Befejeztem a Kardok viharát.
Szerencsére ez már hozta a Trónok harca színvonalát, nem úgy, mint az előző rész. De azért voltak unalmasabb, vontatottabb részek is benne. Voltak váratlan fordulatok is, de csak 3 tudott meglepni. Egyikük egyáltalán nem tetszett, a másik kettő már jobban. Itt már többet foglalkoztak a kedvenc szereplőimmel, fajsúlyos dolgok történtek velük. Volt egy bizonyos történeti szál, amit hiányoltam, kár, hogy nem szőtte bele, így sokkal érdekesebb lett volna. Egy másik fő eseményt is hiányoltam, elég csalóka a fülszöveg, kár, hogy ez az eseménysorozat se kapott nagyobb szerepet, mint az előző könyvekben. Sok pozitív figura szívott, de szerencsére a végére sok negatív is.
A végére már kissé unalmas és vontatott lett. Túl hosszúra sikeredett a könyv.
Sajnos a világ eléggé mágiaszegény továbbra is. Szerencsére a történetvezetés ellensúlyozza.
A könyv közepe óta pedig olyan érzésem volt, hogy Martin belegabalyodott kissé a szálakba.
Összességében véve azért elég jó lett. 5/5
Három könyv után elmondhatom, hogy a Tűz és Jég dala nálam nem aratott osztatlan sikert, olvastam nála jobbakat is, de azért mindenféleképpen ez a sorozat a jobbak közé tartozik.