Miután végig néztem a sorozatot kronológiai sorrendben és már az ötödik évados BD -n is túl vagyok, talán itt az ideje virtuális tollat ragadni egy kis értékelésre. Jó régen volt már amikor a sorozatnak vége szakadt, és az azóta eltelt viharos hónapok után immár letisztulva vághatok bele egy kis értékelés félébe.
Többszörösen is bosszant a sorozat kaszálása, mert ebben az évadban kezdtek rálépni a gázpedálra, és komolyabban foglalkozni a főbb karakterek végső sorsával. Egy komolyabb (Onderoni lázadás bemutatása) és két viszonylag lazább (A Jedi padawanok és a Droid kommandó kalandjai) Arc után olyan szinten csaptak a lecsóba, hogy itt szerintem mindenkinek tátva maradt a szája. Mindenképpen a leghatásosabb évadnak nevezném az ötödiket, és azt hiszem ezzel nem igazán vitatkozik majd senki. Egy elképesztő zseniális húzással négy főbb karakter sorsát is sikerült lezárni egy történetszálban. Mandalore lett a gyújtópont a Satine-Maul-Opress-Vizsla kvartettnek olyan módon, ahogy talán egyikünk se képzelte volna. Szerencsétlen Vizsla alábecsülte a sitheket, Maul pedig gyönyörűen felépített tervét kivitelezve kiiktatta Mandalore két legbefolyásosabb emberét. Satine halála, ahogy Obi karjai között hal meg igen szívbemarkolóra sikeredett (főleg számomra, mert én minden idealista naivsága ellenére kedveltem a nőt). Vizsláért már nem hullattam könnyeket, ő azt kapta ami járt. Egész életében a saját népe ellen dolgozott és a sors iróniája, hogy abba bukott bele amiben annyira vakon hitt. Igazán büszke lehetett magára, hogy a sith kezére játszotta Mandalore -t. De még mielőtt Maul és öcsikéje túlságosan beleélte volna magát a kialakult hatalmi helyzetbe, jött Sidious papa és rendet vágott közöttük. Ennek a jelenetnek és az egész párbajnak óriási jelentősége van a sorozatot, de az SW ezen korát tekintve is. Palpatine ugyanis olyan nagysággal és lazasággal avatkozik bele ebbe a konfliktusba, mintha csak az irodájában játszana a babáival(...) Talán még a filmekben se láttuk azt az Erőt amit igazán képvisel. Azt, hogy mennyire felette áll a fennálló rendszeren. Iszonyúan erős a sith, csodálom, hogy bírta évtizedekig visszafognia magát. Maga ez a jelenetsor egyébként is a sorozat egyik legjobbja. Ahogy nevet és szinte félkézzel intézi el a sith bitorlókat az magáért beszél. A végén már majdnem megsajnáltam Maul -t, akinek már taknya-nyála egyben volt a sok villámozástól és szerintem közben ezerszer megbánta, hogy eljött a szeméttelepről. Apropó Maul. Természetesen nem hagyhatjuk ki őt sem. Ez az évad értelmet adott az előkerülésének, magának Darth Maul -nak pedig mélységet. Többé már nem az az üresfejű néma gyilkológép, aki szúrósan tud nézni és remekül kardozik. Dzséjt remekül megfogta a karakter fejlődésének lényegét: egy igazán okos sith lovag, akit immár simán el tudnánk képzelni Dooku helyén. A negyedik évad után azt írtam, meglátjuk megérte -e visszahozni Mault. Nos azt kell mondjam, hogy naná! Bár a túlélése még mindig homályos, arra azért jó volt, hogy Sidious figyelmét felkeltse és ezért csak félig süsse meg ne egészen. Már önmagában ez a történetszál is hatalmas érzelmi töltetet hordozott, de ez csak előjáték volt Ahsoka kálváriájához. Az évad záró sztorijában láthattuk ahogy tovább mélyül a Jedi rend válsága, mi több, elérik a mélypontot. Sokszor említettem már, hogy ennek a sorozatnak a legnaygobb erénye, hogy fantasztikusan egészíti ki a filmeket. Nos ez a Jedi rend esetében sincs másként, mert már évadok óta szépen építgetik és mutatják be, miért is hanyatlik a Rend. A vaskalaposság, és a lovagok sorai közé befészkelődő bizalmatlanság mindent megmételyez. A szenátus felé mutatott görcsös megfelelni akarás oda vezetett, hogy már azt is kénytelenek lenyelni amikor egy sehonnai admirális a Jedi Tanács szent termében egyszerűen hazaárulónak nevezi őket. Qui-Gon forgott volna a sírjában ha ezt hallja. A mélypont Ahsoka cserbenhagyása volt. Itt remek ellentét feszül a Rend és Anakin között is ami megágyaz a későbbi ellenségeskedésnek. Így már jobban elhisszük az EPIII -ban, hogy Anakin dühös lesz rájuk. Ahsoka elvesztése olyan kaliberű baklövés amire egyszerűen nincs szó. Még most se értem, hogy lehettek ennyire korlátoltak, hogy odavessék Tarkinék elé a lányt. Az utolsó képeken már tudjuk, hogy valami megváltozott és sose lesz olyan mint azelőtt. Ahsoka olyan nagy mértékben csalódott abban a közegben amiben addig élt, hogy nem is lehetett más út számára csak az, hogy lesétáljon azon a lépcsőn. A csalódottságához nagy mértékben hozzátartozott Barriss is, aki rútul elárulta és becsapta őt.
Itt kanyarodnék vissza az elejére, miszerint bosszant a sorozat ilyetén való megszakítása. Most jött volna a lényeg (amit újabb hírek szerint mégis csak láthatunk majd). Azt remekül érezték a készítők, hogy Ahsokát már most el kell távolítani, hisz az EPIII -hoz közeledve nincs több hely számára Anakin mellett.
szót ejtenék még a legkülönlegesebb részéről a sorozatnak, amit szintén ebben az évadban láthattunk. Ez pedig a A sunny day in the viod volt, ami vegytiszta sci-fi darab, fantasztikus hangulattal. Teljesen sikerült megidézni Möbieus világát és hangulatát. A szívem csücskében van hely eme epizód számára, ami nálam a különdíjat is elvitte. Az évad látványvilága ezúttal is lenyűgöző volt, bár én pár apróságon kívül nem vettem észre különösebb változást. Talán a 4. szezon ebből a szempontból jobban teljesített. Ha rangsorolnom kellene, akkor az utolsó két történeti szál okán mindenképp a legmegragadóbb évad büszke címet aggatnám rá. Szerencsére lesz még folytatás és már csak az a kérdés, hogy egy teljes évadot kapunk vagy csak egy felet.