Az első mondathoz még csak hasonlót se állitottam. Egy sztori: amikor kiderült, hogy az egyik ismerősöm homoszexuális egyrészt dobtam egy hátast, másrészt azóta elég kellemetlenül érzem magam a társaságában... nem tudok ellazulni, mert egy olyan férfi aki férfiakat szeret és akarva akaratlan eszembe jut, hogy mi van ha most arra gondol hogy... vagy félreérti egy gesztusomat. Szerintem ez a fajta iszonyodás, mikor nemcsak papiron kerül elő a téma mindannyiunkban benne van.
De pont ezért azt is látom, hogy ez nem elfogadott. És aki ebben benne van annak ez egyáltalán nem kellemes. Ezért nem hiszem hogy szükség van rá, hogy tovább nehezitsük az életüket. Csokolozó fiú párokat én se szivesen látnék az utcán, de ha szeretnének a zárt ajtók mögött együtt lenni, hát tegyék. Igy alakult, hogy nekik ez jön be. Miért én mondjam meg nekik, hogy mi a frankó?