Dzséjt

Egy próbát megér, de szerintem elfajulni nem fog. Kitárgyalhatjuk itt az esetleges pozitív és negatív kritikákat, és inkább itt, mint hogy szétoffoljunk más topicokat. Persze kultúrált keretek között.

Nem is tudom hova hozzam létre ezt a topicot, de hát az egész Star Warsra kihat, szóval ide teszem. Nos, ez az egész azért született, hogy a jóérzésű ide látogató rajongó kiélhesse magát, ha olyan kritikát olvas, mint amilyet kb két perccel ezelőtt én.

A Solaria nevű sci-fi oldal filmkritikáit olvasgatva figyelmes lettem egy ep2-es kritikára. Gondoltam, megnézem. Olvasom, olvasom, és végülis az idegeim már a csillagos eget kezdték verni. A negatívizmus az valami, de ez csúcs volt. Tipikusan az a fajta kritika, amikor az író megnézi a filmet, aztán az ep4-5-6-ra betyöpösödött tudattal mindenféle hülyeségeket hord össze, olyan dolgokra kihegyezve a kritikát, amik végül is meg lettek magyarázva a filmben, ennek ellenére baromira nem fontosak.

A slussz poén akkor ért, amikor elolvastam a szerző nevét, gondoltam hátha lehet kommentet fűzni hozzá. Hát, a "baszki" felkiáltásomra még a macskám is felnyávogott. Most nem árulom el, de ütött, főleg a kritika olvasása után (hatás garantáltan akkor érhető el ). Megtekinthetitek ti magatok is, de csak erős idegzetűeknek:

http://www.solaria.hu/modules.php?name=Fil...owcontent&id=43

- Figyelem! – csendült fel az ügyeletes tiszt hangja a hangszórókban. Ezzel egy időben az étkezdében elhaltak a beszélgetések, a befelé vagy kifelé igyekvők megtorpantak, az élet egyszeriben megállt. A bemondót mindenki ismerte. Mindig vidám, élettel teli hangja most monotonná, szinte síron túlivá vált. Ami semmi jót nem jelentett. – Birodalmi csillagrombolók a rendszer peremén! Birodalmi csillagromboló flotta a rendszer peremén! Riadó! Minden pilóta gépre! Ismétlem, minden pilóta gépre! – ha egyszer se mondja el, az se lett volna baj. A csillagrombolók említése is elég volt a pilóták, illetve minden lázadó mozgásának előidézéséhez.

A trióból Sen volt az első, aki talpra ugrott. Nem az elszántsága, a hév vagy a repülési vágy miatt, hanem mert ő nem evett. O-Lian és Min gyorsan lenyelték az utolsó falatot, és csak ezután követték barátjukat.

Futás közben csatlakoztak az öltözők felé rohanó pilótákhoz. Huszonnégyen voltak, kétosztagnyian. Ennyi embernek kellett most felvennie a harcot a felettük lebegő csillagromboló flottával. Az esélyük nulla volt, ők mégis, gondolkodás nélkül magukra kapták a sisakokat, kesztyűket, életmentő berendezéseket, majd rohantak be a hangárba, ahol a technikusok már a helyükre illesztették az asztromechanikus droidokat, felkészítették a gépeket a reménytelen küzdelemre.

Sen, Min és O-Lian búcsúzásként összekoccintották sisakjaikat, ezzel mintegy elbúcsúzva egymástól. Ennyire volt idő, több nem is kellett. A gesztus önmagáért beszélt. A többi pilóta is hasonlóan egyszerűen búcsúzott a barátaitól, aztán bemásztak a hajójukba. Tizenkét X-szárnyú és tizenkét Y-szárnyú fülkéjében helyezkedett el huszonnégy bátor férfi és nő, életre keltve a hajtóműveket, a fegyvereket, a legkisebb alkatrészeket, a legjelentéktelenebb rendszereket.

Sen lezárta vadásza kabintetejét, miközben gyors rendszerellenőrzést futtatott le. Minden zölden világított, még az R2-es egysége is pozitívan sípolt. Elégedett bólintással várta, hogy megkezdhesse a felszállást. Figyelte, amint felemelkedik a vezér X-szárnyú, majd követi a második, harmadik, negyedik és így tovább. Ötödikként Min vadásza emelkedett fel és indult a hangárkapu felé. Ekkor állt elé Ogenlom, a felszállást irányító rodian. A bázis kabalája. A pilóták mindig őt látták utoljára bevetésre indulva és őt is látták először, ha élve visszaértek. Ezért mindig azért imádkoztak, hogy újra láthassák. Sen is így tette, magában azt kívánta, had lássa viszont a rovarfejű Ogenlomot.

A rodian felemelte iránypálcáit és függőlegesen integetve jelezett Sennek. A nő azonnal felemelte a gépet a talajról, majd a következő jelsornak engedelmeskedve a hangárkapu felé fordította. Még egy pillanat, s megkapta a gyorsítási parancsot. Egyetlen gombnyomással behúzta a talpakat és gyorsította fel a hajót. Mikor kiért a hangárból az űr felé emelte az X-szárnyú orrát. Min Y-szárnyúja közvetlen előtte volt, ő előtte pedig egy másik gép repült. Láncformációban száguldottak a nyílt űr felé. Hátra pillantott. A távolodó föld előtt meglátta O-Lian hajóját, amint felzárkózik mögé. Nagyot sóhajtott és visszafordult a műszerfal felé. Elkezdődött. Nemsokára bejelentkezik az osztagparancsnok és eligazítja őket. Bár már mindannyian tudták, mi lesz a feladatuk. Lefoglalni a Birodalmat, míg evakuálják a bázist.

- Figyelem pilóták. – reccsent a vezér, Ekun Garlod reszelős hangja. Nyugodt volt, mindenre felkészült. Ahogy az űr felé tartók mindegyike. – Egyszerű feladatot kaptunk. Le kell foglalnunk a Birodalom helyi képviseletét, míg a bázisról kijutatják a transzportokat. – egy pillanatnyi szünetet tartott – A jó hír, hogy csak a legfontosabb dolgokat pakolják össze, és máris indulnak, a többit pedig megsemmisítik. Úgyhogy, ha minden rendben megy, mire elérjük a rombolókat, már fel is szállnak, és csak pár percig kell tartani magunkat. Szóval, ne haljatok meg. – többen is nyugtázták a kérést – Bejelentkezést kérek.

- Vörös 2-es jelentkezik. – kezdte a sort Len Kawoski, az osztag vészmadara.

- Vörös 3-as jelentkezik. – mordult fel Ju, a korélliai kufárok mintapéldája, aki ha tehette volna, még a saját anyját is eladta volna, viszont nem létezett számára olyan dolog, amit nem tudott megszerezni.

- Vörös 4-es harcra készen. – ez Élan Mono volt, aki különcségével tűnt ki társai közül.

- Vörös 5-ös készenlétben. – Tope a twi’lek ezen a bevetésen is remegő hangon szólalt meg. Szegény lány halálosan félt minden harci helyzetben. Mindig azt hitte, az utolsó bevetésére indult. Ennek ellenére az egyik legjobb pilótának számított. Talán épp a félelem miatt.

- Itt Vörös 6-os. Hol máshol lennék? – kérdezte Sen élcelődve. Senki nem reagált rá.

- Vörös 7-es készenlétben. – jelentkezett be O-Lian higgadtan.

- Vörös 8-as készenlétben. – a quarren Vilss hasonlóan nyugodtan szólalt meg. Öreg, veterán pilótának számított a csapat többi tagjához képest. Még a vezérnél is többet repült.

- Vörös 9 jelentkezik. – Uluna Cad hangja viszont a nő felpörgéséről tanúskodott. Mint minden bevetésen, most is alig várta, hogy belevesse magát a harcba.

- Vörös 10-es készenlétben. – Unik monoton hangját nem lehetett összetéveszteni senkiével. A pilóta egy csatában lezuhant és elvesztette az emlékeit. Szerinte csak a repülés során képes visszaemlékezni, sőt, amíg nem ül be egy pilótaülésbe, azt sem tudja, hogyan kell repülni. Lehet benne valami, mert ilyenkor mindig megváltozott.

- Vörös 11… ő… készenlétben, de valami gond van a vezérművemmel. – Tobias Haprenfis, a Peches, nem véletlenül kapta a becenevét. Minden bevetésen szitává lőtték a gépét, de a géphiány miatt mindig ugyanazzal a géppel is kellett felszállnia. Ezért sose volt teljesen működőképes az a szerencsétlen X-szárnyú.

- Súlyos? – kérdezte a vezér.

- Kicsit nehezen reagál, de bírja. – jelentette komoran – Remélem.

- Vörös 12 készenlétben. – jelentkezett be Telu-Wan, az újonc kölyök.

- Rendben Vörös fiúk. – nyugtázta a parancsnok. – Vörös vezér az arany vezérnek. Vörös osztag készenlétben.

- Arany vezér a vörös vezérnek. Mi már a születésünk óta harcra kész vagyunk. Ti mit pepecseltetek? – az arany osztag parancsnoka a X-szárnyúak mögött ék alakba rendezte egységét.

- Arany vezér… mi nem pepecselünk. Csak tájékoztató jelleggel informálunk benneteket, hogy tudjátok, ki menti meg az ülepeteket.

- Vörös vezér, tájékoztató jelleggel informállak, fulladj meg. – nevetések harsantak a mikrofonokban.

- Jól van. – vetett véget a jókedvnek a vörös vezér. Ő volt a rangidős, így övé volt a megtiszteltetés, hogy harcba vezesse mindkét osztagot. – Kerülöm a szózatokat, úgyhogy csak annyit mondok… Egy életem, egy halálom, a Birodalmat utálom. Ha egy elém jön, azonnal szétlövöm. Tegyetek hát ti is így… éljetek soká így. Szárnyakat támadóalakzatba.

A parancsra a T-65-ösök szárnyai szétváltak, X alakot felvéve. Ezzel megnövekedett a manőverezhetőségük, tűzerejük és sebességük.

- Vörös szakasz a vadászokra. Arany osztag, próbáljátok kilőni a rombolókat.

- Más valamit? – reccsent valamelyik arany hangja.

- Igen. Hozz már egy sört. – vetette oda egy másik arany, határozottan Min.

Elérték az űrt és ebben a pillanatban láthatóvá vált a bolygó körpályájára állt csillagromboló is. A pilóták azonnal bemérték a transzponder jelét. Az Empire Queen nevet viselte.

- Bantha pudu. – hűlt el Arany vezér.

- Itt döglünk meg, ez biztos. – ez Vörös 2-es volt.

- Nyugalom emberek. – recsegte vörös vezér határozottan – Nem megváltást kérnek tőlünk, csak tartsuk fel őket. Támadás.

Az X-szárnyúak párokra szakadva felgyorsítottak, míg az Y-szárnyúak tartva az ék alakot egyenletes tempóban folytatták útjukat a romboló felé.

Obi-Wan pillantása gyilkol, amikor Qui-Gon Anakint választja. Ezek után nem is lehetett volna igazi mester-tanítvány kapcsolat köztük, hisz Obiban valószínűleg végig ott bújkált a nehesztelés, de legalábbis nagyon sokáig. Qui-Gon is jópofa, hiszen alig két jelenettel azelőtt mondta Obi-Wannak, hogy sokat kell még tanulnia, itt meg már azt mondja, mindent megtanult. Ezek után Obi tényleg megsértődhetett.

Sokan mondják, hogy Anakint miért nem tanították ki, amikor Luke-ot igen a kora miatt. Nos, azt leszámítva, hogy Luke az utolsó elérhető Jedi jelölt volt, Yoda még neki is odamondja, hogy ő már öreg, már késő tanítani.

A leszállóplatformos jelenet is tartalmaz némi vissza/előre utalást. Obi-Wan mondja, hogy "Ez nem tiszteletlenség, ez az igazság." Erre Qui-Gon: "A TE igazságod." Hoppá, az a bizonyos "szemszögből nézve" kitől is származik?

A midi-chlorianok ötlete engem sohasem zavart, elfogadom őket, és szerintem logikus dolog. Mindig is furta az oldalam, hogy pl Han Solo miért nem tudja használni az Erőt, ha az mindenütt ott van. És akkor miért nem lehet bárkit kiképezni? Miért csak egyes személyek lehettek Jedik? Tehát erre a magyarázat a midi-chlorian, de ettől még nem lesz kevésbbé misztikus az Erő. Ők a közvetítő közeg és egyben a mértékegysége annak, kiből lehet Jedi. Ráadásul, így könnyeb is a jelöltekre vadászni

Végül Naboo. Megborzongok, valahnyszor látom ezt a sötét képet. Valamiért nekem ekkor a gonosz birodalma jut eszembe a palotáról és nem az a szépség, ami az első alkalommal. Ráadásul Sidious jelenléte még tovább erősíti ezt az érzetet. Ennél komorabb (és ugyanilyen sötét)csak egyszer lesz a Naboo...

Darth Krande mondta egyszer, hogy Grievous azért maradt olyan csúnyán alul Obi ellen, mert Obi a legjobb volt. Az aki padawan korában Sitheket aprít, és még a kiválasztotatt is padlóra küldi túlzott megizzadás nélkül, az ellen egy nem Jedi nem sokat tehet.

Egy birodalmi csillagromboló. Impozáns, monumentális, alakja terrort és tiszteletet áraszt. Mindez jól tükrözi a Birodalom valódi szellemét. Azt, ami a moffokat, szenátorokat, admirálisokat és magát az Uralkodót is vezérli. Hatalom. A csillagrombolók testesítik meg magát a Birodalmat. Minden flottatiszt vágyálma, hogy egyszer egy birodalmi csillagromboló hídjáról lenézve érezhesse át a csata győzelmének mámorító érzését.

Stark admirális azok közé a szerencsések közé tartozott, aki nem egy darab, hanem egy flottányi rombolót irányíthatott. Ezt néha áldásnak, néha átoknak érezte. Most, amikor zászlóshajójával, az Empire Queennel belépett a L’nor-rendszerbe, örült a flottának. Feladata ugyanis nem volt egyszerű. A Főparancsnokság utasítására el kellett fognia a Lázadók Szövetségének egyik tábornokát, aki hajdan a Birodalom admirálisaként elárulta a Császárt. A dezertálásával sok hajót vesztettek el, köztük egy csillagrombolót is, s ezért az Uralkodó olyan büntetésben részesíti majd, ami példa lesz, minden hasonló célokat kitűző tisztnek.

Stark az Empire Queen hídjának ablakai előtt állva a csillagokat tanulmányozta, melyek a nyugalmat, békét árasztották. Valójában azonban mindent belepett és elnyomott a Sötét Oldal leple. Arca komoly volt, némi kegyetlen jókedvvel átitatva. Hosszú szőkésbarna haját hátrafogta. Kerekded arcán a megfontoltság, az aljasság és a ravaszság vonásai élesedtek ki, ahogy szája vadóc mosolyra húzódott. Nem egyenruhát hordott, hanem civil öltözetet. Fekete magas szárú csizmát, nadrágot és mellényt viselt, ami alá szürke pólót vett. Derekán bőröv futott végig, amiről pisztolytáskája, kódhengerei, és egy fénykard lógott le. A jövőn és a múlton töprengve érintette meg ezt az ódon fegyvert, mely hajdan egy Jedi lovagé volt, akit ő győzött le.

Admirális volt, a klón háború hőse, a Lázadók egyik mumusa, a Birodalom hű katonája. Mindnek meg kellett felelnie, még ha sokszor nehezére is esett, még ha legtöbbször teljesen más, egyéni célok is vezérelték.

- A flotta helyzete? – fordult szembe a hajó kapitányával.

- Körbezárták a rendszert. Az interdiktorok akcióra készen várnak a hiperugró pontoknál. – tett jelentést Quan, Stark leghűségesebb beosztottja és talán egyetlen barátja. Kétség kívül az egyetlen ember, akire az életét bízná.

- Rendben van. Amint elértük az Ytnomot, Dovzon tábornok csapatai megkezdhetik a leszállást. Ne feledjék, Jutja tábornokot élve kell elfognunk. – a nyomaték kedvéért hozzátette – Az Uralkodó óhaja.

- Észben tartjuk. – bólintott Quan, majd dolgára sietett.

Stark visszafordult az ablakok felé. Az Ytnom bolygó zöld gömbje már látótávolságba került. Hamarosan megjelennek a Lázadó vadászgépek is, és őneki egy újabb csatát kell majd levezényelnie. Újabb emberek halnak meg a parancsára és újabb mendemondák kapnak szárnyra az ellenség körében Starkról, a Mészáros Admirálisról. S ő egyáltalán nem sajnálta ezt.

Mondasz valamit, de mondom, én kb. egy hónappal ezelőtt láttam ep1-et, DVD-n! Külön, nem a díszdobozban, pedig tudtommal azt elég régen visszavonták már. Meg is lepődtem rajta rendesen.

Hát Linch is érdekes filmet hozott volna össze, az biztos.

Ahogy olvastam ezt, Marquandról tudjátok mi jutott eszembe? Egy harci droid, amint éppen azt mondja: Roger! Roger!

Lucas tényleg benne találta meg az ideális rendezőt.

Me azt jelenti, hogy hamarosan lejár a forgalmazási idő. Utánna ami rajtuk marad, az kárba megy.

Adják oda a rászoruló rajongóknak. Ha kitennék, hogy ingyen vihető, a másodperc ezredrésze alatt elfogyna mind.

Egyébként ezeket nem kell félteni, lazából kiteszik pénzért a forgalmazás után is (egy hónappal ezelőtt leértékelve itt még mindig láttam ep1-et... el is vitte valaki, mint ahuzat). De a mai napom slágere, 5600 Ft-ért raktak ki olyan figurát, amit a 97-es SE időkben adtak ki, már gyűrött volt a doboz, kiszívta a nap (totál sárga volt a fehér Luke figura). Szóval, ezek után ezek azt is kiadják, amit már rég bevontak.

OFF

de egymás után háromszor mentem le a Balcsira...

Te szegény

ON

De nem a végéről dumcsiztunk, hanem erről az egyszem csatáról. Ott pedig nem ez a helyzet.

De itt csalt. Korlátgeneráló kódot használt

Köszönöm frenkie, remélem a véleményed a mű végéig is megmarad

Itt a következő fejezet:

---------------------------------------------------------------

Sen Teg hitvallása mindig is a béke, a konfliktusok elkerülése volt. Mint nabooi, ez nem is szokatlan, de nehéz betartani a Birodalom uralta Galaxisban. Mindennapos a terror, az erőszak, és akkor még csak a kormányról tettünk említést. Ezekben az időkben hajlamossá válik az ember, hogy átértékelje magát, életét, helyét a Galaxisban.

Az Alderaan elpusztítása után Teg új hitvallást választott magának. Ami mozog, az a temető felé tart. Majd csatlakozott a Lázadók Szövetségéhez. Hajdan csempészként kereste a kenyerét, most egy X-szárnyú vadászgépet vezet. Az elmúlt évben nem egy csatát járt meg, nem egy birodalmival végzett. Ennek köszönhetően már számtalanszor rádöbbent, előző élete és a mostani között nincs is sok különbség.

Jelenleg a Ytnom bolygón állomásozott az egyik legapróbb lázadó sejt kötelékében. Csupán két vadászosztag tartozott ide, alig harminc ember. Valódi feladtuk a felderítés, hírszerzés, háttértámogatás. Ők azok, akik segítik a főerő mozgását, de nem vesznek részt a nagyobb összecsapásokban. Például nem voltak ott a yavini csatában, de a rendszerből való menekülés biztosításában már részt vettek, csakúgy mint az új, biztonságos búvóhelyek felkutatásában.

A mai nap szokványosan indult. Korán kelt, hogy kényelmesen megreggelizhessen, majd leellenőrizhesse a gépét. Nem szerette, ha a szerelők piszkálnak bele, azt vallotta, amennyiben valamit működőképesen akarsz tudni, csináld meg magad. Ezután jött a reggeli testmozgás, ami harcművészeti gyakorlatokból állt. Néha kihívta egy-egy nagyszájú férfi, akik azt hitték, azért mert ő egy nabooról jött nő, már könnyedén le tudják verni. Mindig csalódást okozott nekik. Végül a zuhany alá állt, ahol felfrissülhetett és felidézhette régen látott otthona vízpartjait.

Mire mindezzel készen lett, már szobatársa, szárnyembere és egyben legjobb barátja is ébren volt. O-Lian fiatal nő volt, húsz éves, vagy annyi sem. Igazából sose mondta meg a pontos korát. De kit érdekelt, amikor nagyon jó pilóta volt. Teg keveset tudott a lázadás előtti életéről. Kiskorában elárvult, a Korélia utcáin nőt fel. A Birodalom ölte meg a szüleit, és azért csatlakozott a Lázadókhoz, hogy bosszút állhasson. Ennél többet soha senkinek sem sikerült megtudnia a csendes, visszahúzódó lányról. Nem is nagyon akartak. O-Lian végezte a dolgát, nem ellenkezett a parancsokkal. Ha pedig nem repültek, általában visszahúzódott valahová. Barátja csupán kettő volt a bázison. Teg és egy másik pilóta, Min Oone. Ők ketten tudtak elég közel kerülni hozzá, a többiekkel csupán munkatársi viszonyban állt.

- Jó reggelt. – üdvözölte Teg törülközőbe csavarva testét.

- Neked is. – nyújtózkodott álmosan a lány – Hány óra van?

- Standard vagy helyi idő?

- Standard. – borult vissza az ágyába és magára húzta a takarót. Nagyjából tisztában volt az idővel, így tudta, hamarosan szolgálatra kell jelentkezniük. Lehet, hogy jó pilótának tartották, de velejéig utálta az űrrepülést. Pedig ma járőrútra osztották be.

- Hat. – dobta le magáról a törülközőt és kapta fel magára fehérneműjét.

O-Lian álmosan nyögdécselve kelt fel. Szemeit dörzsölgetve csoszogott be az ápolófülkébe. Reggeli rituáléja lényegesebben egyszerűbb volt barátnőjénél. Megmosta az arcát, kifésülte majd hajcsattal hátrafogta vállig érő szőke haját, végül kibandukolt a fülkéből. Szobatársa már narancsszínű pilótazubbonyában ült az ágya szélén és húzta fel a csizmát. O-Liant lenyűgözte barátnője energikussága. Bármelyik pillanatban harcra kész, mindig benne van a legjobb bulikban. Ő is ilyen lehetett volna, de élete megtanította rá, hogy jobb, ha kerüli a konfliktusokat. Fáradtan mozogva dobta le hálóingét és öltözött be egyenruhájába.

Pár perc múltán el is hagyták körletüket. Bár Teg már reggelizett, hagyományból, és mert nem volt jobb dolga, elkísérte O-Liant az étkezdébe. A reggeli küllemének jelentősége eltörpült minősége mellett, így nem is sokat törődtek vele. Persze minden nap elhangzottak az elégedetlenkedő mondatok, de igazából senkit sem zavart annyira, hogy éhségsztrájkba kezdjen.

Sokkal nagyobb kérdés volt az ülőhely. Mindenkinek megvolt a helye, amit főleg harc közben nyújtott teljesítménye alapján érdemelt ki. Kevesen részesülhettek abban a megtiszteltetésben, hogy saját asztallal rendelkeznek az étkezdében, de a két pilótaamazon közéjük tartozott. Nem egy jelenlévőnek mentették már meg az életét. Ha valaki le is telepedett a helyükre, megjelenésükkel máris másik asztalhoz ült.

Az étkezde sokak szerinti legjobb helye a dobogó volt. Egy emelvény, ami a sziklába vájt bázis természetes képződménye a terem fölé magasodott. Csupán három asztalt helyeztek el rajta. Az egyiknél ma reggel Jutja tábornok ült, békésen iszogatva lumját, miközben a jelentéseket bújta. A pilóták érkezését egyetlen üdvözlő bólintással nyugtázta. A másik asztal üresen állt, a harmadiknál azonban ült valaki. Egy fiatal, pilótazubbonyban feszítő twi’lek férfi. Jóképű volt a maga nemében, bár különösen rondává tudott válni, ha elmosolyodott. Ilyenkor elővillantak apró éles fogai és kifejezetten barátságtalanná, már-már vérszomjassá vált az arca. Ezt maga is nagyon jól tudta, így még akkor sem mosolygott, ha jó kedvében találták. Min Oone talán ezért is kapta a Vasarc gúnynevet.

- Jó reggelt Min. – ült le mellé Teg.

- Reggelt. – helyezkedett el O-Lian is.

Oone álmosan pillogott rájuk, valószínűleg nemrég ébredt fel. Illetőleg amennyiben túlságosan is elhúzódott az esti sabbac, akkor le se feküdt.

- Szassztok. – vetette oda, majd villájára tűzte reggelije egy darabkáját. Pár másodpercig tanulmányozta az alaktalan ételt, majd bekapta.

- Milyen volt a tegnapi parti? – kérdezte Teg összefonva mellkasa fölött karjait.

- Hosszú, vesztes. – sóhajtott a twi’lek újabb falatot tűzve villájára – A pénzem fele odalett.

- Legalább tudod, mikor kell kiszállni. – jegyezte meg O-Lian lebiggyesztett szájjal. Sose szerette a szerencsejátékokat, mert szerinte túl sok bennük a kockázat.

- Igen. És ti, mivel töltöttétek az éjszakát? – kérdezte kéjelgő tekintettel.

O-Lian és Teg összenéztek, majd a szemüket forgatva pillantottak barátjukra. Min ehhez hasonló kérdései megszokottak voltak, sőt, szinte elvártak. Kevés nőnemű személy élt a bázison, így nem csoda, ha ilyen jellegű kérdésekkel bombázták őket. A twi’lekkel is úgy ismerkedtek meg, hogy megpróbálta ágyba vinni először O-Liant, majd Teget. Nem járt sikerrel, de stílusa és az állandó szélcsapásai végett barátságot kötöttek. És Min azóta se adta fel a próbálkozást, sőt, talán hevesebben udvarol, mint annak idején. Ez jellemzi a barátságukat. Teg éles megjegyzései, O-Lian bátorításai és Min szexuális bemondásai.

- Azt hiszem, aludtunk. – válaszolt Teg – Egyesekkel ellentétben, mi képesek vagyunk kipihenni magunkat a szolgála előtt.

- Ja tényleg, unalmas járőrszolgálatra vagyunk beosztva. – sóhajtott újfent Min a tányérra dobva villáját – Hat óra röpködés a rendszerben… legalább tudok aludni.

Mellettük Jutja tábornok halk horkantást fűzött hozzá. A pilóták elmosolyodtak, és csendben folytatták a reggelit.

Hát, ha engem arról kérdeznek, milyen zenét hallgatsz szívesen, azt válaszolom, hogy filmzenét. Rengeteg film zenei albumát gyűjtöttem már össze és gyűjtöm folyamatosan, ezeken kívül vadászok mindenféle főtéma változatra (pl.: Imperial March Metallica és egyéb változatai - most éppen begyűjtöttem egy igen érdekes verzióját).

Amúgy pedig, filmzenéken kívül bármi jöhet, ami megfelel a zenei ízlésemnek. Mindenevő vagyok, de ha megfeszülök sem tudnék arcokat csoportosítani a különböző előadókhoz és együttesekhez.

Ellenben lazából felsorolom a 70-es 80-as évektől napjainkig a híres, kevésbé híres filmzeneszerzőket és műveiket

Az ep4 és ep5 között. Kb egy, másfél évvel az ep4 után.

WOW

Te aztán tudsz Modi. Ez igen, ezek az infók honnan vannak?

Ody írta egyszer, hogy ha gondoljuk, felyezetenként beírhatunk ide a fanficjainkból. Ez egy egész jó ötlet, és mivel tegnap helyrepofoztam az első SW témájú művem, engedelmetekkel megosztom veletek fejezetenként. Véleményezzétek bátran, negatív, pozitív kritika egyaránt jöhet, ne kíméljetek

Tehát akkor:

Réges-régen, egy messzi-messzi

galaxisban….

STAR

WARS

A Császár árnyékában

Coruscant, a városbolygó. A Galaxis középpontja, a hajdani Köztársaság szíve, a Birodalom Központja és minden rend fővárosa. Csupa acél és beton egy gömb felszínén, erről verődik vissza a rendszer napjának sugarai, fémes csillogást kölcsönözve neki. A bolygó körül milliónyi hajó röpködött, olyan volt, mint ezernyi méh a méhkas körül. Mindezeket a királynők, a birodalmi csillagrombolók ellenőrizték, s tartották kordában.

Coruscant felszínén, a központban állt a hatalmas, kilométer magas Császári Palota. Körülötte TIE vadászok járőröztek, a belsejében pedig fehérpáncélos rohamosztagosok és vörösruhás császári testőrök őrködtek. A felső szintek rendszeres lakói a tanácsadók és szenátorok voltak, s több ízben is felbukkantak moffok, néha még admirálisok is.

A palota edzőtermében két karcsú test halálos táncot járt. Olyan kecsesen és könnyedén mozogtak, mintha nem is harci, hanem csábító táncot lejtenének. Kezükben fénykardot szorongatva csaptak le egymásra vagy éppen álltak védekező pozícióba. A háttérben pedig ott állt egy öreg, félelmetes, kámzsás alak, maga az Uralkodó. Kéjes vigyorral nézte, ahogy tanítványai ölre mennek, csak azért, mert ő ezt parancsolta nekik. Néha a kardok vibráló pengéi csak milliméterekkel suhantak el az arca előtt, de ő halálos nyugalommal állt ott tovább, akár egy szobor.

Szeláni Jorsz vízszintesbe rántotta fénykardját, s ezzel védte Mara Jade függőleges csapását. Most kell támadnia. Kardjával megtaszította ellenfele pengéjét, majd egy félkört leírva a lány mellkasa felé suhintott. Mara időben észrevette a mozdulatot és hátra ugrott, de a lila penge hegye még így is elérte bal karját. A kard felszikrázott a személyi védőpajzs érintésekor, Mara pedig fájdalmasan felszisszent. Szeláni arcán széles vigyor jelent meg, miközben újra támadott. Most függőlegesen csapott a lány fejét célozva. Mara vízszintesen feje fölé emelte kardját, megvetette lábait, hogy meg tudja állítani a végzetes csapást. Ellenfele azonban módosított pengéje pályáján. Hirtelen balra rántotta s oldalirányú csapást mért Jade nyakára. Mara észlelte a mozdulatot, de már túl későn. A lila penge elérte nyakát, majd nagyot szikrázva belevágódott a pajzsba. Fájdalmasan felsikított, ahogy a kard pengéje megérintette. Szeláni eztán villámsebesen megpördült, s a lány törzsére mérte következő csapását. A kard újra felszikrázott, amikor elérte a védőpajzsot, Mara derekába pedig égető fájdalom nyilallt. Ellenfelét mintha kéjes gyilkolási ösztön fogta volna el, újra lesújtott, ezúttal a csitri bal vállára. Ebből újabb csapás következett a lábakra, majd a halántékára, végül egy szúrás a mellkasra. Megperdülve hátra lépet, megpörgette kardját, és pengéjét előre szegezve, lábait megvetve, ugrásra készen megállt. Mara Jade a fájdalomtól térdre rogyott előtte. Zihált és zokogott, az Erőhöz próbált folyamodni, hogy csillapítsa zaklatottságát, de nem sikerült neki. Szeláni ezt látva lazított izmain, s megvető mosollyal kikapcsolta fénykardját, visszaakasztotta övére.

- Jól van. Jól van. – hallatszott az öreg, kéjes hang Szeláni háta mögül. A lány megperdült, fejét lehajtva térdre borult. – Látom, megjegyezted, amit tanítottam neked. Jól van. – tapsikolt az Uralkodó. – Jól kihasználtad Jade gyengeségeit.

- Igen mesterem. Jade viszont…

- Jade viszont elbukott. – fejezte be a mondatot Palpatine – Ha nem lett volna rajta pajzs, szörnyű véget ért volna. Nem mondom, szórakoztató látvány lett volna.

- Ha kívánja mesterem… - direkt nem fejezte be mondatát.

A Császár elgondolkodó pillantást vetett az előtte lévő két fiatal lányra. Mara Jade alig lehetett tizennyolc éves, és rendkívüli szépség volt. Vörös haja lágyan omlott vállára, azonban néhány tincs pajkosan bájos arcába lógott. Zöld szemei fáradtan, mégis élettel telien mozogtak üregükben, gyanakvóan pillantva minden körülötte lévő személyre. Telt ajka, vékony pisze orra és kerek arca kedves harciasságot sugároztak. Kora ellenére női bájai szembetűnően fejlettek voltak, s ezt fekete, ujjnélküli ruhája még jobban kiemelte.

Szeláni Jorsz nem sokkal volt idősebb Maránál. Fekete, hosszú egyenes haját hátrakötve hordta, ezzel jelentősen kiemelte arca szépségét. A dolgokat átlátó kék szemek harcias jókedvvel felcsillantak, telt ajka kárörvendő mosolyra húzódott. Pisze orra észrevehetetlenül mozgott, ahogy beszívta a levegőt. Akárcsak Marának, neki sem volt oka szégyenkeznie testére. Testhezálló fekete ruhája kiemelte nőiességét.

- Nem szükséges. Álljatok fel. – intett ráncos, csontos kezével.

Szeláni szinte felugrott, Jade pedig eltorzult arccal, könnyes szemmel tápászkodott fel. Társa mellé állt, az megvető pillantást vetett rá.

Az Uralkodó folytatta.

- Remekül vettétek az akadályokat, megtanultatok a fegyverekkel bánni. Majdnem mindent tudtok, amit egy képzett birodalmi ügynöknek tudnia kell. Képesek vagytok használni a Sötét Oldal egyes apró trükkjeit, de a kiképzésetek még korántsem ért véget. – kinyúlt az Erővel és kikapcsolta a lányok testét beburkoló pajzsokat. Az erőtér egy pillanatig vibrált, majd megszűnt. – Most egy új próbát kell kiállnotok. Az együttműködés próbáját. – sarkon fordult és elindult egy folyosón, tanítványai követték, közben utálkozva lestek egymásra – Egyszerű feladatott kaptok. El kell utaznotok a Külső Peremvidék Borronda nevű bolygójára. Ott él Dorrbaz Olivizin a hutt és a bűnbandája. Egy várost tartanak uralmuk alatt, Quwant. El kell pusztítanotok a banda vezetőit. – beléptek egy turbóliftbe, az ajtó bezárult és a szállítóeszköz elindult. Az Uralkodó szembefordult tanítványaival.

- Akarja, hogy az egész bandát kiirtsuk? – kérdezte Szeláni.

- Igen, ha van rá lehetőség, pusztuljanak, mind egy szálig. – válaszolt Palpatine gonosz mosollyal arcán.

- Igenis mester. – mondta egyszerre a két lány.

A turbólift ajtaja feltárult és az utasok kiszálltak belőle. A Császári Palota főhangárjában találták magukat. Hat Lambda osztályú és két Sentinel osztályú sikló, meg egy Gallofree Yards Medium Transport várakozott a csarnokban. A legénység és a kiszolgáló személyzet sürgött-forgott, szervizdroidok ellenőrizték percenként a hajókat.

- Bármit és bárkit felhasználhattok, csak egy a lényeg… - végigmérte a lányokat, azok szemrebbenés nélkül, fűtött tekintettel néztek rá, bár gondosan kerülték tekintetét. Helyes, félnek tőlem. Helyes. gondolta –… működjetek együtt. Nincs ellenségeskedés.

Szeláni és Jade gyűlölködve néztek egymásra, majd engedelmesen bólintottak.

- Ahogy óhajtja mester. – mondták egyszerre.

- Az lesz a hajótok. – mutatott a transzporterre – Mindent megtaláltok benne, amire szükségetek van. Fegyverek, igazolványok, ruhák. Most menjetek és járjatok sikerrel. Ne feledjétek, nem tűröm a kudarcot. – hangja élessé vált.

- Nem vallunk kudarcot. – hajoltak meg tanítványai, majd felsiettek a transzporter beszállórámpáján.

- Tudom. – bólintott alig láthatóan a Sith.

A hatalmas transzporter felemelkedet és könnyed kecsességgel kiröppent a hangárból.

Nem egyszer letöltöttem (aztán kitöröltem), de eddig senki és semmi nem tudott rávenni arra, hogy megnézzem. Láttam már belőle képeket és az nekem untig elég volt.

Jesszus. már volt alkalmam olvasni ezt a hülyeséget, de hát ez minden olvasásra megdöbbent. Ekkora hülyeséget, de hát manaság nem írnak ilyeneket? Dehogy nem

Viszont az első bekezdéssel egyet értek. És ott abba is hagyhatta volna a kedves író...

A Jedi Templomot a ROTJ után Luke megtalálta, de persze üresen és használhatatlanul. Mire nekiállt megalapítani az új Jedi Rendet, addigra a Birodalmi Maradvány elleni harcok miatt megrongálódott.

Neeeeee!!! Hülye EU írók, muszály mindent lerombolniuk, amit a filmek felépítettek? Coruscant, Chewbacca, a Galaxis és most már a Jedi Templom is? Miért kell ez? Nem elég, hogy Sith-et Sith követ, vagy Sötét Jedi, vagy a Birodalom próbálja meg 999. alkalommal visszaszerezni a hatalmat, még el is pusztítanak minden filmes dolgot... :x

A Tatooine Ghostot már én is várom magyarul (a megejelenése óta).

Szerintem Bail Organának van az egyik leghálátlanabb szerepe. Két filmben is szerepel, ebben meg emlegetik, de a neve csak egy részben hangzik el. Az ep2 idején sokszor hallottam azt a kérdést szülőktől, haveroktól, hogy "Ki ez a szakállas ürge?" És mikor azt mondom, hogy Bail Organa, a válasz: "Az ki?" Ezután persze magyarázhatom, hogy ő Leia nevelőapja, meghal az Alderaan pusztulásakor, stb. Nem mondom, a jelleme nagyon jól kijön az ep2-3-ban, már hajlok arra, hogy az ep3-ban ő legyen a kedvenc epizódszereplőm. De ahoz képest, hogy ő a Lázadás atyja (az anyja meg Mon Mothma - na szegény, hozzá képest Bail egy szót se szólhat), Leia nevelőapja, elég kis szerep jutott neki. Kicsit hangsúlyosabb lehetett volna. Néhány kevésbbé fontos karakter néha több hangsúlyt kap, mint szegény Bail (pl.: Rune Haako, pedig aztán neki sem hangzik el a neve)... Legalábbis én így érzem.

Köszi a helyreigazítást Modi. Sajnos elég gyéren tudok angolul...

Ebben a chapterban mutatkozik meg végre az, amit Qui-Gon már az elején tudott, hogy Jar Jarnak még fontos szerepe lesz ebben a kis kalandban. És jó, hogy komolynak látjuk, hogy ebben a súlyos jelentben vele beszél Amidala. Ő képviseli ekkor a közembert, aki nem látja át a politikai összefüggéseket, de tudja, hogy valami nincs rendben. És képes vígaszt nyújtani, ha kicsit is, Amidalának.

A másik kedvencem a lemenő nap. Szépen sötétedik, és tudjuk, Palpatine-t ezekben a pillanatokban jelölik meg kancellárnak.

Ami még jópofa, a második jelölt neve. Bail Antilles - érdekes név

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a másik két jelölt, Bail Antilles és Ainlee Tiim, még EU színtjén sem létezik. Sehol egy mukk róluk. Malastar szenátora ekkortályt Baskol Yeesrim EU szerint és Ask Moe film szerint - ő még tud basicül, az utódja Ask Aak már nem - Alderaané pedig Agrippa Aldrete.)

De ha úgy vesszük, akkor a Felkelés kiötlőjéé is !

Ő, ez így nem teljesen állja meg a helyét. A Lázadást Bail Organa és Mon Mothma ötlötte ki, Amidala csak támogatta.

Rám is számíthattok, ha itt az idő.

Az viszont érdekes, hogy az epII kivágott jelenetében meg pont ő az, aki azt mondja Obi-Wannak, hogy bíznia kell abban, hogy Anakin a helyes utat választja.

Winduval kapcsolatban ez a pálfordulás a legérdekesebb. Az ep1-ben meglepetten konstatálja a kiválasztott elérkeztét, de valahogy úgy tűnik, reménykedik is. Az ep2-ben a folyosón való beszélgetés közben ő emlékezteti Obi-Want, hogy a tanítványa hoz majd egyensúlyt az Erőben. A kivágott jelenetben pedig hisz Anakinban, és erre bíztatja Obi-Want is. Erre az ep3-ban már szkeptikusan jegyzi meg, hogy "Így szól a jóslat.", folyton megszólja Anakint és nem is bízik benne. A háború van rá ilyen hatással? Vagy Anakin személyes okot adott rá? Az ep3 elején nem tűnt úgy, hogy Anakin eddig tett volna bármit is, ami a Tanács nemtetszését válltotta volna ki. Sőt, éppen ellenkezőleg, a tettei - bár a Sötét Oldalra vezették - hűek a Jedihez. Megmentette a kancellárt, elpusztította a Sithet, és a roncsot se Coruscant legnépesebb negyedébe tette le.