Minél többet agyalok a részen annál inkább fantasztikusabbnak találom! A nagybetűs STAR WARS ez a sorozat, nálam gyakorlatilag egy hajszállal már át is vette az első helyet. A múlt heti rész után végre belevethettük magunkat az oly’ régóta várt másik galaxisba.
Már a hipertér megjelenése is jelezte, itt nem szokványos dolgok vannak alakulóban. Ez az útvonal lehet, egy magasabb dimenziójú hipertér? Láttuk, hogy Grogu is csak sejtette a purgilleket a hagyományos hiperűrben, szóval elképzelhető, hogy ezek a lények egy másik teret használnak. Bár a Sion szeme is ilyen térben közlekedett, ezért az sem elképzelhető, hogy a sebesség és a távolság miatt volt másabb a dolog.
Itt volt egy kedves és felettébb érdekes dolog, a galaxis meséivel, ami nem is enyhe kiszólás volt a három trilógiára, és Filoni kedvencére. Nagy kópé ez a manus.
Aztán megérkeztünk Perediára, amit úgy néztem, mint egy kisgyerek. Meg kell jegyeznem, hogy a sorozatban már eddig is bejött ami itt is: az új infókat olyan természetesen adagolják, mintha mindig is a galaxis részét képezték volna, csak mi eddig nem ismertük. Végül is ha in-univerzum nézzük ez valóban így van. Kiderült, amit már sejteni lehetett, hogy a bolygó az Éjnővérek őshazája egyúttal purgillek temetője is. Hátborzongató a gondolat és a látvány, ahogy a megannyi lény maradványa gyűrűt formál a bolygó körül. Már ezekkel az infókkal is a Star Wars egyik legkülönlegesebb helyét kaptuk meg, de a java még hátra volt. Annyit még az Éjnővérekről, hogy a mágiájuk és egész létük alapján tényleg hihető, hogy egy másik galaxisból jöttek, annyira másként használják az Erőt.
A bolygó felszíne se volt érdektelen, ahol végre megpillanthattunk egy épségben álló Éjnővér templomot. Igazi gótikus és dark fantasy elemek vegyültek a Star Wars legszebb dolgaival, ami hátborzongató elegyet alkotott.
A hab a tortán a három Éjnővér volt, köztük az Anya, aki Talzin után a második vezető, akit megismerhettünk. Meglepő volt, hogy Sabine körül érezték a „Jedi bűzt”, amit maga a nő se igazán értett. Mégis csak rejlene benne valami?
Thrawn belépője zseniális volt, ahogy feltűnt a Chimaera megspékelve azzal a zenével, nagyon fenyegető volt. Ittam minden egyes képkockát és mondatot, annyira érdekes volt merre megy a történet. Egyébként erzek a jelenetek elég lakonikusak voltak, mélyen nem mentek bele a miértekbe és hogyanokba. Ami látszik, hogy Thrawn valószínűleg a kölcsönös együttműködés jegyében szövetkezett az Éjnővérekkel. De vajon mi lehet ez a közös cél vagy érdek? Többször említették a végzet vonalát, amiből talán látják a jövőt és így Thrawn előtt már az se lehet titok mi történt a Birodalommal? Sokat mondóan nézegette a galaxis térképét, valamire készül, de biztos nem arra, amire a szövetségesei gondolnának. Érdemes még megemlíteni Thrawn katonáit, akik elég bizarrak voltak. Nem lennék meglepve, ha a legtöbb mágia által felélesztett zombi katona lenne. Azok a vörös ruhacsíkok és némely páncél állapota erre utalhat. Ez is egy olyan szegmense a történetnek, ami érezhetően mélyebb és kibontásra vár.
Hasonló a helyzet Baylan történetével, kinek szándékai kezdenek kristályosodni. Volt pár nagyon érdekes megjegyzése pl. a Bokken Jedikről, amely elnevezést most hallottunk először (gyanítom nem utoljára). Tehát azokat a lovagokat, akik a templom falain kívül neveltek így nevezik. Érdekes koncepció, vajon mi áll mögötte?
A másik, sokkal izgalmasabb dolgot Baylannal kapcsolatban, a valódi szándékai jelentik. Elmélkedése a ciklusokról azt vetíti előre, hogy olyan beavatkozásra készül, ami alapjaiban rengetné meg az egész univerzumot. Adná magát, hogy a WBW hívja ezen a helyen, és talán ott akar rakoncátlankodni. Nagy valószínűséggel így van viszont az a tény, hogy ennek az idővonalnak már láttuk a folytatását azt vetíti előre, hogy a terve nem sikerült. Bármi legyen, a hátralévő két résznek számomra Baylan terveinek kibontakozása a leginkább várósak.
Mindezek mellett feltűnik Ezra is, akit nagyon jó volt újra látni! Igazi férfi lett, és nomád életet él. A kinézetére is adtak, kék szemet kapott pluszban még a hegek is ott voltak az arcán. Bravó!
Gondoltam mindenre vele kapcsolatban, de hogy ilyen sorsa lett, arra nem. Valószínűleg megszökött Thrawn-tól aztán beállt a bennszülött törzshöz, akik remekül sikerültek, igazi szerethető faj a maguk félénk, de barátságos természetével. Ők maguk voltak a Star Wars életérzés. Kicsit az ewokokat juttatták eszembe. Sabine hátasa is jó pofa volt, amilyen félelmetes, olyan kedves. Róla egyébként Riddick kiskutyája jutott eszembe.
Ezra és Sabine találkozását kell még kiemelnem, mert abszolút nem lett csöpögős, és egy érezhetően nagyon meleg és rég vágyott ölelésben kulminálódott. Azért Sabine ne nagyon húzza a beszámolót, mert nincs sok idejük.
Már a sorozat indulása előtt is nagy elvárásaim voltak a történettel kapcsolatban, és úgy tűnik tényleg megkapjuk a Star Wars egész jövőjét meghatározó sztorit! Éppen ezért az utolsó két részt nem lehet elég lelkesen várni.
