Dzséjt

Ez nem verseny. Ez vérengzés.

Nari a maga módján érdekes volt azzal, hogy viselkedése végig elég felelőtlen és óvatlan. Letelepszik egy tatooine-i bárnál, hogy óvja azt, nem is gondolva arra, hogy hamar híre fog menni. Aztán meg felkeresi és titokban követi egy darabig egy másik Jedi társát, jól tudvány, hogy csak három inkvizítor lohol a nyomában. Miután Mos Eisley-ben lelepleződött, azonnal el kellett volna tűnnie a rendszerből is, erre ő mindössze átment a szomszéd városba. Nem csoda, hogy végül kötélen végezte, de felelőtlensége miatt akár Kenobihoz is elvezethette volna az inkvizítorokat. Tech-et egész megkedveltem a második évad folyamán, kár, hogy a készítők csak akkor kezdtek el figyelmet fordítani rá, amikor épp ki akarták írni. Egy részem örülne, ha visszatérne, egy másik részem meg annak, ha békében nyugodna. Ugyanakkor bármilyen többletet is kapott, nem érhet fel nálam sem K-2SO-hoz, aki hamar belopta magát a szívembe humorával és önfeláldozásával, ez utóbbi ráadásul elég ritka az ismert droidok között.

Akkor is Herára szavaznék, ha nem lenne itt. Amúgy rosszúl van írva a neve a képen. Hera, nem Herra. Satine-ra meg akkor sem szavaznék, ha csak ő lenne itt. Lehet, hogy a szándékai jók voltak, de a pokolba vezető út pont jó szándékkal van kikövezve, Mandalore-t pedig a pokol legmélyebb bugyraiba vezette be. Kane meg még egyelőre nem zavar sok vizet. Apropó, azt tudtátok, hogy az őt alakító Katy O'Brian hét évig volt rendőrtiszt és több harcművészetnek is nem csak mestere, de oktatóia is?

Hát nekem Cara nem hiányzik, számomra nem is mutatott semmi maradandót és nem érzem, hogy több lenne egy erőembernél. Szóval lendületből kiesett, ahogy Nala Se is, aki egy szociopata szenvtelenségével bánt Tuppal és bánt el Fivesszal. Eztán felőlem ő lehet a legcsodásabb anya Omega számára, akkor sem fogom kedvelni. Bár szerintem ez a veszély nem fenyeget, noha egyértelmű, hogy Omegát élőlénynek tekinti, míg a többi klónt csak tömegterméknek. Az okok is érthetőek, de ettől nem lesz szimpatikus. Maradt Breha Organa, aki szerintem ugyanolyan remek fejlődésen ment át, mint a férje vagy éppen Mon Mothma. Sőt még annál is jobban, hiszen a filmek alapján az ep3-ig nem is említették. Ezen az ep3-as pár másodperces cameója sem segített, főleg úgy nem, hogy a TCW-ben az Alderaanon lezavart konferencián Alderaan királynője nem vett részt. Breha sokáig volt egy elfeledett entitás, akinek létezését lábjegyzetekben említették mintegy mellékesen, ha az író nem felejtette el. A térképre először a Leia, Alderaan hercegnője című könyv tette fel, de számomra valós karakterré az Obi-Wan Kenobiban vált. Simone Kessell egy olyan nőt varázsolt a képernyőkre, akiben benne van egy királynő méltósága, egy férjét segítő feleség magabiztossága és egy rakoncátlan leányzó anyjának türelme. Elhiszi róla az ember, hogy uralkodása alatt Alderaan virágozhatott, hogy a férje bármit megoszthat vele és ő segíteni fogja mindenben (ellentétben Mon Mothma házastársával), és hogy vezetői kvalifitásainak egy részét Leia bizony ettől a nőtől tanulta el. És még azt is meg lehet érteni, Bail miért kezdte inkább öt kergetni a purgillek helyett.

Én a jedha-i nagy összecsapásnál tettem le story módba, mert amikor már nagyon-nagyon-nagyon sokadszorra haraptam fűbe a párbajs orán, és kész voltam a kontroller molekuláris szinten összeolvasztani a tévémmel, a pénztárcám, az idegeim és a lelki békém megtámogatása végett inkább story-ra váltottam. Szeretem én, ha egy játékban van kihívás, de amikor direkt szívatnak, azt nem bírom. Aztán az összecsapás után visszatértem közepes fokozatra és folytattam azon. A poén az, hogy utána nem is volt már bajom, a végén a főfőfőboss-t egy elhalálozással vertem le. A Fallen Orderben az inkvizítor nagyon szenvedős volt - mondjuk annál a játéknál kitartóbb voltam, mert már csak a legvégén kapcsoltam sztori módba.

Boldog születésnapot!

Ezen nekem sem kellett gondolkodni. Ahogy @Ody Mandrell is írta, nem nagyon láthattunk még olyan negatív karaktert, mint DJ. Bár megjelenése nem is kicsit deus ex machina, a karakter bőven kárpótol ezért. Dadogása üde színfolt a kifinomult brit akcentussal kísért szavak között, szó szerinti elvtelensége pedig remek nézőpontot prezentál Finn-nek. Míg Rose Finn számára a pozitív fejlődés nyele, addig DJ a negatív pólust tölti be. És ilyen téren ő az igazi túlélő, hiszen mindig arra megy, amerre a szél fúj. Megbízni benne egy pillanatig sem lehet, előtte jobb levegőt sem venni, mert azt is kihasználhatja ellened a saját maga javára. De mégis, van valami a karakterben, ami miatt nem tudok rá haragudni. Hozzá hasonló talán csak Beckett a Solóból, esetleg Arvel Skeen lehetett volna még hasonló, ha Cassian nem lövi agyon helyből. Vel ezzel szemben nagyon unszimpatikus karakter nekem. Úgy érzem, hogy ő nem a Birodalom, hanem saját társadalmi pozíciója ellen lázad, de közben nem képes levetkőzni az elkényeztetett gazdag csaj jellemvonását, csupán próbálja elnyomni azt. Olyan, mintha szándékosan maszkot hordana, mi több, álruhát, és az igazi Vel egyáltalán nem egy olyan ember, aki önzetlenül akar küzdeni a jobb ügyért. Ezt jól aláhúzza számomra, hogy rendre felrúg minden protokolt, nem törődve azzal sem, hogy ezzel Luthent, és így Mothmát és családját is veszélybe sodorja. Mindezt csak azért, mert ő akar valamit. Lonni meg maradjon velünk.

Ugyan Asajj Ventress sosem állt közel hozzám, mivel ő is egy Sith orgyilkos, nem jobb, mint az inkvizítorok - sőt ha Dooku nem kezdte volna el Sith-nek nevelni, és ezért Sidious nem rendeli el a megölését, valószínűleg ő is inkvizítor lett volna, talán maga a Főinkvizítor. Ugyanakkor bámulatos pályát írt le, hála Filoniéknak. A cseverből vederbe pottyanó lányból Sith gyilkos, elárult katona, éjnővér és végül fejvadász lett, hogy a végén a szerelméért áldozza fel az életét. És hihetetlen, hogy pont Ventress miatt kezdtem még egy fokkal jobban utálni Dooku grófot. Szóval rá szavaztam. Már csak azért is, mert Saxon nem egy nagy karakter, csak egy birodalmi fogdmeg, illevte korábban Maul verőembere, Chuchi meg kedvelhető karakter, a jó politikusok egyike, és naivitása sem határtalan, de Ventress mellett labdába sem rúghat.

De, ott van valami, csak kertészkedj szorgosan. Ha arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz (ahonnét az ősi droid vezérelte a sugarakat), akkor az azért van, mert az nem lebeg. Az egy torony, ami kiemelkedik a föld alól, ezért kell liftezni vele. Ezt én is rühellem, ezért is haladok lassan a Platina felé. Ez sajnos a souls-like játékok rákfenéje (ezt a zsánert amúgy én baromira utálom - mondjuk szerencsére a Jedi-széria távolról sem hard core soulslike, mert akkor nem játszanék vele). Persze azt nem kívánhatom már, hogy bár ne lenne soulslike, de a készítők azt azért megcsinálhatták volna, hogy story módban nem termelődik újra az ellenfél. Az ilyesmit még más játékokban is utálom, amiknek köze sincs a soulslike-hoz. És én is azért, mert úgy érzem, semmi hatásom a környezetre, az ellenfeleket teljesen fölöslegesen verem le. A Fallen Ordernél még nem is zavart annyira, mivel cső játék volt, de mivel itt Koboh-ba egy elég nagy open world tér került be, plusz rengeteg end game tennivaló maradt, már bosszantó.

Tippre azt mondanám, ugyanaz, mint a Fallen Ordernél: nehéz szakaszhoz érkezett.

Ez már csak azért is nehéz döntés számomra, mert három napja este a munka üresjárataiban megnéztem Dedra és Partagaz közös jeleneteit, meg Dedra önálló pillanatait. Azt megelőzően egy nappal meg az Obi-Wan Kenobi futott a háttérben, és Tala jelenetei azok között voltak, amikre odapillantottam. Szóval mintha csak megéreztem volna, hogy ezek fognak itten párbajozni, így jó rákészítettem magamat a döntésképtelenségre. Talán, mivel muszáj, így Talát ejteném ki első körben. Egyrészt, mert kompetens birodalmi tisztet nem sokat láttunk, kompetens birodalmiból lett hősies lázadót viszont annál többet. Pedig erős karakter, az Obi-Wan Kenobi által felsorakoztatott új szereplők közül talán a legerősebb. Beszámolója a megtéréséről szívszorító, pláne annak tükrében, hogy a Rebels alapján csak sejthettük, miket művelhetnek az inkvizítorok, de itt kendőzetlen elmesélést kaptunk róla, noha látni még mindig nem láthattuk - de talán jobb is. Halála pedig nagyon hősies, és kifejezetten tetszik, ahogy az az ostobának beállított, de amúgy nagyon is okos droid védi őt. Külön erénye a nőnek, hogy nagyban formálta Leia nézeteit, hisz ő az első azon emberek túlságosan is hosszú sorában, akiket a hercegnő a következő négy évtizedben elveszít. Marad tehát Dedra Meero és Partagaz őrnagy. Mindkettő üdítő színfoltja a Birodalomnak, olyan emberek, akik hűségesen szolgálják a rendszert és jelenleg látszatja sincs annak, hogy akárcsak szimpatizálnának a lázadók nézeteivel. Mindezeken túl értik a dolgukat és hatékonyak. Oké, voltak azért még kompetens birodalmiak, Tarkin, Krennic vagy Piett sem tyúkeszű, de ők végül áldozatává estek saját becsvágyuknak, arroganciájuknak vagy szűklátókörűségükön. S bár Dedránál a becsvágy azért szerepet játszik, se Partagaz, se Dedra nem annyira arrogáns, hogy lebecsüljék ellenfeleiket, és képesek nagyban gondolkodni. Összességében úgy érzem, ők eddig az egyetlenek, akik felérnek Thrawnhoz, és a kékbőrű főadmirálishoz hasonlóan vagy olyan fognak elbukni, amivel lehetetlenség előre számolni (megjelenik a semmiből egy isteni hatalommal bíró lény) vagy pedig érthető okokból nem számolnak azzal, hogy a sajátjaik támadják hátba őket, azaz a belső rivalizálás banánhéján csúsznak el. Imigyen mindkét szereplő jelenetei aranyat érnek. De talán mégis inkább Dedrára teszek, mert egyrészt, mert ilyen nagyformátumű női antagonistája még egy nincs a Star Wars-ban. Talán még Arihnda Pryce-t, a Lothal kormányzóját tudnám példának állítani, de ő sem ér fel Dedrához. Másrészt a sztori egyik főszereplőjeként őt jobban kibontották, mint Partagazt, imigyen több oldalát is megsimerhettük. Láthattuk undorodni, félni, dühösnek és bizonytalannak lenni, szóval komplexebb karakter, mint az őrnagy.

Hát eddig számomra ez a legnehezebb döntés.

Itt nem kellett agyalnom, azonnal böktem Holdóra. Chamot nem igazán bírom. Szembefordult a lányával pusztán azért, mert szűklátókörű és kissé fanatikus. Nem jó kombó, ejtve van. Mas Amedda szintén a hangos biodíszletek sorát erősíti, nagyon eréjesen tudja kiabálni, hogy "Ordáááá!" Később nagyvezírként még ennyi szerepe sincs, lényegében Palpatine szócsöve. Holdo viszont egy tökös katona, aki nem borult hasra az ászok előtt, hanem elhessegette őket, hogy tegyék azt, ami a dolguk, és ne üssék bele mindenbe az orrukat. Kiagyalt egy remek tervet, csak egy hibája volt: nem vágta be a fogdába Poe-t, amikor az durván túllépte a hatáskörét, majd hisztizni kezdett a hídon. Az az arany szíve, az okozta a vesztét. Ha Dameronról volt szó, nem a fejével gondolkodott...

Migsre tettem, mert láthatóan Erso tovább fog jutni, ami teljesen rendben van, megérdemli. Szóval Mayfeld tőlem ilyen "azért kapjon még ő is pár szavazatot" alapon kapott voksot, mert amúgy szerintem ő is megérdemelte volna, hogy tovább jusson. Más irányból nézve, de ő is egy tragikus hős, noha nem olyan mértékben, mint Galen Erso.

Na, ez nehéz. Bár Patásujjú Fanyűvőbogár hamar kiesett, mert zsiráfnyakú komái között sem tudna igazán labdába rúgni nálam, Galen Erso és Mighs Mayfeld már A-listás karakterek számomra, és simán kipenderítenének más komolyabb neveket is. Galen tragédiája a Birodalom rémtetteinek egy ékes példája. Egy jó és zseniális embert tettek teljesen tönkre csak azért, hogy az elkészítse több milliárd élet azonnali kioltására alkalmas fegyverüket - csak ő ebben nem akart részt vállalni, hát rákényszerítették. Galen elvesztette otthonát, feleségét és sajnos lányát is. Bár élete utolsó pillanatában még egyszer láthatta Jynt, sajnos ez sem feledteti a fájdalmat. Különösen tragikus, hogy szegény Jyn is meghalt nem sokkal később. Mindezt tetézi, hogy a Lázadók Szövetségének bombái ölték meg, és attól tartok, igazából sosem jegyezte le a történelem őt úgy, mint az embert, aki nélkül a Halálcsillag sosem pusztult volna el, hanem úgy maradt fenn a neve, mint eme rémgép megteremtője. Mayfeld meg az a karakter, aki tipikus példája annak, hogyan lehet egy unszimpatikus, felejthető fickóból egy nagyon szimpatikus, emlékezetes figurát varázsolni. Első feltűnésekor kifejezetten irritált ez a figura. Ahogy Groguval játszadozott, ahogy Djarinnal viselkedett, meg az egész attitűdje nagyon antipatikussá tette. Aztán jöt a The Beliver és hát na, állítom, hogy a Star Wars egyik legjobb mondatait adták ennek a fickónak a szájába. Elmélkedése a HCVw A9.2 Juggernautban, vagy beszélgetése Valin Hess-szel kiemelkedő pillanatai a franchise-nak. Szóval nehéz kérdés, hogy kettejük közül ki legyen.

A minap megnéztem az epizódot, és felötlött bennem egy kérdés, amit aztán jól elfelejtettem, de most a Winter Madness eszembe juttatta. Szerintetek a Jedik megtudták valaha is, mi történt Yaddle-vel? Intéztek neki a Sith-ek egy olyan eltusoló temetést, mint Sifo-Dyasnak a Felucián, hogy a Jedik ne kezdjenek utána kutakodni, vagy hagyták az egészet a fenébe, kihajították a holttestét az ablakon, és jónapot? Mert azért az, ha a Jedi Tanács nemrég lemondott tagja előkerülne Coruscanton úgy, hogy egyértelműen fénykard végzett vele azokban a napokban, amikor Qui-Gont megölte az épp feltűnt Sith-ek egyike, azért aggasztó és roppant gyanús lenne.

Szintén Yaddle. Bár túlnyomórészt szeretem a Solo karaktereit, Enfys Nest számomra érdektelen, kalózlázadása pedig inkább csak bosszantó, semmint jelentősségteljes lenne. De ugyanígy vagyok Hemlock-kal is, egyelőre nem igazán értem, mi ez a hype körülötte, hogy ő milyen nagy gonosz. Tarkin, Krennic vagy Pryde kenterbe veri ezzel, de még az olyan csóri csókák is, mint Nute Gunray. Jó ellentétpárja Pershingnek, és valóban gonosz, de szerintem még semmi olyat nem villantott, ami igazán emlékezetes lenne. Yaddle ezzel szemben 10 perc alatt lett biodíszletből egy olyan személy, aki megváltoztathatta volna a Galaxis történetének menetét, miközben választ kaptunk olyan kérdésekre, hogy hová tűnt az ep1 legvégére, ahol jelen van az egész Jedi Tanács, kivéve őt, vagy miért nem ismeri Ahsoka. Párbaja Dookuval nagyon jó, beszélgetése úgyszíntén, és nagyot nőtt a szememben azzal is, hogy lemondott a posztjáról a Tanácsban, belátva, milyen vakok voltak. A kis Yaddle senkiből pillanatok alatt lett valaki.

Néha jó nézni a hátteret és rádöbbenni, hogy a készítők olykor legalább annyira, ha nem jobban ismerik az SW-t, mint a rajongók. Sokunknak fura volt a szaladgáló B2-es szuper harci droid. Én azzal magyaráztam, hogy ezek nem ugyanolyan B2-es típusok, mint a filmekben - ami igaz, ezek tömzsibbek, masszívabbak és mindkét kezükön van lézerágyú, plusz egy-egy pengeszerű nyúlvány is. Meg vörösen izzó szemeket kaptak. Ugyanakkor, a filmek tükrében mégsem idegen tőlük a futás, és nem azért, mert másik típusba tartoznak. A filmekben is futnak, pár másodperc híján szó szerint az első megjelenésük pillanatától. Figyeljétek csak, hogy vágtatnak be az arénába!

@Wilde Igazából a PIC 3. évadának vége szándékosan megágyaz a Star Trek: Legacy-nak, legalábbis most ezen a néven fut. A showrunner, Terry Matalas szándékosan hozta így össze a végét mindazzal, amit láttunk. Szeretné folytatni a sorozatot spin-off formában. Ezzel kapcsolatban fut is egy petíció, hogy valósuljon meg, ami mögé a Hetest játszó Jerry Ryan is beállt. Érdekesebb lenne, mint a 31-es szekcióról szóló film, ami szerintem hót felesleges és nagyon kevés embert érdekel, pláne így, hogy Georgiou már rég elhagyta a Discovery-t, és igazából azt az érát is, amiben ennek szerepe lehetett volna (DIS 1-2 évad). Ugyanígy szerintem a DIS jővőben játszódó Starfleet Academy-nél is érdekesebb lehet. Legalábbis számomra biztos, mert sajnos a Discovery engem is csúnyán elvesztett, a 4. évadot máig nem tudtam befejezni. Mivel a Strange New Worlds is a rajongóknak köszönhetően született meg, nagy rá az esély, hogy most, hogy a PIC-nek vége és a DIS-ből is már csak egy szezon van hátra, a Legacy megvalósul. A DIS helyére jöhet az SA, a PIC helyére meg a LEG.

Cal készen áll a további harcra.

Tudják, hogy kire szavaztma és miért, ugye?

Garsa érdekes karakter volt, de nem kapott időt a kibontakozásra, sajnos gyorsan a levegőbe repült, és ezzel részemről innen is kiesett. Omega és Rex már adnak némi okot fejvakarásra, de nem sokat. Egyszerűen Rex túl régóta van itt, túl sok mindenben vett részt és túl sok nagyszerű pillanata van. Beszélgetése Cuttal, ellenállása a 66-os parancsnak, szembekerülése a testvéreivel, újratalálkozása Ahsokával, hogy csak párat mondjak. Harcolt Anakin, Obi-Wan és Ahsoka oldalán, harcolt Kanan, Ezra és Hera oldalán a kezdeti lázadásban, harcolt Han és Leia oldalán a polgárháborúban. Személyesen találkozott Yodával, Winduval, Palpatine-nal, Tarkinnal, Yularennel és Padméval, a Galaxist befolyásoló legnagyobbakkal. Mindezt nem mondhatja el magáról sok mindenki, sőt talán senki sem. Omegának ehhez mind testben, mind lélekben fel kell még nőnie, de ifjú kora miatt még bőven van ideje nagy dolgokat elérni.

Nekem sajnos egyáltalán nem ilyen egyértelmű, sőt kifejezetten az jött le, hogy Luke és Anakin már korábban is találkoztak és beszéltek. Elvégre, ha 17 éve, ami szignifikáns idő, egyszer sem is beszéltek, akkor legalább gondolatban miért nem utalt erre Luke? Megemlékezett arról, hogy látta öregkorában a Halálcsillag II-n, akkor ugyanekkor arra is konkrétan visszaemlékezhetett volna, hogy Endor óta egyáltalán nem találkoztak. Ilyenről szó sincs, ergo több mint valószínű, hogy ez már nem a második találkozása Anakin szellemével az elmúlt közel két évtizedben. Plusz kicsit furán is jönne ki, hogy másoknak megjelenik a Mustafaron néhány hónappal a halála után, de a fiával, akinek lenne néhány fontos kérdése hozzá, 17 évig egyszer sem? (A lányáról nem is beszélve...)

Nem tudjuk. Egy szóval sincs ott olyan leírva, hogy akkor beszéltek először.