Dzséjt

A Gancel tenger partján fekvő hatalmas épület Dorrbaz a hutt birtokában volt. Előtte egy turbólézer állt, vetőcsöveit tüzelésre készen az égnek emelte. A palota falaira intelligens robotágyúkat szereltek, amik lényegében veszedelmes droidok voltak. A biztonságról nem csak e robosztus szerkezetek gondoskodtak, hanem a környező dombokon, erdőben és parton járőröző félelmetes vukik is, akik kérdezés nélkül agyonlőtték a gyanús látogatókat. Most azonban nem is törődtek azzal a baljós alakkal, aki megállíthatatlanul közeledett a palota ajtaja felé. Az ismeretlen testét köpeny fedte, arcát csuklya rejtette. Úgy haladt előre, mintha szellem lenne, a homokos parton nem maradt utána nyom. Baljós aurája kellemetlen érzéseket keltett azokban a vukikban, akik mégis felfigyeltek rá. Ennek köszönhetően inkább nem álltak az útjába. Mikor az alak elérte az íves ajtót, felemelte egyik kezét és óvatosan bekopogott. A robotágyúk ebben a pillanatban célra álltak, de nem lőttek. A kapu nyekeregve kitárult. Az alak gondolkodás nélkül belépett a feléje ásító fekete ürességbe. Céltudatosan haladt előre, nem törődve a vuki és gamorreai őrökkel, akik először megpróbálták útját állni, majd félelmekkel telien tovább engedték. A nagy csattanással bezáruló ajtó is hidegen hagyta, csak haladt előre, folyosókat szelve át, mígnem egy hatalmas terem bejárata előtt egy kék, repülő lény meg nem állította. - Hi chubba da nago? – csattant fel gurgulázó torokhangon. - Beszélnem kell Dorrbazzal. – válaszolt neki az ismeretlen torz, már-már gépies hangon. A köpcös kis lény szárnyaival hevesen verdesve megfüggött a csuklyás előtt. Bordázott ormánya jobbra-balra mozgott, ahogy végigszimatolta váratlan látogatójukat, majd undorodva felmordult. - Valóban? Ha szabadna tudnom, miért keresed? - Híreket hoztam. Siess, nincs sok időd. – sziszegte a csuklyás alak. A szárnyas lény nyersen felnevetett, majd gúnyosan megjegyezte. - Talán hasmenésed van, hogy így sietsz? – nagy nehezen megfékezte nevetőgörcsét – Ennél beljebb ugyan nem mész, amíg el nem mondod, hogy mit akarsz. - Hosszú. – sziszegte az ismeretlen. - Na és, van időnk. - Ide figyelj toydari barátom. – fordult hirtelen a lény felé, és az csak most vette észre, hogy a csuklya alatt teljes sötétség honol. – Mi a neved? - Ő… Dov Gon. – röppent hátra. - Akkor Dov Gon, Dorrbazt te miattad fogja utolérni a végzete. A rokonai téged fognak okolni a haláláért. – közölte kimért hangon az ismeretlen. Dov Gon néhány pillanatig rémült bizonytalansággal meredt az idegenre, majd megperdült és kinyitotta az ajtót. - Parancsoljon. – intett, majd berepült a terembe. Az ismeretlen követte. Odabent pontosan az várta, amire számított. Az oszlopos termet a galaktika leghitványabb söpredéke töltötte meg. Volt itt minden, ami szem szájnak ingere. Csapzott szőrű vukik, talzok, whiphidek, elomik, baljós kinézetű gamorreaiak, snivviánok, quarrenek, weequayak, veszélyes rodiánok, trandoshanok, gandok, emberek, devaroniak, mocskos saurinok, durosok, lamproidok, bithek, aqulisiak, shistavaniak és ithoriak tivornyáztak az asztalokkal és különféle székekkel meg párnákkal telezsúfolt teremben. Köztük pedig hiányos vagy teljesen meztelen szona, rodián, shistavani, twi’lek és ember rabszolganők rettegtek az életükért, s hagyták, hogy a részeg banditák azt tehessék velük, amit csak akarnak. A terem közepén pedig ott volt az egész társaság feje: Dorrbaz Olivizin a hutt. Hatalmas volt, jóval túlszárnyalta fajtája átlag méretét. Hüllőszerű bőrét vékony zsírréteg borította, kígyószerű teste teljes hosszában elnyúlt az alá terített díszes matracon és puha párnákon. Satnya kezeit tetoválások borították, hurka ujjait arany gyűrűk ékesítették. Sárga szemei majd kifordultak üregükből, széles szájából pedig folyamatosan dőlt a nyál. Rendkívül undorító látványt nyújtott. Mellette nőstény fajtársa, a szintén méretes, de Dorrbaznál sokkal kisebb Aljow nyúlt el, testével a másik huttnak dörgölőzött. Mögöttük pedig a szintén hutt, Nassan Gaj állt. Ő volt Dorrbaz személyi testőre és legjobb barátja. Tetőtől „talpig” fényes vértezet borította, kezében vibrobárdot szorongatott, oldaláról sugárvető lógott le, hátára pedig két jarkai kardot erősített. Dov Gon odaröppent Dorrbazhoz és súgott neki valamit. A hutt felhördült, majd intett az ismeretlen személynek, hogy jöjjön közelebb. Az alak engedelmeskedett, akár egy szellem átsuhant a tömegen, majd megállt a huttok előtt. - Üdvözöllek téged Dorrbaz Olivizin. A nevem Zen Koon. – hajolt meg. - Üdvözöllek Zen Koon. – mennydörögte Dorrbaz – Úgy hallom, híreket hoztál nekem. Aztán miféléket? - Dzséjt, a Kalóz itt van, a Borrondán, sőt mi több, Quwanban. – mondta ki kertelés nélkül. A név elhangzása általános csendet teremtett a teremben. Néhányan sutyorogni kezdtek, mások, főként fegyveresek, közelebb húzódtak Zenhez. Dorrbaz egy percig csendben meredt a köpenyes személyre. - Biztos vagy ebben? – kérdezte végül. - Teljesen, és azt is tudom, hogy ide tart. – e mondata már riadalmat kelltet. Zen folytatta – Szövetkezett azzal a két nővel, akik a napokban érkeztek és felőled érdeklődtek. Ismerem a tervüket, hogy hogyan akarnak megölni. - Akkor mond el. – parancsolta Dorrbaz. Zen csuklyája rejtekében felsóhajtott, majd rákezdett mondandójára. - Röviden. Szép lassan beszivárognak a palotádba. Az egyik nő elaknásítja az épület legsebezhetőbb részeit, míg a másik elpusztít téged. Aztán Dzséjt és Behemót kihozza őket. Végül Csit idejön a Hyperionnal, felszedi a barátait, felrobbantják az épületet, és elhagyják a bolygót. Egyszerű terv, de figyelmeztetés nélkül… - nem fejezte be a mondatot, nem volt rá szükség. - Ho-ho-ho-ho-ho-hóóó, ha-ha-ha-ha-ha-hááá. Nagyon átlátszó ez a trükk. – röhögött gúnyosan Dorrbaz – Tőled többet vártam Kalóz. Azt hittem, benned több kreativitás van. Zen sötét csuklyája alatt felvonta szemöldökét. - Nem értem, miről beszélsz? - Arról, hogy ez a világ legósdibb trükkje. Idejössz, mint egy rejtélyes alak és bebeszéled nekem, hogy Dzséjt, a Kalóz és kis bandája szépen az életemre tör. Én megijedek, és őrök garmadáját állítok minden bejárathoz, védtelenül hagyva önmagamat. - Bökd ki! – sziszegte gépies hangján Zen. - Te vagy Dzséjt. – mutatott rá Dorrbaz – Nassan, öld meg! – parancsolta csatlósának. Nassan Gaj méretét megszégyenítő sebességgel csusszant elő Dorrbaz mögül s vetette magát Zen felé. Vibrobárdjával lesújtott de tökéletesen elhibázta Zent, aki az utolsó pillanatban emberfeletti gyorsasággal oldalra lépett. A bárd akadály nélkül tovább siklott és függőlegesen ketté szelt egy whiphidet. Annak még megijedni sem volt ideje. A következő fél pillanatban Zen tenyérrel kifelé felemelte bal kezét és Nassan a szemközti falnak csapódott. Csontjainak hatalmas roppanása kíséretében terült el a földön, az életből egyetlen halk nyögéssel távozott. A csőcselék dermedten nézte végig a rövid jelenetet, s percek teltek el, mire Dorrbaz elég bátorságot szedett össze, hogy megtörje a csendet. - Most már bizonyos, te vagy Dzséjt. – hangja remegő volt és halk. - Nem, nem Dzséjt vagyok. – Zen előrébb lépett, Dorrbaz pedig ösztönösen hátrált néhány métert. – Bebizonyítom. – négyujjú kezeivel lassan megragadta csuklyáját és hátára ejtette. A sötétség alól egy rovarszerű arc bukkant elő. Fülei helyén rövid érzékelőcsápok voltak, szemét és száját védőmaszk borította. – Kel dor vagyok. Hajdan Jedi lovag voltam, mára a Sötét Oldal szolgája lettem. – fejével a hajdani Nassan Gaj felé biccentett – Úgy tűnik, szükséged van egy új testőrre… aki meg tud védeni Dzséjttől. - Miért teszed mind ezt? – kérdezte Dorrbaz kicsit visszanyerve bátorságát. - Mert meg akarom ölni. – sziszegte bosszútól fűtve, ami sec-perc alatt el is szállt – Igyekezz a döntéssel Dorrbaz. Dzséjt két társa már úton van ide. Az egyik egy hatalmas birodalmi rohamosztagosnak álcázott férfi, a másik egy mandalorián páncélba bújt nő. Az előbbit bizonyára ismered, Behemót. – Dorrbaz lassan bólintott – A másikat Mara Jade-nak hívják. Rendkívüli szépség. – Zen nem volt biztos benne, de úgy látta, mintha Dorrbaz elmosolyodott volna – Fejvadászoknak adják ki magukat, akik ugyanazért jönnek, mint én. Meg akarnak védeni Dzséjttől. Valójában biztosítani akarják a terepet a menekülésre. Hirtelen egy vuki döngetett be a terembe, s majdnem elsöpörte Zent. Morgott valamit főnökének, amitől Dorrbaznak hirtelen nagyon jó kedve lett. - Megjöttek. Igazat mondtál Zen. Jól van, most mit javasolsz, mit csináljunk? - Szórakozzunk. – vigyorodott el gonoszan Zen a maszk alatt – Engedd be őket, hadd adják elő a kis történetüket. Aztán, bíz mindent rám. - Rendben. – egyezett bele Dorrbaz, majd intett a vukinak, az pedig ahogy jött el is tűnt. – És mit kérsz fizetségül? – hatalmas testével közelebb csusszant Zenhez. A kel dor szánalmasan végigmérte a nála sokkal magasabb huttot, majd érzékelő csápjait mozgatva félelmetes hangnemben válaszolt. - Csak meg akarom ölni Dzséjtet, semmi mást. - Ha ez az óhajod, részemről rendben. – azzal visszafeküdt helyére, Zen pedig undorodva a huttok mögé állt, egy sötét sarokba. Kezét övén lógó fénykardjára helyezte, s meggyőződött róla, hogy mindent látni fog, de őt csak akkor veszik észre, amikor már nincs menekvés. Pár perc elteltével meg is érkeztek a várva várt vendégek. Az egyik egy fehér mandalorián páncélba bújt, karcsú teremtés volt. Hatalmas társa pedig a birodalmi rohamosztagosokra jellemző páncélt viselte, kezében a Blastech DLT-20-as lézerpuskáját tartotta. Megálltak Dorrbaz előtt, tiszteletteljesen meghajoltak, majd a mandalorián torzított hangon megszólalt. - Üdvözöllek hatalmas Dorrbaz. A nevem Noan Migh, ő a társam Blon Sad. Azért jöttünk, hogy felajánljuk szolgálatainkat neked. - És miért tennétek ilyet? – kérdezte Dorrbaz rendkívül jó kedvűen. - Bizonyára tudomásodra jutott már, hogy Dzséjt, a Kalóz itt van, Quwanban. – a teremben általános motyogások keltek életre, de túl kevés a hitelességhez. A birodalmi Blon Sadnak ez fel is tűnt, s feltűnésmentesen úgy helyezkedett, hogy szükség esetén azonnal akcióba léphessen. Közben Noan Migh kicsit nyugtalanul folytatta mondandóját. – A Tatooine-on hallottam a balul sikerült üzletről, amivel magadra haragítottad Dzséjtet. - Balul sikerült üzlet? – mordult fel kedélyesen Aljow – A kedvesem elvette az árút, majd fizetés helyett átadta a Kalózt a Birodalomnak. - Hiba volt. – szólalt meg Zen Koon az árnyékban. Megelégelve a színjátékot kilépett a sarokból, hogy a látogatók is jól lássák. – De egyben szerencsés is. Nekem szerencse. Dorrbaz feldühödött azon, hogy Zen ilyen gyorsan megszakította a játékot, mégis haragját magába fojtva figyelte az eseményeket. Blon Sad elképedve meredt a kel dorra, aki lassan eléjük ballagott. Csodálkozásában még környezetéről is megfeledkezett, s csak a felé közeledő alak maszkja létezett számára. - Zen, hisz te meghaltál. – nyögte ki végül. – Dzséjt kivágott az űrbe… azt nem élhetted túl. - Feltámadtam. – köpte a rovarlény. - Akkor most újra meghalsz! – ordította el magát Blon és célra emelte fegyverét. Két lövésre volt ideje. Zen villámgyorsan aktiválta egykezes fénykardját, és kékszínű pengéjével elhárította a sugarakat, amik ártalmatlanul a falba csapódtak. Aztán előre ugrott, meglendítette fegyverét s Blon fegyvere, valamint bal csuklója a földre hullott. Üvöltve, megcsonkított végtagját szorongatva a földre rogyott. A seb helyén nem volt vér, de még csak sebnek sem lehetett nevezni az olvadt acélból, elszenesedett műbőrből és összeéget drótokból álló sérülést. Zen egy pillanatig sem pocsékolta idejét a sajnálatra. Sebesen lecsapott Noan Migh fegyverére is. Az olvadt EE-4-es karabély csörömpölve fogott talajt. Noan kezét csak mandalorián vasból készült csuklóvédője mentette meg. A kék ragyogású penge úgy találkozott a fémdarabbal, mintha egy másik fénykard lett volna. Zen megdöbbenve meredt Noan páncéljára. - Valódi mandalorián vas. Elismerésem. – biccentett. - Nem tudom ki maga, de engem nem fog tudni legyőzni. – köpte a szavakat Noan. - Ne becsülj le engem Mara Jade, többet tudok, mint a barátod, Dzséjt. - Ezt honnét tudja? – döbbent meg Mara a saját neve hallatán. - Ahonnét sok minden mást is. – sziszegte Zen majd hátra lépett és újra lecsapott. Mara csuklóvédőit használva védte a sötét oldali csapásait. Ennél többre azonban nem volt képes. Sugárvetője ott lógott oldalán, mint ahogy vibrokése a csizmájában lapult. De nem volt elég ideje ahhoz, hogy elővegye és használhassa azokat. Páncélja pedig nem rejtett titkos fegyvereket, mint Boba Fetté, legalábbis Dzséjt azokat a tartozékokat nem adta oda neki. A Jedi féltette a ritka mandalori felszerelést. A párbajnak alig nevezhető csatározás a vártnál tovább tartott, de még így sem volt hosszú. Zen a szemközti fal felé kényszeríttette az egyre fáradó Marát. A lány a végkimerültség határán volt már, néha elvétette a mozdulatot, ilyenkor a sisakján vagy a mellvértjén érte el a ragyogó penge. Zen még csak most lendült bele a harcba. Régen volt alkalma ilyen kaliberű ellenféllel harcolnia, de ez csak gyakorlás volt Dzséjt Ön Frájnhoz képest. Mellőzve az egyszerű mozdulatokat, inkább színpadias figurákat használva csapott le újra és újra a lányra. Végül elérték a falat és Marán erőt vett a fáradtság. Térdre rogyott, a sisak mikrofonja sistergett zihálása miatt. Zen diadalittasan megpörgette maga körül fénykardját, majd deaktiválva visszacsatolta övére. A mozdulat végeztével elismerően meghajolt. - Öröm volt veled küzdeni. – vigyorgott a maszk alatt. – Kettő megvan, maradt három. – fordult Dorrbaz felé. – Most ők következnek. - Nagyon szép volt, nagyon jó volt! Gratulálok, éljen! – tapsikolt Dorrbaz, miközben újdonsült testőre mellé csúszott. – Most mi következik? - Most Dzséjt vár pár napot, talán egy hetet, aztán útnak indítja a másik lányt is. Mint táncos lányt, olyan helyre küldi, ahol biztosan van beszerződ, aki aztán elrabolná, és ide hozná neked. Mindenki tudja, hogy nem tudsz ellenállni a gyönyörű táncosoknak, s meg kell hagyni, Szeláni Jorsz tényleg gyönyörű. – jegyezte meg csendes célzásként – Ezt kihasználva jutna be ide, aztán a közeledbe férkőzve megölne. - Nem fér a fejembe, hogyan akarja ezt megtenni. – vakarta meg fejét Dorrbaz, mire egyik zsíros tincse alól egy apró bogár röppent ki. - Egy hajtűvel, aminek a hegye zyon méregbe lett mártva. Ismered? - Igen. A legerősebb idegméreg a Galaxisban. A másodperc ezred része alatt hat, gyorsabban, mint ahogy az agy továbbítja az ingert. – mondta kesernyésen a hutt. Szörnyű lenne, ha így végezné. - Halott vagy, még mielőtt megéreznéd a tű hegyét. – mondta kíméletlenül Zen. – Azonban ezt megakadályozom. – pillanatnyi szünetet tartott, hogy kiélvezhesse Dorrbaz hálás tekintetét – Szeláni Jorszot tényleg elrabolják, de nem a tervüknek megfelelően. – számítóan összefonta kezeit – Még jól is jársz velem. - Ezt hogy érted? – kérdezte Dorrbaz. - Megmentem az életed, megszabadítalak három veszélyes ellenségedtől, tetejébe még meg is ajándékozlak két csodaszép rabszolgalánnyal. És még csak fizetned se kell értük. Dorrbaz jókedvűen felnevetett, majd elismerően bólogatva Zen maszkjára bámult. - Igazad van barátom, teljes mértékben jól járok veled. Ekkor egy vörös lézernyaláb szántotta keresztül a levegőt, s majdnem mellkason találta Dorrbazt. Az utolsó pillanatban azonban Zen fénykardjával eltérítette a sugarat, ami belevágódott Mara pisztolyába. A lány fájdalmasan felszisszent és eldobta az olvadt fegyvert. Aztán felpattant, kézbe vette kését, majd az Erőt használva a kel dor felé hajította. Zen szembenézett a felé száguldó gyilkos eszközzel, tenyérrel kifelé felemelte a kezét, mire a penge alig pár centire a marka előtt megállt a levegőben. Mara jobban összpontosított az Erőre, a halef megingott, egy kicsit közelebb suhant Koon kezéhez. - Ne próbálkozz ósdi trükkökkel. – sziszegte Zen majd az Erővel kinyúlva megfordította a kést és visszalökte gazdája lábába. A vibropenge úgy állt bele a húsba, csontba, mint kés az olvadt vajba. Mara fájdalmasan felsikított és összerogyott. Azaz csak rogyott volna, mert láthatatlan ujjak fonódtak nyaka köré, halálos szorításba fogva. Lábai elemelkedtek a talajról, s vonagló testtel, levegő után nyeldekelve próbált szabadulni. Hallani lehetett a porc ropogását, az életmentő oxigénhez jutás elhaló próbálkozását. Aztán egy kegyetlen, örömteli hang megmentette az életét. - Ereszd el! – parancsolta Dorrbaz Zennek, aki vonakodva ugyan, de teljesítette a parancsot. Mara tehetetlenül zuhant a földre, levegő után kapkodva próbált felállni, de a lábából kiálló kés ezt erősen gátolta. Egy elomi és egy bith átkarolta, s megpróbálták elvonszolni a teremből. Mara egy ideig küzdött ellenük, aztán kénytelen volt feladni. Behemótot két vuki vezette el, feltehetően a fogda felé. Az ő sérülése nem szorult sürgős ellátásra. - Javaslom, hagyd életben Behemótot. – mondta Zen. Dorrbaz gyanakvó pillantást vetett rá. – Ha véletlenül elbuknék, az egyetlen menekvést számodra Behemót jelenti. Dzséjt nem távozik a bolygóról, amíg a barátja fogságban van. Állítsd mellé a második legkiválóbb őreidet. - Miért a másodikakat? - Mert a legjobbakat úgy is magad mellett fogod tartani. – válaszolt kicsit bohókás hangnemben Zen. Eddigi kimért beszédéhez viszonyítva ez felettébb szokatlan volt. – Most elmegyek. Mikor visszatérek már négy lesz meg, és egy marad hátra. – lekapcsolta fénykardját, s visszaakasztotta övére, aztán elindult a terem kijárata felé. Az időközben kijózanodott csőcselék sietősen utat nyitott neki, sőt még Dov Gon is elkísérte a főkapuig. Közben be nem állt a szája. Mikor Zen Koon és a toydari udvarmester eltűnt a bezáródó ajtó mögül, Dorrbaz intett egyet a levegőben. Az egyik oszlop takarásából előlépett egy zöld mandalorián páncélt viselő férfi, a legendás Boba Fett. Ráérősen a hutt mellé ment, közben végig az ajtót figyelte, s az elmúlt percekben lejátszódott eseményeken töprengett. - Kövesd. Rendesen megfizetlek érte. – súgta oda Dorrbaz a fejvadásznak. - Ahogy óhajtja. – bólintott Fett, majd akár egy szellem távozott a teremből. Az élet lassan de biztosan visszatért a normális kerékvágásba. A csőcselék újra lerészegedett, a rabszolgák ismét retteghettek az életükért, s mindeközben csak két személy vesztette életét. Dorrbaz személyi testőre Nassan Gaj és egy talpnyaló whiphid. A holttesteiket már el is tűntették, s az emlékük is tovaszállt. Dorrbaz helyére való visszatérése közben meggyászolta legjobb barátja halálát, majd amint kényelembe helyezte magát, a nevét is elfelejtette.

El is ismerem... csak ha már elsőre elismerem, akkor miről beszéljek Viszont azért én nem vagyok 100%-ig meggyőződve arról, hogy ezt a topic csak a filmekre lekorlátozva értendő. S ott vannak Yoda szavai is, ami pedig színtén film. E szerint hiába győz a jó a gonosz akkor is ugyan olyan erős.

Ez igaz, ha szűken az SW-re és azon bellül is csak a filmekre koncentrálunk, akkor valóban a Világos oldal győz. De a győzelem sem jelenti feltétlenül az erősebb mivoltot, mert ha példáúl csak az első három részre szűkítem a kört (ami színtén SW és film), akkor a Sötét Oldal győz Sőt, ha a filmben elhangzottakat veszem alapul (tehát nem EU), akkor a Világos oldal is győzött már egyszer 1000 évvel azelőtt. De azt megelőzően is ott kellett lennie a Sötét Oldalnak, amit le kellett győzni. Tehát, a filmek eseményei előtt is zajlott ez a harc (ahogy mondják a filmben) és ebből következtethetünk arra, hogy az után is fog. De a fimekben feltétlenül a Világos Oldal győz.

Derb: azaz. Ody: ezaz.

John Knoll az a nabooi pilóta, aki felrobban a lézerágyúk tüze miatt. Mellesleg az ep1-2-3 egyik főguruja. Pontosan nem tudom mi a munkája, de azt hiszem a spec effektek részlegének vezetője vagy valami ilyesmi. Kisegítést kérek.

Végletekben a Sötét Oldal is egyszer felül kerekedett. Később a Világos ugyan azon a módon győzte le. De ezért mondtam, hogy a Sötlétség Rövid távon képes győzedelmeskedni, a Világos hosszú távon. De mindkettő képes a győzelemre, csak a Sötétség önmagát pusztítja el, míg a Világos önmagát élteti. Ily módon tényleg a Világos az erősebb, de láthattuk, hogy kölcsönösen képesek legyőzni egymást. Végső soron ez a döntetlen okozza azt, hogy a jó és a rossz harca örök.

Nagyszerű párbaj, nagyszerű látvány, nagyszerű csata. És a párbaj legszebb motívuma, hogy nemcsak a kardokat használják, hanem a kezüket, lábukat püfölésre, az Erőt csalásra, tárgyakat ajtónyitásra. És ahogy azt megszoktuk, innentől kezdve a párbajok mind sötét háttér előtt játszódnak. A Sith megjelenésével megkezdődtek a Jedik élethalál harcai. Az űrcsata rárepüléses manővere pedig szerintem tökéletesen idézi az ep4-es hasonló jelenetét, kár hogy ilyen személyes jellegű motívum nincs több Anakinon kívül (kivéve a végén). John Knoll szétszálása nagyon király

Nem esküszöm meg rá, hogy ha megjelenne nem venném meg, mert tényleg érdekesség és mégis csak az SW része, bármilyen sz*r is. És egyszer mindenképpen meg szeretném nézni... majd... a távoli jövőben... a nagyon távoli jövőben...

Szerintem döntetlen, már csak egy dolog miatt is. Jó nem létezhet rossz nélkül és fordítva. És részletekbe menően is. Míg a Sötét Oldal rövid távon képes győzedelmeskedni, a Világos hosszú távon. A Sötét Oldal a támadásban nagyon jó, a Világos a védekezésben. A rejtőzködésben egyformán jó mindkettő. Az ep1-2-3-ban a Jedi nem látja a Sithet, az ep4-5-6-ban a Sith a Jedit. Egyformán erős mindkettő, ahogy azt Yoda is megmondta. Csak a sötétség útja sokkal könnyebb, de végül ugyan azt érhetjük el.

Az durva lenne :twisted:

Azon túl, amit Ody mondott, még Vader és Shaal Ti esetével ellentétben Palpatine éppen nem ostromolta egy légiónyi klónnal az épületet, amiben tartózkodtak. Ha a Sötét Oldal nem is, a lövöldözések és robbanások zaja azárt feltűnhetett volna neki. Tetszetősek ezek az extrák... csak jönnének már a kiegészítésről hírek.

Egy vörös színű kétsugaras felhőjáró szállt le nem messze Dzséjt űrhajójától. A kabintetők felnyíltak és két merőben különböző alak szállt ki belőlük. Az egyik magas volt és izmos. Vállai szélessége vetekedett a kétajtós kredenc szélességével. Kopasz fejéről visszatükröződött a hold fénye, sebhelyes, mogorva arcáról viszont az értelem csekély jele sem tükröződött vissza. Mélyen ülő fekete szemei vérszomjasan csillogtak. Bő, olajfoltos kék kezeslábast és szerszámtartó mellényt viselt, többfunkciós övéről pedig egy birodalmi E-11-es sugárvető lógott le. Társa szöges ellentétben állt vele. Átlagos magasságát, szénakazalszerű fekete haját és véznaságát ellensúlyozta megnyerő arca, vidám zöld szemei és elegáns ruházata. Halványkék tarelle inget, széles fekete kormányzói övet és nadrágot valamint kézzel készített liwari cipőt viselt. Vállára aeien selyemből szőtt, aranyozott királyi jelképekkel díszített köpenyt terített. Egyvalamiben azért mégis megegyezett társával, az ő övéről is lelógott egy sugárvető, egy DL-44-es pisztoly. Az óvatosságot mellőzve felcaplattak a beszállórámpán. Egy terembe jutottak, ahonnét két ajtó nyílt az elülső karbantartó állomásra és a mentőkabinokhoz. A bejárat mellett egy lift várakozott, hogy a duót a következő szintre szállítsa. Az elevátorból kilépve a fő rakodótérbe találták magukat. Itt műszaki állomás, székek, asztal és a hiperhajtóműhöz vezető akna kapott helyet. A mennyezetről különféle páncélok, a falról pedig szerszámok garmadája lógott le. Innen jobbra a galérián keresztül a legénységi szállásra lehetett eljutni, aminek ívelt falai mentén ágyaknak is alkalmas ülőhelyek voltak, közepén pedig egy dejarik sakktábla állt. Balra a gardróbkonténerekkel és teherládákkal telezsúfolt első rakodótér található meg. A ládák tetején három összehajtott szervizdroid, és egy jelentősen módosított Mark IV járőrdroid, a konténerek mellett pedig két orvosdroid várt az aktiválásra. Innét egy ajtó vezetett a szalonba, ez azonban most zárva volt. A galériában lévő lift ajtaja kinyílt és Dzséjt lépett ki belőle. Fehér tunikáját leváltotta egy homokszínű, fekete szegélyű tunikára. Meglepetten megtorpant a duó előtt, majd egy bólintás kíséretében átment a fő rakodótérbe. Ott letelepedett a műszaki állomás elé, s matatni kezdett a műszerek közt. - Talán zavarunk? – kérdezte az alacsonyabbik férfi. Dzséjt kifürkészhetetlen szemekkel rámeredt, majd zavartan megrázta a fejét és folytatta előbbi ténykedését. A vézna ember értetetlenül felvonta szemöldökét. - Ebbe meg mi ütött? - Fogalmam sincs, Csit. – dörögte az óriás. - Dzséjt, kivágták a nyelved? – masírozott be Csit a fő rakodótérbe. Köpenyét ráhelyezte egy szék háttámlájára, aztán leült. - Majdnem. – morogta Dzséjt. – Ha érdekelnek a részletek, nézz be a szobámba. Csit szótlanul fölállt és a szalonhoz ment. Mikor feltárta az ajtót, két eszméletlen, gúzsba kötött lányt talált egy széles ágyon feküdve. Behemót is bekukkantott. - Nem rossz. – morogta. - Látod Behemót? Minket elküld a városba, ő meg becsajozik. Minden jóból kihagy minket. – sóhajtott Csit, majd visszament Dzséjthez. Behemót bezárta az ajtót, aztán követte társát. - Na? Mit szóltok hozzájuk? – kérdezte Dzséjt, mikor vézna barátja letelepedett mellé. - Nem rossz, bár a beteges hajlamaidról eddig nem tudtam. Dzséjt unott, tettetett gyilkos arckifejezéssel és zölden felvillanó szemekkel meredt Csitre, aki kajánul elmosolyodott. - Bocs. Mit csinálsz azzal? – mutatott egy orvosi műszerre, amivel a Jedi babrált. - Midi-chlorian tesztet végzek. – válaszolt Dzséjt és visszafordult a műszerhez. - Aha. Ez az a… - Pontosan. – bólintott Dzséjt, majd kiegyenesedett ültében. Elgondolkodó pillantást vetett a műszerre. - Ők azok, akikről beszéltél? – zavarta meg Csit barátját. - Igen. Szeláni Jorsz és Mara Jade, két birodalmi bérgyilkos, és… Erőhasználók. – Csit ezt hallva megdöbbenve nézett végig társain, Dzséjt halványezüst szemekkel újra megnézte a kapott adatokat – Mindkettőjükben nagyon magas a midi-chlorian-érték. Jade vére a hatezres értéket súrolja, Jorszé pedig meghaladja a nyolcezret. Tökéletes Jedi lehetne belőlük, ennek ellenére alig tudják befolyásolni az Erőt. - Hogy lehet ez? – vonta fel szemöldökét Csit. – Nem képezték ki őket? - De, kaptak képzést. Apró trükköket ismernek, méghozzá mesterien. És van még egy furcsaság. A midi-chlorianok rendszertelenül viselkednek bennük, mintha… blokkolták volna őket. - Mint az ysalamirik? – mordult fel Behemót az asztalon ülve. - Igen. – fordult felé Dzséjt – De az ysalamirik természetüknél fogva, vagyis inkább a természetes kisugárzásuknak köszönhetően nyomják el a midi-chlorianokat, ebben az esetben viszont pont az Erő az, ami elnémítja őket. Mintha valaki azt akarná, hogy ez a két lány ne tudja használni az Erőt. - De ki? – húzta össze szemöldökét Csit. - Két személy él még ebben a Galaxisban, akik képesek ilyet művelni. Yoda és az Uralkodó. – állt fel Dzséjt – Az előbbi nem tenne ilyet, az utóbbi azonban… - Mit lépünk? – ugrott talpra Behemót. - Kifaggatom őket, aztán majd meglátjuk. – azzal a szalon ajtaja felé vette az irányt. - Javíts ki, ha tévednék, de ezek Birodalmiak. – követte Csit Dzséjtet – Vagyis, csak is Palpatine képezhette ki őket. – Dzséjt helyeslően bólintott. – Tehát Sithek. - Dehogy is. – vetette el nyomban a Jedi – A Sithek mindig ketten vannak, mester és tanítvány. - Ők is ketten vannak. – mutatott a feltáruló ajtó mögött lévő lányokra. - Ebben a Galaxisban Darth Sidious és Darth Vader a Sithek. Ők maximum bukott Jedik lehetnének, de ahhoz is túl keveset tudnak. – lépett Dzséjt az ágyhoz. – Vigyáz, ha magukhoz térnek, egyből támadni fognak. - Gúzsba vannak kötve. Mit csinálhatnának? - Majdnem legyőztek fénykardpárbajban. Ezen kívül… – eloldotta a köteleket, majd bal kezét Mara, jobb kezét Szeláni halántékára helyezte. Az eszméletlen lányok néhány pillanat múltán megmozdultak, és mintha álmukban beszélnének, motyogtak valamit. Aztán hunyorogva felnéztek és tekintetük megállapodott egy fiatalos arcon. A beléjük hasító felismerés szinte csodával határos javulást idézett elő állapotukban. Mara gyors mozdulattal fejbe rúgta Dzséjtet, aki fájdalmas nyögések közepette a földre zuhant. Szeláni talpra ugrott, majd a nyitott ajtó felé vette az irányt. Csit ráérősen egy lépést hátrált, mire az ajtóban egy erőtér villant fel, majd vált láthatatlanná. Szeláni túl későn eszmélt rá az akadályra, így egyenesen bele rohant. Mintha csak gumifalba ütközött volna, visszazuhant a szalonba, és elterült a fémpadlón. Mara is az ajtó felé készült indulni, de látva társa malőrjét, inkább visszahuppant az ágyra. Dzséjt szédelegve felállt, felsegítette Szelánit, majd ő is leült az ágyra. Fejét fogva, tompa fehérségben ragyogó szemekkel az Erőre összpontosítva próbálta helyretenni önmagát, s miután úgy érezte, hogy jobban van, megszólalt. - Fém van a csizmádban? - Mondjuk. Ebbe az ütésbe bele kellett volna halnod. – válaszolt Mara komikusan nézve a férfira. - Mondjuk. – mosolyodott el Dzséjt. - Mondjuk, elengedhetnél minket. – köpte Szeláni. - Ha elengedlek benneteket, az akkor lesz, amikor átadlak titeket Dorrbaznak. – mondta Dzséjt a halántékát dörzsölve. - Micsoda? – kapkodott levegő után Szeláni. – Azt mondtad, nem adsz fel minket. - Igen. Ám azóta Dorrbaz értesült az ittlétetekről, és egy fejvadász figyelmét is felkeltetétek, aki pedig rám vadászik. Azzal, hogy ide jöttetek, megtudta, hol vagyok. Nemsokára az egész birodalmi flotta itt fog nyüzsögni, én miattam, az pedig nem tesz jót Dorrbaz üzleteinek. Tehát Dorrbaz is rám küldi a fejvadászait, akkor pedig nagy szarban leszek. Egy dologgal tudom csak megmenteni az irhámat. – egocentrikusan összefonta kezeit – Ha átadom Dorrbaznak azokat, akik rá vadásznak, aztán a lehető legfeltűnőbb módon elhagyom ezt a rendszert. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit tesz egy hutt a rá vadászó szép lányokkal. – a szép szót erőteljesen kihangsúlyozta. - Ki az a fejvadász? Talán beszélhetünk vele, elvégre mi is Birodalmiak vagyunk. – keresett kiutat Mara. - Boba Fettet nem győzi meg senki, talán csak az, aki felbérelte. – csóválta meg a fejét reménytelenül Dzséjt. – Higgyétek el, máshogy tennék, ha lenne más lehetőség. De Behemót, Csit és az én érdekem fontosabb a ti életeteknél. - Hogy lehet egy Jedi ilyen? – kérdezte szemrehányóan Mara. - Talán úgy, hogy nem vagyok Jedi. – vont vállat Dzséjt. Mindkét lány hitetlenkedve rámeredt. – Ezek szerint lenyomoztatok. Hiba volt a teljes nevemen bemutatkoznom. – a nőkre pillantott – A nyilvántartásban találhattok olyan információt, ami nem állja meg a helyét. – mutatta az ujjával – Nem vagyok halott, ahogy azt bizonyára ti is észre vettétek. A Jedi lovag címet pedig sohasem kaptam meg. A mesterem halála után senki sem folytatta a kiképzésem. Végül a Jedik kipusztultak. Most itt vagyok, majdnem úgy tudom használni az Erőt, mint egy képzett Jedi, de nem vagyok lovag, sőt… Starkot leszámítva senki sem tudja, hogy ki vagyok valójában. – Dzséjt szeme hirtelen felcsillant. – Van egy esélyetek. – a lányok szemeiben is megcsillant a szabadulás és a feladatuk végrehajtásának a reménye. – Segítek nektek elkapni Dorrbazt, ha ti segítetek megölni Stark admirálist. - Miért? – csattant fel Szeláni. - Személyes indokom van rá. – mondta további kérdéseket nem tűrően – Vállaszatok. Vagy Dorrbaz kezébe kerültök, vagy Dorrbaz feje kerül a ti kezetekbe. Ebben az esetben viszont el kell tennetek láb alól a Birodalmi Flotta egyik admirálisát. Rövid töprengés után Mara beleegyezett. - Rendben. Stark úgy is a bögyében van sok birodalmi tisztségviselőnek. - Szeláni? – fordult Dzséjt a lány felé. – Te mit mondasz? Szeláni leült Mara mellé az ágyra, és gyanúsan sokáig töprengett egy ilyen triviális kérdéshez mérten. - Szel? – bökte meg ujjával Dzséjt a lányt. Szeláni, mintha álmából verték volna föl, kapta fel a fejét és zavartan társaira bámult. - Oké. Áll az alku. – bólintott. - Szuper. – csapta össze tenyerét Dzséjt, majd fölpattant – Akkor mostantól kezdve szabadon járhattok-kellhettek itt, a Hyperionon. Gyertek, körbe vezetlek benneteket. – intett – Erőtér felold. – parancsolta és az ajtón ismét át lehetett járni. Szeláni továbbra is ült, és töprenget, szinte meg sem hallotta Dzséjt szavait. - Szeláni. Nem jössz? – bökte oldalba Mara. - De, igen. – ébredt fel ismét a lány, majd felállt és Dzséjt után eredt. Mara gyanakvóan nézett utána. Furcsállta, hogy Szeláni ilyen sokáig gondolkodott a Jedi ajánlatán. Az pedig egyenesen meglepte, hogy meg sem szidta Dzséjtet, amikor az Szelnek szólította, pedig őt majdnem lenyelte ugyanezért.

Ezt örömmel hallom Priest. Az idei év tényleg nagyon jó filmek szempontjából. És még Star Wars is volt

Folytatódik a csata. Az űrcsatával nekem az a bajom, hogy túl rövid és mindent "madártávlatból" szemlélünk. Nincsenek annyira közelhozva a pilóták, mint az ep4-ben vagy az ep6-ban. Ott hallhattuk a beszélgetéseket, láthattuk az arcukat, itt meg csak egy halálát szemlélhetjük meg. Ez nem tetszik, amúgy látványtanilag nagyon jó. A naboo N-1-eseket elsőre nehezen szerettem meg, de végül megszerettem, és a Rogue Squadron játékban a kedvenc vadászommá vállt. A droid vadászok pedig a film elejéhez képest semmivel sem fejlődtek vissza, szerintem még mindig szuper találmányok (örülök, hogy visszatértek az ep3-ra). A droidok aktiválása viszont szerintem a csata egyik csúcspontja. Nagyon hatásos, és az elején gügyének feltüntetett droidok végre ténylegesen harci gépnek tűnnek (kár hogy ez már nem nagyon menti meg őket az elhülyüléstől). Az is tetszik, ahogy az tűzharc kialakul a két fél között a pajzs mögött, ahogy a lézersugarak ide-oda pattognak a két sor között, néha a füvön kapva gellert, nagyon jó. Jar Jar ökörködése itt viszont nem tetszik, és a csatában kettő ilyet leszámítva kispórolhatták volna az ökörködését. És akkor jöhet a következő.... OFF Hát nem tudom. Elég sötét, de akár nappal is lehet. A fene tudja. Döntse el ki-ki maga: ON

Szerintem hülyeség lett volna, ha a filmben is olyannak láttuk volna Grivit, mint a rajzfilmben. Egyrészt csúnyán ledegradálták volna a Jedik harci képességeit. Másrsészt kicsit sem lett volna terminator feelingje (a Magnáknak már így is az van). Harmadrészt, a Clone Warsra alapból jellemző a túlzás. Grievous téren is. Közel fénysebességgel forgatta azokat a kardokat, marhaság. Ezért nem szeretem a CW sorozatot, alaptalanul túloz. De részemről már azt is ökörségnek tartottam, hogy Grievous előbb jelent meg az EU-ban, mint a filmben. Így az írók csak pletykákra alapozva alakíthatták a figurát, amik arról szóltak, hogy mekkora Jedi gyilkos. Hát azt fabrikáltak belőle. Egy Jedi gyilkoló gépet. Puff neki, a filmben ez sajnos nem jön le. Mondjuk én kifejezetten örülök neki. Sokkal jobban szeretem a filmbéli tábornokot, mint az EU tábornokot.

Bár nem vág teljesen a témába, de nem tudom hova máshova írjam. Feltettem a Screen Themes háttérképek Classic Artwork galériáját a honlapomra. Legallul van a link hozzá. http://www.ep3rajongo.atw.hu/ Szép lassan a többit is felteszem majd.

A történet felett én majd akkor török pálcát, ha láttam a másik felét is. Egyelőre az első fele nem fogott meg. Grievous már megint terminator üzemmódban van, a Jedik meg furábbak, mint a filmben. A padawan új mestere példáúl úgy viselkedik, mintha egyáltalán nem akarná a padawant és lesz*rja mi lesz vele.

Hm... hát én a nézhető B filmeket szeretem, mert jó hangulatuk szokott lenni, pláne a 70-es, 80-as B filmeknek (a 90-eseke és napjainkbeliek már inkább C kategóriásak). The Rockot személy szerint kedvelem. Színésznek nagyon sz*r, nem tagadás, de legalább jó fejnek tűnik képernyőről (Schwarzenegger sem volt egy Oscar-díjas színész, mégis szerettük). Hogy eltérnek a játéktól az baj, a pokol dolog jó volt (jaj de rüheltem a poklos pályákat), ez a genetikai dolog meg már nagyon rég nem jó, mert ugye a Resident Evilben is ez van. Viszont a többi már jól hangzik. Várom, remélem nem lesz bukta.

Megadom magam Igazat kell adnom nektek, más felől már nem nagyon tudom megközelíteni a dolgot. Az biztos, hogy a klónok szerencsétlenek, bármilyen önállóak is, a nagyobb hatalaomnak kénytelenek engedelmeskedni. Az Uralkodónál pedig akkor max az istenek lehetettek hatalmasabbak, de hát azok nem szóltak bele.

Hát, nálam ez egy eléggé többrétegű kérdés. Epizódokra lebontva a kedvenc karaktereim: ep1: Qui-Gon Jinn ep2: Jango Fett ep3: Grievous tábornok vagy Bail Organa, még nem tudtam dönteni ep4: Wedge Antilles ep5: Lando Calrissian és Wedge Antilles (fej-fej mellett) ep6: Lando Calrissian és Wedge Antilles (fej-fej mellett) Trilógiákra lebontva: ep1-2-3: Obi-Wan Kenobi ep4-5-6: Han Solo És a teljes sagara viszonyítva: ep1-2-3-4-5-6: Yoda De pl a Sitheket is nagyon csípesm Darth Sidioussal és Darth Maullal az élen és Anakin Skywalker sem közömbös figura. De most Yodára szavaztam

És pl az adott bolygó katonái? A vukik jól láthatóan a Jedik mellett voltak. Ők is kérdezősködhetnek. Vagy Utapau katonái. (bocs a kötözködésért, de a 66-os parancs számomra nagyon lényeges rész és kíváncsi vagyok a véleményetekre ezekben a kérdésekben)

- Halott? – döbbent meg Mara. – Nekem nagyon is élőnek tűnt. Biztos jól olvastad? – hitetlenkedet. - Biztos, ezt nem lehet csak úgy félreolvasni. Dzséjt Ön Frájn egy halott Jedi lovag, aki valószínűleg mostanában egyszerűen csak Dzséjt néven körözött bűnűzőként éldegél. Tipikus Jedi mi? - Ez furcsa. – morogta Mara. - Az, de több, mint amire számítottunk. Mi van, ha mégis túlélte a solomini mészárlást, de ezt senki nem tudta meg. A holtest végül is nem került elő. Aztán elhagyta az Ön Frájn nevet és kalózként kezdett tevékenykedni, így olyan életmódot élhet, ami egyáltalán nem jellemző egy Jedire. Senki sem gondolná, hogy ki ő valójában, tehát tökéletes az álca. Ha ezzel nem bírjuk szóra, akkor semmivel sem. - Igen. – Mara előtt kezdett összeállni a kép – És mi van a testvérével. Valószínűleg ő is potenciális Jedi. Lehet Dzséjt jóvoltából tűnt el. - Nem hiszem. – vágott közbe Szeláni – Mármint, nem úgy tűnik, mintha tudna a testvére hollétéről. - Ezt a rövid beszélgetésünkből szűrted le? – gúnyolódott Jade. – Vagy az óta már találkoztál vele és megkérdezted? - Ez csak egy megérzés. Tudom, számodra idegen ez a fogalom. – vágott vissza – Visszatérve, szerintem fel lett volna tűntetve, ha tudná hol a testvére. Mint Jedi felkereshette volna, hogy kiképezze. - És ha már meg is tette? - Ugyan már! Ha két Jedi kalózkodna a Birodalomban, Vader vagy az Uralkodó már rég eltakarította volna őket. De legalábbis Stark admirális. – Mara felvonta a szemöldökét – Te nem is hallottad a pletykát? - Azt a pletykát, hogy az admirális megszállottan üldöz egy kalózt, aki már többször gúnyt űzött belőle? – mosolygott Mara – Ez a Dzséjt lenne az? – újra átgondolta az egészet és vigyor ült ki az arcára – Képzeld el, ahogy kiszedjük belőle a Dorrbazra vonatkozó információkat, aztán dolgunk végeztével átadjuk a császárnak. - Az Uralkodó repesni fog a boldogságtól, minket pedig bizonyára megjutalmaz. – ábrándozott Szeláni. - Főleg, ha ezt az apróságot is megemlítjük a testvéréről. – tette hozzá Mara fondorlatosan. - Szerintem ezt nem kéne. – lohadt le Szeláni jókedve – Az egész csak egy feltételezés. Ha nem igazolódik be, megüthetjük a bokánkat. - De ha igazunk van? – vonta fel szemöldökét Jade. - Akkor természetesen már más a helyzet. Ha Dzséjt mellett a testvérét is megtaláljuk, mindkettőt átadjuk az Uralkodónak. – Mara egyetértően bólintott – És te, jutottál valamire? – váltott témát gyorsan. - Apróságokra. Kérdezősködtem a kikötőben, de az ottani főnök szerint Dzséjt Ön Frájn – hangsúlyozta – nem ott szállt le, sőt, hónapok óta nem is hallott róla. Ezután a városban is kutattam utána…eredménytelenül. Azonban gondolkodtam. – mondta Mara és Szeláni hitetlenkedve felvonta szemöldökét. Jade tudomásul sem véve folytatta. – Mikor megmentett minket, azt mondta, a felhőjáróját próbálta ki. De mi van, ha nem? Lehetséges, hogy a feltűnést kerülve a városon kívül landolt, és éppen ide tartott, amikor meglátta azt a trozt. – mindketten elfintorodtak az állat nevének hallatán – Ha pedig ez így van… - Akkor a part környékén kell lennie. – fejezte be a mondatot Szeláni. – Szerezzünk egy siklót és menjünk, nézzünk körül. - Aha. És szerinted adnak azután, amit műveltünk a másikkal? – kérdezte Jade. - Hiszen vissza sem vittük. Azt sem tudják mi lett vele. – vont vállat Szeláni. - Hát ez az. – bólintott Jade melankolikusan. A nap alacsonyan járt, mire elérték azt a helyet, ahol találkoztak Dzséjttel. A troz teteme még mindig a part menti úton feküdt. Testéből madarak, rovarok és különböző dögevők táplálkoztak. Körülötte elviselhetetlen bűz terjengett. Mara a siklójuk roncsaiban kutatott pisztolya után. Pár perc alatt meg is találta. Övébe csúsztatta és a parton álló Szelánihoz sietett. - Meg van? – kérdezte társa mikor Mara odaért. - Meg, mehetünk. Elindultak a part mentén. Minél lejjebb járt a nap, a vízszint annál jobban emelkedett, végül már az utat nyaldosta. A lányok úgy vélték, hogy Dzséjt hajója egy közelben lévő domb mögött lesz, ám amikor felértek annak tetejére belátták, hogy tévedtek. - Erről ennyit. – legyintett Szeláni és elindult visszafelé. – Gyere, menjünk haza. - Várjál. – utasította Jade keményen. – Nézd. – mutatott egy távolabbi bucka felé, ami mögül halvány fény szivárgott ki. – Mi a véleményed? - Tábortűz. – mondta Szeláni a fényt fürkészve. - Inkább egy hajó reflektorai. – helyesbített Jade. – Menjünk oda. Elindultak a bucka felé. A nap már félig eltűnt a horizonton, mikor elérték a domb tetejét. A szürkület védelmében meglapultak, felmérték a terepet. A homokos part szélén egy méretes hajó állt. Leszállótalpai eltűntek a sekély vízben, csillogó felszíne pedig visszaverte a nap vörös fényeit, ezzel uralkodói aura vette körül az íves vonalvezetésű, hosszú orrú űrjachtot. Fényszórói megvilágították környezetét, ezzel elvetette annak lehetőségét, hogy észrevétlenül a közelébe lopakodjanak. Egyáltalán nem ilyen hajóra számítottak, sokkal inkább egy kivénhedt ócskavasra, ami a kalózokra leginkább jellemző. - Ez milyen típus? – kérdezte halkan Szeláni. - Fogalmam sincs. Sose láttam még ilyet, de az biztos, hogy nagyon drága lehetett. Ez a Dzséjt vagy dús gazdag, vagy nagyon, nagyon jó tolvaj. – súgta a választ Mara. – Szerinted otthon van? - Valószínű, különben nem lenne nyitva. – mutatott a leeresztett beszállórámpára. – Menjünk közelebb és kopogjunk be. – elindult de egy kéz megragadta a vállát és megállította. - Várj. A mérete alapján ez egy jacht. Egy embernél több kell az irányításához. Tehát vannak társai. – figyelmeztette Mara. - Na és? Azokat is elkaphatjuk. – vont vállat Szeláni, majd elindult a hajó felé. – Az Erő miatt legyőzhetetlenek vagyunk egy egyszerű ember számára. - Na ja, de Dzséjt Jedi lovag. Sokkal jobban uralja az Erőt, mint mi. – emlékeztette társát Mara. - A meglepetés előnye viszont nálunk van, és ha a gyengeségeit is kihasználjuk nem lesz probléma vele. - Ha egyáltalán meglepődik. – morogta Jade és követte Szelánit. Lesiettek a domboldalról, majd hangtalanul a hajó beszállórámpája mellé lopakodtak. Kézbe vették sugárvetőiket majd az Erővel kiterjesztették érzékeiket. - Fedezz. – mondta Szeláni és a rámpára lépett. Ebben a pillanatban egy zöld sugár függőlegesen áthasította a levegőt a lány előtt, akit csak éles reflexei mentettek meg a biztos pusztulástól. Leugrott a rámpáról és fegyverével rálőtt a támadóra. A zöld lézersugarak besuhantak a hajóba, majd egy negyed pillanattal később kivágódtak onnan. Az egyik Szeláni pisztolyába csapódott, megolvasztva az ívelt fegyvert. A lány fájdalmasan felszisszent és eldobta az olvadt fémkupacot. Mara döbbenten nézte végig a pár pillanatig tartó jelenetet, majd feleszmélve előre szökkent, megperdült s tüzelésre készen felemelte fegyverét. Szeláni is előkapta a csizmájába rejtett birodalmi sugárvetőt és térdre ereszkedve a hajó belseje felé célzott. Ám még mielőtt lőhettek volna egy fénykardot szorongató férfi vetődött ki a hajóból és lesújtott a fegyverekre. A lányok hátra ugrottak ijedtükben, majd elhajították a sugárvetők markolatait s fényszablyát ragadtak. A kék és lila pengék fénysebességgel vágódtak ki a hengerekből, a levegő pedig megtelt jellegzetes zümmögő hangokkal. - Szasztok. Szerintem ezekkel nem kéne játszanotok. – mutatott Dzséjt zölden fénylő szemekkel a kardokra. - Szerintem neked nem kéne játszani azzal. – vágott vissza Mara és az Erő segítségével megpróbálta elragadni Dzséjt fegyverét. - Ó. – lepődött meg a férfi, s szemgolyói máris ezüstösen kezdtek fényleni – Többre is képesek vagytok? Például, tudtok azokkal játszani? - Mindjárt megtudod. – sziszegte Szeláni élesen, szemei gyilkosan felcsillantak. - Akkor játszunk. – vigyorodott el Dzséjt, s szemgolyója égővörösen felvillant. Azonban nem sokáig volt jó kedve, mert a következő pillanatban Mara felszökkent, egy szaltóval átröppent a férfi fölött közben lefelé döfött. Dzséjt hárította a szúrást, de már pördülnie is kellett, nehogy Szeláni kettéhasítsa. A két penge sisteregve ért össze, de ekkor Marától újabb támadás érkezett a Jedi felé, amit alig tudott elhárítani. A két lány sebesen, egymás után sújtott le. Dzséjtnek minden tehetségét be kellet vetnie, hogy ki tudja védeni azokat. Minden csapás kemény volt és haragtól fűtött, amire a megkopott vívótudással rendelkező Dzséjt nem igazán számított. Bár ő maga Jedi képzésben részesült, a két lány kezdte legyűrni. Túl jól működtek együtt, szinte tudták mire készül a másik, amit Dzséjt nem mondhatott el magáról. A lemenő nap fényében a kecses, lágy de gyors támadások sorban záporoztak a férfira, aki rájött, hogy csak úgy győzheti le a lányokat, ha szétválasztja őket. Ehhez azonban ki kell szabadulnia a satuból, amibe befogták. Villámgyorsan Mara felé perdült, és elhárított egy nyaka felé sújtó, vízszintes csapást. Majd kardját függőlegesen háta mögé rántotta, és védte Szeláni támadását. A lányok egy pillanatra meglepődtek ezen a mozdulaton, ezt a pillanatot pedig Dzséjt ki is használta. Követhetetlen sebességgel, függőlegesen Mara felé sújtott, aki ösztönösen hátra vetődött. A Jedi nem állította meg kardját, hanem megperdítette és vakon hátra döfött. Szelánit váratlanul érte a támadás, és kénytelen volt egyet hátra lépni, nehogy felnyársalja a zöld penge. Dzséjt maga elé rántotta fegyverét, majd kiugrott a lányok közül, és egy fordulattal szembe került velük. Átható tekintettel mérte végig ellenfeleit, ítélte meg saját helyzetét. Marán és Szelánin a fáradtság legapróbb jelei sem látszódtak, ellenben Dzséjt teste kezdett gyengülni. Ellenfelei kiváló vívók voltak, mint régen ő. Ha továbbra is hagyja, hogy egyszerre támadjanak rá, hamarosan legyőzik, tehát szét kellett választania őket. Ám ezt elérni elég nehéz lesz. Az Erő és az eszed, ezeket használd csatában. Az Erő legyen a szövetségesed, az eszed pedig a legjobb barátod. Mindkettő szükséges a győzelemhez. Ha ezeket együttesen használod, nem találsz legyőzőre az egész Galaxisban sem. – csengtek agyában mestere szavai. Hajdan Dzséjtet a Jedi Rend egyik legjobb vívójának tartották, és nem a technikája miatt. Hanem az esze és az Erőre való fogékonysága miatt. Ne támadásra, védekezésre használd az Erőt. Ezt vésd jól az eszedbe. – jutottak eszébe Yoda szavai. Dzséjt lazított izmain, lejjebb engedte kardját és behunyta szemét. Hagyta, hogy az Erő, amit nagyon régen használt, átáramoljon a testén. Érezte a mindent összekötő energiát, a végtelen óceánt és annak minden rezdülését. Szemei felpattantak, lábait megvetette, kardjával pedig maga előtt, függőlegesen egy félkört írt le, elkaszálva Szeláni lila pengéjét. Aztán megállította Mara pengéjét, nem sokkal a nyaka előtt. Szeláni ismét támadásba lendült, egyenesen Dzséjt feje felé suhintott. A Jedi kis félkört leírva kardjával beakasztotta Mara pengéjébe saját pengéjét, majd megtaszította a fegyvert és megállította Szeláni támadását. Dzséjt Mara kardjával védte ki Jorsz csapását, de ezzel még nem fejezte be. Visszarántotta szablyáját, ezzel majdnem fejét szegte Jadenek, akinek hídba kellett lemennie, hogy elkerülje végzetét. Dzséjt megperdült s egy felfelé irányzott csapással kizökkentette Szelánit egyensúlyából. Jorsz hátratántorodott, de sikerült talpon maradnia. Végül Dzséjt kirúgta a még mindig hídban lévő Mara lábát. A lány tehetetlenül a vízbe rogyott. Dzséjt megperdül, ellépet Jade közeléből és szembe fordult Szelánival. A lány meglepetten nézte a férfit, akinek elszánt tekintete a lány szemébe mélyedt. - A játéknak vége. – jelentette ki a férfi higgadtan, ennek ellenére piros szemekkel, majd támadásba lendült. Hirtelen Szeláni előtt termett, aki alig bírta feje fölé emelni fénykardját, nehogy megváljon skalpjától. Dzséjt sebesen sújtott le egyre beljebb kényszerítve a lányt a vízbe. Derékig jártak a vízben, csapást csapás követett és nagyon úgy tűnt, hogy a Császár Keze elbukik, mikor a Jedi hibázott. A lány nyaka felé suhintott és védtelenül hagyta derekát. Szeláni ezt látva lebukott a zöld penge elől, majd vízszintesbe rántva kardját lecsapott a férfi derekára. Dzséjt hallgatva az Erő figyelmeztetésére hátraugrott, de a lila penge hegye még így is megperzselte tunikáját. Ám azzal, hogy hátraugrott hibáit egy újabbal tetézte. A víz ereje és az iszap instabilsága miatt elvesztette egyensúlyát és hanyatt vágódva a víz alá zuhant. Szelánin úrrá lett a győzelem mámora, s újra elfogta a jól ismert kéjes gyilkolási ösztön. Lila pengéjével újra és újra belecsapott a sistergő vízbe, pont oda, ahol Dzséjt egy pillanattal azelőtt elmerült. Egyre gyorsabban és hevesebben csapkodott, mígnem egy kék fénykard meg nem állította. - Szeláni! Higgadj le! Higgadj már le! – rivallt rá Mara dühösen és egy kicsit megtaszította kardjával. – Élve kellett volna, nem darabokban! Szeláni eszelősen csillogó szemekkel nézett fel, ami aztán minden átmenet nélkül megszűnt, ahogy a düh köde szerteoszlott tudata körül. Szédelegni kezdett a felismeréstől, hogy lekaszabolta az egyetlen esélyüket feladatuk teljesítésére. - Ó ne, ezt elcsesztem. – nyögdécselte ijedten. - Hát ezt el. – értett egyet vele Mara és dühösen a csillogó víz felszínét kezdte figyelni. Pár méterre Szeláni háta mögött Dzséjt ugrott ki a vízből és az Erővel kinyúlva elragadta a fénykardját. Aztán mikor a fegyver a kezében volt újra az Erőhöz folyamodva megtaszította a lányt, aki szinte kivágódott a partra. Eszméletlenül terült el a homokos talajon. Mara elég gyorsan kapcsolt ahhoz, hogy ne jusson Szeláni sorsára. Fénykardját megszorítva támadásba lendült. Dzséjt kivédte az első csapást, de kis híján levágta önmagát. Új fegyvere kisebb és könnyebb is volt saját kardjánál, ami most az övén száradt. Ám hamar megszokta a markolatot, és bár a lila penge még mindig zavarta, a harmadik vágást már zökkenésmentesen elhárította. Mara olyan kecsesen és lágyan mozgott, mint egy angyal, bár egy kicsit színpadiasan harcolt. Jól forgatta a fényszablyát, de néha elhamarkodott egy-egy szúrást vagy vágást, Dzséjt pedig ezeket kihasználva szép lassan átvette a támadó szerepét. A küzdelem elhúzódott, a vízben elég nehézkesen lehetett a gyors lábmozdulatokra számítani. Végül a Jedi sorozatos függőleges és vízszintes vágásokkal kiterelte a lányt a szárazföldre, ahol megkezdődött a végső összecsapás. Mara fél másodperccel később indította rohamát, mint Dzséjt, így védekezésre kényszerült. A férfi rohama gyors volt és erős. Vágást szúrás, cselt csel követett. A sötétben a kék és lila pengék beragyogták a küzdő feleket. Dzséjt túlzottan ráhangolódott az Erőre, minek folytán Mara számára legyőzhetetlenné vált. Aztán az egykori Jedi függőlegesen lecsapott Jade fejére, aki lábait kitámasztva vízszintesbe rántotta kardját és védte a felé sújtó lila pengét. A szablyák sercegve egymásnak feszültek, és Dzséjt saját testsúlyát kihasználva elkezdte lenyomni a lányt. Mara alig bírta tartani magát, izmai megfeszültek az erőfeszítéstől. Ha elengedi magát, mindkét penge a nyakába váj. Nem volt más választása, tisztességtelen eszközökhöz kellett folyamodnia. Kinyúlt az Erővel és Dzséjt nyakába vájt vele. A férfi fuldoklani kezdett, de hamar legyűrte Mara támadását. Hamar, de nem elég hamar. Jade kihasználva a Jedi pillanatnyi figyelmetlenségét, térdével a gyomrába rúgott. Dzséjt fájdalmasan felnyögött és hátra tántorodott. Mara elvesztette egyensúlyát, minek folytán hanyatt esett, ám a következő másodpercben újra talpon volt. Dzséjt is legyűrte fájdalmát és hirtelen lobbant haragját, majd támadásra készen maga elé tartotta kardját. Jade támadt, egyetlen hatalmas erejű, gyűlölettel teli csapással sújtott le Frájn mellkasára. A férfi függőlegesbe rántotta kardját, hárított. A kardok olyan erővel ütköztek össze, hogy Dzséjt újfent elvesztette fegyvere fölött az uralmat és az kirepült a kezéből. De még le sem ért a szablya a földre, megragadta Mara karját, megcsavarta, majd a mozdulat végeztével átdobta válla fölött a tehetetlen testet. Mara nagyot huppanva esett a homokos talajra, hátába tompa fájdalom hasított, tüdejében elakadt a levegő. Fénykardja, akárcsak Szelánié, az ütközés pillanatában kikapcsolt. Dzséjt a lány vállára tette tenyerét, mire Mara elvesztette eszméletét. Dzséjt zihált és izzadt, izmai égtek. Régen kellett ennyit ugrálnia és kijött a gyakorlatból. Lerogyott a lány mellé, engedett izmai feszülésén, hagyta, hogy teste természetes módon nyerje vissza erejét. Közben Szeláni kardja felé nyúlt, hogy jobban szemügyre vegye a fegyvert, amivel eddig küzdött. Ám még mielőtt megmarkolhatta volna a hengert, az felröppent a levegőbe és zümmögve életre kelt Jorsz kezében. Dzséjt szembe fordulva a csitrivel felpattant. Az Erővel kinyúlt Mara fénykardja felé, ami a levegőben aktiválódva, szinte beleugrott tenyerébe. Az ujjai ráfonódtak a markolatra, kitapintották az aktiválómátrixot, a penge hossz és erősség szabályzót. A kapcsolók kiosztása szokatlan volt, ugyanígy a méret és a súly is, de mégis könnyebb volt megszokni, mint Szeláni kardját. A kék penge is jobban tetszett neki. Próbaképen háromszor megforgatta maga mellett. - Nem unjátok? – kérdezte, az egész szemürege tompán fénylett a sötétségben, aztán, mintha csak egy lámpát kapcsoltak volna le, kihunyt. – Mert én már igen. Kapcsold ki a kardot és szívjuk el a békepipát. – Szeláni szemei szikrát szórtak a dühtől, és ezt látva Dzséjt jókedve alább hagyott – Akkor folytassuk. – lombozódott le. Szeláni gyilkos gyűlölettel ugrott előre, kardjával oldalra kaszálva. Dzséjt oldalra lépett és hárította a támadást, majd ő sújtott le. Nem akart hosszú küzdelmet, így hát minden idegszálával az Erőre összpontosítva győzelemre tört. Addig akart támadni, amíg ellenfele annyira el nem fárad, hogy feladja a küzdelmet vagy összerogyjon. Sorozatos vízszintes vágásokkal ostromolt, s közben hajója felé terelte a lányt. Mikor elérték, Szeláni megpróbált jobbról lesújtani Dzséjt nyakára, de hiába. A Jedi védte. Egy percig a pengék sercegve egymásnak feszültek, majd Szeláni erejét vesztve engedett Dzséjt erejének. A kardok a hajó burkolatának vágódtak, ami szikrákat hányva engedett a fegyvereknek. Dzséjt a következő pillanatban belerúgott Szeláni csuklójába, aki kénytelen volt elengedni fegyverét és az kikapcsolva a vízbe esett. A férfi vállával megtaszította a lányt, majd öklével kaszált egyet, arcon vágva ellenfelét. A csitri az ütés erejétől és a fáradtságtól elterült a bokáig érő vízben. Dzséjt kikapcsolta kardját, majd elkábította a lányt. - Na végre vége. – zihálta.

Szerintem borzalmas a rajzok, főleg Yoda. Úgy néz ki, mintha a Szörnyecskékből szökött volna, de nem a kis aranyos szőrös, hanem a randa éjjfél után - három kiló kokaint - zabált verzió.

Ezért mondtam, hogy olyan riporter, akit nem ellenőriznek Hm... KalózHoloNet adók lehetnek? Ezzel tényleg az a baj, hogy nem csak a Templomnál kérdezősködhetnek. Bárhol. És ha egy egyszerű ember már nem azt a teóriát halja, akkor tovább adhatja egy másiknak, aztán ők tovább adják még kettőnek, aztán így tovább. Végül már túl sokan tudnak róla, és ráadásul egy ilyen szájról-szájra terjedés ellenőrizhetetlen is. Túl nagy kockázat egyetlen klón miatt elbukni, egyszerűbb, ha az összes klón ismeri ezt a hazugságot (és még jobb, ha őszintén hiszi is azt). Bár ki tudja, talán éppen így tört ki a lázadás.

És mi van, ha egy kóbor Holonet riporter, akit nem ellenőriz a Birodalom a Maygeeton kérdez meg egy klónt, és az elmondja a 66-os parancsot, amit az Uralkodótól kaptak mielőtt Uralkodó lett, és semmilyen indokot nem tud mondani, egyszerűen csak agyon kellett lőniük azt a sok klónt, és erre a riporter azt közkincsé teszi a HoloNeten? A Birodalom likvidálja a riportert, a Lázadók meg Szövetséget kötnek