Van az emberi agynak egy sajátossága: a mintafelismerés, amely segített őseinknek abban hogy a ragadozókat, élelmet könnyen beazonositsák. Ennek kapcsán viszont létrejött egy új tulajdonság, amit a tudomány "apoféniának" hiv, vagyis egymással nem összefüggő dolgokban meglátjuk az összefüggést. Igy történhetett meg, hogy őseink felnéztek a csillagos égre és nem azt mondták hogy az csak egy rakás pont hanem hogy van hét pont ami például a Nagy Göncölt formázza. Pedig azok nem formáznak semmit. Csak távoli csillagok. De az emberi agy meglátta a nem létező összefüggést. Eredetileg azt hitték, hogy az apofénia csak kirivó esetekben jelenik meg emberekben, de aztán rájöttek hogy konkrétan mindannyiunkban ott van. És valószínűleg sokat segít abban hogy az életünk sokkal színesebbek éljük. Sőt, ahogy Donát remek leírásából is lejön, segíthet hogy élménydúsabban éljük az életünket