Speciális a kapcsolatom a szériával. Eleinte ostobán vakon gyűlöltem, ignoráltam, hallani sem akartam róla.
Mintha a star wars ellensége lenne és ezzel az enyém is. A Párom a diákjai miatt elolvasta az 1. részt és beszippantotta.
Olvasgatta tovább. Oda jutottunk, hogy karácsonyra megkapta tőlem az első 4 könyvet és akkor már 5 db dupla dvd-t, mert már a Főnix rendjénél járt a sorozat filmek terén.
Én is megtörtem, megnéztem néhányszor az epizódokat. A 6-ot és 7.1 és 7.2-őt már már moziban néztük együtt.
Sőt a 7.1 film után a 7. könyvet is elolvastam, ami nagy szó nálam, mert még star wars-t sem sokat olvasok.
Most úgy állunk, hogy évente egyszer megnézzük a filmeket kb. Épp most zajlik amúgy. A 4-es van ma napirenden.
A filmekről. Minden egyes újranézéskor elhangzanak részünkről a már állandó kis bajaink, amelett, hogy szeretjük.
pl.: hogy Ron álatalában, de főleg a második részben mindig ugyanazt a riadt képet vágja, néha még a nem ijesztő szituációkban is.
Hogy mennyire gyerekmese az elején még és hogy bekomolyodik a végére. A Dursley család féle fájdalmas jelenetek: 35-36 ajándék....
Vannak a hisztinek és az elkényeztetésnek hegytetői, de ez akkor is túlzás, mint ahogy Harry Hamupipőke sorsa is kicsit elnagyolt szerintem.
Részemről mindig elgondolkodok, hogy a 4. részben miért nem lehet zsupsz-kulcs Voldi-ékhoz Harry reggeli teája és miért van egy rész komplett eseménysorozata ármányos csalásokra és félig megbundázott tri-mágus kupára kihegyezve. Bár hallottam olyan rosszmájú elméletet is, hogy a 4-5-6 egy "vargabetű", a 3 után jöhet a 7. könyvb és filmben is..ez talán túlzás. Főleg mert az 5. a kedvencem.
A széria zárása és a pálcamizéria nagyon jó, bár a eltér némileg könyvtől. Imádtam a könyvben ahogy Harry előre megmondja Voldi-nak, hogy veszíteni fog. A filmben is jó, ott már utólag magyarázza el ezt a barátainak, de a könyvben jobban tetszett.
Piton nagy kedvenc! Óriási Alan Rickman! Ahogy berobog az órákra.. Az tekintély. És ahová a karaktere kifut?! Nagyon nagy.
Meglepődtem a mai híren, szóval;
RIP Mr. Rickman, köszönjük!