Dzséjt

A régi EU-ban volt egy Sith, aki kimaxolta a lélekvándorlás skilljét, és így képes volt testből testbe költözve jó pár száz vagy ezer évet leélni, de ő kikerült a kánonból. Konkrétan arról nincs infó, hogy a Sith képes extrém hosszú ideig élni, de alapvetően nem tartom lehetetlennek. Mivel betegesen rettegnek a haláltól és folyamatosan keresik annak elkerülésének minden módját, nem csoda, ha kifejlesztetettek olyan képességeket, amikkel természetellenes módon megnövelhetik az élettartalmukat. Ez alapvetően nem is lehet nehéz. Azt több ízben is láttuk, hogy az Erőhasználók között a kor nemigen számít. A közel 900 éves Yoda, aki máskor bottal jár, párbajban ide-oda ugrált. A halálakor 83 éves Dooku simán nyomta a helyből szaltót. És az akkor cirka 65 éves Sidious is jól nyomta négy Jedi, majd később Yoda ellen. Szóval a test öregedésével járó, egyre szűkülő fizikai határokat mind a Jedi, mind a Sith legyűri az Erő által. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a Sith extrém, mások számára halálos sérüléseket - mint a test 100%-ára kiterjedő harmad- és negyedfokú égési sérülés vagy éppen a ketté vágás - képes túlélni. Ennyi után szerintem az, hogy képesek az öregedést is természetellenesen lassítani, nem nagy cucc. Pláne, ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy a Star Wars-ban a kibernetika is piszok fejlett, ami újabb előnyöket adhat ezen a téren.

Gyönyörű képek!

Ez részben technikai okokból van így. A PS2, PS3 és PS4 architektúrája jobban eltér egymástól, mint az Xbox, az Xbox 360 és az Xbox One felépítése. Főleg a PS4 volt egy nagyon nagy változás a testvéreihez képest, így sok régi játékot szó szerint újra el kéne készíteni, hogy fusson az előző vagy a jelenlegi PlayStation-generáción. A Sony meg nem szán erre időt. Valahol kész mázli, hogy a PS5 már nem változott nagyot a PS4-hez képest, így a mostani generáción legalább a leköszönt nemzedék játékai futnak, akár next-gen patch nélkül is.

Ha az eddig bejelentett sorozatok közül lesz helye valahol az új köztársasági politikának, akkor az a Rangers of the New Republic. Máshová momentán nem tudnám elképzelni. A Book of Boba Fett legfeljebb az alvilági politikával foglalkozhat így láthatatlanban, a The Mandalorian szerintem a harmadik évadban Mandalore visszafoglalásáról fog szólni, az Ahsoka meg Thrawn hajkurászásáról - esetleg ide be lehetne vonni egy kevés politikát, de ez is inkább olyan katonai ügy, amiben több szerep juthatna egy Ackbarnak vagy más katonai vezetőnek, semmint szenátoroknak.

Látszik, hogy a mostani generáció nem Rick McCallum nyilatkozatain nőtt fel. Nekik még új ez a sok süketelés. Pedig na, Kennedy amatőr hantázó az öreg Rickhez képest.

Én tippre azt mondanám, hogy Palpatine galaktikus hangüzenete másította meg a véleményét. Eleve valami olyasmit mondott Poe-nak, hogy azért nem csatlakozik, mert rá máshol van szükség, máshogy szolgálja akkor és ott az Ellenállást (hírt adott a listáról és megszerezte a jegyeket az aukcióra). Szerintem főleg az Erő sugallatára tette akkor azt, amit. De aztán Sidious hírt adott magáról, és az Erő az Ellenállás bázisára vezette Mazt. Én legalábbis így képzelem most.

Én mondtam, mert így gondolom. Leia a Vérvonal alapján lezárta a harcos életét a jakkui csata után, és csak abban a könyvben nyitotta fel újra. Addig inkább csak családanya és szenátor volt, élete jórészt a Chandrillához és a Hosnian Prime-hoz kötődött, ráadásul a jakkui csata után maga az új Köztársaság is azért 24 évig nyugiban volt, nem voltak viták, sem komoly konfliktusok. Egyszerűen jelenlegi tudásunk szerint semmilyen olyan izgalmas esemény nem történt, ami Leia jelenlétét szükségessé teszi. Luke más helyzetben volt, hiszen róla az ep7 óta tudjuk, hogy a két film között volt egy "kalandozós" korszaka, vagyis évek óta tudjuk, hogy lényegében a Galaxis bármelyik pontján feltűnhet. Sőt Han is ilyen figura, akiről szintén régóta tudjuk (az említett Vérvonal óta), hogy nem tudott megülni a valagán. Ráadásul Leia az, akinél nemigen vannak kérdések azzal kapcsolatban, hogy mit csinált az ep6 és 7 között, hiszen a trióból ő szerepelt eddig a legtöbbet a két rész között játszódó művekben. Fontos szerepet játszott az Utóhatás-trilógiában, benne volt a Battlefront 2-ben, főszerepet kapott a Vérvonalban. És még az ST-ben is ő az a karakter az öreg trióból, aki nem csak rövid ideig szerepel mindegyik részben, az ep7-ben, 8-ban és 9-ben is fontos pozíciót tölt be. És persze az Ellenállás újjászületésében is meghatározó. Meglehetősen kimaxolt karakter. Szóval kifejezetten nem érzem azt, hogy őt kéne beleszuszakolni egy új sztoriba. Persze, ha úgy írják meg, ám legyen, de akkor tényleg ő kelljen, ne csak a fan service miatt hozzák be, miközben azt a feladatot hatvan másik politikus karakter is elláthatná. Ami szerintem pocsék példa. Ez csak egy gyatra montírozás, a színésznő maga... Nos, ahogy pb is írta, a tehetség számítson, ne a hasonlóság. Aident láttam Hant játszani, ezért írtam, hogy el lehet fogadni, ha feltűnik ep6 utáni, vagy ep4-6 közbeni időszakban. Ugyanez igaz Donald Gloverre is. De ezt a színésznőt még nem láttam Leiát játszani, és a deep fake videó számomra nem jó példa, és pláne nem meggyőző példa. Ha egy hozzáértő szereposztó emberke becastingolja, akkor majd más szemmel nézek a dologra, de amíg ilyen videókkal promotálja Noname Jani, addig belőlem inkább ellenérzést vált ki (nem a színésznő, hanem az, hogy egyes rajongók még mindig nem képesek túllépni a külsőségeken, és a kinézet fontosabb a tehetségnél).

Ha nincs szükség Leiára, akkor ne szerepeljen benne, akárki játssza. Mondjuk nekem ez a Deep Fake módszer baromira nem tetszik, inkább csinálják meg úgy, mint Luke-ot a Mandóban vagy Tarkint az RO-ban, de ne ezzel a módszerrel. Akárhányszor látok ilyet, én az eredeti színészt látom, nem azt, akit helyettesítenie kéne és engem ez roppant zavar. De mondjuk szerintem pont Leia az, akire baromira nincs szükség az ep6-7 között. Van félmillió elvarratlan szál, ne azokat erőltessük vissza, akiknek le van tudva a sorsa.

Így van, de pb arra célzott, hogy róla állítják, hogy utálja. Nem ő mondja. Én is hallottam/olvastam már olyat kommentelőktől, hogy Neeson is utálta a filmet.

Szerintem nagyon is ott vannak mindennek a gyökerei, egyszerűen még nem virágzott ki, mert - ismételten - még más dolga volt. Kár azon lovagolni, hogy Bo-Katan kezébe akarta nyomni a kardot. Persze, hogy ezt akarta, mert abban a percben még sokkal-sokkal-sokkal fontosabb dolga volt, ami mindennel, ahogy láthattuk, még a saját életével szemben is prioritást élvezett. Grogu mindennél és mindenkinél fontosabb volt a számára, célt és értelmet adott az életének, és amíg a hozzá kötődő feladatot nem tudta le, addig semmi és senki sem tántoríthatta el ettől és semmi máson nem járt az agya. Grogu volt az egéész világa, és ami nem kötődött ehhez, azt eldobta. Feláldozta érte a karrierjét, a magányát, a bajtársai biztonságát és a hitvallását. Lényegében az egész lényét a csöppségre áldozta. Egy ilyen mély elkötelezettség mellett nem csoda, hogy azonnal lemond egy fegyverről, aminek birtoklása Grogutól való eltávolodást jelent. Nem mondhatja, hogy oké, megtartja a kardot és vállalja, ami azzal jár, de majd csak akkor, ha elvégezte a Groguhoz kötődő feladatát. Nem, azonnal lemond róla, mert az a kard akkor és ott nem fér bele a világába, elvezeti a cél felől. Éppen ezért lesz érdekes, miképpen vélekedik majd erről azután, hogy egyrészt feldolgozta a Grogutól való elválást, másrészt ideje lesz átgondolni, hogyan tovább. A feladata elvégezve, a Grogu alkotta világ megszűnt, de amíg abban élt, megszűnt az a világ is, amiben az előtt élt. Nevarro immár nem egy fejvadásztanya és mandalore-i rejtek, hanem egy virágzó városka. A fejvadász céh helyi vezetője a bolygó magisztrátusa, a helyi kocsma iskola lett. Emellett ő maga is átalakult. A Razor Crest és rajta minden fejvadász felszerelésének megsemmisülésével végleg elhagyta a fejvadászat útját, a páncélja kiteljesedésével (az ezüst páncél megalkotásától a jettpack és a klánszimbólum kiérdemlésén át a beskar lándzsa megszerzéséig) pedig teljes értékű mandalore-i lett. Djarin küllemében immár olyan mandalore-i, mint a többiek, akiket eddig ismertünk. Már nem pusztán az Őrzők Gyermeke és egy Talált, hanem mandalore-i harcos, a kislábujja körme hegyétől a feje búbjáig. Ez a külső, de megvolt a belső átrendeződés is. A téves ismereteit a bolygóról és a népről kiigazították és megismert olyan mandalore-iakat is, aki az ő fanatikus szektáján kívül léteznek. Lassan, de biztosan igazodott is hozzájuk. Szóval a jellembeli fejlődés is megkezdődött. Mi van még hátra? Elkötelezettsége a mandalore kultúra felé. Ez pipa, az első részben eléggé jól tisztázták. Mind a pénzt, mind a beskart a szektának szállította le, vagyis megvan benne a hajlam arra, hogy elsősorban a népet szolgálja. Elég jó vezetői erény. S bár a szekta szigorú szabályait áthágta, magát a mandalore-i kultúrát továbbra is magáénak vallja. Aztán, vezetői képesség. Elég egyértelműen van. Bár magányos farkasként ismertük meg, már az első évad végén kiderült, hogy bizony Djarin nem csak jól dolgozik csapatban, de képes is vezetni őket, mérettől függetlenül. Mindegy, hogy egy kis mentőegységet vagy egy falu védelmét kell megszervezni, megcsinálja, és véghezviszi, amit eltervezett. Fontos elem ezen a téren az is, hogy még akkor, amikor elvileg alárendelt státuszban van egy csapaton belül (akár Mayfeld, akár Bo-Katan bandájáról van szó), akkor is átveszi a kezdeményezést. Főleg Bo-Katan jelenlétében fontos ez, aki papíron Mandalore vezetője, de, amint a helyzet úgy kívánta, Djarin kérdés és gondolkodás nélkül kiragadta a kezéből a kormányt már az első közös kalandjuk során. Elég csak megnézni, hogy amikor a Gozanti pilótafülkéje felé nyomulnak, de egy csapat rohamosztagos sarokba szorítja őket, míg Bo-Katan tehetetlen, Djarin kezébe ragadja a kezdeményezést és kihúzza őket a csávából. A legközelebbi találkozásukkor meg már a Talált és Mandalore kultúráját tévesen ismerő Djarin vezeti azt a csapatot, amiben a mandi nép feje csak beosztott. Bo-Katan Kryze ekkor már Din Djarin "alattvalója", ezt a kard csak szimbólikusan is kifejezi. És Bo-Katannak valószínűleg nagyon fájdalmas hősünk kezében látni azt a fegyvert, mert ő csak megkapta a sötétkardot, de elvesztette, Djarin viszont harcban kiérdemelte, egy olyan akció során, amiben Mandalore állítólagos úrnője nem csak alárendelt volt, de utasításait sem tudta érvényesíteni, és céljait sem érte el. Szóval, Djarinban minden megvan arra, hogy uralkodó legyen, már régóta. Született vezető, mélyen elkötelezett a Mandalore kultúra felé, és hajlamos magát a népének alárendelni, azok érdekeit nézni és szolgálni. Emellett, ha elkötelezi magát valami mellett, rendíthetetlenül, mégis tisztességesen hajtja végre a feladatot. Összességében Djarin minden olyan tulajdonsággal bír, ami jó uralkodóvá tenné. És ez benne van az első két évadban. Amit még nem láttunk, hogy akarna-e uralkodni. Véleményem szerint a mesékben a legjobb vezetők nem akarnak vezetők lenni, de, amikor a sors a kezükbe adja a lehetőséget, akkor már nem utasítják vissza és becsülettel, legjobb tudásuk szerint vezetnek. Ez alapvetően jellemző a Star Wars-ra is. Főleg az újabbakra, ahol Rey, Finn vagy éppen az ifjú Han Solo és Jyn nem akartak vezetőkké válni, mégis azzá lettek, mert megvolt hozzá a tudásuk, a jellemük és a sors a kezükbe adta a gyeplőt. Djarin ugyanilyen, csak nála nem csak szimbólikusan történt ez meg, hanem a sötétkarddal szó szerint a kezébe nyomták a vezetés lehetőségét. Viszont, Djarin egész eddig nem volt tisztában azzal, hogy ilyen opciói lehetnek. Nála nagyon fontos elem, hogy a kultúrát, amibe tartozónak tartja magát, rosszul ismerte meg. Szűklátókörű, begyepesedett vallási fanatikusok nevelték, akik tévesen abban hittek, hogy Mandalore-t elintézte a Birodalom, a népet pedig majdnem teljesen kiirtotta. Szóval Djarinnak még az álmaiban sem jelenhetett meg, hogy egyszer talán ő lehetne a nagy Mand'alor. Így nem csoda, hogy a sorozatban az ilyen irányú ambíciói nem jelennek meg, hiszen ezek az ambíciók nem is léteznek. Ehhez képbe kellett kerülnie Bo-Katannak és a felvilágosításnak, ahogy a sötétkardról is ismereteket kellett szereznie. Tulajdonképpen Djarinnak még ezt kell teljesítenie: elhinnie, hogy egy hozzá hasonló senki lehet mand'alor. Szerintem ez fog a fejlődésének következő szakasza lenni az új évadban. Az első részben vagy részekben még nem fog tetszeni neki a dolog, mert egyrészt, még ott lesz a Grogutól történt elválás okozta gyász és üresség, amit nem feltétlen az uralkodással akar majd betölteni. Szerintem még az sem lehetetlen, hogy megpróbál visszatérni valahogy a fejvadászkodáshoz, a biztonságos ismerős élethez, de mivel ez a világ már megszűnt, és az új, formálódó világ (a mandalore-i világ) nem is fogja engedni, ez az elhatározás 1-2 részen belül megszűnik. Másrészt, még fel kell ismerni a saját uralkodói potenciálját. Ez lesz a hosszabb folyamat, és valószínűleg ennek egyik eleme lesz a konfrontálódás Bo-Katannal. Mert valahogy kétlem, hogy az az ex-terrorista lemondana a kardról, pedig abszolúte nem méltó rá és nem való vezetőnek. És ez már nagyon régen bebizonyosodott. Eleve, terrorista volt, másrészt, mindig valakinek az árnyékában ténykedett. Ne feledjük, őt Pre Vizsla csatlósaként ismertük meg. Aztán képtelen volt kimenekíteni Satine-t Maul fogságából, sőt Maullal sem boldogult a Jedik és a Köztársaság segítsége nélkül. Az utolsó TCW részekben sem ő a vezető, Ahsoka irányítja a kócerájt. A Rebels-ben meg Sabine árnyékában él, még ha Sabine igyekszik úgy viselkedni, mintha Bo-Katan lenne a főnök. Mindezek ellenére nagyon meglepődnék, ha a harmadik évadban Bo-Katan Kryze úrnő, a Kryze ház feje és Mandalore utolsó mand'alorja harc nélkül fejet hajtana a Talált vallási fanatikus, Din Djarin előtt.

Amit Donát írt, ahhoz nem kell túl sokat hozzátenni. Talán csak annyit, hogy a narráláshoz használhatod a jelzőkön (pl.: mondta dühösen) kívül a szereplő cselekedeteit (pl.: mondta, és az asztalra csapott) vagy gondolatait (mondta, miközben arra gondolt, hogy jól felpofozza ezt a hülyét). Illetve a karakterek motivációit akár a párbeszéd közben is felfedheted, nem kell azt a beszélgetés elé betűzni. Szerintem elegánsabb is, ha a beszélgetés folyamán derül ki, hogy a felek közül melyiket mi motiválja. Donát példájánál maradva: - Apu, el szeretnék menni este Ödön bulijára - mondta Peti, és közben a folyosón látott lányra, Lindára gondolt. Fél füllel hallotta, hogy ő is ott lesz Ödön bulijában, szóval a világért sem hagyná ki. Már csak meg kell szereznie az apja engedélyét. - Már megint? A múlt héten is buliztál. Az előtt is. - De ez lesz az év bulija. Ha Peti elmondta volna, hogy egy lány miatt szeretne ebbe a bizonyos buliba eljutni, az apja megfontolta volna a dolgot, de az agyonhasznált "év bulija" nem csengett hathatós érvként a fülében. - Szó sem lehet róla. - De... - Fiam, a jegyeid rohamosan romlanak, amióta együtt lógsz azzal az Ödönnel, és lassan többet jársz buliba, mint iskolába. Úgyhogy, amíg az ellenőrződben nem látok újra négyeseket és ötösöket, addig nincs több házibuli. Peti apja azt már nem tette hozzá, hogy Ödönnel sem találkozhat. Tudta, hogy nem tilthatja el attól a rossz hírű fiútól. Ha megpróbálná, csak még közelebb hozná őket egymáshoz. De azt legalább elérheti, hogy az iskolára korlátozza a találkozásaikat. Mint látható, bár nem írtam ki, csak egy helyre, hogy éppen ki beszél, az "apa" és "fiam" megnevezéseknek hála követhető, hogy éppen ki beszél. Plusz Peti motivációit a gondolataival, az apa motivációit a szavaival és a gondolataival adtam át, a párbeszéd közben, A konfliktus tiszta és világos, ráadásul mindkét karakter jelleme és a koncliktus oka a szavaikból és a gondolataikból jön át, nem pedig én, a mesélő mondom el. Emellett, akad itt pár központozási probléma. Először is, ne kötőjellel kezd a párbeszédet. Ez a kötőjel: -. Ez a gondolatjel: –. A szövegben mindkettőt használod, de csak az egyiket kell. Másrészt, ez így nem helyes: "Talán mégis van egy kis esélyünk. – mondta izgatottan a szikár harcos." - ahogy a kérdőjeleknél, úgy itt sem kell az "esélyünk" után a pont. A mondatot a "harcos" szóval zárod.

Boldog születésnapot!

Grogu előtt meg az nem érdekelte, hogy kit és kinek szállít le, ahogy a gyereknevelés sem foglalkoztatta különösebben a látottak alapján. Mégis elég jól megírták ezt a szakaszt is. Eddig nem érdekelte a trón, mert nem is volt rá oka ezen elgondolkodni, plusz éppen más dolga is volt. Elvégre, amikor a sötétkard a mancsába került, még nem gondolta, hogy 30 perc múlva becsoszog egy Jedi lovag egy spádéval és némi humbuggal, aztán magával viszi Grogut. Szerintem legoptimistább gondolataiban sem szerepelt, hogy a kölyökkel kapcsolatos küldetés még aznap letudja. De ez bekövetkezett, és innentől kezdve már gondolkodhat más dolgokon is. Ráadásul, sok minden változott azért nála. Eddig nem volt se oka, se lehetősége vezetni, most már lehetősége van, az okot meg talán megtalálja abban, hogy mandalore-ibb a legtöbb mandalore-inál. Eddig csak a saját fajtáját ismerte, akik láthatóan máshogy gondolkodtak a mandalore-i népről, mint az átlag mandi, és magáról a bolygóról is úgy tűnik, az az elképzelésük volt, hogy élhetetlen, a nép meg jószerivel kihalt. Most már tudja, hogy ez nem igaz, a bolygó visszaszerezhető, és megismert másfajta manikat is. Eddig nem voltak szövetségesei, most már azok is vannak. Igazából, a karakternek is ez az egy logikus útja van. Felhagyott a fejvadászkodással, levette a sisakot, odaveszett a Razor Crest, kezében a sötétkard, látszólag harc nélkül feloldhatatlanul szembekerült Bo-Katannal, akinek amúgy megígérte, hogy átgondolja az ügyükhöz való csatlakozást, ha Groguval kapcsolatos feladatát letudta, amit véghez vitt. Ezután elég durva visszalépés lenne nem ebbe az irányba elindulni, hanem visszatérni a kiindulópontra és újra fejvadásszá tenni Djarint. Amúgy már a Bo-Katannak tett ígérete jelzi, hogy nem hagyja hidegen Mandalore és a népe sorsa.

Ejnye, na, pedig már az Alien is bizonyította, hogy az a szlogen nem jó, mert igenis hallani az űrben a sikolyt: Vakuumban van az idegen, mégis visít, mint egy kismalac.

A Metro: Exodus című videojátékban egy sivatagos pálya után az egyik szereplő ezt mondja, miközben a fegyvereket tisztítja: "I don't like sand. It's coarse and rough and irritating and it gets everywhere."

Van egy cirkálója, egy Lambda kompja, pár TIE vadásza és jelenleg ő Mandalore ura és parancsolója. Vajon merre lehetne innen tovább menni? A) Betámadja a Mos Eisley-i kocsmát és elkártyázza az egészet Dr. Mandible és Peli Motto örömére. B) Összefogja a Mandalore népét és visszafoglalja azt a viharvert bolygót. C) Eladja ingóságait és letelepszik a Sorganon, ahol elveszi Omerát és élete végéig krill-tenyésztésből fog élni. Én az A-ra tippelek, az első két évad és megannyi Star Wars produkció alapján szerintem az a legreálisabb, de talán a C is játszhat. A B szerintem nonszensz.

Szerintem ilyen téren nagyon beszédes az, ahogy megismertük a karaktert és ahogy elbúcsúztunk tőle. Az első rész nyitánya, egyedül, sisakban, egy viharvert páncélban. Az utolsó rész zárása, a fényes páncélú lovag, sisak nélkül, s bár éppen elviszik a "gyermekét", még sincs egyedül: (Azt meg már csak csendben jegyzem meg, hogy Dint csak nők veszik körbe. Na... Irigylésre méltó helyzet. Mondjuk nem meglepő, macsó, titokzatos, bebizonyította, hogy jó apa és megvédi a szeretteit, jól kereső állása van, és még jóképű is. Hát csoda, hogy vonzza a nőket, mint a Skywalker família a bajt? )

Jajj de kis optimista valaki. Örülhetsz, ha az unokáid életében kijön a második része teaser trailerének a beharangozója.

[Epizódkritika] WandaVision – Ez lesz az év legbizarrabb sorozata

Mivel a széria az Assassin's Creed 2 trilógia után engem elvesztett, így nem tudom, hogy bejött-e volna vagy sem, mert odáig már nem jutottam el (megvan, ahogy az összes Origins előtti AC, csak sosem játszottam vele... majd talán egyszer). Az AC3-at már nem játszottam ki, abba nagyon gyorsan beleuntam (már az AC2 trilógia utolsó részét sem toltam ki végig), a következő AC meg az Origins volt, amivel játszottam, de a kezdeti lelkesedésem ott is hamar unalomba fulladt. Pedig az az addigi AC-khez képest megújult.

Az enyémet annyira nem, bár még nem is csináltak olyan open world játékot, ami igazán érdekelne. Az utóbbi talán tíz évben a Far Cry 3 volt az utolsó általuk készített nyílt világú játék, ami végig lekötött és nem csak egyszer, de többszőr is újra tudtam játszani. Az összes többi szerintem nagyon gyorsan nagyon unalmassá tudott válni - de ez valószínűleg azért is van, mert tényleg nem érdekeltek a játékaik. Talán az SW más lesz, de én azért optimistább lennék egy Obsidian hallatán. Eleve, a Ubit még nem láttam több bolygós nyílt világú játékot készíteni. Egy dolog előre generált tartalommal megtölteni egy várost vagy egy X méretű tájat, de más azt nem unalmasan megcsinálni mondjuk 5-6 bolygón. Mert azért ez lesz a minimum egy SW-játéknál: ne egy bolygón/területen játszódjon. Alsó hangon is úgy kell majd kinéznie a programnak, mint a Mass Effect: Andromedának. Ráadásul nem lenne rossz elkerülni a Hoth SOK.0-t, a Tatooine SOK.0-t és az Endor SOK.0-t... Bár szinte biztos, hogy ezek lesznek, megkockáztatom, maga a Tatooine benne lesz (oké, nem vetném meg, ha sétálgathatnék Mos Eisley-ben vagy Mos Espában, esetleg motorozhatnék a Dűne tengeren és ellátogathatnék Jabba palotájába).

Ami semmivel sem jobb, mert a The Divisionök is a kaptafa részei. Ugyanaz a játékmenet, csak felrázva, nem keverve és másik pohárba öntve. Ugyanaz dirigál nekik, akik az AC-k és az FC-k fejlesztőinek is. Ettől függetlenül szerintem sem lesz rossz játék, a legrosszabb esetben is jó iparosmunka játékmenet, bokafosatós látvány terén, jó sztori oldalról. Csak azért a Ubisoftnál el tudok képzelni kreatívabb stúdiót is. Bár tény, hogy a Ubi is mutatja a fejlődés jeleit, és a tavalyi tisztogatás talán a hasznára válik. Remélem az Obsidian (Outer Worlds) is megkapja a Star Wars RPG-re az engedélyt, és egy MachineGames-féle (Wolfenstein: The New Order) FPS-t is szívesen látnék. Mindkét stúdió jelezte már az elmúlt években néhányszor, hogy szívesen dolgoznának Star Wars programon. Meg, ha valaki csinálna egy modern Racert, az is odabatyna. Amúgy szerintem jó ötlet volt elvenni az EA-től az exkluzivitás jogát. Elég egyértelművé tették, hogy csak az ő kezükben nincs jó helyen az IP. Bár lényegében mindegyik SW-játékuk sikeres lett anyagi oldalról, csak négyet tudtak villantani, abból eggyel nagyon elégedetlenek a rajongók, egy a botrányaival vonult be a videojátékok történelmébe, a Squadrons pontosan ott végezte, ahová az EA szánta, a "ja, ilyen is volt" kategória győztese. Egyedül a Jedi: Fallen Order aratott osztatlan sikert.

Na, Ody beelőzött, és olyan választ adott, amit kár ragozni, szóval én sem teszem. Ott van az ő posztjában minden, amit válaszolni akartam, csak nem olyan cinikus a válasz, mint amit én adtam volna. De azért ezt még itt hagyom: Ok, akkor majd visszatérünk erre az ep12 után.

Ha ez az ára, hogy jó legyen, ám legyen.

Én vagyok tévedésben, miközben te hangoztatod, hogy csak zenei motívumokban, egy mellékszereplő túltolásában és egy gagyi CGI állatban látod a PT problémáit. Azért ennél sokkal több gond van a PT-vel. Te is és én is. You are happy, I'm happy. Happy-happy-happy. Nem véletlen az az egyik kedvenc mondásom, hogy "az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét". Szinte mindenki elveszti a gyermeki énjét a felnőtté válás útján, szerencsésnek tartom azt a keveset, aki nem. Minden változott, te is. Ne hidd, hogy ugyanaz vagy, aki 16 évvel ezelőtt. És persze a filmkészítés és mesélés metódusa is változott. Az ep3 még egy hexalógia zárásaként készült el, az ep9 egy hatalmas, folyton változó univerzum részenként, aminek nincs vége. Már ez önmagában sokat változtat a dolgokon. Ahogy te is, 16 éve egy teljesen más ember voltál, mint most, és tetszik vagy sem, ez befolyásolja azt, hogyan ítélsz meg dolgokat. Szóval de, feltétlenül változtál. Én igazából beérném azzal, ha beírnád: "megváltoztam az évek során, és az új részekre már nem tekintek ugyanúgy, mint a régiekre, így nehezebben bocsátom meg neki meg azokat a hibákat, amiket gyermeki szemmel elnéztem bármelyik korábbi résznek." Ezzel - amennyiben őszinte - feloldanád bennem azt az érzést, hogy kettős mércét alkalmazol az ep1-6 és az ep7-9 között, ami tagadhatatlanul ott lebeg a levegőben, és ezt nem csak én érzem. Még ezzel sem lenne gondom, csak ismerjük el, hogy van kettős mérce. Nem baj ám, az ember elnézőbb a kedvenceivel. Az nem bűn.