Bomarr

Igen tudtam róla. Nem véletlen hogy nem delfinekkel, hanem tankokkal, emberi gyalogságal meg repülőkkel háborúzunk.

Én kérek elnézést amiért elvárom hogy a főgonosz inditékainak legalább a sztori keretein belül legyen valami halovány értelme. Ez a dinós idiotizmusban még a mai átlagből is kiemelkedik akkora zöldség. A dinók sima vadállatok. A hadi felhasználásuknak annyi értelme van mintha gepárdokat, cápákat vagy medvéket akarna valaki bevetni valamilyen háborúban és azt várná hogy ez lesz a világ legnagyobb üzlete. Nem véletlen hogy a JW-ben úgy igyekeztek tartani a feszültséget, hogy éles lőszer szinte egyáltalán nem volt senki kezében. Ami oké csak akkor miért az a főgenya mozgatórúgója hogy háborúban használják őket... ahol nagyon sok éles töltény van ugyebár.

A Plutt CGI-n én is letettem az állam! Elvileg volt egy megépített maszk de akkor azt valszeg csak referenciának használták. Illetve ha jól látom csak az arca volt CGI, de akárhogyis, az ILM elképesztőt alkotott. Ezek után fura hogy a Warcraft orkjai olyan rajzfilmszerűnek tűnnek, pedig azt is ők csinálják.

Sose hallottunk róla? A The Clone Wars sorozat egyik legemlékezetesebb mellékszereplője.

Ők a Transformerst is imádták. Az utolsó Tranformers messze Kínában hozta a legtöbb pénzt, leelőzve az amerikai forgalmat is...

A Gyalogg Galopp Fekete lovagjáról elhiszem, hogy "gonosz paródia" és tetszik is. Hoskins nekem csak egy trehányan megírt és eljátszott figurának tűnik. Szerintem semmi nem utalt arra hogy paródiának szánták. Ha igen akkor ennél sokkal jobban el kellett volna túlozni.

Szerintem Fulcrum arra utalt, hogy a dinókat a főgonosz háborúban fegyverként akarta használni. Aminél egetverőbb marhaságot bluckbusterben én se nagyon láttam tavaly. Ehhez képest a Mad Max az átgondoltság csúcsa.

Jól látod! Úgyhogy még bőven tartva az ígért időpontot () íme a 10 legjobb Xbox játék amire beruháztam: 10. Dante's Inferno Vajon mi lett volna ha az Isteni színjátékban Dante nem költőként hanem mint keresztes lovag ereszkedik le az Alvilágba, és a békés vizit helyett apró cafatokra vágta volna a Pokol összes démonát és szörnyetegét? Hát ilyen marha kérdés is keveseknek jutott volna eszükbe, de a Visceral Games fejlesztői még egy komplett játékot is gründoltak az ötlet köré. És bármilyen hülyeségnek hangozzon: a hangulat eszméletlen. Bár ahogy megyünk előre a kreativitás mintha kezdene kifulladni de a Pokol első körei áll-leejtősek. Különösen a harmadik, ahol a torkos lelkeket tartják: a földből éhes állkapcsok ugranak elő, a szörnyeknek pedig még a kezük helyén is habzsoló fogsorok virítanak. A 3D-s platformjátékok a gyengéim pláne ha a design ennyire erős. Kár hogy a végére kicsit leereszt. 9. Bioshock: Infinite A játék legvégén negyedórán át bambultam magam elé. A fogaskerekek vadul forogtak a fejemben és végül volt néhány gyönyörű perc amikor úgy éreztem hogy mindent értek. Azóta elmúlt. Már fogalmam sincs mi volt a megfejtés, de az biztos hogy a történet terén ez volt az egyik legodab*szósabb játék amihez szerencsém volt. A szép pedig az hogy a sztori már csak hab a tortán, mert leszámítva néhány ismétlődő helyszínt végig érdekesek a pályák, az akció pedig lebilincselő. Nem vagyok FPS fan, de az Infinite előtt emelem a kalapom. 8. Bulletstorm Annyira tökös hogy azt még John Rambo is megirigyelné, a dumák és a helyszínek pedig a legjobb űroperás tradíciókat viszik tovább. Viszonylag hamar kijátszható, de ez cseppet sem zavart: szivesen nekifutottam többször is. Ezen a generáción ez a kedvenc FPS-em. 7. Skyrim Az Elder Scrolls korábbi részeinek annyira gagyi volt a grafikája, hogy öt perc játék után mindegyiket ki is nyomtam. Ez viszont beszippantott. Talán az egyetlen játék, ahol a fő küldetések jószerivel teljesen fölöslegesek. Aki csak azokat viszi szénné fogja unni magát. Amit a legjobban szerettem benne, hogy néha az elsőre egyszerűnek tűnő mellék küldetések is epikus méretűvé duzzadnak. Egy alkalommal pl. amikor megláttam egy macskafejü fickót ahogy támasztja az egyik ház oldalát gondoltam szóba elegyedek vele, hátha lehet tőle kapni valamit. Erre kiderült, hogy a haverjaival épp pár hajót akarnak megcsáklyázni. Na gondoltam ebben én is részt veszek. De miután zátonyra futtattam egy naszádot kiderült hogy átvágtak. Az események eztán úgy követték egymást, hogy végül egy komplett bosszú-hadjáratban találtam magam, melyben levadásztam a macskafejű fickót meg az egész bandáját. Ehhez hasonló ötletes mellékküldetésekkel azóta csak a Witcher 3-ban találkoztam. 6. Assassin's Creed IV: Black Flag Az AC sorozat abszolút csúcsa! Végre rájöttek, hogy az a templomos-asszasszin csatározás totál vérgagyi, úgyhogy inkább nem erőltették. Jelenkori kerettörténet alig van és ami pedig akad az kivételesen még érdekes is. A játék túlnyomórészében csak nagyon érintőlegesen jön szóba a két nagy oldal harca. Helyette el lehet merülni a pazar köritésben és ki lehet próbálni, hogy milyen karibi kalózvezérnek lenni. Elárulom: szuper! A grafika még most is szemkápráztató, a figurák annyira jók, hogy volt egy pontja a történetnek ami egészen szíven ütött.... erről többet nem is merek irni, hátha még van olyan aki csak most fog majd bele. A felépítése hasonló a Skyrim-hez csak épp minden ponton jobb annál. Még az "unalmas" részek is lekötöttek: mint amikor a hajó szeli a habokat és a legénység rázendít egy-egy nótára. 5. Castlevania: Lords of Shadows Amig nem vettem Playstation 4-et abban a hitben éltem hogy a God of War a legjobb 3D platform játék. Erre utalt minden kritika, gameplay videó és felhasználói vélemény. Mint a műfaj rajongója rendesen szívtam is miatta a fogamat. Abban hogy nemrég vettem egy PS-t nagy szerepe volt annak, hogy így végre magam is GoW-ozhattam. De miután kitoltam kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a zsáner legjobbja végig itt volt a polcomon: a GoW-nak hiába vannak utánozhatatlan boss fightjai, a Castlevania epikusságának és borongós hangulatának nem ér a közelébe. 4. Fable 2 & Fable 3 A Fable 3 talán az egyetlen olyan játék amit teljesen kimaxoltam. Tehát nem csak a fő- és mellékküldetéseket vittem végig, de felkerestem az összes gyűjthető tárgyat, utána jártam minden titkos barlangnak és szobának, a minijátékokat pedig addig nyüstöltem amíg első nem lettem. Csak akkor tettem le amikor már tényleg nem maradt semmi tennivaló. Pedig ezt a két játékot sok kritika szokta érni. Például hogy nincs igazi kihívás hisz a halál komoly következmények nélkül marad. És ez igy is van. Viszont a sztorija, az angol humora és a világa engem teljesen levett a lábamról. A humorára jellemző, hogy van egy olyan rész ahol belekerülünk egy asztaltársaság szerepjátékába mint a sztorijuk egyik főhőse - ez a szegmens gyönyörűen kikarikírozza az összes fantasy közhelyet. Itt sose éreztem azt amit annyi másik játéknál: hogy csak azért játszom mert tudni akarom hogy mi lesz ezután meg reménykedem benne hogy hamarosan érdekesebb lesz. Minden másodpercét imádtam. 3. Red Dead Redemption Amikor először felröppent a játék híre még arról volt szó, hogy ez egy GTA lesz a Vadnyugaton. Hát ettől különösebben nem jöttem lázba. Nincs baj a GTA-val. Profi munka de nekem hosszútávon kicsit unalmas. Aztán megérkezett a játék és kiderült, hogy ez annál sokkal többet tud. A GTA csak szeretne ennyire érdekes lenni. A lebilincselő nagyon enyhe kifejezés ennél a game-nél. Vannak pillanatok amik beleégtek az agyamba. Mint amikor először lépjük át az amerikai-mexikói határt miközben az a zene szól a háttérben. Vagy a finálé.... nem is tudom, hogy van-e még játék ami ennyire emlékezetesen tudott véget érni. A fejlesztők mindent beleszuszakoltak ami érdekes lehet egy vadnyugati játékban: párbajozás, vonat-eltérités, akciók bányai csilléken stb. stb. Csak közben olyasmit is beletettek, ami nagyon ritka: a játéknak még szive is van. Aki végigvitte már az aligha fog ellentmondani. Még egy dolog: a GTA-ban a minijátékokat öt perc után eluntam, itt viszont a kocsmákban a pókerezés nagyon adja a feelinget. Pláne hogy lehet olyan öltönyt is varratni amivel könnyen lehet csalni. De ezzel is vigyázni kell, mert ha nem vagyunk ügyesek könnyen golyó repülhet a fejünkbe. Volt idő amikor nagyrészt az RDR-ezés abból állt nálam hogy különféle kocsmákban nagyarcú fickókat kopasztottam meg pókeren. 2. Gears of War-trilógia A recept látszólag egyszerű: egy rakat szörny, látványos pályák, böhöm nagy puskák és irtás ezerrel. Akkor hogy lehet hogy coolság terén az elmúlt 10 évben egyetlen TPS játék se tudott még csak a közelébe se menni a Gears-nek? Pedig a fejlesztők úgy köhögték ki ezt a három játékot mintha az atomjó játékok készitése magától értetődő lenne. A második és a harmadik rész is tömve van érdekes újításokkal. Egyik kedvencem amikor egy szörnyeteg belsejében kell akciózni és el kell jutni a szívéig, mert csak ott lehet megölni. Ha a három részt külön kéne értékelni akkor azt mondanám, hogy a második a legprofibb rész. Objektíven nézve az a csúcs. Viszont én a hármast szerettem tolni a legjobban. Az elején lévő akció orgia minden egyes újrajátszásnál magával ragadott. Ha csak öt percre akartam leülni elé akkor se bírtam ki hogy ne vigyem végig az első nagy felvonást. U.I.: igen tudom hogy van egy negyedik része is a Gears-nek. De inkább tegyünk úgy mintha nem lenne. 1. Mass Effect-trilógia Sajnos kicsit elkoptatottá vált az a kifejezés, hogy klasszikus. Így amikor jön egy játék ami igazán megérdemli ezt a jelzőt, már hiába kapja meg. Sok középszerű társa elhasználta a szó jelentését. Pedig a Mass Effect részek a szó legszorosabb értelmében a játékipar klasszikusai. Ha úgy tetszik ez a videójátékok Star Wars-a. Aki belekezd az egy elképesztő utazásra vállalkozik ami keresztülviszi majd rengeteg kalandon, megismerteti tucatnyi felejthetetlen karakterrel és egy olyan történetben meriti el amit aligha fog feledni. Mint minden klasszikussá érett űroperának ennek is rengeteg arca van: néha egészen személyes, olykor az egész csak a felfedezés öröméről szól, máskor viszont az epikussága szinte leszakítja a monitort. Nem kevesebb a tét mint a galaxis sorsa és bár leirva ez bután mutat, de a jó űropera csodája, hogy ezeket a szavakat is komolysággal és mélységgel tudja felvértezni. Nem tudom, hogy valaha készül-e még ennyire jó játék-trilógia. A léc mindenesetre nagyon magasra lett téve.

Moziban én is csak akkor fogom megnézni ha nagyon jó kritikákat kap. Alapból a képregényfilmek hidegen hagynak, de itt legalább úgy tűnik hogy nem az ezerszer látott közhelyekből dolgoznak és nem unalmas szupersrácok lesznek a központban. Ettől még elronthatják. Majd meglátjuk.

Végre egy jónak tűnő képregényfilm!

Szerintem ezaz agyalás azóta megy mióta bemutatták az ep.7-et. Csak a filmet továbbra se a Disney írja -jelentsen ez bármit is- hanem Rian Johnson. Ahogy az ep.7-nél sincs semmi okunk azt hinni, hogy nem Abrams ötlete volt a Starkiller bázis és ez valami Disney találmány volt úgy szerintem itt sincs túl sok értelme azon agyalni hogy mit akar a Disney. Ami egy médiavállalat és nem egy script író.

Nem lepne meg ha erre nem kerülne sor. Tavaly január elején még úgy volt hogy idén decemberben jön. Volt amikor 2014 karácsonyra igérték. Cameron imád halasztani.

Az hogy öt hónap legyen két SW mozifilm bemutatója között valahogy nagyon fura volt. Mint fan örültem neki és simán faltam volna mindkét filmet, de akkoris fura volt. Jó munkához idő kell. Inkább üljenek kicsit rajta. Rian egyébként is még pofozza a script-et. Amikor kiderült hogy egy hónapot csúszik a forgatás az első ami eszembe jutott hogy vajon ha nem lenne a májusi időpont csúszna többet is? Mennyire kell kapkodni csak hogy tartani lehessen az előre bejelentett premiert? Összességében igy nyugodtabb vagyok. Mindannyian nagyon sokat várunk az ep.8-tól. Inkább legyen baromi jó. Egyébként jópofa, hogy anno az ep.7-et is pont igy fél évvel tolták ki. Az is májusban jött volna. Edit: Ja és így nem egy hónapban lesz bemutatva a Galaxis őrzői 2-vel ami óriási marhaság lett volna

Hát de pont ez az: nagynevű zeneszerző aki a fénykorában nem volt elismerve viszont időközben klasszikussá értek a régi darabjai: persze hogy az első okés darabjára megy a jelölés. Ez tipikus esete annak amikor valami pofára megy. Az Aljas Nyolcas jól szól csak köze nincs a kiemelkedőhöz.

Érdemes összevetni a magyarországi nyitószámaikat. A Visszatérő nézőinek a száma a nyitóhétvégén: 59.693 Star Wars: Ébredő Erő nézőinek a szám a nyitóhétvégén: 282.265 Pusztán érdekességből összegyűjtöttem egy toplistát azokról az országokról, ahol az ep.7 10 millió dollár fölött termelt (a Mojo számai szerint - az USA-t most kihagytam): 1. Egyesült Királyság - 168,6 millió 2. Németország - 100,1 millió 3. Kína - 96,1 millió (mivel az ep.7 itt még csak második hete fut hamar fel fog ugrani a második helyre) 4. Franciaország - 80 millió 5. Japán - 73,5 millió 6. Ausztrália - 60,9 millió 7. Spanyolország - 33,4 millió 8. Olaszország - 28,6 millió 9. Mexikó - 26,7 millió 10. Brazília - 26,1 millió 11. Oroszország - 25,7 millió 12. Dél-Korea - 23,3 millió 13. Svédország - 16,6 millió 14. Venezuela - 15,8 millió 15. Hollandia - 14,3 millió 16. Lengyelország - 13,7 millió 17. Dánia - 10,57 millió 18. Hong Kong - 10,5 millió A mi környékünk pedig így áll: 1. Ausztria - 8,08 millió 2. Magyarország - 5,9 millió 3. Cseh Köztársaság - 3,7 millió 4. Románia - 3,2 millió 5. Ukrajna - 2,7 millió 6. Szlovákia - 1,1 millió 7. Horvátország - 1,09 millió 8. Szlovénia - 0,4 millió

Ahogy Master is írja, Stan Lee szemszögéből ennek van értelme. Az SW szemszögéből semmi.

Csatlakozom a dicsérők táborához. Szuper írás, Ody!

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy pontosan hol lesznek ezek az idegen lények. A Lázadás soraiban? Mert ott az ep.4-ben csak emberek vannak (sőt 99 százalékban fehér férfiak) pont mint a Birodalomnál. Vagy lesznek új esetleg régi bolygók és ott találkozunk az idegen lényekkel?

Ja vagy úgy. Akkor 4 nap alatt szépen megszedte magát az ep.7. Az USA 900 millió most már karnyújtásnyira van. Valamikor februárban meglesz.

Nemzetközi szinten (USA-n kívül) megvan az 1 milliárd dollár Edit: a mojo-nak már hétfőre is van becslése. Hogyhogy? Ráadásul irreálisan magas számot írtak be.

Megszólalt az egyik trükkmester, aki az ep.7-en és a Rogue One-on is dolgozott/dolgozik. Szerinte a lényeket a két film meglehetősen másképp kezeli. Az ep.7-ben az idegen lények főleg háttérszereplők voltak akik egy-egy rövid jelenet erejéig bukkantak fel, vagy épp csak a háttérben álltak hogy szinesitsék a galaxist. A Rogue One-ban azonban viszonylag sok olyan idegen lény van aki komolyabb szerepet kap. Ez nekik a szokottnál több munkát adott mivel igy olyan maszkokra volt szükség amik többféle gesztust is ki tudnak fejezni.

Ha már egyszer össze van adva két külön verzió bemutatója és mindez még adjusted is van számolva az már túlzottan nagy előnyt ad a filmnek. Az ep.7 mondjuk igy is meg fogja verni tehát ez tök jó, de ez akkor se mondható túl igazságosnak. Talán majd ha az ep.7-nek is lesz újrabemutatója.

Azért nem ilyen egyszerű ez, hisz az Avatart a rendezői változat megjelenése után újra beküldték a mozikba a bevételeit pedig hozzácsapták az összbevételekhez.

Péntekre 6,4 milliós USA bevételt becsülnek az ep.7-nek.

Nagyon. Szinte kizárt, hogy az ep.8 akár a közelébe érjen ezeknek a számoknak.