve nagyszerűen megtestesíti a sorozat jellegét. Provokatív, újító, bevállalós. A legkevésbé sem emlékeztet a hagyományos SW történetekre. És pont ez az, amit izgalmasnak tartok benne. A fordulatokat szintén sikerül megfelelő szinten tartani, így a feszültség is végig érzékelhető. Aphra Triplazéró szolgálatába került. Nincs külön magyarázat arra, hogy hogyan és miért. Valószínű, hogy Triplazéró kisegítette korábbi úrnőjét egy szorongatott helyzetből, ezek után pedig szolgájává tette. Trip és BT átvették a Son-Tuul Büszkesége feletti irányítást. Támadást intéztek egy birodalmi támaszpont ellen a Someilken, hogy klónháborús adatokat szerezzenek, mely révén kiderülhet, hol van Triplazéró memóriájának legkorábbi részei. Ezekre ugyanis Wat Tambro, a Techno Unió vezetője rátette a kezét és a Skako Minoron őrizte. Trip Aphrával elküld egy csapatot, hogy megszerezzék az adatokat. Ismét színre lépett Magna Tolvan, akit lefokoztak, a korábbi kudarcáért. Tolvan és Aphra útjai ismét keresztezik egymást. Egyfajta se veled, se nélküled kapcsolat alakul ki kettejük között. A két szereplő leszbikus szerelmi viszonya nagyon erősen vibrál a feszültségtől. Nagyon várom, hogy mi sül ki majd ebből. Tolvan miután megússza a kivégzést, kinevezik Thanoth utódjának és nyomozó lesz. Nagy hévvel veti magát a titokzatos régész doktor után. Egyrészt el akarja kapni, és meg akarja torolni azt, hogy miatta majdnem tönkrement a karrierje, másrészt viszont azért akarja elkapni, mert szerelmes lett a lányba. Ezek sokszor nagyon vicces pillanatokat hoznak a viselkedésében és a beszédében. Tolvan szemében Aphra egy bűnöző, akit törvény elé akar vinni, de legbelül teljesen megőrül érte, róla fantáziál. És Aphrában is felébrednek a gyengédebb érzések, melyek kihozzák belőle az emberségesebb énjét. Aphra csapata nem semmi tagokból áll. Ott van Tam Posla, a kiborg milvayne-i rendőr és a meleg kedvese Caydin Bog, a koponyátlan kiborg, Dr. Cornrelius Evazan korábbi áldozata. Egy zakkant droid, Dek-Nil, Hatos Nőver, a Végső Szem szekta korábbi tagja, Glahst Ombra, a defel szörny gyilkos és Rexa Go, Trip kiborgja. Nem mindennapi összetétel, egyáltalán nem hasonlít a korábbi SW csapatokra. Ahogy halad előre a történet egyre többen esnek el. Aphra olyan helyzetekbe kényszerül, amikor is kénytelen manipulálni és másokat feláldozni. De valahogy mégse elégedett a helyzetével. Beindul benne a lelkiismeret-furdalás. Hera is bekerül a sztoriba, Aphráék túszul ejtik őt, hogy bejuthassanak a Kaptár 1-en lévő birodalmi archívumba, ahol a Tarkin Kör beteg tudósainak szörnyű kutatásait őrzik. Itt vannak Triplazéró legkorábbi emlékei is. A történet során sorban jönnek a váratlan csavarok és fordulatok, az összetett helyzetek. A renegát régész doktornő sikeresen lovagolja meg a kaotikus helyzeteket, kihasználja a csapattagjait, a lázadókat, a birodalmiakat egyaránt. Egyik kedvenc jelenetem, amikor a Lucrehulk-hordozóval sikerül ellopnia a Kaptár-1 azon részét, ahol az infókat tárolták. Az egész végül is elsősorban arra ment ki, hogy Trip hasonlóvá tegye a doktornőt saját magához. Rá akarta ébreszteni Chellit, hogy ő is ugyanolyan kegyetlen, mint ő. A végkifejlet pedig zseniális. Mindenki elárul mindenkit. Nagyon élveztem ezt a kavalkádot. A homoszexualitás itt erősebb lett, mint a korábbi képregényekben, vagy SW történetekben. Ezt azért nem bántam, mert Aphra és Tolvan leszbikus románcában, a kettejük között jelen lévő szexuális feszültségben van valami megkapó és magával ragadó. (Lehet, hogy itt az a férfi szól belőlem, aki nem lát semmi taszítót két nő intim viszonyában.) Olyan dolog, mely megváltoztatja mindkettejük karakterét. Nem tudom máshogy megfogalmazni, ők ketten valahogy bájosak együtt. Nagyon érdekes lesz, hová fog ez kifutni. Az elejétől a végig nagyon élveztem ezt a történetet. És a befejezés egyértelműen folyatásért kiált. Aphra mellett Magna Tolvan is belépett a kedvenceim közé. Ötös.

Cupsy, az a kiállás, amiről beszélsz, fordítva is elsülhet. Mert a gyámoltalanabb gyerek lehet, hogy dühében a sok terrorizálás miatt nekimegy a támadójának és abból verekedés lesz. Akkor meg előjön az, hogy ő is verekedett. Ez nem megfelelő viselkedés. Azt eredményezheti, hogy a gyerek kemény fizikai vissza támadással tud csak védekezni. Mondjuk a tanárok egy része pártolja azt, hogy a gyerek álljon ki magárt és üssön vissza a bántalmazójának, más része meg elítéli ezt is. Ez is megoszlik.

Igen, pontosan, teljesen egyetértek és így gondolom.

És akkor ott van még a szülők szerepe is. Van az a típusú szülő, aki félti a gyerekét joggal az erőszakosabb tartalmaktól és kevésbé engedi a közelébe a gyereket. Esetleg, ahogy idősödik a gyerek, már egyre több mindent megenged, de akkor is módjával és fokozatosan. Ez lenne a helyes a megoldás. De vannak a túl laza, nagymenő szülők, ahol mondjuk a fater megengedi már a 7 éves gyereknek is, hogy vérömlő és végtagleszakadó dolgokat nézzenek. Itt alakul ki az, hogy a nagymenő fater elmondja a gyereknek elég korán, hogy akkor vagy menő, ha ilyeneket szeretsz és nézel. Az a gyerek, aki meg lightosabb cuccokat néz, az h***** b****. És akkor a közösségben a nagymenő, megengedő szülők gyerekei terjesztik az igét: a véres, kegyetlen dolog a menő és az igazi, szeressed ezt is te h*****. Aki meg nem ért velük egyet, arra meg rászállnak és terrorizálják. Én azt mondom, hogy a szülőnek nem szabad teljesen megengedőnek lennie. Figyelembe kell venni a fokozatosságot és a gyermek időbeni fejődését. És nem szabad hagyni, hogy állandóan csak véres és kegyetlen dolgokat nézzen.

Én továbbra se gondolom, hogy ne lenne igazság tartalma ezeknek a dolgoknak. Persze van levezető hatása is ezeknek az erőszakos játékoknak. De ha valaki túlzásba viszi ezeket, akkor igaz az, hogy megnő benne az aggresszivitás, vagy az erre való hajlam. A családnak tényleg fontos szerepe van ennek tompításában, vagy abban, hogy békésebb tartalmakat nézzen a család együtt. Logikus is szerintem, amit állítanak, hogy ha akármilyen típusú játékból sokat játszol, vagy akármilyen típusú filmből sokat nézel, az hatással van a lelki állapotodra, a belső énedre, vagy gyerekek esetében a fejlődésre. Pl. ha valaki millió egyszer megnézi a Fűrészt, vagy ehhez hasonló beteges, véres erőszakos filmeket, és mellette csak olyan játékokkal játszik, melyben ömlik a vér ezerrel és akkor ezek mellett nem hajlandó olyan filmet nézni, vagy olyan játékkal játszani, ami nem 18+-os, akkor nagyon megnőhet benne az erőszakosság. Ilyen esetekben már nem levezetésről van szó. Hanem valami vonzódásról az erőszakos és véres tartalmak iránt. Ezekből kerülnek ki azok is, akik az utóbbi időben azt állítják, hogy egy film, vagy egy történet attól lesz jó, ha minél brutálisabb, kegyetlenebb, vagy erőszakosabb. Számtalanszor hallottam, hogy ilyenek azt állítják az adott véres filmről, hogy azért jó mert erőszakos és kegyetlen. És fújolnak, hogy ha egy film nem éri el a legvéresebb, legbrutálisabb szintet. Ők azok, akik pl. azért nyafognak a mostani Star Wars filmek miatt is, mert nem elég véresek. És kifejtik, hogy a SW-t brutális, kegyetlen, véres háborús sci-fivé kell tenni. De ott vannak azok is, akik békésebb, nyugodtabb filmeket néznek. Romantikus vígjátékokat, meséket, szerelmi történeteket, klasszikusabb kalandtörténeteket, klasszikus, kalandos fantasy-t, vagy ehhez hasonlókat. Hallottam azt is, hogy az ilyen emberek, ha ilyeneket néznek elsöprő többségben, akkor az nyugtatólag hat a lelkükre, úgy érzik békésebbek lesznek, újraélik a gyerekkorukat, jobban érzik magukat, elmenekülnek a világ borzalmai elől.

Hosszú évekkel korábban olvastam róla még egyetemi éveim alatt.

Rae Carson: Koréliai hajsza Meglepően jó kis kalandkönyv lett ez. Rae Carson nagyon jól ír. Igyekszik belemenni a részletekbe, szemléletesek a leírásai. Jól át tudja adni a karakterek gondolatait. Most már el tudom képzelni, hogy a Skywalker kora regényváltozatával talán képes lehet megütni Mathew Stover mércéjét. Vagy legalábbis ahhoz hasonló szintet elérhet. A sztori pontos kronológiai háttere nem ismert. Talán Yavin előtt 13 körül lehetünk, nem sokkal a Solo kezdete előtt. Han és Qi’ra a két központi karakter. Mivel sajnos Qi’rával egy darabig nem fognak foglalkozni, így jó volt róla is olvasni. A karakterek múltja sajnos homályban marad. Szívesen olvastam volna Qi’ra és Han régebbi életéről, de ezekről nem sok infót osztott meg az írónő. Hant tökéletesen eltalálta. Megvan benne a kalandor szellemű álmodozó, aki a csillagok közé vágyik. A rögtönző srác, aki ad-hoc oldja meg a helyzetet. A jószívű és kedves Han, aki itt még naivabb, mint a Soloban. Persze a történet folyamán többször is érik olyan meglepetések, melyek miatt egyre inkább csalódik a körülötte lévő világban. Megjelenik benne a hitetlen, aki hókuszpókusznak tartja az Erőt. Viszont érdekes, hogy a Jedikről sem igazán hallott. Az egyik jelente a Red Nimbuson legalábbis ezt sugallja. Ez valahogy furán jött ki, mivel Han már élt a klónháború alatt és a Korélia fontos célpontja lehetett a háborúskodó feleknek. Nem hiszem el, hogy ez a hajógyártó planéta kimaradt volna a szeparatisták és a Köztársaság konfliktusából. Még ha Han nem is hisz az Erőben, kellett volna hallania a Jedikről, akik a klóncsapatokat vezették. Qi’ra személyiségében a túlélés dominál. Azt látta egész eddigi életében, hogy csak az maradhat életben, aki nem bízik meg senkiben és elárul mindenkit a további boldogulás érdekében. A túlélés záloga, hogy önző légy és csak magadra gondolj. A titkokat fontosnak tartja, hisz ezektől valaki több lehet. Hannal való viszonya kezdetben nem is olyan jó. Hasonlít a Leia és Han közötti későbbi viszonyra. De ahogy megyünk előre az eseményekben, Qi’ra egyre jobban megkedveli Hant és megbízik benne. A fiú akkor is visszamegy érte, mikor nem számít ár. Ezzel egy minden korábbi tapasztalatával ellentétes viselkedést mutat a lánynak. A két fiatal között fokozatosan bontakozik ki a kötődés, az érzelmi szikra. De a lányban ott a lappang a becsvágy is, mely a Solo filmben is meghatározza a személyiségét. Tsuulo személyében értékes segítséget kapnak a srácok. A rodiai is a körülmények áldozata. De jó a szíve és segítőkész. Sejtettem, hogy sajnos meg fog halni, mivel a sztori végére már nagyon összekovácsolódtak. A történet viszonylag egyszerű. Egy Mérnök nevű tudós árverésre bocsát egy különleges pajzstenchnológiát, mellyel a hajók szinte sebezhetetlenek lennének. A Kaldana Szindikátus és a Droid Gotra is meg akarja szerezni. Proxima úrnő Hant és Qi’rát küldi el, hogy a licitet lebonyolítsák, és a Proxima ajánlata nyerne, akkor elhozzák a terveket. Minden balul sül el, a kaldanák hajszát indítanak a tervek után, mely Hanhoz és bartánőjéhez kerülnek. Tsuuloval együtt menekülnek. A fiatalok kiderítik, hogy mi állhat a háttérben. A Mérnök felajánlja, hogy segít nekik, ha kihozzák a vuki segédjét a sittről. Miután ez sikerült, a Red Nimbus nevezetű hajón találkoznak a titokzatos tudóssal, aki Jenra néven mutatkozik be. A Mérnököt lenyűgözi a fiatalok találékonysága. Állást is ajánl Qi’rának. A lányban viszont győznek az érzelmek és Han mellett akar maradni. A cserét lebonyolítják, és sikeresen kicsúsznak a kaldanák markából. A Red Nimbus meg is semmisíti a kalózok hajóját. Han és Qi’ra megtudják, hogy a Droid Gotra ajánlata miatt történt ez és Hanban tudatosul, hogy a látszólag a droidok felszabadításáért küzdő szervezet valójában nem sokkal különb a kalózoknál. Ez lehetett a pont, amikor Han elvesztette a hitét az igaz ügyekben. Hőseink visszatérnek a Koréliára. Han és Qi’ra elkezdik tervezi a szökésüket. A regény nagyszerű előzménye lett a Solonak. Hant és Qi’rát egyformán jól meg tudta ragadni az írónő. A cselekmény is sodró lendületű lett. Az üldözéses és akció jelenetek rendkívül szemléletesek. Egyedül azt sajnáltam, hogy Han és Qi’ra gyerekkorából nem sok minden derült ki. Négy és fél.

És pont ezek az erőszakos tartalmak azok, melyek sokkal jobban felszítják az emberekben az agresszivitást. Ezt a kutatások is kimutatták. Hal valaki sok ilyent néz, vagy sok ilyennek játszik, abban növekszik az agresszivitás is. Vannak persze fokozatok és különbségek, és persze van amikor kordában tudják az emberek ezt tartani, de a kutatók szerint az összefüggések tagadhatatlanok.

Nem az. Tudomásom szerint ezt több tanulmány is kimutatta. Szociológusok is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az amerikai erőszakos produktumoknak megvan ez a negatív hatása. Még a videojátékokat is felelőssé teszik.

És már fordítás alatt is áll a könyv. Van is egy apró gond. Blast door. Hogyan volt ez eddig fordítva a könyvekben? Ez nem jut eszembe.