Na nézzük akkor bővebben. Először is, ilyennek kell lennie egy trilógia záró darabjának! Már az előző kettő se volt gyenge, de ez a rész nagyon kitett magáért. Lola Sayu még jobban nézett ki, a sziklák és a láva együttese igazi darkos hangulatot árasztott. Az alsó megvilágítás is bejövős, kicsit Mustafar feeling, de csak egy kicsit... A mentőakció tervén eléggé mosolyogtam, hisz annál nehezebb helyet keresve se találhattak volna, mint egy lávató közepén álló kis sziget.
Osi Sobeck beszélgetése Dooku -val nagyon jó, mert kiderül belőle, hogy vagy megtalálja a szökevényeket, vagy meghal (a hírre a szeme egyre jobban remegett ). Sok választása nem volt, így amikor a csapat után indul már én is biztos voltam benne, hogy meg fog halni. De hogyan!? Ahsoka hátulról szúrja le, pont úgy ahogy Anakin ölte meg Merrick -et. Jól írtátok, ez Ahsoka első ilyen hidegvérű gyilkossága. Persze nem volt sok választása, de akkor is elgondolkodtató. Ha tudná, hogy mi lesz Tarkinból... A harcok egytől egyig kiválóak! Az űrcsata messze a leglátványosabb amit eddig a sorozatban láttunk! Tényleg már-már mozifilm szintű. Ami még erre emlékeztetett az a párhuzamosság; űrben és levegőben is harcolnak. Tiin mester végre meg is szólal, de néha úgy viselkedik, mintha először lenne csatában. A felszíni csatákban az tetszett, hogy hullámokban következtek, és mindegyik szakaszban volt valami emlékezetes. Örültem a rák droidok ilyen mérvű feltűnésének, a legtetszetősebbek a végén voltak, amikor ellepték a kis szigetet. A karakterépítés továbbra is mesterfokon működött. Tarkin egyre ellenszenvesebb, míg a fejtegetések Obi-Wan Anakin és Ahsoka között nagyon élvezetesek. Jó látni, hogy annak a problémának a gyökere, ami majdan Anakin és a Jedik között létrejön, már most megvan. Most még csak beszélgetnek ezekről, de mi tudjuk, hogy a gondolatok szintjén áthidalhatatlan különbségek vannak. Nem véletlen, hogy Tarkin olyan jól megérti magát Anakinnal. A végén az a kézfogás (ráadásul Anakin robotkezével) és a birodalmi induló....ütött rendesen! Tarkin egyúttal alkalmat teremtett arra is, hogy behozzák a Jedik és Palpatine között fellépő feszültséget. Ebből a szempontból óriási jelenet volt a végén az a párbeszéd! Ellenben érdekes, mert ha Palpi megtudja az útvonal terveket, akkor az EPIII -as támadást nyugodtan előkészítheti. De ez még persze odébb van.
A végére hagytam Even Piell halálát! Epikus volt, mindamellett kegyetlen durva! Én csak lestem, hogy ezt így bevállalták. Innen tényleg már csak egy lépés lett volna, hogy széttépje az a dög, de még megmaradtak ezen kereten belül. Számomra ezek a nagyszerű jelenetek mind azt mutatják, hogy lehet úgy is feszültséget teremteni, hogy nem folyik el több hektó vér. Egyébként remekül megkomponált volt a jelenet, ugyanis Piellt váratlanul, harc közben és oldalról, talán kicsit hátulról támadta meg az anooba, ráadásul olyan gyorsan, hogy azt egy Jedinek is szinte képtelenség lereagálni. De ahogy aztán dobálta és a nyakát átharapta a kutyus....döbbenetes volt! Sajnos ebbe az infóba megint belefutottam még a rész megtekintése előtt, ezen valahogy változtatnom kellene. A temetésnek súlya volt, átérezhető a fájdalom is amit egy Jedi tanácstag elvesztése jelent. Anakin majd pont az ő helyét foglalja el az EPIII -ban. Viszont azt már megfigyeltem, hogy Yoda mindig olyan rezignált az ilyen tragikus események után. Nem azt várom, hogy sírva fakadjon, de azért mutathatna több érzelmet is néha.
Remek kis trilógia volt ez is. Darkos, komoly és univerzumbővítő. Már csak két rész van vissza sajnos.