Dzséjt, Csit, Behemót, Mara, Szeláni, Sur és a droidok a földön ülve, biztonságos távolságból figyelték az épület pusztulását. Megindító pillanat volt ez mindannyiuk számára, hiszen a halál torkából menekültek ki. Sérülten, fáradtan, mocskosan, de megmenekültek. A Császár Kezei végrehajtották feladatukat, a Jedi is betartotta ígéretét. Már csak egy lépés volt hátra a boldog befejezésig: meg kell ölni Starkot.
Csit valamilyen kényszert érzett arra, hogy hátra forduljon. Az elé tárulkozó látványtól inkább meglepődött, mintsem megijedt.
- Jé. Csendélet. – mondta vidáman.
Társai is a hátuk mögé pillantottak, s a látvány hatására azonnal talpra ugrottak. Mindannyiuk fegyvert ragadott, bár hiába. Szembe velük legalább öt tucat birodalmi rohamosztagos állt, tüzelésre kész puskákat szegezve rájuk.
- Le vannak tartóztatva. – jelentette ki a parancsnok.
- Hát ez vicces. – jegyezte meg Mara fanyaron.
Valahogy senki sem érezte a helyzetüket komikusnak, talán csak a birodalmiak.
- Dobják el a fegyvereket. – utasította őket a rohamosztagosok parancsnok. Hangját torzította a sisakmikrofon. – Ha nem engedelmeskednek, lövünk. Háromig számolok. – a sisak türelmesen körbejárta az előtte állókat – Egy… kettő… há… - hangját elfojtotta a felbukkanó Hyperion hajtóműveinek dübörgése.
A karcsú hajó alacsonyan föléjük röppent, majd megfüggött. Hasának hátsó részéből előbukkant az ívelt formájú, négycsövű, automata lézerágyúja. A fegyver ráfordult az ámuló birodalmiakra és tüzet nyitott. A katonák fejvesztve szaladtak széjjel, fedezéket keresve lőttek rá a hajóra. Az apró sugarak ártalmatlanul csapódtak bele a fényezett burkolatba, nem úgy az ágyúk tüze, ami halálos sugarakat lövellt ki magából. Bár az intelligens célkövető számítógép nem volt képes befogni az apró embereket, tűzerejének nyoma azonban nyomot hagyott a betonban is. Elég volt egy közeli becsapódás, és a birodalmiak máris szerteszét szálltak. Közvetlen találat esetén pedig el is párologtak. Miután az összes katona eliszkolt, vagy meghalt, a Hyperion kieresztette leszállótalpait, majd óvatosan landolt gazdái és jövőbeli utasai közelében. Beszállórámpája leereszkedett, a lézerágyú visszahúzódott üregébe. Dzséjt és társai habozás nélkül felszaladtak a rámpán, ami aztán bezárult utánuk. Pár perccel később a hajó már a magasba is emelkedett s elindult a biztonságot jelentő űr felé.
Dzséjt a pilótaülésben ült, s magabiztosan markolta a kormányt. Ujjai sebesen zongoráztak a kapcsolók között. Beállította a teljesítményt, felhúzta a pajzsokat, felkészítette hajóját hiperűr-sebességre.
Behemót a szenzoroknál ült. Az óriás remekül értett a Hyperion fegyverrendszereihez, ám az érzékelők által küldött jeleket csak nagy erőfeszítések árán tudta megfejteni. Ezt a posztot Csit szokta betölteni, de őt most 6-1B próbálja összefércelni. Hosszú tanulmányozás után kezdett képet kapni, hogy mi lehet előttük.
- Ő. Dzséjt… - szolalt meg tőle szokatlanul bátortalanul. – Nem tudom egész pontosan, hogy mit jelentenek ezek a H betűk, meg háromszögforma, de azt hiszem egy csillagromboló felé száguldunk… - a Hyperion hirtelen megrázkódott, hatalmas robbanás hallatszott a hajó hátuljából. Behemót ijedten nézett ki a fülke keskeny ablakain. – Eltaláltak.
- Tényleg, na ne mond. Megjöttek a H betűid. – morogta gúnyosan Dzséjt, és előre nyomta a kormányt.
A Hyperion meredek szögben zuhanni kezdett, nyomában nyolc TIE vadásszal. Az apró, gyors vadászgépek halálos sugarakat szórtak a karcsú jachtra, pajzsa minden nehézség nélkül kitartott.
Dzséjt szó szerint az utolsó pillanatban kapta fel hajója orrát. Olyannyira, hogy hasa letarolt néhány, a Gancel tenger partján húzódó fát. Legközelebbi üldözője azonban nem volt ilyen szerencsés. A pilóta túlzottan belemerült célpontja likvidálásába, és nem figyelt a magasságmérőre. Gépével együtt belefúródott a homokos földbe, s elnyelte egy hatalmas lángfelhő.
A Hyperion sebesen száguldott a Gancel tenger kék vize fölött. Méretét megszégyenítő manőverekkel kerülte el a rá záporozó zöld sugarakat.
Dzséjt olyan alacsonyan repült, amennyire csak lehetett. Ez nála az egészségesnek nem nevezhető magasság. Akárhányszor bedöntötte gépét, érezte, hogy a szárnyak végei a víz habjait hasítják. De nem törődött vele, ennél veszélyesebben is repült már. Újabb robbanás rázta meg a Hyperiont. Az egyik TIE lövedéke közvetlenül a pajzsba csapódott. Az enyhe rázkódástól a Jedi nem vesztette el az irányítást, mégis erősebben markolta a kormányt.
- A csillagromboló helyzete? – kérdezte Dzséjt.
Behemót fejét vakargatva próbálta megfejteni az adatokat, de az alakzatokon kívül semmit nem értett. Megvonta vállát, majd társához fordult.
- Fölöttünk van. Az űrben. – és felfelé mutatott.
- Á! Kösz! Akkor most már biztonságosan el tudunk tűnni innen. Mond csak, születésedtől vagy ilyen hülye vagy csak a garanciális nagyjavítatás után lettél? – csipkelődött Dzséjt.
Behemót nem válaszolt. Nem értette, barátja miért csúfolódik, hiszen tudja, hogy nem ért a szenzorokhoz. Sokkal szívesebben kezelné az ágyúkat.
Dzséjt megrázta a fejét, és miközben hajóját a Gancel tenger túloldalán lévő kontinens felé fordította, beleszólt a komegységbe.
- Mara… - a Hyperion megrázkódott – Mara, gyere fel!
- Megyek. – hallatszott a komból.
A jacht, nyomában a birodalmi vadászokkal, belépett a sziklákkal és mocsarakkal tarkított kontinens légterébe. A pilótáknak magasabbra kellett emelniük gépeiket, nehogy összeütközzenek valamilyen természeti képződménnyel. A Hyperion hasa még így is érte a magasabb fák csúcsait. A jacht egyre kisebb manővereket hajtott végre, végül már szinte egyenesen repült. A TIE vadászok pilótái valószínűleg megörültek ennek, mert ékalakba rendeződve repültek prédájuk után, és szabályos lézeresővel árasztották el.
A Hyperion folyamatosan rázkódott, a gravitációs kiegyenlítők alig bírták elvégezni a feladatukat. Mara, nyomában Szelánival, felbotorkált a pilótafülkébe. Megviseltnek tűnt, teste habzott a verejtéktől. Rosszulléttel küszködött. Látszólag nem volt hozzászokva, hogy egy száguldó űrhajóban kell ücsörögnie, miközben halálos sugarakkal árasztják el a saját „munkatársai”. Társa hasonlóan rossz bőrben volt. Dzséjt remélte, hogy ha munkát ad nekik, jobban lesznek.
- Mara. Ülj le a szenzorokhoz, és mond meg nekem, hogy mi a helyzet a csillagrombolóval. – adta parancsba a kapitány – Behemót, a fegyvereket. Szeláni. – elgondolkodott, vajon milyen feladatot találjon a lánynak – Számítsd ki a legrövidebb menekülési útvonalat erről a bolygóról, és figyeld a rendszerkijelzőket.
Minden úgy lett, ahogy Dzséjt elrendelte. Mara a szenzorokhoz ült, aztán tanulmányozni kezdte a műszereket. Az íves, fehér pult fejlett érzékelő rendszert rejtett. Szeláni hasonlóan tett Dzséjt mellett a navigátori székben. Behemót a számára legkedvesebb helyre került, a pilótafülke leghátsó zugába, a fegyverkezelői pulthoz. Ahogy ő nevezte, a lövészárokba. Vaskos ujjai szélsebesen zongoráztak végig a kapcsolótáblán. Aktiválta a célzó komputert, a lézerkeresőt, a tűzvezérlőt. Innentől kezdve csak ki kell jelölnie a célpontot, amit az ágyúk automatikusan bemérnek és elpusztítanak. Persze megtehetné, hogy egyetlen gomb lenyomásával az egész rendszert önműködővé varázsolja, de akkor nem lenne olyan élvezetes. Egy vörös billentyű lenyomásával kijelölte az első, a Hyperionhoz legközelebbi célpontot. A lézerágyúk monitorán megjelent a CÉLPONT MEGSEMMISÍTÉS ALATT szöveg. Behemótban szétáradt az öröm.
A Hyperion pilótafülkéje mögött, alul és felül előbukkantak a lézerágyúk. Akárcsak a hajó többi része, ezek is ívesek volt, s csillogtak a krómbevonattól. Ám ezek a gyönyörű, hirtelen megjelenő fegyverek célra álltak.
Az ék csúcsát alkotó TIE vadász törzsébe nyolc vörös lézernyaláb vágódott. Az üzemanyag azonnal berobbant, darabokra szaggatva az apró vadászgépet. Három másodperccel később a mellette repülő két másik társát is elnyelte egy-egy tűzgolyó. Körülbelül ennyi idő kellett ahhoz, hogy Behemót kijelöljön, és az ágyúk elpusztíthassanak egyszerre két célpontot. A megmaradt négy TIE szétspriccelt, s eltűntek a hegyvonulatok között, amik árnyékába épp akkor repültek be, amikor a lövegek működésbe léptek. Miután a célpontok eltűntek, az ágyúk alap állapotba állították magukat, vagyis csöveiket menetirányba fordították.
- HÁ-HÁ! – ujjongott Behemót – Eltakarodtak. Beijedtek. Nem mernek szembeszállni velem.
- Erre nem mernék fogadni. Visszajöttek. – mondta Mara, aki már elsajátította a szenzorkezelést. Miután rájött a kapcsolók funkcióját nubiaiul írták fel, már nehézségek nélkül láthatta el feladatát. – És van más rossz hírem is. A csillagromboló kiszúrt minket, és úgy mozog, hogy mindig fölöttünk legyen.
- Ami rosszabb. Mindig a legjobb menekülési pályánkat állja el. – tette hozzá szomorúan Szeláni. – Nem sok jót nézek ki ebből.
- Hát még én… - Dzséjt szavait elnyelte a Hyperion pajzsába csapódó lézersugarak robbanásai. – Szűk helyen, TIE-okkal a nyomunkban, csillagrombolóval a fejünk felett. Mára nem is kell más.
Újabb robbanás rázta meg a hajót. A vadászok úgy döngicséltek körülötte, mint méhek a kaptár körül. A lézerágyúk kétségbeesetten próbálták meg lelőni ellenségeiket, de ők mindig eltűntek egy hegyvonulat mögött. Az automaták teljesítménye remek volt nyílt terepen, de zárt térben már korántsem kielégítő. A Hyperion és üldözői elérték azt a szakaszt, ahol a hegyeket már széles hidak kötik össze. Dzséjt ügyesen manőverezett át e mesterséges akadályok között, és sajnos a TIE pilóták is állták a próbát. A Hyperion jobb hajtóműve egyszer beakadt egy keskenyebb hídba, leszakítva azt. Egy másikkal a vadászok lézersugarai végeztek.
A szurdok egyre több természetes és mesterséges akadályt vonultatott fel, a Hyperion pedig kezdett túl nagy lenni ezek kikerüléséhez. Végül Dzséjt felrántotta hajója orrát, és kivezette a szorosból. Az üldözők követték a prédát. A jacht sebesen bevágott egy fennsík fölé, ahol egy széles utat követett. A nyílt téren az ágyúk újra használhatóvá váltak, de a TIE pilóták már kiismerték a fegyverek korlátjait. Akárcsak a turbólézereket, e védelmi eszközök lőképelemzőit is meg lehetett tréfálni. Sugárnyalábok tucatjai száguldottak el a Hyperion mellett. Némelyik ártalmatlanul tovasuhant, némelyik a földbe vágódott, némelyik a pajzsokat találta el.
- A pajzs 37%-os. – jelentette aggódó hangon Szeláni. – Ha ez így megy tovább, elpusztulunk.
- Lehetnétek kicsit optimistábbak. – bíztatta társait a kapitány. – Rád is vonatkozik drágám. – mondta a hajónak, miután az egyik megfigyelő-monitor kialudt előtte – Nem látom a hátsó fertályunkat. Szel. Kapcsolj tartalékra.
- Ne szólíts Szelnek. – morogta Szeláni, ettől függetlenül teljesítette a kérést. – Kész.
- Dzséjt. – szólalt meg Behemót – Mi lenne, ha az ugróhajtóművet használva felgyorsulnánk és leráznánk a csillagrombolót.
- Gondoltam rá. A romboló odafent az űrben sokkal gyorsabban képes haladni… azaz megkerülni a bolygót, mint mi itt lent. Az ugróhajtóművet meg amúgy sem használhatnánk gravitáció alatt. Szétesne a Hyperion. – magyarázta Dzséjt, közben átvezette hajóját Drow város felett, s leelőzött néhány versenyfogatot. Alacsonyan szállt el felettük, így a hajtóművek szelétől egypár sikló kisodródott. A legelső versenyzőt eltalálta egy TIE lézersugara. Dzséjt nem tudta megállapítani, hogy a pilóta direkt, vagy csak véletlenül lőtte le a fogatot, de az biztos, a második helyezett ennek roppant mód örülhetett. – Veszélyes sport. – dünnyögte.
Behemót folytatta fejtegetését.
- Mi lenne… ha ahelyett, hogy megkerülnénk a Borrondát, átvágnánk rajta.
- Ez teljes… - Dzséjt indulata hamar gondolkodásba csapott át, majd meglepő vigyor jelent meg arcán – Behemót, zseni vagy! – kurjantotta.
- Nem vagyok! Neked is lehetnek rossz ötleteid! Miért kell mindig engem cseszegetni?! – förmedt rá Dzséjtre Behemót, majd látva társai zavart pillantását, elgondolkodott – Mit jelent, az hogy zseni? – kérdezte gyerekes félénkséggel.
Dzséjt mormolt valamit, amit nem lehetett hallani. Aztán határozottan Szelánira pillantott.
- Találj nekem egy barlangot, ami keresztülvezet Borrondán. – parancsolta, majd a műszerei felé fordult.
- Úgy érted, keresztül akarsz repülni a bolygón? – vonta fel szemöldökét Szeláni, miközben végezte feladatát.
- A Borrondát barlangok sokasága szeli keresztül-kasul. Kisebbek, nagyobbak… nekünk épp ilyen kell. Ha behatolunk a mélyebb rétegekbe, a csillagromboló nem fog látni minket. És a TIE vadászok sem szólhatnak neki. Mire rájönnek mi történt, mi már a hipertérben leszünk.
- Találtam egyet. 10. 00. 03 felé. – jelentette Szeláni. – Ez érdekes utazás lesz. – jegyezte meg. A fülkében lévők bólintottak.
A Hyperion, üldözőivel együtt, átszáguldott egy széles völgy, majd egy tó felett. Aztán egy árván magasodó hegy közepén meglátták a hatalmas barlang tátongó száját, ami menekvésük kulcsát jelenti.
- Ez öngyilkosság. – motyogta Mara, mikor meglátta a nyílást.
- Behemót, húzd vissza a fegyvereket. Szeláni, minden fölösleges energiát terelj át a pajzsokra. Mara, az érzékelőket vedd maximumra… nem akarok nekiütközni egy kiálló sziklának. – a parancsok maradéktalanul végre lettek hajtva – Öveket becsatolni… rázós útszakasz következik. – szólt bele a komba Dzséjt, majd bekötötte saját övét. Társai hasonlóan cselekedtek.
A Hyperion és üldözői átsuhantak a hatalmas barlang nyílásán. Dzséjt olyan hirtelen fékezte le, orsóztatta meg és nyomta le hajóját a függőleges járatba, hogy a gravitációs emelők nem bírták kiegyenlíteni a Hyperionra nehezedő nehézségi erőt. Az utasok majdnem kiestek székeikből. A TIE vadászok pilótáinak nem voltak ilyen problémáik. Minden nehézség nélkül nyomon követték a manővert.
A hajók sebesen száguldottak végig a függőleges alagútban, s pilótáik azon aggódtak, nehogy lezáruljon vagy összeszűköljön a járat. Az egyik TIE manőverezés közben rálőtt a Hyperionra. A zöld lézersugarak elsuhantak a jacht fölött, és hatalmas szikladarabokat szaggatott ki a kaverna falából. Aztán célpontja váratlanul elkanyarodott. A birodalmi pilóta felkapta gépe orrát, de elkésett a manőverrel. Egyik napelemtáblája beleakadt egy sziklabalkonba és leszakadt. A sérült törzs pörögve, irányíthatatlanul csapódott bele a szemközti falba.
Az alagút falai izzottak, mikor a hajók egy újabb függőleges járatba kanyarodtak bele. Egyre mélyebbre hatoltak Borronda rétegeiben, mígnem már a mag mellett repültek. A falakról kövér lávacseppek váltak le, s csapódtak neki az izzó hajóburkolatoknak. Az egyik TIE-t is egy ilyen csepp pusztította el. Dzséjt úgy vélte, hogy az alagút körülbelül het-nyolc kilométerre lehetett a bolygó közepétől. A gravitáció a duplájára nőtt, a belső hőmérséklet az ötszörösére. A kormány égette a kezét, de nem engedte el.
- A pajzs levált. A külső burkolat olvad… sorra égnek le a rendszerek. – jelentette pánikhangulatban Szeláni.
Az egyik monitor felrobbant a hatalmas hő hatására, majd egy másik követte.
- Gyerünk kislány, ne add fel. – kérlelte hajóját Dzséjt, majd egy új járat felé kormányzott. – Túl forró a hajtómű… de legalább még megvan.
A Hyperion és két üldözője bevágódott egy „keskeny” alagútba, távolodni kezdtek a magtól. A vörösen izzó hajók libasorban haladtak. Az elülső TIE rálőtt célpontjára. A Hyperion jobb hajtóművéből hatalmas darab szakadt ki. Füst árasztotta el az alagutat, megvakítva a vadászok pilótáit. A jacht teteje súrolta az alagút szélét, kavicsokkal és burkolatelemekkel szórva meg üldözőit. A füstből lánggömb csapott ki, s a monitorokról eltűnt az egyik TIE képe.
- Ég a kettes hatómű! Sérült a kormánymű! – sikította Szeláni.
Dzséjt mindezt érezte. Nem az Erő által, hanem mert annyira szerette hajóját, mintha a testvére lenne. Ráadásul a kormányt is egyre nehezebben markolta, valamint a hajó nem reagált minden mozdulatra.
A hajók kivágódtak egy hatalmas, több kilométer átmérőjű sziklacsarnokba. Egyenesen a mennyezet felé tartottak, ahonnét nem vezetett tovább járat.
- Föl! – sikoltott rémületében Mara.
- Jobbra! – tett hasonlókép Szeláni.
- Balra! – üvöltött Behemót páni félelemmel.
- Én vezetek. – mondta Dzséjt s hajója orrát lefelé nyomva vízszintesbe hozta gépét. Ezzel elkerülte az ütközést és néhány halálos lézersugarat is. – Ez a TIE rajtunk van, mint egy mynock.
A Hyperion meredek szögben zuhanni kezdett, majd nem sokkal a talaj fölött egyenesbe jött. Egy széles folyót követve eltűnt egy lejtős járatban. A birodalmi lézertüzet szórva követte.
- Sőt. Ez a birodalmi vacak megőrjít, mint nagymamát a holoshopos ajánlat.
Az alagút végén végre megláthatták a kijáratott. Dzséjt teljes sebességre gyorsította a Hyperiont. Mara szemét erőltetve méregette a nyílást, és nem tetszet neki, amire jutott.
- Dzséjt. Nem férünk át. Túl szűk. – figyelmeztette a pilótát.
- Dehogy is. – rázta meg fejét Dzséjt.
- Igaza van. – erősítette meg Jade szavát Szeláni – A számítógép is ezt mondja.
- Nyugi. Átslisszolunk rajta. – mondta Dzséjt és megdöntötte hajóját.
- Túl szűk… nem férünk át! Állj meg! – üvöltött már Behemót is.
A Hyperion orra átsuhant a szűk résen, a törzs azonban már nem. A burkolat megvetemedet, hangosan nyekkent a monumentális erők alatt, majd egy pillanattal később áttörte a kijáratot. Hatalmas szikladarabok záporoztak alá, szétzúzva a TIE vadászgépet.
A Hyperion legénysége megkönnyebbülten lélegzett fel.
- Hát tudjátok, ördögötök van. Tényleg elég szűk volt a hely. – kuncogott Dzséjt zölden világító szemekkel. Az aréna óta most először hagyta, hogy érzelmei szabadon áramoljanak szét testében. Társai tettetett gyilkos szemekkel néztek rá.
A Hyperion elhagyta Borronda légterét, majd gravitációs terét, végül a valós teret is.
A kecses űrjacht sebesen száguldott a hipertérben, e végtelen, mozgásban lévő kékesfehér fényalakzatok folyosójában. Sérült, eldeformálódott burkolatát vékony villámok nyaldosták, amik kevesebb kárt okoztak, mint egy lézersugár. Az elektromos kisülés hipertéri megfelelője volt.
A hajó legénysége összegyűlt a fő rakodótérben. Mindenki fáradt volt, mocskos, de megkönnyebbült és reményteli. Csit lába megmenekült. 6-1B és FX-4 helyrehozták. Igaz addig bicegni fog, amíg nem kerül egy jól felszerelt korházba, de járni tudott. Szeláni és Mara végrehajtották feladatukat. A HoloNet beszámolt Dorrbaz Olivizin a hutt haláláról, valamint a Quwani Nagy Arénában történt tragikus balesetről. Behemót visszakapta emberi műkezét. Bomos Sur felszabadult a rabszolgaság alól. Dzséjt pedig örült, hogy élhetett.
Csit a gépészeti állomás pultjánál ült és a károkat mérte föl.
- Szivárog a primertartály. A létfenntartás tartalékról működik. A gravitációs kiegyenlítők 25%-os hatásfokot biztosítanak. A pajzsgenerátor leégett, és a burkolat felszakadt a legénységi szálláson. A levegőt őrző erőterek működnek. Ezek és még rengeteg kisebb-nagyobb hiba, amit ki kell javítani. – szembe fordult társaival, de főként Dzséjthez intézte szavait – Nem áll jól a szénánk. Dzséjt, ha tényleg szereted ezt a hajót, miért bánsz úgy vele, mint egy… - nem talált rá szavakat.
- Mert szeretem, és nem akarom elveszíteni. – válaszolt Frájn gondolkodás nélkül.
- Gondolom, most a Nubia felé tartunk. – mondta Csit.
- Nem. – sóhajtotta Dzséjt, bár legszívesebben oda vitte volna hajóját – A csillagromboló, ami bonyolította a szökésünket az Empire Queen volt. Stark egyből ott keresne minket.
- Akkor hova megyünk? – kérdezte Mara.
- A Kaminora. Ott él egy barátom, akinek megfelelő eszközei vannak a Hyperion helyrehozásához. – válaszolt Dzséjt egykedvűen.
- Remek. Kaminora megyünk. Sötét, vizes és hideg, messze mindentől, de mégis mélyen beleégette nevét a történelembe. – morgott Csit.
- Egen. – bólintott Dzséjt – Addig azonban van még idő. Csit, az asztroszerek és a szerviz droidok már elkezdték a hajó javítását, de…
- Tudom, tudom. De előbb rendbe hozom magam. – ugrott talpra Csit, és lába máris heves tiltakozásba kezdett. Fogát csikorgatva próbálta lenyelni a fájdalmat.
- Csak nyugodtan. – tett úgy a Jedi, mintha észre se vette volna barátja arcának torzulását. – A többiek pedig érezzék otthon magukat. Pár óra múlva elérünk a Kaminora, és akkor ti teljesítitek az alku rátok eső részét. – mutatott a két, félmeztelen lányokra.
- Rendben. – bólintottak egyszerre.
A csapat szétszóródott a hajóban. A Császár Kezei, a férfi legénység bánatára, átöltöztek, s rendbe tették magukat. A többiek is hasonlóan tettek. Dzséjt ezúttal fekete tunikába öltözött, Csit pedig egy kevésbé díszes kezeslábast öltött magára. Behemót is megszabadult a birodalmi rohamosztagosok fekete, testhezálló öltözékétől. Miután mindannyian tiszták és kipihentek voltak, megkezdték a Hyperion helyreállításának munkálatait.
