Nekem ez lett az egyik kedvenc részem, remek volt az egyensúly az egyes elemek között!
Ki vagyok éhezve az ÚK politikai és társadalmi berendezkedésének részleteire, így minden ilyen jelenetet nyál csorgatva nézek. Amit itt kaptunk eme címszó alatt arra nincs rá jobb szó, briliáns volt!
A védelmi tanács ülése remek volt, kontrasztba lehetett állítani a birodalmi hasonszőrű tárgyalásokkal. Emlékezzünk csak Ahsoka perére.
Itt most Hera volt kérdőre vonva, akit Xiono elég keményen ekézett. Borzasztóan meg lennék lepődve, ha Xiono nem a birodalmi maradványok szekerét tolná. Ezt leszámítva bejön a karakter, megtestesíti a materialista felfogást, aki minden misztikus dolgot gyermekmesének tart. Itt éreztem az első összefonódást, jelesül az Andorral. Azért azzal a sorozattal, mert annak realista ábrázolásába Xiono hitetlen szavai bármikor elhangozhattak volna. A másik zseniális összefűzés a Mandalore incidens emlegetése volt, ami egyben betájolta az eseményeket is: a mandi harmadik évad után járunk.
Xiono képes volt Gideont elbagatellizálni, valószínűleg azért, mert fogalma sincs miket tervezett a kis bázisán (vagy tudta jól, és direkt csökkentette a súlyát). Hatalmas meglepetés volt C3PO feltűnése, ezzel Leia behozása! Nyilván meg volt annak az oka, hogy nem maga Leia jelent meg, valószínűleg még nem akarták cgi-vel visszahozni. Ellenben remek volt újra látni C3PO-t is, aki a szokásos lakonikus stílusával pár mondatban kimentette Herát az egész slamasztikából. Frappánsan inkább Xionora húzta rá a vizeslepedőt, amiért az kihagyta az egész vizsgálatból a Védelmi Tanács vezetőjét, Leiát. A végén már úgy nézett ki, hogy a szenátor a bűnös és nem is Hera. Zseniális húzás volt ez Leiától, de ő mindig is értett az ilyesmihez. A végén jól láttam, már Mothma is kezd aggódni? Mi történt?
Ackbart kell még megemlítenem, jó volt újra látni a tanácsban.
Nekem ezek a jelenetek mindennél többet érnek, mert itt lehet látni, hogy az EPVI után tényleg egy új rendszer jött létre. Az nem elég ha csak beszélnek róla, vagy célozgatnak rá.
Ahsoka utazását megspékelték egy Anakin által vezetett rögzített edzéssel. Remek nosztalgia bomba volt, akár csak Asajj Ventress emlegetése. Annyira jól eltaláltak ezek az utalások, mert nem öncélúak, így belesimulnak a történetbe és építik a közös kánont. Bravo Filoni!
Kíváncsi voltam hogyan oldják meg a purgillek kérdését, de ebben se kellett csalódnom. Thrawn elaknásította a kilépési pont környékét, így a lények kénytelenek voltak tovább ugrani, ezáltal Ahsoka és Hyuang máris egyedül maradtak.
Az admirális nagyszerűen kezelte a helyzetet, egy másodpercig se becsülte le ellenfeleit, hozta azt a hideg és logikus, számító formáját, amit már a Rebelsben is megismerhettünk. Láthatóan csak az érdekli, hogy hazajussanak, na persze a Jedik nélkül. Kezdenek kellemetlenül sokan koncentrálódni egy helyen. Ez lenne a teljes győzelem számára, habár ez nem teljesen igaz, mert a másik galaxisban még mindig ott van egy Luke Skywalker nevű lovag… Bűn lenne őt kihagyni ebből a konfliktusból! Azok után pláne, hogy már feltűnt korábban is. De ez már a második évad zenéje.
Ezra és Sabine jelenetei a natikkal megint csak szuperek voltak. A férfi mindent megtudott az eltűnése óta történtekről (remek volt a Palpatine poén, és az, hogy megtudtuk Zeb mit is csinál a seregben), de a lényeget Sabine még mindig nem mondta el, pedig sürget az idő: hogy fognak hazajutni? Nem is értem mi a célja ezzel? Barangolnak a mezőkön, és? Mire vár? Talán nem akar hazajutni? Nem kellene cselekedni? Nem mond semmit, csak ködösít. Teljesen érthetetlen. Ezra helyében keményebben érdeklődnék, de biztos nem akar ajtóstól ronatni a házba.
A rész végén a csata szintúgy nagyon jó lett, a natik akkor váltak végleg kedvenceimmé, amikor az egyik elővette a csúzliját (itt még erősebben éreztem az ewok utalást). Ezt leszámítva is volt velük pár hatalmas poén. Imádom őket. Az is látszott, hogy nem egy elveszett faj, a podjaikat irtó nehéz lehet áttörni, már ha át lehet.
Közben Thrawn okosan kiugrasztja Ahsokát a bokorból, amivel egyúttal távol is tartja magától. Mint fentebb is írtam, neki csak az a lényeg, hogy végezhessenek a dolgaikkal és amint lehet, húzzanak vissza a saját galaxisukba. A csatát még levezényli, de gyorsan belátja amikor már nincs értelme az egésznek, nem esik a nagyzoló elbizakodott Birodalmiak hibájába.
Intermezzoként megemlítem Ahsoka és Sabine Erőkapcsolatát, ami megint csak elbizonytalanított. Az egész sorozatra az volt a jellemző, hogy lebegtette Sabine képességeit. Teljesen összezavarták az embert ezzel kapcsolatban.
Nem hagyható ki Baylan és Shin párosa. Ők is egész misztikus státuszba emelkedtek a sorozat végére, és nem hogy tisztulna a szándékaikat körülvevő köd, hanem egyre sűrűsödik. Itt csak pislogtam, amikor Baylan egyszer csak elbocsájtja tanítványát, mert neki más az útja. Mi van? Baylan ugyan még ellátja a hátvéd feladatát, vív egyet Ahsokával, aztán láthatóan valamiféle hívó szónak engedelmeskedve lelép…de hova is? Thrawn jól megfogta a kérdést: de hová tűnt Damon Hill…khmmm…Baylan Skoll? Hova tovább ez a sorozat legnagyobb kérdése.
Miről nem írtam még….ja igen! Ezra! Nagyon fura volt a harcban! Mint egy zen szerzetes. Nem kell a kardja és fegyver se? Persze a végén felkap egy stukkert, de akkor is. Még ha kicsit hasonlít régi önmagára a viselkedése, ugyanakkor nagyban el is tér tőle. Érdekes utakra viheti még ez az attitűd. Korábban sokat vártam tőle, de itt megmutatkozott, hogy nem feltétlen kell világmegváltó dolgokat várni.
Az a szép az egészben, hogy egy rész van hátra, de lövésünk sincs az igazán lényeges dolgokról. És így is izgalmas és borzasztó jó a sorozat. Ha az Andor volt az SW realizmusa, akkor az Ahsoka a fantasy-ja.
Jövő héten viszont kelleni fog a pelenka, legalább egy kamionnal. Filoniról beszélünk gyerekek!