Darth Revan9

Brandon Sanderson: Ködszerzet: A Végső Birodalom Brandon Sanderson harmadjára is bizonyított nekem. Teljesen érthető, miért tartják a kortárs fantasy irodalom kiváló alakjának, aki rendszerint be szokott kerülni a műfaj legnépszerűbb szerzői közé. A Ködszerzet hasonlított is, meg nem is az Elantrishoz, illetve A Királyok útjához. Itt is megtalálható az a csodás, részletes, magával ragadó lassú tempójú világ- és karakterépítés. Viszont ezt a könyvet az előző kettőhöz képest eseménydúsabbnak éreztem és valamivel több is volt benne a feszültség. Illetve valamivel sötétebb volt a tónusa, de azért nem annyira. Szerencsére Sanderson stílusa messze áll a martini depressziós reménytelenségtől. Sanderson úgy tud meglepni, hogy ahhoz nem kell a szereplőgárda jó részét lemészárolni, mint ahogy azt Martin teszi a sokkolás és hatásvadászat kedvéért. Brandon Sanderson stílusa lágyabb, kifinomultabb. Ahogy adagolja az információkat a világról, a karakterekről, az nagyon zseniális. Eléri, hogy még többet akarjak olvasni tőle. És e mellett a regény lapjain komoly társadalmi különbségek, illetve filozófiai mondanivalók is az olvasó elé tárulnak. Nem utolsó sorban a misztikum és a rejtélyek sokasága szintén magával ragadó. És persze szót kell ejteni a szerelemről is, ugyanis a Ködszerzetben van egy nagyon szép romantikus szál, ami isteni volt. A mű alapkoncepciója, mi van akkor, ha a próféciákban megjövendölt hős elbukik és teljesen más irányt vesz a világ? Egy sötét uralkodó kiterjeszti a hatalmát a világ országaira és létrehozza Végső Birodalmat. Immáron ezer esztendeje hamu hullik az égből és az Uralkodó vasmarokkal irányítja a birodalmát az inkvizítorok és obligátorok segítségével. A szkák népét rabszolgasorban tartják és kegyetlenül bánnak velük. Ebbe a világba születik bele Vin, a tolvajlány, aki csupán boldogulni próbál. Ám különleges képességei miatt felfigyel rá Kelsier, a forradalmár ködszerzet, aki magához veszi, tanítja és nagy szerepet szán neki a kitörni készülő felkelésben. A remény itt is fő motívum. Hogyan hozzuk vissza reményt egy olyan világba, ahol még mágikus úton is apátiába taszítják a népet? A szervezkedés és az építkezés itt is jelen van. Vin elkezdi elsajátítani az allomancia fortélyait. Az allomanták különféle fémeket nyelnek le, égetik magukban, így jutnak különféle képességekhez. Vinre fontos szerep hárul, be kell épülnie a nemesség köreibe és információkat kell szereznie. Kiváló kezdete egy nagyszerű, pompás trilógiának. Egyedi mágiarendszer, jól felépített karakterek, érzelmek, szerelem, dráma és váratlan fordulatok egyvelege teszi felejthetetlenné Vin történetét. Imádtam.

Ilyenkor hiányzik a magyar kiadás.

Boldog szülinapot, @Frenkie!

Darth Vader 4. kötet A Vörös uralom Hova süllyedhet még ez a sorozat? Amilyen jól indított annak idején Pak Vadere, úgy kezdett el mélyrepülésbe a Fejvadászok háborújával. Tényleg nagyon káros volt, hogy a Qi’ra történetszálat bevitték mindegyik fő sorozatba csak és kizárólag azért, hogy növeljék a füzetszámokat. Vader az egész sztoriban rohangál, mint a mérgezett egér és öli a Vörös Hajnal ügynökeit, vagy azokat, akiket annak vél. Iszonyatos a káosz, senki se tudja ki, kivel van, és még az olvasó is belezavarodik az egészbe. Sabé visszatérésének örültem, de az író ebben az öt füzetben nem tudott mit kezdeni vele. Az új orgyilkosok olyan semmilyenek, elég sablonosak. Amikor végre kezd érdekessé válni a sztori az utolsó füzet utolsó oldalán, kapunk egy nagy függő véget… Nagy csalódás volt összességben, bár az akciójelenetek látványosak és az alap szituáció érdekes. Őszitnén, Vader visszaemlékezéseit jobban élveztem, mint magát a fő cselekményt. Az utolsó oldal miatt adok egy kettő és felet.

Remélem, lesz olyan jó, mint Alyssa Wong sorozata.

A második szám visszaemlékezésében Mikor volt ez?

Remélem, Gunn filmjében lesz ilyen jelenet.

Azt lehet tudni, hogy a Thrawn: Szövetségek képregényváltozatával miért sikerült olyan idióta módon megoldani a dolgot? Tehát, hogy miért csupán a regény felét adaptáltál? Ugyanis ennél nagyobb hülyeséget még nem láttam.

Egy sztoriszál erejéig még belefér.

Nem értek egyet, nem jelentéktelenít el semmit se. Így is majdnem kipusztult a Rend. Bőven van potenciál ebben a korban, kiérdemelhetne 50 füzetet.

Érdekes sorozatnak ígérkezik.

Az Utóhatás-trilógia említett egy új csoportot, ami az egykori szeparatisták romjain próbál építkezni. Róluk lesz szó?

Én örülök, hogy még mindig vannak túlélők a 66-osból. Az is érdekes, hogy ők miért nem álltak be Luke Új Jedi Rendjábe? Szerintem a Palpatien-szálat is ki fogja fejteni, de majd később. A Jedi Knights mellett ez a széria is megérdemelne egy jó, hosszú pályafutást. Legyen 50 füzetes mindkettő!

Ilyenkor fájlalom, hogy nem tudom, mikor jön ez magyarul?

Az egyedüli film, amit idén mindenféleképp meg akarok nézni a moziban:

A Jedi Knights sajnos csak 10 füzetes lesz, nem? Pedig ebből még olvasnék úgy 50 füzetet. Sajnos a Legacy of Vadernél sem lepődnék meg azon, ha nem lenne túl hosszú. Egy harmadik Aphrának nagyon örülnék.

Hogy eltaláltam. Egy harmadik sima Star Wars onging.

Mert az önmagán nem jó. Azt nem lehet elhúzni 100 füzetig. Csak egy ongoing széria jön?

@luke19: Boldog szülinapot kívánok!

Batman: Mámor Nagyon örültem, hogy a Kingpin kiad modern Batman történetet is. Ha már egyszer a Rebirth éra félbemaradt. Az Urban Legends sorozatban mindig Batman valamelyik szövetségese kerül középpontba. Ezúttal Jason Todd, a második Robin. Itt Vörös Csuklyás. (Más fordításban Piros Sisak.) Jasonról is szerettem volna mindig többet olvasni. Főleg a Vörös Csuklyás korszakáról. A történetben egy mámorcsepp nevű drog kerül Gotham utcáira. Az áldozatok, ha nagyon beszívnak belőle, akkor meg is halhatnak. Jason nyomozásba kezd, de Batman is hamar belekeveredik az ügybe. Vörös Csuklyás amolyan Megtorló-féle karakter, aki szívesen gyilkol is. Itt ez kis híján tragédiához vezet, ez pedig elgondolkodtatja Jasont arról, hogy talán mégis van némi igazság Bruce morális nézeteiben. A sztoriban kapunk jeleneteket a múltból is, és láthatjuk, mennyire nem működött jól Bruce és Jason Batmanként és Robinként annak idején. Kiváló a kontraszt. Ilyenkor jut eszembe, hogy mennyire sajnálom, hogy nincs élőszereplős Jason Todd moziváltozatban. Persze, jó kérdés, hogy időközben hatalmasra növekedett Denevér-család milyen módon kerülhetne vászonra. Chip Zdarsky nevét igyekszem megjegyezni magamnak, mert bámulatos, ahogyan ír, és az érzelmeket ábrázolja. A fájdalom, a megbánás, a jóvátétel érzései hihetetlen módon jelennek meg a képregény lapjain, ez pedig a rajzolók munkáját is dicséri. Nagyon szuper volt ez a képregény. Mind az érzelmek ábrázolását, mind pedig a cselekményt tekintve. Remélem, jelenik még meg ettől a szerzőtől Batman képrgény.

Miért van olyan érzésem, hogy nem csak egy Jakku utáni ongoing lesz?

Ez milyen jó lenne magyarul.

Pár év múlva kiderül, hogy igaz-e?

Az Igazság Ligája: Egy gaztevő krónikája Nos, ez kifejezetten jólesett. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog az értékelések alapján. Abszolút le tudott kötni és beszippantott a történet. Ilyenkor sajnálom, hogy a modern, friss DC képregények közül elég kevés jelenik meg magyarul. Az események Darkseid első inváziós kísérlete után játszódnak az Új 52 nevezetű DC-s korszakban. A világ látszólag túltette magát az akkor történteken. Viszont az invázió idején is történtek olyanok, melyek tönkretették egy ember életét és ő most bosszúért kiált. A sztori a felelősséget állítja a középpontba és azt, hogy a hősök tetteinek negatív következményei is lehetnek. Ők sem tökéletesek, hibázhatnak, vagy épp nem túl tökéletes, ahogyan cselekednek. Ugye ismerős koncepció? Lásd Zack Snyder DC filmek. Nagyon jó volt. olvasnám még tovább ezt a szériát. Kár, hogy nincs tovább.

R. A. Salvatore: Ezer ork Az Ezer orkkal indul el az epikus Vadászpengék történetszál, mely megváltoztatja az Ezüst Gyepűk világát jó hosszú időre. Annak idején, amikor először olvastam a könyvet, nem voltam maximálisan megelégedve vele. Most is ugyanez volt a helyzet. Az egész könyv egy nagyszabású háború felvezetése lett csupán. Egy kissé el lettek húzva az események a regény végi fordulópontig. Ettől függetlenül ez is egy élvezetes Salvatore regény lett, még ha nem is a legjobb, amit Bobtól olvastam. A központi téma a lehetséges elmúlás, veszteségérzet. Nem mindig tartanak össze a barátok és családtagok ösvényei, van, amikor az utak szerte ágaznak. A regény vége jól lefesti a kilátástalanságot, és a végre való felkészülést. A kulturális különbségek kiéleződése itt a mirabari eseményekben érhető erősen tetten. Nem volt mindig izgalmas, ami ebben a kis bányászvárosban történt. Alapozásnak jó volt, és érdekes drámai szituációkat szült. A legtöbb Salvatore regényhez képest ez földhözragadtabb és komorabb is lett. A Sokvesszős birodalom felemelkedése itt kezdődik el és ennek bizony még egy évszázaddal később is meglesz a hatása. Jó lett, de nem a legjobb. Úgy emlékszem, a folytatások jobban bejöttek.