Bomarr

Pontosan Még mindig áll amit korábban írtam: míg az Xboxomat volt hogy hetekig vagy hónapokig be se kapcsoltam, a PS4-et napi szinten használom mivel remek "médiacenter"-ként üzemel. Netes videókat vagy a kedvenc honlapokat baromi kényelmesen el lehet róla érni. Mostanában játszásra ritkábban használom és ha igen akkor is inkább indie vagy csak digitálisan elérhető címeket tolok. Biztos nagyon szórakoztató a Metal Gear Solid V vagy a Fallout 4 és minden gyengébb kritika ellenére bizonyára jól ellennék az AC: Syndicate-el is. De idő hiányában most szívesebben ülök le egyszerűbb játékok elé. Amiket lemezesen megvettem egy se okozott csalódást. A tetszési sorrend most valahogy így néz ki: 8. God of War III 7. Star Wars: Battlefront 3 6. Disney Infinity 3.0 5. Dragon Age: Inquisition 4. Uncharted Collection (egyelőre a második rész közepén tartok) 3. Tomb Raider 2. Last of Us: Remastered Edition 1. Witcher 3 Digitális formában pedig ezeket vettem meg (itt most nem állítok tetszési sorrendet): Star Wars: Racer Revenge - Egy régi PS2-es játék HD-s verziója. Nem valami szép de pár kör erejéig szórakoztató Star Wars: Bounty Hounter - Ez is egy HD-s PS2 játék. Az ep.2 -immáron Legenda kategóriába tartozó- előzményeiről szól és Jango Fettel kell különféle küldetéseket teljesíteni. Jelenleg ez az egyik kedvenc Star Wars: Jedi Starfighter - Hasonló felújítás eredménye mint a fentebbi címek. Egy jedi vadászgéppel lehet irtani a rosszfiúkat. Super Star Wars - Az ep.4-hez készült régi Super Nintendo-s platformjáték PS4-es átirata. A '90-es években egy PC emulátoron már jópárszor kitoltam. Nosztalgikus volt újra végigvinni. Brothers: A Tale of Two Sons - Egy kalandjáték amiben nem ölni kell hanem két testvért irányítva fejtörőket kell megoldani egy meseszép fantasy világban. A cél hogy gyógyszert szerezzünk haldokló apánknak. Nem túl derűs téma de nagyon jó hangulata van. Metal Slug 3 - Anno az egyik kedvenc platformjátékom volt. Kommandósokkal kell irtani mint a meszes, remekül megdesignolt változatos pályákon. Life is Strange - A párbeszédek kicsit műviek, viszont a látvány és a "rendezés" mindenért kárpótol. Hasonló a Telltale játékokhoz: filmszerű kalandjáték. Double Dragon Arcade - Az 1987-es arcade játék PS4-es átirata. Durva hogy régen olyan játékokat csináltak amiket kevesebb mint 1 óra alatt ki lehet vinni Leo's Fortune - Logikai játék, ahol egy szörgolyóval kell menni aki visszakarja szerezni az ellopott vagyonát.... Tembo the Badass Elephant - Amikor letöltöttem egy olyan platformjátékot amiben egy kommandós elefánttal kell visszafoglalni egy várost, féltem hogy csak pár percig lesz szórakoztató amig a koncepción kiröhögöm magam. De mint játék is remek. Game of Thrones (Telltales) - A végigjátszással megvárom amíg a hatos évad trailerével beindul a GoT láz. Dead Nation - Zombiölős akció játék. Még csak pár percet játszottam vele. The Deadly Tower of Monsters - Instant klasszikus! Designjában az '50-es évek sci-fi/kalandjait idézi. Ami a legjobb hogy úgy van megcsinálva mintha egy film lenne és a rendező egy audiokommentárban folyamatosan kommentálja az eseményeket. Például ha nem mozgatjuk a figurát akkor egy idő után megszólal: "Itt valami igazán kísérleti megoldást akartam. Eljátszottunk vele, hogy mi lenne ha a főszereplő nem csinálna semmit". Vagy van egy jelenet ahol fegyverrel a kezünkben megkérdezzük az űrlényeket hogy akarnak-e békét. Erre a rendező: "Talán nem pisztollyal a kezében kellett volna ezt a jelenetet felvenni. Na majd egy Special Edition-ban helyrehozzuk és CGI-vel kicseréljük a fegyvert mondjuk egy szendvicsre". King's Quest - A régi idők játékait -egész pontosan a point 'n click kalandjátékokat- idézi, de új, gyönyörű rajzfilmszerű köntösben. Child of Light - Egy fantasy RPG, ami bár 2D-s de nagyon látványos. Amiket pedig ingyen kaptam a Playstation Plus tagságomért (és ki is próbáltam): Grim Fandago: Remastered Edition - A klasszikus Lucasarts-os kalandjáték. Bár még csak most kezdtem el, de egyelőre nagyon tetszik. Magicka 2 - Fantasy RPG. Öt perc után ráuntam. Walking Dead Season 2 (Telltale) - Nem volt időm rá, de az első 10-20 perc amit játszottam vele nagyon jó volt. Broken Age - Újabb kalandjáték. Nagyon jó humorral. Super Meat Boy! - Egy húsdarabot kell valahogy eljuttatni A pontból B-be. Nekem túl nehéz. Nem az én világom. Unmechanical - Bájos és igényes kinézetű platformjáték, de nem igazán szippantott be.

Nem túl nagy meglepetés, de az új hírek szerint Vader akciózni fog a filmben. Az MSW szerint a storyboard-okon elég durva a dolog: Vader lázadók fejét, végtagjait vágja le. Egy helyen halott lázadók testét tartja maga előtt pajzsként az Erővel.

Ez kifejezetten jó! Két hete amikor normál hétfőnk volt akkor 3,1 milliót hozott. Még mindig van benne szufla.

Az X360-od már nincs meg?

Jó volt olvasni a reakciókat L.A. Noir-t anno társaságban játszottuk egy fél napig. Nagyon szórakoztató volt. Sokáig terveztem hogy megveszem csak aztán valahogy ez elmaradt.

A második évad szerintem az egyik legjobb sorozatévad amit valaha csináltak, ever! Az új évad első részét már letöltöttem, de még nem láttam.

Amikor bemutatták a Beowulf-ot (kifejezetten felnőtteknek készült full CGI fantasy) a nézők elég jól megértették, hogy miről van szó. Nem értem itt miért lett volna másképp.

Szerintem a jelenlegi koncepció is elég sokakat el fog tántorítani.

Jó sok szülinapról lemaradtam. Jake, Lenci, luke, Rajmesz: utólag is boldog születésnapot!

Mivel a kamerást egy moziban vették fel biztos hogy a két verzió egy és ugyanaz.

De ha elrugaszkodott látványvilágot akartak akkor miért vannak a filmben élőszereplős részek? Miért nem lett az egész számítógéppel megcsinálva? Az orkos jelenetekkel se lenne semmi baj ha nem lennének kontrasztként ott az emberek, akik sokszor még a hátterektől is elütnek.

Én nyomon követtem a film készítését és szerintem ha valamivel probléma lesz akkor az inkább az hogy Duncan Jones túl nagy Warcraft fan és annyira játékhű filmet akar csinálni hogy közben másodlagossá válik hogy a film az átlag nézőnek is szórakoztató legyen. Az előzetesekből is ez tűnik ki: mintha egy méregdrága rajongói film lenne.

Ezekben a Warcraft előzetesekben azt nem értem, hogy egy 150 milliós project hogy nézhet ki csomószor úgy mintha valami direct-to-videos B-film lenne. Az emberi katonák mintha müanyag vérteket hordanának. Nagyon gáz a kinézete. A rendezőben bízok. A Source Code és a Moon is tetszett. Remélem hogy minden rossz előjel ellenére sikerült összehoznia valami érdekeset.

Meg ezek a videók a film CGI effektjeiről szólnak. Ezekből aligha állapítható meg hogy mennyi maszkot/diszletet stb csináltak. Majd nyilván azokról is lesz külön werk, abból majd kiderül.

Chris Chibnall eddigi Doctor Who epizódjai: 42 (3. évad 7. rész) - A második évad Sátános duplájának egy meglehetősen középszerű és felejthető megidézése The Hungry Earth/Cold Blood (5. évad 7-8. rész) - Az ötödik évadban minden részt imádok. Mindent kivéve ezt a kettőt.... Pond Life (prequel részek) - Nem túl emlékezetes, de bájos miniepizódok láncolata, amik felvezetik a hetes évadot. Dinosaurs on a Spaceship (7. évad 2. rész) - Tudom Dzséjt nem fog egyetérteni, de nekem ez piszkosul bejött. Solomon kiváló gonosz, az epizód humora nagyon ott van (Rory faterja egészen fergeteges) és a maga módján még látványos is. The Power of Three (7. évad 4.rész) - Az alapötlet jó volt, de sajnos hamar elsikkadt, a befejezés pedig kifejezetten csalódást keltő Hát ez nem túl combos előtörténet. Moffatt anno úgy vette át a kormánybotot, hogy ő volt a franchise fenegyereke akinek minden epizódja akkorát ütött mint egy ólajtó. Ettől függetlenül kíváncsian várom milyen új hangulatot és történeteket hoz az "újfiú", de egyelőre nem vagyok róla meggyőződve hogy ne lett volna erre a feladatra jobb ember.

Akkor adja magát a kérdés: a hülyeségeket beszélő főgonosz helyett miért nem kaptunk valakit aki nem totál ostoba? Talán a film "picit" érdekesebb lett volna. Egyáltalán minek volt szükség erre a figurára? A mutáns dinó nélküle jutott ki a szabadba és ez volt a fő feszültség forrás. Ha jól értem ő azért kellett mert az iróknak nem volt jobb ötlete arra hogy miként engedjék el a raptorokat. És ez sajnos nem túl sok gógyira vall, de látva a film többi részét persze cseppet sem meglepő. Hisz normális, érdekes szereplőket se tudtak írni. Akkor miért tudnának összehozni egy komptens sztorit vagy egy emlékezetes gonosz figurát. Második nézésre sajnos nekem nagyon úgy tűnt, hogy ezt a filmet csak a sok fan service viszi el.

Dzséjt: Régen csak azért jött szóba az állatok háborús használata mert az ő életük olcsóbb mint az emberé. Nincsenek hátramaradt özvegyek. De ennyi. Régen se gondolta senki hogy ez óriási üzlet lesz vagy majd megforditja a háború menetét. Bocsi de a JW-ben a gonosz inditékai eszeveszett nagy marhaságokból állnak, pláne ha számba vesszük hogy az állatkisérletek óta picit fejlődött a haditechnika. És nem véletlen hogy komoly projektet senki se szervezett emberevő állatok harci bevetésére. Mert valoszinüleg aki előáll ezzel az ötlettel azt szemberöhögik a felettesei.

Igen tudtam róla. Nem véletlen hogy nem delfinekkel, hanem tankokkal, emberi gyalogságal meg repülőkkel háborúzunk.

Én kérek elnézést amiért elvárom hogy a főgonosz inditékainak legalább a sztori keretein belül legyen valami halovány értelme. Ez a dinós idiotizmusban még a mai átlagből is kiemelkedik akkora zöldség. A dinók sima vadállatok. A hadi felhasználásuknak annyi értelme van mintha gepárdokat, cápákat vagy medvéket akarna valaki bevetni valamilyen háborúban és azt várná hogy ez lesz a világ legnagyobb üzlete. Nem véletlen hogy a JW-ben úgy igyekeztek tartani a feszültséget, hogy éles lőszer szinte egyáltalán nem volt senki kezében. Ami oké csak akkor miért az a főgenya mozgatórúgója hogy háborúban használják őket... ahol nagyon sok éles töltény van ugyebár.

A Plutt CGI-n én is letettem az állam! Elvileg volt egy megépített maszk de akkor azt valszeg csak referenciának használták. Illetve ha jól látom csak az arca volt CGI, de akárhogyis, az ILM elképesztőt alkotott. Ezek után fura hogy a Warcraft orkjai olyan rajzfilmszerűnek tűnnek, pedig azt is ők csinálják.

Sose hallottunk róla? A The Clone Wars sorozat egyik legemlékezetesebb mellékszereplője.

Ők a Transformerst is imádták. Az utolsó Tranformers messze Kínában hozta a legtöbb pénzt, leelőzve az amerikai forgalmat is...

A Gyalogg Galopp Fekete lovagjáról elhiszem, hogy "gonosz paródia" és tetszik is. Hoskins nekem csak egy trehányan megírt és eljátszott figurának tűnik. Szerintem semmi nem utalt arra hogy paródiának szánták. Ha igen akkor ennél sokkal jobban el kellett volna túlozni.

Szerintem Fulcrum arra utalt, hogy a dinókat a főgonosz háborúban fegyverként akarta használni. Aminél egetverőbb marhaságot bluckbusterben én se nagyon láttam tavaly. Ehhez képest a Mad Max az átgondoltság csúcsa.

Jól látod! Úgyhogy még bőven tartva az ígért időpontot () íme a 10 legjobb Xbox játék amire beruháztam: 10. Dante's Inferno Vajon mi lett volna ha az Isteni színjátékban Dante nem költőként hanem mint keresztes lovag ereszkedik le az Alvilágba, és a békés vizit helyett apró cafatokra vágta volna a Pokol összes démonát és szörnyetegét? Hát ilyen marha kérdés is keveseknek jutott volna eszükbe, de a Visceral Games fejlesztői még egy komplett játékot is gründoltak az ötlet köré. És bármilyen hülyeségnek hangozzon: a hangulat eszméletlen. Bár ahogy megyünk előre a kreativitás mintha kezdene kifulladni de a Pokol első körei áll-leejtősek. Különösen a harmadik, ahol a torkos lelkeket tartják: a földből éhes állkapcsok ugranak elő, a szörnyeknek pedig még a kezük helyén is habzsoló fogsorok virítanak. A 3D-s platformjátékok a gyengéim pláne ha a design ennyire erős. Kár hogy a végére kicsit leereszt. 9. Bioshock: Infinite A játék legvégén negyedórán át bambultam magam elé. A fogaskerekek vadul forogtak a fejemben és végül volt néhány gyönyörű perc amikor úgy éreztem hogy mindent értek. Azóta elmúlt. Már fogalmam sincs mi volt a megfejtés, de az biztos hogy a történet terén ez volt az egyik legodab*szósabb játék amihez szerencsém volt. A szép pedig az hogy a sztori már csak hab a tortán, mert leszámítva néhány ismétlődő helyszínt végig érdekesek a pályák, az akció pedig lebilincselő. Nem vagyok FPS fan, de az Infinite előtt emelem a kalapom. 8. Bulletstorm Annyira tökös hogy azt még John Rambo is megirigyelné, a dumák és a helyszínek pedig a legjobb űroperás tradíciókat viszik tovább. Viszonylag hamar kijátszható, de ez cseppet sem zavart: szivesen nekifutottam többször is. Ezen a generáción ez a kedvenc FPS-em. 7. Skyrim Az Elder Scrolls korábbi részeinek annyira gagyi volt a grafikája, hogy öt perc játék után mindegyiket ki is nyomtam. Ez viszont beszippantott. Talán az egyetlen játék, ahol a fő küldetések jószerivel teljesen fölöslegesek. Aki csak azokat viszi szénné fogja unni magát. Amit a legjobban szerettem benne, hogy néha az elsőre egyszerűnek tűnő mellék küldetések is epikus méretűvé duzzadnak. Egy alkalommal pl. amikor megláttam egy macskafejü fickót ahogy támasztja az egyik ház oldalát gondoltam szóba elegyedek vele, hátha lehet tőle kapni valamit. Erre kiderült, hogy a haverjaival épp pár hajót akarnak megcsáklyázni. Na gondoltam ebben én is részt veszek. De miután zátonyra futtattam egy naszádot kiderült hogy átvágtak. Az események eztán úgy követték egymást, hogy végül egy komplett bosszú-hadjáratban találtam magam, melyben levadásztam a macskafejű fickót meg az egész bandáját. Ehhez hasonló ötletes mellékküldetésekkel azóta csak a Witcher 3-ban találkoztam. 6. Assassin's Creed IV: Black Flag Az AC sorozat abszolút csúcsa! Végre rájöttek, hogy az a templomos-asszasszin csatározás totál vérgagyi, úgyhogy inkább nem erőltették. Jelenkori kerettörténet alig van és ami pedig akad az kivételesen még érdekes is. A játék túlnyomórészében csak nagyon érintőlegesen jön szóba a két nagy oldal harca. Helyette el lehet merülni a pazar köritésben és ki lehet próbálni, hogy milyen karibi kalózvezérnek lenni. Elárulom: szuper! A grafika még most is szemkápráztató, a figurák annyira jók, hogy volt egy pontja a történetnek ami egészen szíven ütött.... erről többet nem is merek irni, hátha még van olyan aki csak most fog majd bele. A felépítése hasonló a Skyrim-hez csak épp minden ponton jobb annál. Még az "unalmas" részek is lekötöttek: mint amikor a hajó szeli a habokat és a legénység rázendít egy-egy nótára. 5. Castlevania: Lords of Shadows Amig nem vettem Playstation 4-et abban a hitben éltem hogy a God of War a legjobb 3D platform játék. Erre utalt minden kritika, gameplay videó és felhasználói vélemény. Mint a műfaj rajongója rendesen szívtam is miatta a fogamat. Abban hogy nemrég vettem egy PS-t nagy szerepe volt annak, hogy így végre magam is GoW-ozhattam. De miután kitoltam kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a zsáner legjobbja végig itt volt a polcomon: a GoW-nak hiába vannak utánozhatatlan boss fightjai, a Castlevania epikusságának és borongós hangulatának nem ér a közelébe. 4. Fable 2 & Fable 3 A Fable 3 talán az egyetlen olyan játék amit teljesen kimaxoltam. Tehát nem csak a fő- és mellékküldetéseket vittem végig, de felkerestem az összes gyűjthető tárgyat, utána jártam minden titkos barlangnak és szobának, a minijátékokat pedig addig nyüstöltem amíg első nem lettem. Csak akkor tettem le amikor már tényleg nem maradt semmi tennivaló. Pedig ezt a két játékot sok kritika szokta érni. Például hogy nincs igazi kihívás hisz a halál komoly következmények nélkül marad. És ez igy is van. Viszont a sztorija, az angol humora és a világa engem teljesen levett a lábamról. A humorára jellemző, hogy van egy olyan rész ahol belekerülünk egy asztaltársaság szerepjátékába mint a sztorijuk egyik főhőse - ez a szegmens gyönyörűen kikarikírozza az összes fantasy közhelyet. Itt sose éreztem azt amit annyi másik játéknál: hogy csak azért játszom mert tudni akarom hogy mi lesz ezután meg reménykedem benne hogy hamarosan érdekesebb lesz. Minden másodpercét imádtam. 3. Red Dead Redemption Amikor először felröppent a játék híre még arról volt szó, hogy ez egy GTA lesz a Vadnyugaton. Hát ettől különösebben nem jöttem lázba. Nincs baj a GTA-val. Profi munka de nekem hosszútávon kicsit unalmas. Aztán megérkezett a játék és kiderült, hogy ez annál sokkal többet tud. A GTA csak szeretne ennyire érdekes lenni. A lebilincselő nagyon enyhe kifejezés ennél a game-nél. Vannak pillanatok amik beleégtek az agyamba. Mint amikor először lépjük át az amerikai-mexikói határt miközben az a zene szól a háttérben. Vagy a finálé.... nem is tudom, hogy van-e még játék ami ennyire emlékezetesen tudott véget érni. A fejlesztők mindent beleszuszakoltak ami érdekes lehet egy vadnyugati játékban: párbajozás, vonat-eltérités, akciók bányai csilléken stb. stb. Csak közben olyasmit is beletettek, ami nagyon ritka: a játéknak még szive is van. Aki végigvitte már az aligha fog ellentmondani. Még egy dolog: a GTA-ban a minijátékokat öt perc után eluntam, itt viszont a kocsmákban a pókerezés nagyon adja a feelinget. Pláne hogy lehet olyan öltönyt is varratni amivel könnyen lehet csalni. De ezzel is vigyázni kell, mert ha nem vagyunk ügyesek könnyen golyó repülhet a fejünkbe. Volt idő amikor nagyrészt az RDR-ezés abból állt nálam hogy különféle kocsmákban nagyarcú fickókat kopasztottam meg pókeren. 2. Gears of War-trilógia A recept látszólag egyszerű: egy rakat szörny, látványos pályák, böhöm nagy puskák és irtás ezerrel. Akkor hogy lehet hogy coolság terén az elmúlt 10 évben egyetlen TPS játék se tudott még csak a közelébe se menni a Gears-nek? Pedig a fejlesztők úgy köhögték ki ezt a három játékot mintha az atomjó játékok készitése magától értetődő lenne. A második és a harmadik rész is tömve van érdekes újításokkal. Egyik kedvencem amikor egy szörnyeteg belsejében kell akciózni és el kell jutni a szívéig, mert csak ott lehet megölni. Ha a három részt külön kéne értékelni akkor azt mondanám, hogy a második a legprofibb rész. Objektíven nézve az a csúcs. Viszont én a hármast szerettem tolni a legjobban. Az elején lévő akció orgia minden egyes újrajátszásnál magával ragadott. Ha csak öt percre akartam leülni elé akkor se bírtam ki hogy ne vigyem végig az első nagy felvonást. U.I.: igen tudom hogy van egy negyedik része is a Gears-nek. De inkább tegyünk úgy mintha nem lenne. 1. Mass Effect-trilógia Sajnos kicsit elkoptatottá vált az a kifejezés, hogy klasszikus. Így amikor jön egy játék ami igazán megérdemli ezt a jelzőt, már hiába kapja meg. Sok középszerű társa elhasználta a szó jelentését. Pedig a Mass Effect részek a szó legszorosabb értelmében a játékipar klasszikusai. Ha úgy tetszik ez a videójátékok Star Wars-a. Aki belekezd az egy elképesztő utazásra vállalkozik ami keresztülviszi majd rengeteg kalandon, megismerteti tucatnyi felejthetetlen karakterrel és egy olyan történetben meriti el amit aligha fog feledni. Mint minden klasszikussá érett űroperának ennek is rengeteg arca van: néha egészen személyes, olykor az egész csak a felfedezés öröméről szól, máskor viszont az epikussága szinte leszakítja a monitort. Nem kevesebb a tét mint a galaxis sorsa és bár leirva ez bután mutat, de a jó űropera csodája, hogy ezeket a szavakat is komolysággal és mélységgel tudja felvértezni. Nem tudom, hogy valaha készül-e még ennyire jó játék-trilógia. A léc mindenesetre nagyon magasra lett téve.