Dzséjt

Remélem, hogy ez jön legelőször, mert a három közül ez érdekel jelenleg a legjobban.

Tudom ajánlani. Hihetetlenül jó élmény. És itt tényleg a Star Wars szeretetéről volt szó csak és kizárólag. Nyilván itt sem szereti mindenki minden egyes szegmensét a Star Warsnak, de nem volt olyan sem, hogy ennek valaki hangot adott volna. Nem fújoltak Kennedy-nél, Haydennél vagy Ridley-nél. Utóbbi kettőnél mondjuk nem is csoda, az öngyilkosságnak vannak egyszerűbb és kevésbé fájdalmas módjai is. Mert szerintem, aki ott befújolt volna, azt a tömeg elnyomta volna, mint a csikket. De még Kennedy-t is tapsvihar fogadta. Nyilván nem akkora, mint a Star Wars karaktereket megelevenítő színészeket, de jóval nagyobb annál, mint amekkorát kaphatna, ha igaza lenne a sok s*ggfejnek, hogy mindenki gyűlöli, meg miatta az egész Star Wars tönkre ment. És azért néha hallgattam a körülöttünk ülőket/állókat, senkitől sem hallottam negatív megnyilvánulást. A legnegatívabb felhangokra szombaton lettem figyelmes, de ott is a rendezvényt érte jogos kritika Hayden távolmaradása és a tájékoztatás teljes hiánya miatt. Fújolás is csak egyszer volt, amikor már kb. másfél órája vártunk Haydenre szombaton, erre a technikusok elkezdték kivinni a színpadról a székeket. Na, azokat kifütyülték. Összességében olyan érzésem volt, mintha egy megelevenedett, hatalmasra hízott, nemzetközi szintre lépett Star Wars Saga Fórum Live-on jártam volna. Abszolút pozitív volt a Star Wars iránti rajongás. És bár megkérdőjelezhetetlenül Hayden kapta a legerősebb fogadtatást, a többieket is kitörő lelkesedés kapta. Legyen szó Rosario Dawsonról, Giancarlo Espositóról, Ming Na Wenről, Matt Lanterről vagy az olyan újoncokról, mint Natasha Liu Bordizzo vagy Ivanna Sakhno, mindegy, mindenki megkapta a maga tapsviharát.

Nagyon jó volt, jót beszélgettünk...

Ja, hogy ti Hayden miatt voltatok ott, nem miattam?

No, györökök, adós vagyok két napi beszámolóval. Tegnap @Frenkie-vel olyan sokáig beszélgettünk az Ahsoka tralerről, hogy már muszáj volt lefeküdni, mert ma a Villians of the Sequel Trilogy panel miatt korábban kellett kelni. Szóval... Star Wars Celebration 2. nap Kellemetlenül kezdődött, mert nagyobb volt a sor, mint az első nap, így bejutni is macerásabb volt, ráadásul engem ezúttal is kikaptak a sorból, mert bejelzett nálam a detektor. Amúgy ez megy a Ferihegyen Liszt Ferencen is, kettőből kétszer jelzett a csipogó és vittek el macerálásra. De a reptérrel ellentétben szinte biztos, hogy itt a laptopom volt a ludas (az mondjuk jó kérdés, hogy bár ugyanaz volt nálam, mint az első nap, akkor miért nem jelzett be, de hát az életben kellenek rejtélyenk - ja, akkor is kikaptak, amikor a jegyekért mentünk... Biztos a folyton vigyori arcom az oka ). Na, ezt tetézte, hogy bár Hayden Christensen délre volt meghirdetve, végül egész nap nem jelent meg, de ugyanígy sehol sem volt Giancarlo Essposito, aki szintén meg volt hirdetve a Celebration Live Stage-nél, ahonnan a netre is közvetítettek, szóval ti is láthattátok ezeket (és ki tudja, a tömegben talán engem is, főleg a végén, amikor már majdnem a színpadon lógtam, de ez a sztori később jön). Helyettük más emberkék érkeztek. @MissKarrde és én úgy döntöttünk, hogy (nem feltétlen pici) csalódottságunkkal nem törődve a tömegben maradunk, lássuk ami lesz alapon. Kezdeném azzal, hogy vendégről vendégre egyre beljebb jutottunk, mert ugye előlről elmentek, akiket XY nem érdekelt, a tömeg meg pillanatok alatt betöltötte, mi meg ügyesen manővereztünk a tömegben. No, első körben jött Kathleen Kennedy, akivel ugyan nincs bajom, de egyszer sem érdekelt, akkor meg már másodszor láttam. Igaz, elsőre élőben, és azért ilyen nagyfomátúmú embert (valami Lucasfilm elnöke, vagy mi) egy olyan szerény földi halandó, mint én, nem lát kb. 20 méterről minden nap. De azért na, Hayden Christensenért mentem oda, nem Kennedy-ért. Nem éreztem méltányos cserének. Eztán jött Dave Filoni és John Favrou, akik szintén jó arcok, meg minden, de őket is láttam már előző nap, igaz, őket is csak a Twin Sunsban kivetítőn, most meg ott voltak egy csúzlilövésre. Ám itt már volt egy pillanat, amikor a csalódottságom Hayden távolmaradása miatt enyhült. Favrou elkezdte őszintén méltatni Filonit, a tehetségét, a lelkesedését, ahogy életben tartja a Star Wars tüzét, és szavaira a rajongók egyetértően tapsoltak és törtek ki üdvrivalgásban, s mindezek hatására FIloni könnyekig meghatódott. Még a kalapját is levette! Ott ez az ember, akit Lucas padawanjának szoktunk mondani, bár most már ő a mestrer, és a könnyeit törölgeti a meghatódottságtól a színpadon. Hát én is elmorzsoltam néhány könnycseppett. Gyönyörű pillanat volt, és nem az első azon a napon. Sőt... Itt most szeretnék gyorsan egy kitérőt tenni az első napra, mert erről megfeledkeztem. Mielőtt megnéztük volna a Tha Mandalorian új részét, a színpadra visszatért Filoni, Favrou, Rick Famuyiwa és Kathee Sackhoff (meg talán Emily Swallow, rá most pontosan nem emlékszem, azt tudom, hogy a Lucasfilm panelen ott volt - ejj de gyönyörű nő, bár már a The Mentalistben is tetszett, de igazán levehetné a sisakját... meg a páncélját... meg a... na jó, nem folytatom ). Na szóval, eme emberkék visszatértek, és mindenki mondott valamit így előzetesen. És itt is ment a nagy taps és üdvrivalgás, és Kathee Sackhoff, azaz a rendíthetetlen és bad ass Bo-Katan Kryze (vagy a hasonló formátumú Kara Thrace, ha lenne itt Battlestar Galactica rajongó) olyan mélyen meghatódott, hogy a sírástól alig pár szót tudott mondani. Annyira gyönyörű volt, hogy a rajongók öröme ilyen hatással van a készítőkre. Vissza a 2. napra. Filoniékat a The Acolyte alkotója, Leslye Headland követte. A hölgy már az előző nap szimpatikus volt, és már rég úgy érzem, hogy ez a sorozat jó kezekben van. Nos, Headland erre alaposan rácáfolt. Nem jó kezekben van, az elképzelhető legjobb kezekben. Ez a nő nem csak tudja, miről szól a PT, hanem érti és szereti is. És talán mélyebb rajongója a Star Wars-nak, mint gondolnánk. Volt egy pont, amikor elkezdett a filmekről és a rajongásról (főleg a gyűlölködőkről és a különböző PT, OT, ST stb. frakciókról) beszélni, aztán puff, elsírta magát és elhaló hangon közölte, hogy az ő életét a Star Wars megmentette. Ezt aztán nem fejtette ki, de ahogy ez kitört belőle, hát gyanítom, vagyunk páran, akik sejthetik, mire gondolt. Mit jelenthet neki a Star Wars. Ha tudna magyarul, eskü meghívnám ide. Persze nem tudhatom, milyen lesz végül a The Acolyte, bár a trailer sok jót ígér. De, hogy ez úgy fog illeszkedni a PT-hez, mintha egy 0. rész lenne, arra már most mérget mernék venni. Headlandt aztán nem kisebb formátúmú ember követte, mint Dillon, a k*rva anyád. Azaz Carl Weathers. Hát, én sok akciófilmben láttam már ezt az ipsét. Predator, Rocky-sorozat, hogy mást ne mondjak. Alapvetően nem gondoltam róla sokat, anno, amikor kiderült, hogy szerepel a The Mandalorianben, hát nem fogott el a lelkesedés, akkor meg aztán pláne nem, amikor rendezni is kezdett. Mindkétszer kellemesen csalódtam, hiszen az epizódjait is csíptem, és Greef Kargát is. Na de maga az ember mindezek mögött nagyszerű. Remek dolgokat mondott, mélyen elkötelezett a Star Wars iránt és láthatóan érti is, miről szól mindez, miért rajongunk érte, és piszkosul élvezi is. A poén, hogy ő az, aki Karga szerepének elvállalásáig egy SW-t sem látott. Nagy formátumú ember, akire ezután egészen más szemmel fogok nézni. Weathers egy olyan trió kísérte, ami szerintem egy életre belém égett. Egyrészt, totál meglepett a megjelenésük. Karrdéval még beszéltünk is, hogy az egyikük biztos tegnap volt, ám mivel a tegnapi Live stage vendégek mind meglepetések voltak, nem meghidtetettek, így biztos lemaradtunk róla. És, ekkor már jó pár méterre, tán 15-re voltunk a színpadról. És akkor bejelentették ezt a triót. Ezt a három gyönyörű istennőt, amazont, dívát. Rosario Dawsont, Mary Elizabeth Winsteadet és Natasha Liu Bordizzót. Tudni kell, hogy Rosario Dawson munkásságának már régóta nagy csodálója vagyok (már jóval az SW-t megelőzően is), és ugyanígy Winstead filmjeiből is jó párat szeretek (az az állatfaj vagyok, aki imádja a The Thing prequelt). Ja és persze irigylem Ewan McGregort. Bordizzo persze új, de máris megkedveltem. Nos, én úgy lesokkolódtam attól, hogy ROSARIO DAWSON ott fog állni előttem a maga gyönyörűségében, mellette meg MARY ELIZABETH WINSTEAD lesz, és kísérőként a nem kevésbé szemrevaló (és remélhetőleg legalább annyira tehetséges) Bordizzo fog jönni, hogy a felvétel gomb lenyomásakor nem realizálódott előttem, hogy a telefont elfelejtettem videóra állítani. Szóval csináltam egy képet egy zárt ajtóról... Igen, uraim és hölgyeim, már kitéptem az egyik karom bűntetésből. Ahogy bevonultak, nagyjából egymás után estem szerelembe beléjük, aztán realizálódott a fenti bakim, és egy életre kiutáltam magam ebből a világból. Szerencse, hogy Karrde legalább csinált pár képet, videót meg majd vadászom a Youtube-on. Itt jegyezném meg, hogy Dawson vitte a prímet. Ez a nő mérhetetlenül elkötelezett Ahsoka felé, én például itt tudtam meg, hogy már többször is véginézte a Rebels-t és a The Clone Wars-t. Sőt afféle támogatója lett két új kolleginájának. Winsteadet szintén nagyon elkötelezettnek éreztem, Bordizzo viszont kicsit meg volt illetődve, láthatóan nem volt felkészülve erre az üdvrivalgásra. Megjegyzem, szerintem tökéletes választás Sabine szerepére, sőt megkockáztatom, a trióból őt találták el a legjobban. Igen, mondom ezt úgy, hogy mennyire odavagyok Dawsonért, Winsteadért és Dawsonért. Ja, azt említettem már, hogy kedvelem Rosario Dawsont? No, miután életem három szerelme távozott és a bennem élő kamaszfiú visszahúzódott (a kivonulásukat már sikerült videóra vennem), újabb meglepetés jött. Mivel nem jutottam be az Ahsoka panelre, és a Live stage közvetlen közelében (meg 100-200 méterre odéb is) a netelérésben az elérhetetlenség volt a legstabilabb pont, így nem értesültem róla, hogy Lars Mikkelsen kapta meg Thrawn élő szerepét. Szóval, amikor bejelentették őt és Ray Stevensont, megint helyből hátast dobtam, ami a heringekként nyomorgó tömegben még képzeletben is nagy szám volt. Sajnos ők sokat nem árultak el, ami Mikkelsennél még nem nagy gond, hiszen minden jó érzésű Star Wars rajongó tudja, ki a búbűnat az a Mitth'raw'nuruodo főadmirális. Aki meg nem, az kucorodjon a sarokba és szégyelje magát. Na de Stevenson Baylanja még nagy rejtély, de hát nem árulhattak el semmi konkrétat. Azonban mindkét színész nagyon szimpatikus volt, szóval szerintem nem lesz velük baj. Főleg Mikkelsennel, hiszen rengeteg mű bizonyítja, hogy remek színész, a hangját meg már jól ismerjük Thrawnként (aki nem... nos, ott a sarok). Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy Karrdéval egész napra ott ragadtunk a Live Stage-nél, mert egyrészt, semmelyik más program nem érdekelt minket, másrészt, itt kibeb*szott jó volt a hangulat. Itt érezte az ember a Star Wars iránti rajongást. Itt nem voltak PT, OT, ST, TCW, Mandoverse, stb. rajongók. Itt mindenki Star Wars rajongó volt. E franchise iránti valódi szeretet lüktetett a teremben, és ezt akkor lehetett igazán lemérni, amikor a műsorvezető vezénylete nélkül is kitört a tapsvihar vagy az óváció. Mert igen, ott volt a háttérben egy figura, aki az adások közti szünetekben próbálta tüzelni a tömeget, meg pólóka dobált a tömegbe, a műsorok alatt meg a háttérben állva jelezte, mikor illene tapsikolni. Néha szükség volt rá. Késő délután a High Republic íróknál nagyon nem jött át az, ami Mikkelsnennél vagy Dawsonnál vagy Filoninál - itt is érződik, hogy az SW azért mozgóképes műfaj -, na ott szükség volt a mutogatós bácsira, hogy az írók is megkapják a nagyobb pozitív visszacsatolást. De a színészeknél, producereknél és rendezőknél baromira nem volt rá szükség, néha másodpercekkel a tömeg után kezdett tapsikolni. Később már meg sem jelent ilyen esetekben. És mindezt hiába írom le, minden írói tudásommal sem tudom átadni mindazt az érzelem hullámot, ami itt uralkodott. Az elbeszélések és a videók is csak megközeíteni tudják. Talán gondoljatok a legeslegjobb Star Wars mozis élményetekre, és szorozzátok meg több ezerrel. Ez az érzés akkor is erős volt, amikor például a Twin Suns stage-en csak kivetítőn áttuk Daisy Ridley megjelenését, ott is tombolt a pár száz (talán egy kisebb moziteremnyi ember, mivel ez volt a legkisebb stage - vagyis inkább konferencia terem) ember (plusz a sokkal bagyobb Galaxy Stage-en és a még nagyobb Celebration stage-en), de ott a Live Stage-en sokkal-sokkal erősebb volt. No, a két úriembert két úri hölgy követte, a The Mandalorian 2. évadából már ismert Morgan Elsbeth-et alakító Diana Lee Inosanto, akit fel sem ismertem, annyira másképpen néz ki élőben. És a Baylan tanítványát játszó Ivanna Sakhno. Ugye mindketten az Ahsokában lesznek benne. Szerepükről ők sem mondhattak sokat, és Bordizzóhoz hasonlóan Sakhno is nagyon meg volt illetődve, nem győzőtt forgolódni és csodálni a tömeget, ami odagyűlt. Nagyon szép volt, hogy bár ő újonc, Lee pedig eddig csak egy epizódban szerepelt, nem övezte őket sokkal kisebb lelkesedés, mint az előttük megjelenteket. Nyilván, azért volt némi különbség, de érezhetően a közönség gyorsan elfogadta mindkettejüket. Ekkor már kezdett késő délután felé kanyarodni az óra. Közben lefutott a Return of the Jedi 40 éves évfordulójára rendezett panel, amit meg akartunk nézni Karrdével,, és szerencsére közvetítették a Live stage-re. Ekkor láttam először Ming Na Went, akit bármi áron látni szerettem volna a Live Stage-en - délutánra volt meghirdetve, de nyilván, csak a panel után jöhetett. Közben a színpad körül gyülekező tömeg kollektívan leült a földre és megebédelt. Eztán jött Matt Lanter és James Arnold Taylor. Róluk sokat nem írnék, mert már sokszor láttuk őket sok helyen, bár tény, élőben látni... Ó pardon, hallani a hangjukat merőben szokatlan volt. Lanternél, ha lehunytam a szemem, miközben beszélt, simán láttam magam az animált Anakint, mintha ő beszélne. Illetve még azt jegyezném meg, amiről Frenkie-vel beszéltünk, hogy nagyszerű, hogy ezeket a szinkronhangokat is olyan elragadtattással fogadják a rajongók, mint az élőszereplős művekben szereplő színészéket. Aztán megérkezett Billy Dee Williams. Bevallom, tőle tartottam. Nagyon, hovatovább, rettenetesen be volt lassulva a Jedi 40 éves panelen. Késve reagált, nem igazán lehetett követni a szavait, olyan volt, mint aki azt sem tudja, hol van. Beszéltük is Karrdéval, hogy talán nem is lenne baj, ha ő kimaradna, mert a live stage-en nem lesznek ott mellett olyan emberek, mint Antony Daniels, Warwick Davis vagy Ian McDiarmid, akik simán átveszik tőle a szót. De kellemeset csalódtam. Sokkal összeszedettebb volt (hatottak a gyógyszerek?). Mint kiderült, április 6-án lett 83 éves, úgyhogy közösen elénekeltük a happy birthday to you-t, illetve mondott egy jópofa viccet is: Lando Calrissian Billy Dee Williams miatt lett olyan jó karakter. De persze nem volt sokáig a színpadon, talán, ha tíz percet. Érthető, azért 83 éves, szóval nagy respect, hogy ennyi idősen is eljött. Billy Dee után jött, akit ugye olyannyira látni szerettem volna: Ming Na Wen. Na, ő is olyan, kinek munkásságát már régóta nyomon követem. Még anno a Mulanal ismertem meg, ami a mai napig a kedvenc Disney rajzfilmem, és az egyetlen, amit olykor angolul hallgatok meg, miatta. Ráadásul régóta tudni, hogy bazi nagy Star Wars rajongó, oly mértékben, hogy egyes kollégái szerint felül múlja Filonit (bár maga Wen ebben azért erőteljesen kételkedik ). És ez sütött a nőről. Ahogy bevonult, már eleve videózott. Aztán elkezdett szelfizni, körbejárta a színpadot, integetett a rajongóknak és mindezt olyan széles mosollyal, hogy a szája majdnem leverte a füleit. Néha úgy éreztem, hogy sokkal szívesebben lenne lent köztünk, mint ott fent. Amúgy már a Jedi 40 alatt is volt, hogy bár ő volt a moderátor, belefedkezett például annak a videónak a nézésébe, amin az erdős motors üldözést alkották meg bábukkal (afféle videó storyboard formájában). És ez a nő 59 éves (bár simán 30-nak tűnik), mégis, egy tinilány lelkesedésével beszélt a Star Warsról, Temuaerra Morrisonról, a rajongókról és a rajongásáról. A beszélgetés közben az is szóba került, hogy mennyire imádja, hogy míg kislány korában ő rajongott ezekért a karakterekért, ma már ugyanolyan ifjú hölgyek rajonganak Fennec Shandért, és volt is belőle pár a színpad körül, amiket külön megdicsért. Távozóban még arra is volt energiája, hogy a színpad minden oldalán készítsen a tömeggel egy szelfit. Ja, és saját bevallása szerint a mai napig három dologhoz imádkozik: Istenhez, Buthához és az Erőhöz. Ming Na Went követte nem más, mint Andy Serkis. Ahogy az első nap, úgy tegnap is a bevonulását a "one way out" kántálás követte. Itt is megállapíthattam, hogy iszonyú jó fej, nagyon lelkesen beszélt Kino Loyról, a rajongókról, Diego Lunáról, és az Andorról. Snoke csak pár szóban került szóba, nem véletlen, ő a Villians of the Sequel Trilogy-ra volt tartogatva. A végén persze elhangzott az "on program", amire naná, hogy kollektíven felvettük a terészetes tartást. Aztán kivonult, na mire? "ONE WAY OUT!" Andy Serkis után érkezett meg az, akire egyáltalán nem voltam kíváncsi, már csak azért sem, mert nagyon nem csípem a karakterét. Ő Anthony Daniels, aranyló zakóban. Hát, C-3PO-t ugyan egy hangyányit sem kedveltem meg jobban, de ez a fickó fergeteges. Parádés műsort adott és a komédiázásban remek partnerre talált a műsorvezetőben. Sokat kacagtunk, igazán szórakoztató volt, még ha a legtöbb adok-kapoknak úgy alapvetően a Star Warshoz nem is volt köze. De így is lehet ezt csinálni. A színpadon az utolsó számomra érdekes vendég Danis Lawson volt, azaz Wedge Antilles. Persze ő sem annyira érdekelt, még ha Wedge karakterét bírom is. Az ürge akkor sem volt szimpatikus, amikor lekicsinylete a Star Wars-t, azóta meg végképp nem, hogy ezt letagadta és most meg már az egekbe magasztalja. Viszont érdekes volt megtudni tőle, hogy egy színi tanodába, mi több, egy osztályba járt Ian McDiarmiddal és imigyen az ismeretségük nagyon-nagyon régre nyúlik vissza, jóval a Star Wars előttre. Mellettük még volt hat High Republic író, de mivel én még semmit sem olvastam ebből, fél füllel sem figyeltem rájuk, így azt sem nagyon tudom, hogy ki előtt vagy után voltak. Szóval sorry, @Darth Revan9, téged biztos érdekelne, meg persze másokat is, de ezen én átsiklottam. És nagyjából ezzel zárult a második nap. Több mint nyolc órát álltunk végig ott a tömegben, kivéve azt az egy órás ücsörgést a Jedi 40 alatt. Bár megmondom őszintén, bakancsban és farmerben a törökülést kivitelezni nem piskóta. Remek nap volt, bár talán nem annyira ütős, mint az első nap a sok trailerrel, de sok olyan embert láttam közelről, Ming Na Went és Andy Serkist már majdnem karnyújstásról, akikről sosem hittem volna, hogy élőben akármekkora távolságról látni fogom. És akkor most egy huszárvágással kanyarodjunk rá a Star Wars Celebration 3. napra, ha még nem unjátok. Ezen a napon végre bejuthattam a Celebration starge-re, és itt nézhettem meg a Villians of the Sequel Trilogy-t. Sajnos, míg vártam a panel kezdésére egy nagyon kellemetlen intermezzóban volt részem. A táskámban lévő Colára nem csavartam rá rendesen a kupakot és majdnem a fele kiömlött. A baj az, hogy ott volt a laptopom és az útlevelem. Utóbbi megúszta szárazon, de a laptop kapott rendesen. Szerencsére nagyon-nagy baj nem lett, e sorokat is azon pötyögöm. De kihordtam ülve némi infarktust, ráadásul egész nap Colától csatakos nadrág (mivel az ölembe kaptam a laptopot), pulóver (az is a táskában volt) és táska volt nála. Szóval ragadtam, mint állat. De egy ilyen "apró" kellemetlenség nem veheti el egy hozzám hasonló Star Wars rajongó kedvét. Sajnos a panelt ettől függetlenül sem élveztem. Ian McDiarmid, Andy Serkis és Gwendolin Christine voltak jelen, de a hölgyből kicsit sok volt. Nagyon teátrálisan tudott beszélni nagyon hosszan, és az ember egyszerűen elvesztette a fonalat. Bár az a sztorija, hogy hogyan könyörgött az ügynökének, hogy juttassa be a Star Warsba, tetszett. Ami viszont nagyon bejött, hogy McDiarmid és Serkis rendkívüli módon tisztában voltak a karaktereikkel, és bár nem mondták ki, úgy éreztem, mintha ők már előttünk is többet tudtak volna Snoke és Palpatine hátteréről, mint mi. Persze semmi bizonyos nincs, talán csak én akarom magamnak ezt bebeszélni, de náhány elejtett szó és mondatfoszlány alapján ezt szűrtem le. Ezután kicsit jártam a Celebrationt, csak úgy vaktában. Mivel az első napot főleg paneleken, a másodikat meg a Live stage mellett töltöttem el, pótolni akartam cosplay-fényképezős lemaradásom. Vagyis lőni akartam egy-két képet kedvenc karaktereimről. Kylo Rent már duplán is elrendeztem, egyszerre kettővel pózolhattam. De volt még a listámon Rey, Boba Fett, Din Djarin, Darth Maul, metálbikinis Leia (nem szégyellem, heteroszexuális pasi vagyok, és az a bikini ) és Aayla Secura (akik régóta ismernek, ezen talán nem lepődnek meg). Plusz kicsit ki kellett szárítanom a cuccaimat. Utam végül visszavezetett a Live Stage-re, bár néhány színészt elmulasztottam, de alapvetően nem bánom. Sikerült újra jó helyet kikapnom. Ugyan a színpadig ezúttal nem jutottam el, de jó szögbe kerültem ahhoz, hogy lássam a bevonulást és a beszélgetést is, bár nyilván, utóbbit a kivetítőkön egyszerűbb volt, mert azért elég távol voltam. Az első ember, akit kifogtam, az előző nap egyik kimaradt játékosa volt, Giancarlo Esposito. Már a Lucasfilm panel The Mandalorian szakaszában is látható volt, hogy ez egy igazi showman, és itt sem hazudtolta meg magát. Jól tud bánni a rajongókkal, és azok láthatóan szeretik is. Én is, remek volt végül élőben látni, de jelenléte más okból is örömteli volt: elkezdtem reménykedni Hayden feltűnésében. Espositót nem kisebb név követte, mint Ashley Eckstein, mindenki kedvenc originál Ahsoka Tanója. Természetesen őt is üdvrivalgás követte, aki annak ellenére meglepődött a tömeg láttán, hogy rutinos Celebration látogató (tudni kell, hogy a jegyek szombatra és vasárnapra is elfogytak mind egy szálig). A hölgy sokat beszélt főleg a rajongókról és talán mintha célzott volna arra, hogy az Ahsoka sorozatban látni fogjuk. Nem vagyok benne biztos, mivel messze álltam és a hangtechnika odáig már nem ért el tisztán, így sok szót nem éretettem. De mintha valami ilyen lett volna. Amúgy nagyon aranyos nő, és engem meglepett, hogy a hangja a valóságban mennyire nem ahsokás (ellentétben ugye például a korábban említett Matt Lanterrel). Eztán érkezett a nap (majdnem) sztárvendége, és számomra a nap egyik icipici csalódása: Ewan McGregor. Ő ugyanis szó szerint csak beköszönt, aztán már ment is. Nem volt fél mondatnyi beszélgetés sem. Azért ennél többet vártam, főleg, hogy majdnem main eventként kezelte mindenki. Persze na, azért nem akarom ledegradálni azt, hogy ÉLŐBEN LÁTTAM OBI-WAN KENOBIT! És, ami ezután jött... Nos... Lőttem egy fotót Din Dijarinnal és Bo-Katan Kryze-zel, valamint Boba Fettel. Király volt. Ja, és a nap végén megjelent HAYDEN FUCKING CHRISTENSEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Fél óra várakozás után indult újra a Live, és akkor végre bejelentették. Ami ezután történt, komolyan, az ep8 premierje nem gyakorolt rám olyan hatást, pedig arról is úgy jöttem ki, mint aki épp újjászületett. Senki abban a három napban, se Daisy Ridley, se Ewan McGregor nem kapott olyan kitörő üdvrivalgást, mint Hayden. Kántálták a nevét (@Donát kezdte el ), zengett a ház a tapstól, a füttyszótól, a húhogásoktól. És az a valódi, tapintható szeretet és lelkesedés.... ááááá.... ezt nem lehet szavakba foglalni. Ha elképzelem, milyen gyűlölet övezte ezt a szegény embert, és micsoda, hát mondjuk így, megváltás lehet most ez neki. Amúgy őt is könnyekig meghatotta. Ez egy olyan pillanat volt, amit át kellett élni. Ha ezt valamilyen okból kihagytam volna, a másik karom is kitépem. Ez volt három napnyi Celebration csúcsa, a pont az I-n, a hab a tortán. És Hayden Christensen az a színésze a Star Warsnak, aki maximálisan megérdemli, hogy végre megkapja azt a pozitív visszacsatolást, ami mindig is kijárt volna neki. Esznéletlen volt, gyönyörű, meg is könnyeztem. És ezzel zárult a harmadik nap. Ja, a cosplay fényképeim is meglettek, a legvégén Aayla Securával is összefutottam, szegényt már kifelé menet állítottam meg. A metálbikinis Leia viszont nem jött össze. Helyette pontosan kettővel több metálbikinis pasit láttam, mint szerettem volna. Én támogatom az LMBTQ-t és távol álljon tőlem, hogy az önmegvalósítás ellen legyek, de azt hiszem, ez volt nálam a határ. Jujj... Ezzel lezárult a harmadik, számomra utolsó Celebration nap. Nagyon jó volt, nagyon élveztem, és kicsit sajnálom, hogy holnap már megyek is vissza Magyarországra. De ez egy életre szóló élmény marad. A Star Warst több mint harminc éve ismerem. 1999-től vallom magam igazi rajongónak, addig inkább csak szerettem. De így is, úgy is baromi sok év ez már. Megéltem rajongói találkozókat, szert tettem nagyszerű barátokra, átéltem zsigerien jó mozipremiereket, még lego kiállításom is volt ennek köszönhetően. Ám ez a három nap hosszú-hosszú rajongásom csúcsa. Amit megelőzött London csodálatos látnivalóinak felfedezése. Itt tényleg RAJONGÓK ezreivel volt az ember és osztozott az élményen, és ez az élmény hihetetlen. Aki a jövőben megtehetei, ne hagyja ki. Én egyszer megtettem, nagyon bántam, ezért is akartam eljönni erre bármi áron. És, ha egyszer még a jövőben módom és lehetőségem lesz rá, akkor újra jövök. Mert ez a Star Wars rajongók mekkája.

15. Star Wars Celebration, 1. nap Tömören: jó volt. Bővebben: 30 éve vagyok Star Wars rajongó, de ez az élmény még egy új film premierjét sem közelíti meg. Karrde és én ugyan "csak" a Twin Suns stage-re jutottunk be (a három terem közül ez volt a legkisebb, ez nem is igazi színpad volt, hanem csak egy konferenciaterem) a Lucasfilm panelre, de ott, pár száz rajongóval összezálva az élő stream nézése is valami egészen más volt. A tudat, hogy amit látsz, az nagyjából száz méterre, és nem (jó esetben) ezer kilométerre van, már egy különleges ízt adott, főleg, hogy milyen emberek voltak szinte karnyújtásnyira... Nem sorolom fel, az Andortól a Mandin át a Sceleton Crew, Ahsoha és The Acolyte sorozatokig mindenféle alkotó és színész megjelent. És átélni mindezt, hát az fergeteges volt. Nem számítottam Andor teaserre (ezt aztán kétszer is láttam), azt hittem, erről említenek pár szót. Azt hittem, az Ahsoka trailert a saját paneljére tartogatják, a Skeleton Crew-nak és a The Acolyte-nak pedig csak a szereplői és alkotói lesznek ott. Erre mindből volt teaser vagy nagy trailer. Az Andor második évadának videója hangulatos volt, de sokat nem árult el. Viszont Tony Gilroy és Diego Luna nagyon nagy arcok, Luna iszonyú szimpatikus, látszik, hogy nagyon szereti a Star Wars-t, mind azt, hogy szerepelhet benne, mind azt, hogy ilyen rendezvényekre járhat. Andy Serkis pedig hihetetlen arc, első mondata: on program! És, amikor elkezdett kifelé vonulni a kollégáival, elkezdte kántálni, hogy "ona way out", mire az egész terem (még nálunk, a Twin Sunsban is) kántálni kezdte. A Skeleton Crew-val ugyanez a helyzet trailer tekintetében, de a hangulatról már lehet elképzelésünk (E. T., Kincses sziget, Super 8, és társai, ahogy a panelen mondták: "gyerekek szerepelnek benne, de nem csak gyerekeknek való"). Az biztos, hogy ez megint egy egyedi perspektívájú széria lesz, ahol gyerek szemmel nézhetjük meg a Star Wars felnőttes világát. A gyerekszínészek közül Robert Timothy Smith annyira nem volt szimpatikus, a másik kettő, Ravi Cabot-Conyers és Kyriana Kratter viszont annál inkább. Jude Law alig jutott szóhoz mellettük amúgy. A The Acolyte teasertől dobtam egy hátast, főleg a végétől, amikor egy tucat fénykard aktiválódott. A színészek szimpik, főleg Amandla Stenberg, aki Padmának öltözve jelent meg. Itt is látszott, hogy többségük nagyon élvezte ezt az egészet, meg azt, hogy Star Warsban szerepelhet. Maga a széria prequel, a kezdetek, így is le lehet írni a teaser alapján. Szerintem sokan fogjuk szeretni. Sütött róla, hogy olyanok készítették, akik szeretik és értik is a prequeleket. Külön érdekel, hogy háború híján itt inkább belső konfliktusokkal fognak foglalkozni, persze azért akcióból sem lesz hiány (a teaserben is akadt pár látványos momentum). Ami pedig az Ahsokát illeti, hát hajajj! Jelenetről jelenetről tört ki tapsvihar, ahogy feltűnt Hera, Ahsoka, Thrawn, Sabine, Huyang(? - még nem volt időm, utána nézni, és a trailert sem tudtam még másodszor megnézni). Aporpó, hatalmas volt Rosario Dawson, Mary Elizabeth Winstead és Natasha Liu Bordizzo hármasa. Mindből sütött a lelkesedés, különösen Dawsonból, Bordizzo meg tökéletes választásnak tűnik Sabine-nak. Winsteadről egyelőre azért nem mondok semmit, mert nyilván nem Heraként jelent meg. És akkor ott volt a Mandi szakasz. Giancarlo Esposito hatalmas arc, igazi showman. És jó nagy hangja van. Itt természetesen a jövő heti rész első 2-3 percének levetítése volt, amit csak az múlt felül, hogy aki részt vett a panelen, függetlenül attól, melyik stage-re jutott be, este megnézheti a teljes részt a Celebrationön. Hát, előbb el akartunk jönni, a szervezők túl jó érvet állítottak, szóval végig maradtunk. Aztán jött az új filmek bejelentése. Első Jedi, Mandoverse lezárása és 15 évvel az ep9 után a főszerepben Rey-jel. De ezt nem csak úgy bedobták ám a közösbe. Először csak felvezették, hogy az új Jedi rend kialakulásáról fog szólni. Aztán hozzátették, hogy lesz egy Jedi akadémia. Aztán meg, hogy azt egy mester fogja megalapítani. És a műsorvezető ekkor megkérdezte, ki a mester. Sharmeen Obaid-Chinoy megpróbált válaszolni, de hiába, az óváció elnyomta a szavait. Mindenki tudta, ki az. Eztán hívták fel a gyönyörű Daisy Ridley-t a színpadra, és még a mi kis Twin Suns kistermünk is felrobbant, képzelem, mi lehetett a Celebration stage-en. Ennyit arról, hogy Rey közutálatnak örvend (amúgy a cosplayerek között is Rey-nél már csak a különféle mandalore-iakból volt több -- @RacerX mondta, hogy erre a kettőre csúnya ivós játékot lehetett volna rendezni ). Itt amúgy egy kicsit az én könnyem is eleredt. Igazán emelkedett volt a hangulat. A panelt aztán az új Indy trailer zárta, meg egy kis beszélgetés Mads Mikkelsennel, Phoebe Waller-Bridge és a filmet (és az első Jediről szóló filmet) is jegyző James Mangolddal, de ez annyira nem érdekelt. Bár azért a levetített jelenetet megnéHarztem. Ezt követően tartottunk egy szuszanásnyi pihenőt, összegyűltünk, átbeszéltük a hallottakat, majd néhányan beültönk a Galaxy stage-re, ahol megnéztük a Making of Andor panelt. Amint Gilroy, Luna, a zeneszerző, a dizájner, a vágó és a jelmeztervező vett részt. Érdekes dolgok hangzottak el a sorozat készítésével kapcsolatban, de itt is az nyűgözött le, mennyire profin, körültekintően és lelkesen álltak hozzá ehhez. Ezt amúgy Luna is kiemelte. Végül eljött a nap zárása a jövő heti Mandalore-ival, amiről továbbra is csak annyit, hogy én bepipiltem. No, ez volt az első nap. Iszonyú jó volt, hatalmas élmény. 33 éve tartó rajongásom egyik csúcspontja. Izgatottam várom, mi lesz holnap.

Én most kicsit bepipiltem. A többit szerdán.

Mindjárt kezdődik a The Mandalorian új része. Állati jó ez a nap!!!!

Karrdéval a Twin Sun stage felé, a Lucasfilmre, és már ott.

A londoni teammel most megnéztük, hát fura rész volt, de teszetős. Jack Blacken meglepődtem, egy ideig agyaltam, hogy ez ki, aztán beugrott. Christopher Lloydról tudtam, hogy szerepel az évadban, de nem hittem volna, hogy egy vén szeparatistát fog alakítani, aki még 40 évvel a klón háborúk után is Dookut isteníti. Állati volt a vén hülye. A drois szál nagyon tetszett. Emlékeztetett arra a TCW-részre, amiben R2 és 3PO wellneselni mentek (Evil Plans). Tetszik, amikor megmutatják, hogy a Star Wars droidjai nem egyszerű gépek, sokkal inkább mesterséges lények, afféle robotizált másodrendű polgárok. És most a működésükről is megtudhattunk egy kis újdonságot. Plazir-15 érdekes világ volt. Mintha a készítők meg akarták volna mutatni, milyen lenne az új Köztársaság, ha nem battyák el. A vezető párocska érdekes volt, de hát a szerelem vak. Grogu lovaggá ütése cuki volt. Érdekes ez az utópia na, láthatóan jó módjukban azt sem tudják, mit csináljanak. De tényleg tetszető, a látványos nem spóroltak. Jó volt B1-es és B2-es droidokat is látni, bár ez a sprintelő B2-es fura volt. Ezek nem voltak se az ep2-3-ban, de a TCW-ben ilyen fürgék. Ugyanakkor egy ideje van egy olyan gyanúm, hogy a Mandiban valamilyen altípust láthattunk (a TCW-ből és néhány más műből már tudni, hogy vannak altípusau a szuper harci droidnak, ahogy a droidekának és a B1-esnek is). Ugyanis a Mandiban látott B1-eseknek van szemük, vörösen világít, ilyenje viszont ninde a korábban látott modelleknek. És a felépítésük is kicsit más. A végén Axe és Bo-Katan párbaja bejött. Szépen kihaszálták a mandik eszközeit, emlékeztetett Vizsla és Maul párbajára. Végül a kard kérdése is jól oldódott meg, az lett, ami adta magát, és többen is beszéltek róla az első részben. Amúgy rendes Dintől, hogy a részletekbe nem ment bele, abba lehet már bele lehetne kötni, de hát senki sem látta - vagyis a szemes rémlény igen, de ő már senkinek sem csacsog -, szóval azt mesél, amit akar. Viszont azért huncut, hiszen ezzel talán már hónapok óta tisztában van, mégis csak most, a taktikailag legjobb pillanatban adta át Bo-Katannak a kardot. Amúgy továbbra is azt vallom, hogy ennek a két emberkének együtt kellene uralkodni valamilyen formában, mert baromi jó páros alakítanak. Összességében tehát tetszett a rész. Szokatlan volt - már a kezdés is a Star Trekkes űrhajó-híd elrendezéssel -, de talán épp ezért okés. Nem mondom, hogy a jövőben csak ilyeneket, de tetszik, hogy bátran mertek valami merőben szokatlant bemutatni, pláne így az évad vége felé. És a sztori sem volt rossz, a köztársasasági utópia is bejött, szóval kirívóan rosszat nem tudnék mondani róla. Talán kicsit cukormázas volt itt-ott, de ez kellett ehhez az utópiához. Igazából végre egy világ, ahol jól alakulnak a dolgok, kivéve a néhány meggajdult droidot leszámítva. Azért a hentesbárddal hadonászó droiidnál az események véres fordulatot vehettek.

Azért a végjátéknél ott voltak, az exegoli csatában több hajóval is képviseltették magukat.

Én már itt vagyok Londonban, ma (4-én, mert nálatok már holnap van ) érdkeztem.

De, ha a Fegyverkovács annyira Bo-Katant akarná Mandalore élére, akkor bíztathatná arra, hogy hívja ki Dint, és el is árulhatná neki, hogy nem tud a karddal bánni.

Paz Vizsla ott volt.

Az, hogy Bo-Katant hirtelen így magasztalják, nekem is fura, főleg annak tükrében, amit a Fegyverkovács mondott róla a The Book of Boba Fett-ben: "Bo-Katan története intő példa. Ő akart uralkodni Mandalore fölött csupán a származása és a kard révén, ami most a tiéd. De ajándékba kapta, nem a Krédó által nyerte el. Bo-Katan Kryze egy nagyhatalmú ház szülötte volt, de szem elől tévesztették az Utat. Uralkodása tragédiába torkollott. Ők elvesztették a helyes utat, mi elvesztettük a világunkat." Viszont érdemes megvizsgálni az eddigi eseményeket. Bo-Katan megmártózott az Élő Vizekben, szóval a Krédó értelmében visszatért az Útra, és eztán végig tartotta magát ehhez. Plusz egyszer sem jelezte azt, hogy újra uralkodni akarna, pedig bármikor kihívhatta volna Dint, ahogy például Paz meg is tette az első adandó alkalommal. Az is jó pont lehet a Fegyverkovácsnál, hogy a köztük lévő ellentét ellenére Bo-Katan gondolkodás nélkül segített Dinnek, majd később a lelenc gyereknek. Emellett láthatóan nem kérdőjelezi meg a Fegyvekovács pozícióját, nem vitázik, nem akar vezetői posztot betölteni a szektában, igazából nyugiban elvan, mint egy egyszerű, szerény mandalore-i. Szóval a Fegyverkovács láthatta, hogy a nő megtért: a Krédó szerint él, az Utat járja, és már nem akar pusztán a származása és a kard által uralkodni, sőt egyáltalán nem akar uralkodni. Szóval mindaz, amit a TBoBF-ben elmondott róla, mostanra már nem igaz, Bo-Katan megváltozott, mondhatni, jó Útra tért. És akkor ehhez még hozzájárul a mythoszaurusz feltűnése. Hogy Dinnel jóban van, én azt nem érzem furának. A The Heiress közepén egyszer ugyan átejtette azzal, hogy megváltoztatta az alkujuk feltételeit, a végére egyértelműen kialakult a férfi felé egyfajta tisztelet. És bár a sötét kard Dinnél landolt, beszédes, hogy nem hívta ki párbajra azóta sem. Igazából a férfival szemben sosem lépett fel ellenségesen, azóta pedig még inkább hálás lehet Dinnek, hiszen ő vitte el egy új közösségbe, ahol megtalálhatta a helyét. Arról se feledkezzünk meg, hogy Bo-Katan azért egy elég sok traumát átélt nő. Pre Vizsla megölése, a hazája elvesztése kétszeresen is (egyszer a Mandalore, aztán meg a Kalevala), aztán többször is meg kellett élnie, hogy a népe egy része önös érdekből cserben hagyja (egyszer lepaktáltak Maullal, aztán a Birodalommal), ja és ott van még a nővére elvesztése is. S mindezekre jött, hogy látta a nép legnagyobb legendáját, a mythoszauruszt élve. Szóval mindezek tükrében szerintem nem csoda, ha megzuhant a harci kedve, lemondott a vezetésről és inkább segít annak a férfinak, aki még hajlandó vele szóba állni, és aki azért többször is segített már neki. Lényegében tartozik Dinnek ennyivel. Vszont szerintem a dolog kulcsa végül az lesz, hogy Din és Bo-Katan együtt fognak uralkodni. Gyanús, hogy a Fegyverkovács nem szorgalmazza (még?) a kard megszerzését, holott pontosan tudja, hogy Din nem képes vele bánni. Plusz Kryze és Djarin szinte összenőttek az elmúlt részekben, folyton együtt vannak. Ami Gideon kiszabadítását illeti, nekem az első gondolatom az volt, hogy ez elterelés. A mandalore-iak úgy vigyáznak a beskarra, mint a saját életükre, erre csak úgy elhagynának egy darab fémet egy bűntett helyszínén? Viszont jól tudjuk az első évadból, hogy a Birodalom, mi több, Gideon frakciója nagy tételnyi beskarral rendelkezik. A Kliens, aki ugye Gideon ügynöke volt, egy kofferra valót adott át a The Sinben Dinnek, olyan sokat, hogy abból hősünknek egy egész új páncélt csináltak. És több mint valószínű, hogy az nem az egész készlet volt. Ráadásul Gideon a Mandalore-on szolgált, ki tudja, mit hozott el onnan. Meglepne, ha csak a sötét kard és néhány beskar lap lenne az összes trófeája. Mindezek mellett, Bo-Katan az évad elején azt mondta, hogy az emberei zsoldosnak álltak. A zsoldos meg annak végez munkát, aki fizeti. Szóval nyugodtan fel is bérelhettek mandikat a munkára. És nem ez lenne az első eset, hogy mandalore-ik dolgoznak a Birodalomnak. Sabine Wren, Tristan Wren, Gar Saxon, Tiber Saxon, az egész Saxon klán, mind dolgoztak a Birodalomnak. Kalevala szétbombázása pedig szerintem annyira nem gyanús, ha a dolgok mélyére nézünk. Bo-Katan sokszor keresztbe tett Gideon frakciójának. A The Heiress-ben Koska maga mondja, hogy többször is lecsaptak a birodalmi szállítámyokra, ezért azok hoztak is néhány óvintézkedést. A birodalmiak beszélgetéséből az is kiviláglik, hogy egészen eddig a támadásig nem tudták, hogy mandalore-iak állnak a háttérben, szimpla kalózokra tippeltek. Szóval Bo-Katan már eleve a bögyükben lehetett, pláne, miután ellopott egy Gozantit (felteszem, pillanatnyilag a Birodalomnak sincs akkora hadereje, hogy csak megrántsák a vállukat egy hajó ellopása után), és az sem kizárt, hogy Gideon Arquitens cirkálója is Kryze kezén végezte. Plusz ugye elég sok fegyvert is megszereztek, és sok birodalmit megöltek. Na most, Gideonnak mindezek után bőven elég oka volt megtorlásként szanaszét bombáztatni Bo-Katan kastélyát, főleg, ha azt is észrevették, hogy a csaj hajója már a Mandalore-ra is elrepült. Kryze fegyvereket és űrhajókat halmoz fel, birodalmiakat öldös, aztán hirtelen megjelenik Mandalore-on? Mi ez, ha nem egy közelgő támadás előjele? Úgyhogy gyorsan elébe mentek ennek, és lebombázták a kastélyt, megpróbálták szétlőni Bo-Katan hajóját is, vagyis elég egyértelműen meg akarták ölni. Szóval a kalevalai támadás simán lehetett egy megtorlással egybekötött megelőző csapás. A Birodalomnak minden oka megvolt erre. És ezért is nehéz elhinni, hogy Bo-Katan állt volna Gideon kiszabadítása mögött, hiszen a csávó rá még nagyobb veszélyt jelent, mint Dinre, hiszen a nő régóta cseszegeti a szállítmányait, hajókat lopott tőle, stb. Kryze meg azért annyira nem ostoba, hogy abban reménykedjen, őt nem fogja elővenni Gideon. Már csak azért sem, mert a moff egyszer már megpróbálta megölni a nőt, a második évad végén nem egészen hat lézernyalábot eresztette belé. Nem Dinre lőtt, nem Dume-ra, egyből rá. Szóval Lady Kryze elég biztosra veheti, hogy Gideon nem kedveli és holtan akarja. És őt könnyebb megtalálni, mint a Galaxisban csellengő ex-fejvadászt. Szóval, ha tényleg Bo-Katan áll Gideon megszöktetése mögött, akkor egy kib*szott nagy idióta lenne a nő. Mert hát megszöktet valakit, akiről tudja, hogy baromira ki akarja őt nyírni, és aztán ahelyett, hogy elbújna, inkább hazamegy? Ez így öngyilkossági hajlamra utal, nem egy körmönfont tervre.

Nem, ugyan a preatorianusoknak különleges páncélja volt, nem beskarból készült.

No, én is leszavaztam.

Szerintem, ha csak nem két évtizedet akarnak átölelni ezzel a sztorival, vagy valami komoly retcont bevezetni, ez esélytelen, mert az Ellenállásról szó sem volt a Vérvonal legvégéig, ott alapította meg Leia, az abban történtek hatására. Az meg még 19 évre van innét.

Kellett az a konfliktus az Ellenállással, hogy kigyomlálják a gazt az új veteményesből.

Kis korrekció, Poe már élt ekkor. Két évvel a yavini csata után született, vagyis most 7-8 éves lehet, és már tudja az anyja A-szárnyúját vezetni. De nyilván hót hidegen hagyják eme események, annál is inkább, mert jelenleg valószínűleg még a Yavin IV-en éldegél, messze az új Köztársaságtól. Talán később ezért sem lesz olyan nagyon hű az államhoz, hanem inkább csak Leiához, és csatlakozik gyorsan az Ellenálláshoz. Amúgy az tényleg durva, hogy ez az új Köztársaság szinte pontosan ott folytatta, ahol a régi Köztársaság abba hagyta. Az államgépezetet lassítja a bürokrácia, Palpatine-hű bérencek szólnak bele a működésébe, és mindenki azt lesi, neki mi a jó, másokkal nem is törődnek. A Köztársaság határain túl meg mintha nem is létezne a Galaxis. Csak annyi a különbség, hogy jelenleg egy a zsarnokság kialakulásától extrém mód rettegő nő is hozzájárul a vezetés ellehetetlenítéséhez, miközben úgy szerelik szét a haderőt, hogy nincsenek ott a harcos pap-mágusok, hogy segítsék a béke fenntartását. De legalább látható egy fejlődő ellenség. És azért ezt az egészet nem lehet ráfogni csak arra, hogy Palpatine még mindig él. Sidious csak kihasználja és ezáltal fokozza a romlottságot, de nem megteremti azt.

És a legrosszabb az, hogy talán Cid ebből a jövőben is profitálhat. A bűnöző elemek jól jártak a Birodalom idején, pláne, ha hasznára váltak az államnak. Cid ezzel bizonyította hűségét, ami a jövőben zsíros lehetőségeket nyithat meg számára.

Viszont az ok, ami miatt szüksége volt IG-11-re, most már nem létezik. Persze egy harci droid még jól jöhet, szóval újra előtérbe kerülhet, csak a kérdés az, hogy egy IG-re mekkora szükség van egy falkányi mandalore-i között. Megéri-e a fáradozást, hiszen az alkatrész, ami kéne, továbbra sincs meg.

El lehetett rángatni Dint Nevarróra és be lehetett mutatni a Kalóznemzetet, ami tudjuk, végül hová vezetett.

Ezt nem lehet kihagyni

Ugyan már, a lenti esemény után én azt sem tartanám már furának, ha IG-11-es egy termonukleáris tűzben enyészett volna el, aztán megtalálják pár karcolással, meg néhány horpadással. Ehhez képest IG-11-es épp csak pukkant egy kicsit.