Dzséjt

Kiváló epizód volt. Nem volt benne sok akció, de a tartalma az nagyszerű. Először is, Ody, jössz egy sörrel Másodszor, Ahsoka. Nagyon jó az új modell, mely még magasabb is az elsőnél. Ráadásul tényleg azt az érzést kelti, hogy Ahsoka kezd nővé érni és ezt maga is kezdi felfedezni. Tetszik, hogy ilyet belevesznek. Most már kíváncsi leszek, mikor jön az első kamaszos szerelem Anakin új modellje is tetszetős, bár kicsit fura volt. Más a haja és hiányzik a mellkaspáncél. Nem igazán tetszett, hogy ott van, de úgy látszik, annyira megszoktam, hogy hiányolom. De azért tuti megbékélek majd vele. Harmadszor, újabb adalék a kronológiához. Onaconda Farr még él, vagyis a Senate Murders sokkal később játszódik, mint gondolnánk. Meg merem kockáztatni, hogy az az epizód eddig a legkésőbbi rész. Jópofák voltak a háttérből előtűnő dolgok. Az űrhajó, amivel Padméék a Raxusra mentek, az ep1-ben repült el a háttérben, mikor Qui-Gonék megékreztek Mos Espába. Már akkor baromira tetszett a formája, úgyhogy fülig szaladt a vigyor az arcomon, mikor megláttam az epizódban. De jó volt látni újra egy muunt, Gume Saamot az ep2-ből és Mot-Not Rabot is, akit szegényt kivágtak az ep1-ből És ami a rész nagy-nagy erénye a sok újdonság (új bolygó!) mellett, hogy végre láthattuk a dolgok menetét szeparatista oldalról is. Hogy ott sem csak kapzsi, minden hájjal megkent férgek vannak, hanem olyanok is, akik törekednének a békére és tényleg azért léptek be a Konföderációba, mert csalódtak a Köztársaságban. Nagyszerű a Szeparatista Szenátus, melyről már hallottunk, de most végre láthattuk is. Bár némelyik tag kicsit komikus volt, illetve jó lett volna néhány ismert fajt is látni. Ja, és végre láthattuk Dooku politikai vezetését. Eddig ez annyira nem volt előtérben. És a legszebb az egészben, hogy talán itt érződött az egész TCW alatt a legjobban, hogy mennyire szélmalomharc az, amit Amidala és társai vívnak. A jelenet, amiben Dooku szavazást hirdet a tárgyalásról, majd egyből átváltunk, amiben már Lott Doddal és a kispajtásaival beszél a köztársasági Szenátus hivatali épületében arról, hogy az egész csak színjáték, az mesteri volt. Pláne tetézték, mikor Padmé beszámolt Palpatine-nak (miért van olyan érzésem, hogy Padmé barátnőjét baleset fogja érni?), és az öreg adta a jóravalót. Már csak az hiányzott, hogy Palpatine felkapja a köpenyét és beszálljon valamelyik dumcsiba, mint Darth Sidious. Zseniálisan van felépítve. És mindezt úgy, hogy tökéletesen elfért húsz percben. Pedig ez a sztori jobban megért volna 2x20 percet, mint a Mandalore-os. Szóval ez egy "tokkal, vonóval" epizód volt. Top10!

Én álmomban is írok Két dolog van, amit még korán kelve, későn fekve is szívesen csinálok. Az egyik az írás. A másik aktívabb, de legalább olyan szórakoztató dolog

Természetesen vannak, akik jobban élnek, és tekintve az ország méretét, valószínűleg többen vannak, mint nálunk az összes lakos. De azért szép számmal akadnak olyanok is, akiknek pont 40-50 vagy 70 dollár a havi fizetésük. Nem védem ezt az országot, számomra nem sokat jelent. Nem vagyok egy túl nagy hazafi. Szép hely lehet az USA, bár jelenleg nekem kicsit távolinak tűnik, ennek ellenére szívesen élnék ott is, mondjuk California valamelyik tengerparti városában. Valószínűleg ott írói ambícióim is sokkal rövidebb idő alatt lelnének sokkal jobban elismert sikerre, mint amit itt valaha is el fogok érni. De azért nem esek hanyatt más országok előtt sem. Tudod, én elsősorban embernek látom az embereket, és csak azután jön a rassz, nemzetiség és vallás. És ezzel a szemlélettel látom, hogy akármennyire is jobban élnek az USA-ban egyesek, láthatom azt is, hogy ott is ugyanúgy bánnak a kisebbséggel, mint máshol. Mert ez utóbbi nem zászlóhoz, vallási szimbólumhoz vagy mit tudom én mihez kötődik, hanem szembefordítható hüvelykujjal megáldott fajunk egy szép sajátossága: imádjuk elnyomni egymást, akármilyen indokra hivatkozva. USA-ban a mexikóiakat (meg az összes többi másik bevándorlót, de mostanában a szombréróra vannak rákattanva), Svájcban az arabokat, nálunk a cigányokat, Szlovákiában meg speciel pont mi vagyunk porondon. És nálam ez egy nagyon visszatetsző dolog. Szép, hogy ők jól élnek, de a nagy jómódjukban ugyanúgy taposnak másokon. És ugyanúgy vannak szegények is, ugyanúgy gondjuk van az egészségüggyel, a bűnüldözéssel, stb... stb... Az, hogy gazdaságilag hol vannak ők, meg hol vagyunk mi, túlságosan nem izgat. Realista vagyok, tudom, hogy Magyarországból sosem lesz USA. Azok az idők már nagyon messze vannak. Én megelégednék azzal is, ha Svájc szintjét elérnénk, de még ahhoz is legalább egy generációnak ki kell múlnia. Kár, hogy az pont a miénk... Az ország helyzetén sem fogunk összeveszni. Én is itt élek, és mint írtam, távol állok a hazafi fogalmától, úgyhogy még elfogultsággal sem lehet vádolni Tudom, hogy az utak milyen siralmasak. Bár vicceskedve írtam, de igaz, hogy már Veszprém megye és Győr-Moson-Sopron között is óriási a minőségbeli különbség, csak azért, mert Gy-M-S megye gazdagabb. Viszont a régi metrókat én személy szerint szeretem, hangulatuk van. Azok az új Alstom szerelvények, amik körül most akkora ramazuli van, azoknak például semmi hangulatuk. Nem is illenek a városhoz. Akárhogy is, a lényeg, hogy nem védem én ezt az országot, távol álljon tőlem. Még csak nem is szeretem. Két dolog van, amivel kapcsolatban büszkeség fog el: a nyelvünk és a találékonyságunk. A nyelvünk, mert páratlanul kifejező szókinccsel lett megáldva. Az utóbbi meg azért, mert ha mi nem lennénk, ez a világ még mindig próbálna kikecmeregni a sötét középkorból Anno az Andromeda című sci-fi sorozatban volt egy megszólalása az egyik szereplőnek, amit kicsit átírtam, hogy érvényes legyen ránk: "A világvégét csak hárman élnék túl. A csótányok, Dylan Hunt, amint próbálja megmenteni a csótányokat, és a magyarok, akik próbálják eltaposni a csótányokat." Ami meg a benzinkutas témát illeti, nos, sajnálom, de sosem áltattam magam azzal, és nem is próbáltam magamról olyan képet festeni, hogy jó ember vagyok. Sok dolog van, amit nem tennék meg, de, hogy egy Mercedessel vagy BMW-vel nyaraló turistát simán lehúznék, az fix. Sunyi, számító alak vagyok, és mindennél előrébb áll a családom és jómagam, szóval amiből eme kettő hasznot tud húzni, azt hajlandó is vagyok megtenni. Sajnos nem olyan világot élünk, ahol a becsületességért cserében adják a kenyeret. De a nőket előre engedem a sorban, és az öregeknek is átadom a helyem a buszon, sőt, évente egyszer még adakozom is abból a kevésből, amim van. Ennek ellenére, ha valaki a kezembe nyomna pár százezer vagy pármillió forintot, hogy legyek szíves pont akkor nem odafigyelni, mikor az üzelmeik folynak, én elfogadom és nem fogok odafigyelni. Szóval, baromi jó politikus lennék

Aha, hát ez az infó az én életemből kimaradt Így mindjárt más megvilágításba kerülnek a dolgok.

Ehhez nem kell az USA-ig menni, elég csak átlépni a Veszprém-Győr megyehatárt. Már ott is érezhető, hol pocsékabb az út. Hát nem Győr-Moson-Sopron megyében De a jobb út inkább abból adódik, hogy egyrészt, kicsit máshogy építik, mint mi, másrészt, több pénzük van utakra. Harmadrészt, ott útfelújítás esetén az egész utat kicserélik, míg nálunk lustaságból csak foltoznak. Viszont hiába van sok jó kütyüjük, azért a lakosság nagy része ott sem él sokkal jobban, mint mi. Ha így lenne, nem lenne arányaiban sokkal magasabb a bűnözési ráta. Érdekes összevetés, hogy például Tokióban sokkal kisebb a bűnözés, mint New Yorkban, pedig Tokió kétszer nagyobb város és négy millióval többen élnek benne. Szóval ez olyan, mint mikor a turisták mondanak szépet és jót a mi kis hazánkról: látogatóként tényleg lehet, hogy szép és jó, na de ha ott élsz, már nem biztos, hogy leányálom. A magam részéről, amíg mindkét országban vannak koldusok és mindkettőben megölik az embert a bukszája tartalmáért, addig csak a méretbeli különbséget tudom értékelni. Basszus, csak a házunk mellett két benzinkút van, egy kilométer sugarú körön belül hat (és ez csak a harmada a város teljes benzinkútkészletének ). Lehet oda kéne mennem dolgozni. Mondjuk ki a balatoni utakon álló kutakhoz. Ott van sok turista, le lehet őket húzni.

Őőőő... akkor én lemaradtam valahol a kanyarban, mert eddig abban a hittben éltem, hogy maga a Spartacus sorozat sem érdekel, nem is nézted meg. Ebből feltételeztem, hogy igazából fogalmad sincs róla, miről szól a széria a szexen és gyakáson túl (mert korábban sokszor vádoltad a sorozatot, hogy csak ennyiről szól). Ezek szerint tévedtem, akkor viszont bocsánat, nem szóltam

Oké, majd szólj rám.

Most akkor véleményt mondtál valami olyanról, amiről tulajdonképpen csak halvány - és innét nézve téves - elképzeléseid vannak. Ehhez nehéz mit hozzá tenni

A zenéjéről az a véleményem, hogy különösen egyik sem jó. A filmekhez tökéletesen passzolnak, de önállóan nem túl hallgathatóak. Talán még a T3 és a TS zenéje az, ami elbrümmög a háttérben és nem zavar. Nekem megvan mind a négy diszkont verzióban.

Ha egyszer egy üzlet beindul. De itt azért a gyakás és a szex mellett volt egy olyan sztori is, ami bőven kiemelte sok "politikailag korrekt" vagy "barátságosan visszafogott" sorozat közül. Szóval nem csak erről szólt. Persze nyilván van, aki csak emiatt nézte, de hót ziher, hogy a sztori nélkül azért nem lett volna ekkora siker. Előzményt csinálni meg pont annyi értelme van, mint előzményt csinálni a Star Wars ep4-nek. Elég sok érdekes karakter vonult fel ahhoz az első évadban, hogy érdekes legyen, hogyan jutottak oda, ahová. Batiatus már önmagában megérne egy önálló sorozatot, aki merem állítani, a legjobb sorozatbeli gonosz, amióta világ a világ.

Semmi baj, ez legyen a legnagyobb félreértés életedben Szó se róla, ha már Vietnamban is így ment volna, hogy ráböknek a célra és pusztul az ellen, akkor azért egyszerűbb lett volna. A győzelem mondjuk még nem biztosított, hiszen a tálibokkal sem boldogulnak, pedig nekik még átláthatatlan dzsungeleik sincsenek. A lényeg, hogy a játékot sok helyen lebutították a valósághoz képest. Például nevetséges, hogy milyen fegyvereket kapunk. A játék cselekménye ugye 1961. április 17. és 1968. február 26. között játszódik (és van a kis kitérő 1945. október 29-re). Speciális alakulat ide vagy oda, nem sok ember szaladgált M16A2-essel Vietnam közepén, mivel azt a típust csak '85-ben fejlesztették ki. A játékban mégis felszedhető. De vicces, hogy a játékban van FAMAS is, amivel az a bökkenő, hogy csak '79-ben állították rendszerbe a franciáknál. Logikus a kérdés, hogy mit keresett egy olyan játékban, amiben csak ruszkikat és amcsikat lehet irányítani, és a legkésőbbi idő is benne 1968? De ugyanígy érdekes a Spectre jelenléte, amit a '80-as években fejlesztettek ki, vagy az MP5K, ami '76-os. Szóval a játék haditechnikailag egy kalap lócitrom, nem sok korhű fegyver tűnik fel benne. Kedvencem a távcsöves M60-as géppuska, az más kérdés, hogy az egyetlen olyan M60-as típust, ami modulálható, azaz az M60E4/Mk.43 mod.1-est csak a '90-es években állították hadrendbe, huszonkét évvel a játék cselekménye után. De a tűzgolyókat köpködő SPAS-12 se semmi, ami azon kívül, hogy nem igazán köp tüzes golyókat, csak 1979-ben állt rendszerbe, szintén a franciáknál. Hősünk viszont már '68-ban durrogtat vele olyan golyókkal, amik nem is léteznek. Szóval már csak ezért is tartom jobb játéknak a Medal of Honort, abba kevesebb baromság van.

És az melyik bolygón is van? Mert hogy nem ezen, az hétszentség. Nehogy már azzal gyere nekem, hogy az USA-ban nem lopnak az emberek, mert az a hét poénja lenne. Ez nem kulturális különbség, ez szimplán hülyeség, ezúttal Pitt hülyesége. Ahogy Bomarr is írta, az USA egyes városaiban néha olyan a bűnözési ráta, hogy ahhoz képest Irak nyugis hely, szóval, ha csak tényleg nem egy másik bolygóról származik, akkor nem foghatja rá arra, hogy ő olyan helyről jött, ahol nem lopnak (hány cikk is volt arról, hogy filmsztárok házába törtek be?). És igen, ha ő követi el a baromságot, akkor naná, hogy őt okolom. Persze ejnye-bejnye jár a tettesnek is, mert bűnt követet el, de azért ne dicsérjem már meg azt, aki ilyen marhaságot csinál. Mikor ellopták a bringámat, nem csak a tettesre voltam dühös, hanem magamra is, amiért nem láncoltam le, holott tudtam, hogy már több folyosón hagyott cuccnak is lába kélt azokban a hetekben. A tettes a bűnös, én meg a hülye voltam. De ha Pitt uraságot mondjuk a lakókocsijában fosztották volna meg a becses fényképezőgépétől, akkor máris nem mondanám, hogy ő volt az ostoba. Na, ilyen műsor elé még én is leülnék tévézni

És éppen elég baj is ez... Arról nem beszélve, hogy ezt összevetni egy fényképezőgéppel ugyanolyan aránytalanság, mint az esernyőt összevetni vele. Persze valószínűleg Brazíliában lába kéne mind az F1-es kocsinak, mind a fényképezőnek, mind az esernyőnek

Nekem meg egy haverom letette a táskáját a berlini vasútállomáson és elment megnézni a menetrendet, majd mikor öt perc múlva visszatért, sehol nem volt a táskája. A nagybátyámék meg Görögországban jártak így, mikor visszaérve a strandról konstatálták, hogy a hotelszobájukból - ami nem éppen egy félcsillagos panzió volt valami nyomornegyed közepén - minden tulajdonuknak lába kélt. Akkor most mondjam, hogy Németország az alvilág központja, Görögország meg a bűnözés melegágya? Megesik az ilyen, Brad Pittel is, Joli nénivel is, velem is (a biciklimet az ajtónk elől vitték el, pedig az ötödiken lakunk). És megesik ez Hollywoodban, Dusanbében és Dudaron is. És az hót ziher, hogy még Luxemburgban sem maradna órákig egy helyben egy őrizetlenül maradt, több milliót érő fényképezőgép. Mert azért ez valahogy nincs egy súlycsoportban egy esernyővel, amivel még egy hajléktalan sem igazán tudna mit kezdeni, nemhogy valaki, aki esetleg pénzé tenné a lopott holmit. Itt most csak egyszerűen megint nagy feneket kerekítenek valamiből, ami k*rvára nem is hírértékű (amúgy ez van az egész "jaj itt van nálunk Brad Pitt és Angelina Jolie" dolog körül... khm... jártak már itt nagyobb emberek is, mégis lesz*rták őket). Ja istenem, ellopták Pitike fényképezőgépét, ami sokba került és nem mentette le a képeket. Hát istenem, aki hülye, ne lepődjön meg. Felteszem, hogy te se tennéd le egy idegen ország idegen utcájában a több milliót érő fényképezőgépedet és hagynád úgy ott, hogy rá sem látsz. Nem teszel ilyet, mert van eszed. Pittnek nem volt ennyi, vagy mit tudom én, milyen megfontolásból tett meg valami olyasmit, amit senki nem tenne meg, akinek van egy cseppnyi esze. De szegényt nagy tragédia érte, tuti, hogy már meg is vette az újat, jobbat, és ehhez elég volt a farzsebébe belenyúlnia. Az egyetlen igazi kára, hogy elvesztek a képek is. Ezt meg is tudom érteni, a helyében én is emiatt lennék morcos. De akkor is csak magát okolhatja: miért tette le és hagyta őrizetlenül, ha olyan baromi értékes?

"Tata a jó k*rva..." Ez megint jónak ígérkezik

Ezért írtam, hogy "ha igen, akkor valaki valamit nagyon nem jól csinált". Akkor is Pitt a hibás.

Hát nem pont abban a formában, ahogy itt megjelenik, de itt a játék kedvéért egyszerűsítették a dolgot, plusz hozzátettek némi vizuális elemet Amúgy olyat meg lehetett játszani - már ha volt az ember feje fölött helikopter -, hogy rádión megadta a koordinátákat (ehhez persze kellett egy térkép is), vagy csak elmondta, melyik épületre lőjenek, és a heli intézkedett. Sőt, ugyanígy kérhettek tüzérségi támogatást (ha volt a "közelben" tüzérség), vagy a gyalogság így kérhetett napalm bombázást is. Ez a gyalogos távsegítése nagyon régi dolog, körülbelül az ágyúk megjelenésével egyidős. Például az amerikai polgárháborúban is volt olyan, hogy felírták egy cetlire az elől harcoló gyalogosok az ellenség koordinátáit, egy futár visszaszaladt a pár száz méterre lévő tüzérséghez, ott átadta a papírt és így indult a tüzérségi támogatás. Persze akkoriban az ilyen tüzérségi tűz olyan pontos volt, hogy nagyon sokszor a saját csapataikat is leágyúzták. A légi támogatás pedig körülbelül az első világháborúban jött divatba, vagyis a katonai repülés megjelenésével. A pilóták és a gyalogosok nagyon hamar rájöttek, hogy ennek nagy előnye lehet, csak az első világháborúban még nem tudták, hogyan kössék össze a pilótákat a gyalogsággal, illetve hogyan jelöljék meg a célpontokat. Kísérleteztek táblákkal, jelző rakétákkal, jelzőfényekkel, míg a pilóták cetliket dobáltak ki a gépeikből, vagy postagalambok hozták-vitték az üzenetet. Benno Fiala von Fernburgg osztrák?magyar pilóta a gorlicei áttörés során a repülőgépére elhelyezett rádióadójával morzejelekkel adott információkat a tüzérségnek az ellenséges erők elhelyezkedéséről. Ezután mind az amcsik, mind a németek elkezdtek kísérletezni azzal, hogy rádiót szereljenek a gépekre. Ezután például a Rafi háborúban a francia pilóták már a felderítési kiképzés mellett tüzérségi kiképzést is kaptak, míg a Britt erők igyekeztek ennél is jobban továbbfejleszteni a légi támogatást. Viszont az antant többi nagy országának vezető tisztjei (jellemzően megint az íróasztal mögött ücsörgők) elhatárolták magukat attól, hogy a légierő bármilyen formában támogassa a tengerészetet vagy a szárazföldieket. Álláspontjuk a második világháború elején adták fel, mikor rájöttek, hogy nem árt, ha valami biztosítja a gyalogság zavartalan előrenyomulását. A szövetségesek részéről az első igazi együttműködés 1940 őszén Észak-Afrikában volt. A légierő és szárazföldi parancsnokság vezetése Kairóban szoros együttműködést biztosított a két haderőnem között, ennek ellenére továbbra sem tudtak túlmutatni a légierő évtizedek óta megszokott és begyöpösödött feladatain. Tobruk eleste után nyilvánvalóvá vált, hogy a brit légi támogatás rendszerén változtatni kell. Továbbra is problémaként merült fel a szárazföldi erők nehézkes kommunikációs hálózata, a két haderőnem parancsnokságainak külön utakon járása, valamint a koordináció és a közvetlen rádiókapcsolat szinte teljes hiánya a légierő és a szárazföldi csapatok között. Az imént felsorolt hiányosságok kiküszöbölésére megalakították a Légi Támogató Irányító Központokat (ASC). A szárazföldi egységek parancsnokságainak közvetlen alárendeltségébe pedig felállítottak az úgynevezett Előretolt Légi Támogató Központokat (FASC), amelyek fogadták a felderítő repülőgépek információit az ellenség helyzetéről, majd ezt követően továbbították az ASC felé, akik kiértékelték, és csak pozitív elbírálásuk esetén történhetett meg a légi támogatás. Ez a megoldás hatékonyabbnak bizonyult, mint addig bármi - pedig sok mindennel kísérleteztek -, viszont lassú is volt, hiszen az ASC döntései olykor végtelenül hosszúra nyúltak. Míg Afrikában úgy ahogy megoldották a támogatás problematikáját, addig Európában csak próbálták megérteni a helyzet súlyosságát. 1940. december 1-jén a RAF alárendeltségében megalakítsák a Szárazföldi Együttműködő Parancsnokságot (Army Cooperation Command), párhuzamosan a Vadász és Bombázó Parancsnokságokkal (Fighter and Bomber Command). A felszíni célok pontosabb felderítése érdekében kijelöltek ún. Légi Megfigyelő Pontokat (Air OPs). Ez mind szép és jó volt, ideiglenesen talán megoldásnak is bizonyult mindkét kontinensen, de továbbra is fenn állt a hosszú döntési folyamat, a tény, hogy nem volt közvetlen kapcsolat a pilóták és a gyalogosok között, valamint az, hogy a légierő még mindig makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nekik a légi fölényt kell kivívniuk és semmi közük a földhöz vagy a vizekhez. Azzal törődjenek a gyalogosok, a tankok és a hajók. Mindez oda vezetett, hogy számos esetben, mire egy repülő kiért a megjelölt célterületre, az ellenséget már nem találta ott. Ennek kiküszöbölése végett hozták létre a British Rover rendszert. A Rover egység páronként egy légierő és egy szárazföldi összekötő tisztből állt, akik VHF rádióval kommunikáltak a repülőcsapatokkal. Az ellenség helyzetének pontos meghatározása érdekében a harcterület elülső vonalán belül teljesítettek szolgálatot, de nem ritkán más szárazföldi egységek információira hagyatkozva ?vezették rá? a repülőgépeket a célra. A rendszer fő jellegzetessége az volt, hogy a Rover egységeknek folyamatosan rendelkezésére álltak repülőerők, akik rendszerint 20?30 percet töltöttek a levegőben az egység célmegjelölésére várva. A közlemények tartalmi elemei széles skálán mozogtak. A közleményekben leginkább térképhálózati koordinátákat adtak meg, de előfordult olyan is, hogy az ellenségnek csak egy jellegzetes tereptárgyhoz való viszonyát továbbították. Bár ez a rendszer sem volt tökéletes (hiszen a gépeket harminc perces rotációban váltották, így egyrészt volt egy lyuk, másrészt sok gépet kellett használni kevés időre), sikeresebbnek bizonyult az előző rendszernél, így az amerikaiak is átvették Rover Joe néven. 1944. június 28-án újabb nagy előrelépés történt a légi támogatás történelmében, ugyanis megalakult a Horsefly előretolt repülésirányító csoport, mely részben átvéve a szárazföldiektől a felderítést, jobb célmegjelölést biztosított. A feladatok végrehajtására a VHF rádióval felszerelt L-5 Sentinel-t használták, amit vadászbombázó pilóták vezettek. A Horsefly egységek általában 3000?4000 láb magasan, 20 mérföldre a német vonalakon belül köröztek, és célmegjelölést végeztek füstbombák segítségével. A Rover és Horsefly csapatok közösen sikert sikerre halmoztak, ezzel megteremtve a modern légi támogatás alapjait. Manapság persze már nincsenek Rover és Horsefly csapatok, illetve a helikopterek átvették a közvetlen gyalogos támogatás szerepét a repülőktől. Erre nagyrészt a játékban is helyszínt adó vietnami háború adott táptalajt. Bár már Koreában is használtak helikoptereket, de leginkább csak szállításra. Koreában leginkább a H?21 Shawnee és a CH?34 Choctaw típusú szállítóhelikoptereket használták, Vietnamban ezeket váltották le az UH-1 Iroquoisek (Huey) különböző válfajai. Mivel már tudták, hogy nem csak szállítási és mentési feladatok ellátására lehet alkalmas egy helikopter, a C jelű altípusokat felfegyverezték (mellette 'namban a D jelű verzió szolgált). A helikopterek rakétákkal és géppuskával történő felszerelése, valamint az a tény, hogy nagyon alacsonyra tud ereszkedni és lebegni is képes, nagy segítséget nyújtott a földi csapatoknak. A már a világháborúban bevezetett képzéseket minden pilóta és gyalogos megkapta, így egy pontos térképpel, vagy akár csak tereptárgyak megadásával is képesek voltak a földiek rádión támogatást kérni a légiektől. Aztán már csak a feladattól függött, hogy helikopter vagy egy napalmmal megrakott F4 fantom esett-e be (persze napalmos bombázás esetén azért nem ártott pontos koordinátákat megadni). Mára a légi támogatás meg már ennél is kifinomultabb. Jó esetben nincs szükség se térképre, sőt, különösebb szájtépésre sem. Elég egy lézer, amivel rávilágít a kiskatona a célra, és a több ezer méteren hangsebességgel repülő gép egyetlen bombával hajszálpontosan telibe találja, vagy a több kilométerre lévő Apache küldi meg egy Hellfire-rel. Sőt, az UAV-k megjelenésével már a gyalogságnak sem kell sokat tennie, mert a gép maga jelöli meg a célt, és olykor már maga is pusztítja el. És van még számos más változat is (műholdas célmegjelölés, felderítő gépekkel történő megjelölés), és persze már ott vannak az AC-130-asok is... Szóval manapság már nagyon kifinomult és rengeteg válfaja van a földi csapatok légi egységek által történő támogatásával. A lényeg, hogy ami a COD6-ban van, az lehetséges volt már akkor is, csak a játék kedvéért kicsit egyszerűsítettek rajta. Nincs térképen bogarászás, rádióval bíbelődés, csak rá kell nézni az épületre, meg kell nyomni egy gombot és vége. De a való életben sem volt sokkal bonyolulatbb, amennyiben csak géppuskázásról volt szó. Még mi is képesek lettünk volna rá. Felkapni a rádiót, megmondani, hogy "te, dózerold már le azt a nagy barna, öt emeletes épületet, a tértől balra, a kis családi ház tőszomszédságában", és már jött is a helikopter, hogy lebontsa az épületet. Napalmterítéshez mondjuk mi már kevesek lennénk, ha nem kapunk képzést rá. A lényeg a lényeg, hogy az elmúlt 30-40 évben a haditechnika nem sokat változott, csak a már meglévő ágai finomultak. Ma már a világ másik végéről is lehet csapatokat közvetlen irányítani, nem kell a fejük fölött körözni egy repülővel. Illetve úgy lehet milliméterre pontosan kilőni egy célt, hogy a célt megjelölő egység (legyen az földi vagy légi) kilométerekre is lehet, akárcsak az, ami kilövi a célt. Ja, és olykor ezekhez már emberre sincs komolyabb szükség, max annyi, hogy száz kilométerről irányítsa a cél közelében röpködő UAV-t. Huh, hát ez rövid kis részben-OFF lett

Szerintem mindkettő egyformán baromi jó. Ráadásul, az első jól sikerült képregény adaptációk között vannak. Az első a poénkodások mellett azért még próbál komoly lenni, és sikerül neki, abban az a jó. Másodikban meg az tetszik, hogy már nem próbál komoly lenni, inkább kifigurázza önmagát Kíváncsi vagyok, a harmadik rész milyen utat választ.

Hát akkor újra divatba kell hozni! Ott vannak a kalózfilmek. Azok is idejétmúltak voltak, de jött A Karib-tenger kalózai, és máris bebizonyította, hogy manapság is kelendő a jó kalózfilm. Nem kell semmi, csak egy jól, frissen megcsinált film. Természetesen ha valaki úgy akarná megcsinálni, mint a Volt egyszer egy vadnyugatot vagy az Egy maréknyi dollárért című filmet, az tényleg idejétmúlt lenne és bukna is.

Azért ne mulasszuk már el megdicsérni Brad Pitt eszét is, aki több milliós gépet csak úgy ott hagy közszemlére téve, őrizetlenül. Ennyi erővel kitehetett volna egy VIGYÉTEK táblát is. Tuti, hogy annak a gépnek még Hollywoodban is lába kélt volna egy ilyen kör után (csak lehet, hogy otthon nem lett volna ilyen felelőtlen). Mellesleg, a forgatási területek általában lezárt színhelyek (ahogy a cikk is említi), ahová csak úgy nem kelebólálhat be egy turista (ha igen, akkor valaki valamit nagyon nem jól csinált). Ezek után nem nehéz megtalálni a tettest, hiszen kizárásos alapon a stáb vagy a kiszolgáló személyzet egy tagja lehetett.

Szerintem Anakin sohasem hagyta volna, hogy töröljék C-3PO, a gyerekkori barátja, a saját teremtménye memóriáját. Nem fér össze a karakterével. Ott egyszerűbb biztonsági intézkedés volt: az esetek többségében Padmé mellett volt. Gondolom Amidala azonnal rászólt volna, ha netán rossz felé terelődött volna C-3PO okfejtése.

Szerintem a bőr egyszerű foltjai.

Az a bőre színe - ezek ilyen színesek -, de tényleg megváltozott kicsit. Lenyúlik az orra felé. Lehet mire felnő, az egész szemét körbefogja majd, mint Shaak Ti-jét. Inkább a jobb oldali

Hehe, ezt én is írhattam volna. De legalább tudom, mit kérek karácsonyra a húgomtól

Ahogy tanult kollégám előttem szólott, az SGA-ban csak olyan rész volt, amiben elolvadt a gleccser és víz alá került a kapu. Amúgy az 5x06 The Shrine (A szentély) című rész volt. Ellenben az SG-1-ban volt egy rész, amiben a kapu egy vízalatti világban volt, a víz alatt (ki hinné ). Az epizód a 4x07 Watergate (Víz alatt), melyben először jelentek meg a ruszkik, akik megfújták az eredeti gízai kaput, ami a 3x22 Nemesis (Nemezis) című epizódban pottyant bele az óceánba. Képkocka számmal nem szolgálhatok, mert ahhoz már elő kéne vennem a DVD-t, és ahhoz nincs kedvem. Ehhez meg elég volt csak feltárcsázni az Abydos Gate honlapot, szóval örülök, hogy ennyivel is okosabb lehetek nálad Aha, és hányszor is lett eladva másik bolygónak ugyanaz a díszlet? Kedvencem az a világ, ahol Daniel ragad és atomháború dúl. Ott olyan változatosak voltak már a készítők, hogy a már jól bevált - és igen változatos - fenyőerdő mellett fogták, és kicsit átalakították a CsKP díszletet és ráírták, hogy idegen bázis. Természetesen a változatosság jegyében (ennél már tényleg csak a másik CsKP vagy másik Atlantisz részek voltak költséghatékonyabbak ).