Na, eljutottam oda, hogy megírjam az értékelésemet a második évadról. Tudom, így a harmadik évad derekán járva nem mondhatom, hogy elkapkodtam, de mégis jobb, mint a negyedik évad végén, nem?
Azt hiszem, az már eléggé nyilvánvaló, hogy én nem dobtam hátast a második évadtól. Lehet a lelkesedés nem volt már olyan erős, vagy csak rossz passzban talált, nem tudom, de azt igen, hogy mi volt az, ami nagyon nem jött be. Az, hogy alig akad benne valami újdonság. A történetek java másolata filmeknek, néha szerintem már pofátlan módon. Elég csak megpillantani Karinát, aki akár Regina Horribilis, azaz az alien királynő testvére is lehetne. De ő még hagyján, alien rajongó felemnek bejött ez az utalás. Na de Zillo, aki azon túl, hogy randa, még a nevénél sem fáradtak azzal, hogy megkülönböztessék magukat az eredetitől, az azért kemény. Pár napja kaptam egy szerkesztőtől az egyik alkotásomra egy megszívlelendő (én meg is fogadom) tanácsot: ha már felhasználunk valamit, ne kontrázzunk rá azzal, hogy még hirdetjük is. Persze nincs bajom a nyúlással (mint látható, én is élek vele, máskülönben nem kaptam volna ilyen tanácsot), hiszen a hat mozifilm is buzgón él vele. Csak azok a fránya arányok. A hat film azért túlnyomórészt újat mutatott, ráadásul a felhasznált anyagokat is úgy mixelte, hogy azok eredménye is új lett. Viszont a második évad nem fáradozott mixeléssel, és újat nagyon keveset mutatott.
Az évad alatt mániám volt, hogy hiányolom az új bolygókat. Bevallom, Coruscant és Geonosis a könyökömön jön ki. A Geonosist nem tartom arra érdemesnek, hogy öt rész foglalkozzon vele (valakinek viszont nagyon tetszhetett a készítők között), a Coruscantot meg három film alatt már baromi jól bejártuk. Igaz, ami igaz, az utolsó részben tudtak újat mutatni ezzel a bolygóval kapcsolatban is, de ez ugye a huszonkettőből egy. Azon túl csak a Jedi Templomot, a Szenátust, meg az Annex dómot láthattuk, amik nem igazán tudnak érdekelni? Illetve, tudnának, ha nem olyan részeiket mutogatták volna agyba-főbe, amiket már amúgy is láttunk. Persze kellenek azok is, de mellé kell az újdonság is.
Új bolygó pedig végképp nem akadt sok. Az első évadban ott volt Christophsis, Teth (egen, én még mindig az első évadhoz sorolom a mozifilmet is), Rugosa, Rishi, Ruusan, Rodia, Vassek, Vanqor, Florrum, Quell, Maridun, Orto Plutonia, Iego és Ryloth, mind-mind olyan világ, amit még nem láthattunk a filmekben. A második évadban azonban mik is voltak? Láthattuk Devaront egy pillanatra, de a valódi, nem felvezetőben, hanem a cselekmény részeként szereplő új bolygóig tizenkét részt kellett várni. Túlvoltunk az évad felén, mire végre leléptünk a filmekből már ismert bolygókról. Eztán sem tobzódtunk, mert Mandalore-t követte Malastare és vége is az új világok listájának. Kurta. Márpedig a The Clone Wars sorozattól az egyik elvárásom, hogy szélesítse a Star Wars univerzumát, de mikor huszonkét részből olyan bolygók kapnak kettőnél több részt, mint Coruscant és Geonosis, és a Mandalore csak hármat, míg Malastare csak egyet, az nem bővítés. A dolgon persze szépít, hogy az ep3-ban csak érintett világokat, mint Felucia, Cato Neimoidia és Saleucami jobban megismerhettük. Ez mindenképpen az évad javára írható, viszont baj, hogy ezek is kettő-kettő illetve egy epizódot kaptak. A maradékban meg természetesen olyan bolygók tűntek fel, amiket már ismerhettünk az első évadból (Christophsis, Florum, Vanqor).
Ennek fényében térjünk is rá a részekre. Abszolút kedvencem az évadban az 2x17 Bounty Hunters. Ami mondjuk kicsit ellentmondhat a fentieknek, hiszen a bolygó már nem új, mivel szerepelt az első epizódban, és a történet egyértelmű másolata a Hét szamurájnak. Tudom, nem vagyok egyszerű eset, de ha az lennék, most nem írnám le az 583. szót ebben a kritikában Valahogy ebben a részben minden benne volt, amiért szeretem a The Clone Warst és úgy alapvetően a Star Warst. A jó szemben állt a gonosszal és a jó győzött, mindezt kalandosan, könnyeden, szórakoztatóan és látványosan oldották meg. Volt benne egy kis tanító jelleg is, remekek a karakterek (Hondo, Embo és Sugi rulezz), szóval összességében nagyon egyben van. Num plus ultra! Azt hiszem, ez az eddigi legkedvencebb epizódom.
Az évad mélypontja? nos, ez fogós ravasz kérdés, mert két történeti szál is nagyon lent van nálam. Az egyik a Zillo duológia, a másik az évadot nyitó trilógia. Zillo maga nem tetszik, és ezt az egész Godzilla-Cloverfield utánzatot valahogy nem tudom megemészteni, pedig annyira nem Star Wars idegen, mint mondjuk a zombigeok. Mégis, azok jobban bejöttek (talán azért, mert abban voltak zombik és még Alien utalás is és minő véletlen, mindkettőnek rajongója vagyok? de ez csak egy merész tipp ). A nyitó trilógiával meg az a bajom, hogy van egy harmadik része, aminek van egy számomra nagyon nem bejövő sztoriszála: a gonosz perverz Sidious papa gyerekeket lopkod a gonosz perverz céljaira. Eltúlzott tudom, de ez az egész nekem annyira karakteridegen, hogy azt megfogalmazni sem tudom. Ja és ebben van Mustafar is, amit abszolút fölösleges volt beleerőltetni a sorozatba. Legalább annyira az, mint beleszuszakolni a Dagobah-t az ep3-ba. Szerencsére azt kihagyták, de itt nem úsztuk meg. Szóval azt hiszem, hogy a 2x19 Zillo Beast Strikes Back (mely a legtöbb Godzillás nyúlást tartalmazza) megosztozik az Arany Nunaláb-díjon a 2x03 Children of the Force-szal.
Ami a többi részt illeti, másolások, Star Wars idegen pillanatok és újdonságok hiánya ide-vagy oda, azért csak-csak bejöttek, több-kevesebb sikerrel. Az évadnak mindenképpen van még két igen kiemelkedő pontja. Az egyik a 2x05 Landing at Point Rain, melyben durvább és kegyetlenebb geonosisi csatát láthattunk, mint az ep2-ben, vagy az előtt és az óta a TCW-ben bármikor. Akcióban kimagasló, és a története is igen jó. A másik 2x12 The Mandalore Plot. Ebbe ugye megkaptam végre az új bolygómat, és pont azokét, akiket amúgy is nagyon kedvelek a Star Wars univerzumban: a mandalore-okét. Nagyon hangulatos epizód, remek kis belső intrikával és ami igazán szép, hogy képes hozzátenni a Star Wars Saga egyik fontos, de múltját tekintve nagyon elhanyagolt szereplőjéhez. Obi-Wan és Satine legalább olyan tökéletes páros, mint Anakin és Padmé vagy Han és Leia. Civódásuk amúgy az utóbbi páros legszebb pillanatait idézi.
Természetesen nagyon tetszett a geonosisi és a Mandalore történetszál többi epizódja is, de ezek voltak a kiemelkedőek. De azért kitérnék a többire is.
A 2x04 Senate Spy szerintem máig a legjobb intrikás rész és külön pozitívuma, hogy ezúttal a jófiúk csapat trükközik. Ráadásul ebben újra megnyilvánul Anakin Sötét Oldala. Azon kívül, egyedi rész annak tekintetében, hogy egyetlen lövés sem dördül el benne. A 2x06 Weapons Factory és a 2x07 Legacy of Terror szerintem nyugodtan említhető egy lapon. Az előbbi talán csak annyiban nem ér fel a folytatásához, hogy megint eljátszották a soha többé nem látható szuper fegyver ötletét. Szépek ezek a szupertankok, de teljesen feleslegesek, az egész sztori rendesen működött volna a már megszokott droidsereggel is. Ja és persze a Weapons Factoryban van az a pillanat, ami felett máig nem igazán tudok teljesen zöld ágra vergődni, de amíg nem lesz teljes az időrend, addig inkább nem is próbálkozom vele.
A vége a geonosisi történetnek a 2x08 Brain Invaders, mely hamisítatlan Testrablók támadása és Alien egyveleg. Mégis hangulatos, és különösen tetszik a két padawan hölgy barátsága, na meg az, hogy Anakin itt nagyon-nagyon megmutatja a Sötét Oldalát (amire amúgy lehetne már több példa is).
A Mandalore történetszállal azonban már nem ilyen felhőtlen a viszonyom, azaz nem tetszett minden része egyformán. A 2x13 Voyage of Temptation még mindig hozza az előző rész tetszési szintjét, pláne, hogy Obi-Wan és Satine mellé betársul Anakin is, aki természetesen nem hagyja ki egykori mestere cukkolását. Viszont a 2x14 Duchess of Mandalore, akármennyire is mélyebb a története, már nem tetszik annyira, mint az előző kettő. Talán pont amiatt, hogy a komolyabb sztori miatt kiölték belőle a mókát, Satine és Obi-Wan civódását és ez nekem, akinek pont ez tetszett az előző két részben, kicsit rányomta a bélyegét.
Szintén tetszett a Grievoussal foglalkozó sztori. A jó tábornok enyhén szólva eltűnt az első rész közepén és majdnem a második évad közepéig kellett várni, hogy újra előtolja a képét. És nem is láttuk aztán se többet. Arra a két részre viszont, amíg tiszteletét tette, lefölözte az első évados jelenéseit, ami mondjuk nem volt nehéz, mert a jó tábornok legtöbbször csak iszkirizett. Most azonban a 2x09 Grievous Intrigue és a 2x10 The Deserter alatt elkente Eath Kott száját, befenyítette a Jedi Rendet és még Obi-Want is megizzasztotta. Nagy pozitívum, hogy ezúttal két háttér Jedit kaptak elő, azaz Eath Kothot és Adi Galliát, akiket csak az ep1-2-ben láthattunk a Jedi Tanács jeleneteinek hátterében. Az ilyet nagyon tudom díjazni. És ami szintén nagy pozitívuma a The Deserternek, hogy előveszi a klónokat és emberi aspektusból vizsgálja őket, ahogy anno az 1x05 Rookies. De míg abban az újoncokat veti össze a tapasztalt Rexxel és Codyval, addig itt a hivatásáért mélyen elkötelezett Rexet hasonlíthatjuk össze a hivatását inkább semmibe vevő Cut Lawquane-nel. Érdekessége, hogy mindketten a családi elkötelezettséget is szemügyre veszi a saját szemszögéből.
Szintén tetszetős trilógia volt a záró sztori. A 2x20 Death Trap nagy erénye, hogy megláthatjuk a gyámoltalan, kicsit sem érzelemmentes Boba Fettet, és összehasonlíthatjuk a normális klón gyerekekkel. Látszik, mennyire máshogy lettek nevelve. A 2x21 R2 Come Home ezzel szemben inkább R2 jutalomjátékának tűnik, aki egymaga szembeszáll a fejvadászokkal, a gundarkokkal és még gazdáját és Windut is megmenti. A történet hátteréül szolgáló lezuhant Endurance pedig pazar. A befejező rész, a 2x22 Lethal Trackdown pedig felteszi a pontot az i-re, hiszen nemcsak főszerephez jut az évadban kevés teret kapó Ahsoka, de újra tiszteletét teszi Plo Koon és Hondo, ráadásul olyan a vége, hogy azon még az ep4-5-6-ot kívülről fújók is ledöbbenhetnek. Boba Fett és Bossk a dutyiban, a Slave I romokban.
Amik kimaradtak. A 2x01 Holocron Heist remekül kezd, de a folytatástól annyira nem dobtam hátast. Nem rossz rész, nem azt mondom, de annyira nem kiemelkedő. Hasonló a helyzet 2x02 Cargo of Doommal, mely akció és megoldások terén kiváló, az összhatás mégsem gyakorolt rám nagy hatást. Ugyanilyen a 2x11 Lighsaber Lost, melyben bár szintén főszerepet kap Ahsoka, még mindig gondjaim vannak a kizsebelhető Erőhasználókkal (jó, egy padawantól ezt jobban elnézem, mint a Sith Sötét Nagyurától). És azt hiszem, ezekbe a jó de nem kiemelkedő epizódokba sorolhatom a 2x16 Cat and Mouse-t és a 2x18 The Zillo Beastet. Ez a kettő főként a hangulatával fogott meg, bár az utóbbira azért rányomja a bélyegét a jó öreg GodZillo (hogy álltam meg eddig, hogy ne nevezzem így? ).
No, lassan zárom soraimat, jó hosszú lett ez is. Összességében azt kell írnom, amit már eddig is sokszor leírtam: a második évad nem nyűgözött le annyira. Voltak remek, kiemelkedő részei, de sajnos még azok is tartalmazták az újdonság hiányának problémáját, amit fő gondnak jelölnék meg az évaddal kapcsolatban.