Dzséjt

Már korábban is felmerült bennem, de most az Akiván bolyongva már kicsit bosszantott is a minimap hiánya. Legalább ennyit betehettek volna, mert ezen a dzsungelvilágon, ahol ezer út fut ezerfelé bokron, völgyön és hegyen át, baromi nehéz tájékozódni, és roppan idegesítő, hogy állandóan ki kell lépkedni a térképre. Már a mi világunkban is van GPS, szóval itt is rendszeresíthették volna. Vagy legalább tényleg egy élő minimapet vezetés közben, amin legalább látom, hogy követni tudjam az utat. Viszont egyik-másik sabacc játék baromi izgi tud lenni. Ezt a dunsztusüvegbe bújtatott fejet próbáltam legyőzni, de még a Han Solo féle "fair and square" módszerrel sem ment. Aki kis görény a harmadik körben megfordította a meccset, az ötödik körre meg elnyerte a pénzem. De kezd az az érzésem lenni, hogy ő is "tisztességesen" játszik. Gyanús. A másik meg, hát, ha magadra haragítod a Birodalmat, de úgy isten igazán, akkor k*rva nehéz levakarni őket Kay formás hátsójáról. Az akivai birodalmi bázison a besurranás utáni kisurranás agresszív véleménycserébe torkollott egy sajnálatos véleményeltérés miatt: én ki akartam menni a lopott adatokkal, a Birodalom meg bent akart tartani a lopott adatokkal. Szóval némi jobb és balhorog, meg egy véletlenül elsült pisztoly okozta halálos baleset után (véletlen ötször sült el és öt embert talált fejbe) szerintem rám küldték az egész bolygó minden birodalmi egyenruhába bújtatott tücskét, mert ott ciripelt mind körülöttem. Úgy szórtam a lézernyalábokat, mint Lucky Luke a golyót a Daltonokra, közben lazán teljesítettem vagy három ability feltételt, de ezek nem fogytak, hanem szaporodtak (egyem a szívét annak, aki futószallagon küldte a Sentinel hajókat, fedélzetén rohamosztagos osztagokkal). Aztán jöttek a Death Trooperek, egy AT-ST is ott virgoncokodott. Már néha az ég felé tekintettem, egyrészt fohászkodás gyanánt, másrészt sasoltam, nem-e tűnik fel egy csillagromboló a bázis fölött, mert az úgy még kiszínezte volna a napot. Végül nem tehettem mást. Miután kiirtottam egy fél kontingenst, de még két hadosztály várt a sorára, el kellett inalnom hagynom a csatateret fokozott tempóban. De követtek, mint valami begorombult lódarázs raj. Hát végül csak odaevett engem a fene az ISB sátrához, pedig baromira el akartam kerülni, csakhogy esélyem sem volt eljutni egy leszálló platforming, hogy oda csalogassam a Traiblazert és elhúzzam a belem a rendszerből, a szektorból, vagy, ha nagyon makacskodik a Birodalom, a nyüves Galaxisból. Szóval átverekedtem magamat a halálosztagosok hadán és töröltem magam az ISB kártyával a létezésből (azaz a birodalmi körözési adatbázisból), de egek, szerintem fél órát csak azzal töltöttem el, hogy lenyomtam az egyszermély harc az akiva bolygóért mortal kombat stílusba. Én voltam Chuck Norris, Rambo, John Spartan, John Matrix, Riggs és Murtaugh egy személyben. Közben szegény Kay sugármérgezést kapott a bekapott lézernyaláboktól, meg vagy háromszor túladagolta magát baktával.

Jod Na Nawood Vörös Jack Silvo, az Őrült Kapitány Dash Zentin Jodwick Zank Umiam Gorelox professzor Vajon hány nevet ismerünk még meg a maradék részekben? És melyik lehet az igazi, ha egyáltalán szerepel köztük az igazi. A figura lassan felzárkózik Andorhoz a nevek terén: Kassa Cassian Jeron Andor Willix Aach Joret Sward Clem Fulcrum Keef Girgo

Szintén. Ha már Celebration, engem meglepett, mennyien öltöztek be Rey-nek. Kicsit és nagyok egyaránt.

Na az ilyenektől lesz számomra egy játék A játék. Amikor csinálsz valami tök mellékes dolgot, aztán sok-sok-sok órával később egy totál másik helyszínen, amikor már rég elfelejtetted, hogy mit is csináltál sok-sok-sok órával korábban, hirtelen szembe jönnek a következmények.

Boldog születésnapot!

Ez a "Rey két padawannal" sztorit már korábban is pletykálták a Rey-filmmel kapcsolatban.

Iszonyú jó játék lett, nagyon odatették magukat a fejlesztők. Kay és Nix nagyon szerethető, ND-5 is ott van a szeren. Mondjuk a "csapat" többi tagját még nem ismertem meg - valahogy a főküldetések itt számomra baromira mellékesek -, kivéve azt az egyet, akivel a fent ecsetelt küldetés során hozott össze a sors. Imádok csak úgy bepattani a Trailblazerbe, átsüvíteni a hipertéren, aztán száguldozni egyet valamelyik bolygó hatalmas terepein. És még Akiván nem is jártam, csak az orbitálison (a bolygóra a főküldin kívül még más nem vezetett). És sokkal inkább a felfedezés és a mellékküldetések vonzanak, mint a főküldetések. Ez a mostani is csak azért vonzott be, mert Jabba szerepet kapott benne (illetve a hajó nem ott landolt, ahol én akartam, de, ha már ott voltam, ahol, belekezdtem a küldetésbe), máskülönben a Tatooine-on sem ezzel foglalkoztam volna. Az egyetlen negatívum, amit egyelőre fel tudnék róni a játéknak, az az, hogy az utcán az ízlésemnek egy kicsit túl egyszínű a társaság. Baromi sok ember, sullusti, aqualish, rodiai, trandoshan, mon cala, quarren, weequiíy és twi'lek cselleng mindenfelé, hovatovább, szinte csak azokból áll az utca egyszerű népe. Ezen a téren azért lehettek volna kicsit bátrabbak, és nem csupa OT figurával feltölteni az utcákat. Vagy ha már így döntöttek, még bedobhattak volna néhány fajt (grant, bithet, devaront, durost, klatoonie-it, niktót, pacithhipet, stb). Persze ott vanna még az olyan bűnbanda és bolygó specifikus fajok, mint a pyke-ok, a melitók, a gamorreaiak vagy a jawák, de ezek már pont a specifikus mivoltunk miatt ritkábban tűnnek fel. Meg néha látni chadra-fant, zabrakot, mirialt és pantorait, de ezek már tényleg nagyon ritkán fordulnak elő az utcán. És, ha nem is sokat, de jó lenne látni itt-ott dugot, toydarit, vagy hasonló, nem humanoid lényt is a városokban. A tömegfajok közül meg még simán be lehetett volna válogatni egy rahedli másikat, hiszen a filmek és sorozatok bőven több lehetőséget kínálnak, mint a felsorolt kilenc faj. Ott az ST-ből az abednedo és a tarsunt, amik elég népszerű lettek, és szinte minden műben megfordul egyik, a másik vagy mindkettő képviselője az utcákon. A kijimi-i havasi bantha is kicsit meh volt (mondjuk ez már annyira nem is csattant nagyot azután, hogy pont nemrég láttunk a Skeleton Crew-ban szarvas eopit - apropó, itt sincs eopi a Tatooine-on). Ez ráadásul azért is fura, mert amúgy a játék nem ódzkodik az ST vagy a PT érájától, éppen ellenkezőleg, bátran nyúl hozzá (a már említett ND-5 például egy kommandós droid a TCW-ből), csak az NPC-k szintjén ilyen "hiányosak". A Jedi: Survivor szerintem ezen a téren sokkal jobban teljesített. Viszont, ha ez lesz az egész játék legnagyobb baja, hát akkor ez kábé a legjobb Star Wars játék lesz, ami valaha készült.

Eljön a pillanat, amikor úgy érzed, le kéne már feküdni, de azért még csak benézel abba a bárba. Nos, az álommanót agyonverték, megtaposták és megrágták. @Bomarr, jól sejtem, hogy neked is ez volt az egyik kedvenc küldetésed?

Igaz, azt el is felejtettem. Viszont az "csak" egy katonai bázis volt, meg egy lerombolt Jedi templom, ráadásul lakatlan világ, itt meg egy városban mászkálsz, a lakókkal találkozol, üzletelsz velük, kisegíted őket bajaikból vagy épp te okozol bajt nekik. Aztán könnyen lehet, hogy egyik-másik akkor is ott volt, amikor a Derriphan megjelent a rendszerben. Plusz, amikor először jártunk ott, még nem tudtuk, hogy az Ilum a Csillagpusztító - nem csak arra gondolok, hogy akkoriban még tényleg nem tudtuk ezt, hanem arra, hogy amikor először járunk ott, még csak halványan utalnak erre. Ha visszatérünk később, akkor láthatjuk a Csillagpusztító formálódó alakját. Szóval a hatás itt most eléggé más Kijimivel. Ez egy élő, lélegző világ, amiről a megérkezéstől fogva tudjuk, hogy 30+ év, és szanaszét lesz robbantva a lakóival együtt. Kay sokszor járkáló hullákkal beszél.

Hű de fura Kijimi utcáin sétafikálni annak tudatában, mi fog történni a bolygóval. Szerintem ez az első eset, hogy egy videójátékban egy halálra ítélt bolygón időzhetünk.

Nagyon tetszik, hogy az ember eldöntheti, hogy egy frakciót képvisel, vagy igazi oppurtunista hátbaszúró sz*rháziként mindegyik csapatban és csapat ellen játszik. Ez utóbbinál ráadásul nem is könnyű fenntartani azt, hogy mindenkivel puszipajtások legyünk. Ugyan laza 13 óra alatt sikerült teljesen megszeretettnem magam a Vörös Hajnallal (közben, mint korábban írtam, a Pyke Szindikátusnál kiérdemeltem a "helyben lelőni" érdemérmet ), de mostanra minden frakcióval jó viszonyban vagyok. Viszont, míg az elején azt hittem, hogy nem is olyan nehéz ápolni a jó viszonyt, hát na, két elbukott küldetés, meg egy lelepleződés, hogy épp ott turkálok, ahol nem volna szabad, és máris Excelentből Goodba estem a Vörös Hajnalnál, a Pyke-ok ujja meg már megint remeg, ha a közelükbe ólálkodom. De a Szindikátust még meg is értem, végül is, a kis bakim után agyonlőttem több alkalmazottjukat is. Na de a Hajnal? Hát maxon voltam, és mégis megóroltak rám, amikor a széfjükben turkáltam. És még mindig nem hagytam el Tosharát, bár lassan menetkész lesz a hajó. 18 órát lődörögtem itt és az orbitálisán (nem kellett volna, de annyiraaaaaa kiiiirááááály), most már ideje lenne továbbállni. Szereztem nevet, mindenki utál, egy jó csempész tudja, mikor kell kidobni az árut és megpattanni. Ez a ruha meg mennyire fajintos már!

Ja, bocs, én hüle, valamiért most az Aranyfénykardra gondoltam, pedig az nem is évenkénti.

Kivéve, ha az utolsó rész végén Padmé felébred, és Anakint a zuhany alatt találja. Sajnos sok sorozat van, amit az utolsó évad, epizód vagy éppen az utolsó epizód utolsó tíz perce cseszett el teljesen, mert pocsék befejezést írtak neki (lásd: Star Trek: Enterprise, How I Met Your Mother, Castle, stb.) Persze elég kicsi az esély rá, hogy itt is ez lesz, de én azért kivárom az end creditset. Bár nálam nem is fenyegeti az első három helyezetett. Jobban tetszik, mint vártam, nagyon jó szórakozás, de számomra még nem villantott olyat, amivel felérhetne az Ahsokához, az Obi-Wan Kenobihoz és a The Acolyte-hoz. Bár vannak elemei, amik azért számíthatnak a szavazatomra, mint SM-33 és az Onyx Cinder, de sok más kategóriában gondolkodás nélkül a The Acolyte-ra voksolok.

Amit Crimson Jack cáfolt abban a pillanatban, amikor rálőtt a gyerekek előtt.

Azt én sem írtam soha sehol, hogy velejéig gonosz. Attól, hogy valaki a Sötét Oldalon áll, még nem lesz az. Lásd Darth Vadert. Benne is volt jóság, ennek ellenére az egyik kedvenc hobbija a tömeggyilkosság, korra, nemre, fajra, politikai nézetre való tekintet nélkül. Jodban is van, de attól még egy gyilkos, tolvaj, csaló, szóval egy féreg.

Viszont Jack Sparrow-t sosem ábrázolták hidegvérű gyilkosként, a megjelenésének első pillanatától kezdve egyértelműen pozitív figura volt, egy olyan alak, aki legfeljebb matiné kalóz, mert még antihősnek is túlságosan erkölcsös és jó szívű ember. Ellenben Jod első megjelenése az, hogy az emberei egyszerű melósokat gyilkolnak le, ő pedig kihajítattja a kapitányt a légzsilipen. És ezt követően is csak akkor nem hazudik, amikor csukva van a szája, hovatovább, van egy olyan sanda gyanúm, hogy az a "régi barát", akibe SM-33 visszaszerzésekor futott bele, szintén holtan végezte. Igazából még semmilyen pozitív oldalt nem mutattak tőle, ami nem volt a színjátéka része. Sparrow-nak sosem hittem el már a film elején sem, hogy ténylegesen fenyegetné Elizabeth Swan életét. Jodnak itt simán elhittem, hogyha Fren nem adja meg magát, elfogy a türelme és elnyisszantja a nyakát. Sőt eme rész után elgondolkodtam azon, hogy az sem lepne meg, ha a négy gyerek közül az egyik nem élné meg az évad végét. Jodról kiderült, hogy hidegvérű gyilkos, a többi kalóz sem romantizált limonádé fosztogató, a Star Wars-ban meg már kisebb gyerekeket is gyilkoltak le, nem is akárki, hanem a Star Wars Saga főhőse. Oké, elég vad lenne, szóval az sem lepne meg, ha nem így történne, de az biztos, hogy itt nem matiné bűnözőkkel van dolgunk. És mivel Jod Erőhasználó, ráadásul kalóz, sanszos, hogy a Sötét Oldal rabja. Kétlem, hogy egy ilyen szadista figura, aki az űrbe hajigál és savfürdőztet embereket, plusz az anyagi javakért rabol, csal, hazudik és gyilkol, a Világos Oldalon állna.

Az én fent ecsetelt felvetésem is valid szerintem, hogy szimplán túszként akarja őket használni. Hogy lenne könnyebb bejutnia a rejtőzködő szupertitkos bolygóra? Azzal, ha ott van nála néhány helyi lakos gyermeke túszként, vagy ha tök egyedül érkezik azzal a hajóval, amivel a gyerekek távoztak? Még mindig értékesebbek élve, mint holtan.

Szerintem azért nem játszotta ki eddig ezt az adu ászt, mert nem tudta, hogy az At Atinon tényleg van végtelen kincs. Ha kincs nincs, még felmarkolhatja a jutalmat a gyerekek hazaviteléért. Most viszont kiderült, hogy egy egész pénzverde állhat a rendelkezésére, és még Han Solo sem tudna akkora jutalmat elképzelni, ami ezt túllicitálná. Ami a részt illeti, hát ez zseniális volt. Már a múltheti rész óta kíváncsi vagyok, meddig tartja fenn a maszkot, és azért itt már a rész során többször is látszott, hogy kezd elfogyni a türelme. Ő mégis csak egy kalóz, ezek meg gyerekek, és nem az Anakin Skywalker fajtából, aki úgy viselkedik, mintha felnőtt lenne. Ezek itt gyerek gyerekek, szeleburdiak, játszanak, sok dolgot nem is igazán tudnak felfogni. Még Fren és KB képes valamennyire lépést tartani Joddal, mert ők láthatóan öregebbek, valamivel érettebbek, de még ők is le vannak maradva. És amikor Jodnak már nem volt szüksége rájuk, lendületet is vett, és pont az jött, amire számítottam. Hogy porig fogja alázni Frent azért, amit művelt az elmúlt napokban. Igazából csoda, hogy esélyt adott neki a megadáshoz. Mondjuk talán azért annyira nem elvetemült, hogy gyerekeket gyilkoljon - vagy csak szüksége van rájuk túszokként. Nem tudhatja, mi vár rá az At Attinon, nem árthat, ha van néhány "eszköz" nála, amivel alkupozícióba kerülhet. Amúgy a savfürdős győzelem, hát ez is remek volt. Jól összepasszolt azzal, amit az évad elején láttunk Silvótól. Ez a fajta kegyetlenség nagyon jól jellemzi a karaktert. És egyelőre nem hiszem, hogy Jod megváltásra kerül. Oké, az szerintem most már egyértelmű, hogy Jedi kiképzésben részesült. Szó szerint idézett Qui-Gon Jinn-től egy Jedi tant, ami kombinálva az Erőképességgel, és most már fénykardja is van - ez a csávó valaha Jedi volt. Aztán vagy túlélte a 66-os parancsot, és Baylan Skoll-hoz hasonlóan nem meghúzta magát, hanem magánvonalon más irányba indult (Baylan zsoldos lett, Jod kalóz), vagy a rossz magaviselete miatt már a 66-os előtt kidobták a Jedi Rendből, mert mondjuk elbukta a próbákat, vagy rettenetesen rosszúl teljesített padawanként. A rész fénypontja viszont számomra a Lanupa volt. Egy újabb luxusvilág, mint Cantonica, ahol az élvhajhászás és a tespedés a menő. És micsoda fajok: hutt (hát ez mekkora volt ), muunok (a Bankár Klán képviseletében, gondolom), trgolof, és így tovább. Külön érdekesség, hogy a legtöbb faj az ep8 Canto Bight jelenetéből származott, ami gondolom nem a véletlen műve. Imádtam ezt a bolygót, na. Az Onyx Cinder története is napvilágot látott, bár itt azért el tudtam volna viselni, ha elmondják, mennyi idő telt el azóta, hogy Tak Rennod "elhagyta". Apropó, szerintem annak még lesz jelentőssége, hogy nem láthattuk rendesen a hologramját. Lehet hogy ő az At Attinon a felvigyázó, akit előbb fogunk látni, minthogy lehullna a lepel a valódi kilétéről? Szóval, baromi jó rész volt, kalandos, fordulatos, és szépen következett minden az eddigiekből. Még több ilyet, minél gyorsabban.

Azt hiszem, megszületett az a Star Wars játék, amire kábé a Knights of the Old Republic óta vártam. Tegnap este hétkor ültem le elé, és hajnali négykor már azért keltem fel előle, mert lassan le kellett feküdni. Bár már másfél órával korábban abba akartam hagyni, hogy megnézzem a Sceleton Crew új részét, de aztán elkövettem azt a hibát, hogy felszálltam a Trailbrazerrel (először szabadon) és betörtem egy birodalmi bázisra. Na, mire onnan kikecmeregtem azzal a pofázó befőttesüveggel, simán elment újabb másfél óra egy szempillantás alatt. Egyszerűen hihetetlen, mennyire hatalmas és Star Wars feelingtől lüktető ez a játék. Már Canto Bight-ban is el tudtam veszni, de Toshara, főleg, mert új bolygó, még inkább rabul ejtett. És akkor hol van még a többi világ. Imádom, hogy teli van mindenféle aprósággal. Egy alkalommal egy boltossal üzleteltem, az adás-vétel után pedig csak úgy megjelent két rohamosztagos és közölték, hogy szabálytalanságot észleltek, de hajlandóak félrenézni, ha... Én meg ott állok, mint a tök és nézem, amint ez a Birodalom legkiválóbb lövészei zsarolják a kispolgárt. Aztán persze megnyílnak az opciók, hogyan rendezzük békésen a helyzetet (bár én lőni akartam, de érthetően ez nem volt opció). Végül álltam én a cech-et, cserébe brutális kedvezményt kaptam a boltostól. Állati! És ez csak egy, amibe már most belefutottam. Remélem a játék végig fenntartja az ilyen közjátékokat (a Red Dead Redemption 2-ben és a GTA 5-ben is ezeket csíptem a legjobban). Imádom a hajót is, a Trailblazert. Bár ezen a téren korábban sem volt gond, az Ebon Hawk vagy a Singer Mantis is baromi jól nézett ki és kívül-belül remekül kidolgozottak voltak, de összességében csak helyszínnek számítottak. Ráadásul előbbin sokat nem is lehetett csinálni, csak néha lövöldözhettünk kicsit a Sith vadászgépekre, utóbbin meg virágot ültethettünk és a fénykardot barkácsolhattuk. Meg adhattunk neki más mintákat. A Trailblazert viszont vezethetjük és ez hatalmas plusz. Egyelőre még nincs hiperhajtóművem, de az űrcsatába már volt alkalmam belekóstolni. Ugyan nem egy Star Wars: Squadrons, mechanikája a Battlefront-játékokat követi, de ez nem baj, ehhez a játékhoz ez untig elég. Nem túl nehéz, kellemesen szórakoztató, ráadásul az űrbeli helyszínek is ugyanolyan érdekesek, mint a felszín. Legalábbis Toshara fölött, hisz itt egy egész roncstemető van. És persze a Trailbrazer további előnye az említett hajókhoz képest, hogy fejleszthető, itt alakíthatjuk fegyverünket is, itt öltözhetünk át - legalábbis eddig ezeket lehet megcsinálni, ahol én járok. De már ez is nagyszerűn, mert sokkal inkább érzem azt, hogy ez Kay otthona is lesz, mint Hannak a Falcon. Nem csak egy helyszín, amit még csak nem is mi irányítunk, hanem teljes mértékben a miénk. A legérdekesebb eddig nekem a teljes szabadság mellett a reputációs rendszer. Főleg, hogy tényleg van haszna, vagy éppen kellemetlensége. Bevallom, a Solo miatt a Crimson Dawn-nak kezdtem el kedvezni, és most kicsit szívok is emiatt, mert pár küldetéssel elértem, hogy ők imádnak, a Pyke Szindikátus területein viszont a "helyben lelőni, mint a veszett kutyát" elv van érvényben. Nem állok már messze attól, hogy a területükön kívül is vadásszanak rám a halálosztagaik. Bár épp egy olyan küldetés előtt hagytam abba, ahol talán kicsit rendezhetem a viszonyunkat. Ami nem lenne rossz, mert a huttok egyik megbízása is a területükre szólít és szó szeirnt nem tudom a célhelyet megközelíteni, mert mindenki lövöldözik rám, mintha bármiről is tehetnék. Jellemzően e megbízás célja is az, hogy kib*sszak a Pyke-kal, de előtte jóban kell lennem velük, hogy engedjék ezt. A fene a finnyás halpofájukat. Szóval lehet célravezetőbb lesz jóban lenni a többi kartellel is, de az a helyzet, hogy baromira rühellem a pyke-okat (innen is köszi The Book of Boba Fett - apropó, az utcán egyszer csak mit hallok: pyke-ok a Tatooine-on? Amíg Jabba él, ez képtelenség ). Szóval eddig nagyon tetszik az Outlaws, ha ezt végig tartja, márpedig az itteni beszámolók alapján végig tartja, akkor ez lesz a kedvenc SW játékom. A főhős is nagyon szimpatikus, Kay West láthatóan kezdő, de ezt bizonytalan magabiztossággal próbálja leplezni. A tehetsége megvan, viszont tapasztalata még nincsen, a mi dolgunk ezen változtatni. Nyx is baromi cuki és hasznos, bár a figyelemelterelése kaphatott volna többfajta animációt, mert ez az oposszum akció azért egy idő után kicsit uncsi. A többi karakter is érdekesnek tűnik, de egyelőre Waka az, aki jobban elkezdett kibontakozni. Gondolom ő velünk marad, mint Scotty. Na, egyelőre elég ennyi. Hamarosan visszatérek Kay-hez, de előtte egy másik alvilági bonyodalmakba keveredett hajó legénységének új kalandjait kell megtekintenem. Amúgy különösen érdekes ezt a játékot most játszani, miközben párhuzamban nézem a Skeleton Crew-t. Hisz mindkettő az alvilághoz kapcsolódik, csak az egyik a Birodalom, a másik az új Köztársaság idején. Az utóbbi esetben a békefenntartók a gyerekek segítségére siettek az első szóra. A Birodalom idején a békefenntartók a nyílt utcán vitáznak a maffia verőembereivel, hogy a közös bizniszük során melyik fél verte át jobban a másikat. Nem csoda, hogy ehhez a játékhoz ezt az érát választották. Szenátus már nincs, a Halálcsillag felrobbanásával a Birodalom ereje megrendült, így a bűnözők szabadon garázdálkodhatnak, amiből a birodalmi katonák is masszívan kiveszik a részüket, hiszen őket sem ellenőrzi senki. Baromi jó megfigyelni, ahogy a birodalmi hiearchia alján ücsörgő rohamosztagosok az utcán izmozva tesznek szert egy kis extra bevételre hol a boltosokat zsarolva, hol a bűnszervezetek hiearchiájában alul lévő legényeket befenyítve. Közben a tisztek már nagyobb tétekben játszanak, ők már a háttérben megbújva olyan szolgáltatásokat kínálnak, mint a körözési lista módosítása vagy ilyesmi. Az igazi nagyágyúk, mint a kormányzók, meg már maguk is kész maffiafőnökök. Mi meg Kay West bőrében friss húsként beleestünk a darálóba.

Ugyan ekkor még -1 éves voltam (na jó, -9 hónap és -19 napos), de anno én pont az ep6-ot láttam életemben legelőször az SW-k közül, hangalámondásosan, és egészen az ep2-ig ez volt a kedvencem.

Ki hitte volna, hogy ennek az egy jelenetnek ennyiféle értelmezése lehet. De pont ez a jó benne, ettől lesz misztikus. Lehet így is, úgy is, ilyen kozmikus erőknél konkrét magyarázatot nehéz találni, és inkább értelmezéstől függ. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy Sidious "én vagyok az összes Sith" csak egy szokásos Sith nagyzolási pofázás, aminek igazából semmi alapja. Sidious önmagában van - ezen a ponton hasonlóan gondolom, mint @Frenkie, annyi különbséggel, hogy szerintem a Sith lelkek is egyesültek a Kozmikus Erővel, mert ez a természet rendje. Ők is, mint mindenki más, beleértve a jelenetben megszólaló Jedik javát is, beleolvadtak az Erőbe (kivétel azok, akik megtanulták megőrizni a tudatukat). Viszont, ők azért nem tudnak Sidioushoz csatlakozni, mert az Erő nem engedi ezt, ők elválaszthatatlanul ott rekedtek az idő végezetéig a kozmukus életmasszában. Viszont az Erő "elengedett" néhány lelket a Jedik közül, mivel ők azért küzdenek, hogy az Erő egyensúlya fennmaradjon, és így azok felsorakozhattak Rey és azon Jedik mellett, akik meg tudták őrizni a tudatukat, és lelki támaszt nyújthattak a lánynak. Kábé úgy, ahogy Han Solót is megidézte az Erő Bennek, hogy seígtsen neki visszaállni a Világos Oldlalra. Rey aztán a nem is annyira régmúlt Jedik támogatásából kitartást és magabiztosságot nyerve, na meg a két Skywalker fénykarodt használva, sikerült annyi erőre szert tennie, hogy Palpatine saját villámaival, és talán általa gerjesztve, talán a kyber kristályokból kinyerve, de mindenképpen maga által manipulálva.

Hát, az egy hónapos unokahúgom babakocsijának csomagtartójában hozták át, de őt nem Jézusnak nevezik, szóval nem.

Hát ez imádnivaló. Alig egy órája nyomom, és még csak most jutottam el oda, hogy megjavítottam a csaj feltörő pálcikáját, ami ugye az első küldetés. Ezalatt több mint 250 kreditre tettem szert azzal, hogy kizsebeltem több őrt, ellopkodtam és eladtam a környéken fellelhető ócskavasat, kicsaltam a pénzét valami utcai trógernek, és egy tipp alapján fogadtam egy megbundázott fathier versenyre. Nem mondhatják rám, hogy nem használom ki a lehetőségeket. És baromi hangulatos az ep8 legjobb bolygójának egy új negyedében császkálni. Tök jó hallgatni az utcán lévőket, látni, hogyan éldegélnek. És még ki sem szabadultam a kezdő pálya kezdő szekcióján előszobájából. Hát mi lesz még itt?

Amiket itt leírnak, az alapján a telekinézis is lehetne "dark ability". És, ha a negatív érzelmekből kell merítkezni? A Jediknek is van olyanja. A lényeg, hogy ne merüljön el benne, ne éljen vele folyton és ne adja át magát neki. Olykor-olykor minden Jedi merít a haragból. Épp ez volt a lényege az egyik TCW epizódnak, hogy a bennünk lakó sötétséget nem tagadni, hanem elfogadni és irányítani kell. És mostanra már annak is világossá kellett válnia, hogy a Jedi és a Sith végletek között van elég sok átmenet. Mondjuk kíváncsi vagyok, a telekinézishez milyen érzelmek kellenek, amikor úgy falhoz vágnak valakit, hogy az megnyekken. Vagy a gondolatolvasáshoz, ami szintén lehet kínzó, lásd Cad Bane-t, akinek három Jedi okozott fájdalmat így. Vagy ahhoz, hogy egy Jedi rákényszerítse az akaratát másokra, ami finomam szólva is kérdéses erkölcsileg, hiszen ezzel a Jedi saját előnyére, a hatalmával visszaélve megfosztja a másikat a szabad akaratától és olyan dolog megtételére kényszeríti, amit ő maga nem feltétlen akarna megtenni. Maradjunk annyiban, hogy akkor Sötét Oldali egy Erőképesség, ha azt nem épp egy Jedi használja a jó cél érdekében. Nekem tetszik az a lehetőség, hogy Rey már túllépett az őt megelőző Jedik dogmáin, és saját jó és rossz énjét egyformán kezelve képes az Erő bármely aspektusát használni. Egyensúlyban van testileg és lelkileg is, így az Erő számára maga az Erő, nem Sötét és Világos Oldal. Kicsit olyan, mint a Bendu. Persze arra, hogy Palpatine-t végül hogyan pusztította el, nincs kézzel fogható bizonyíték, de az tény, hogy Rey képes Erővillámokat generálni, szóval simán benne van a pakliban, hogy ő maga is hozzájárult néhány ezer volttal Sidious kifingatásához. Nekem az ellen sincs kifogásom, hogy a vén Sith-et a saját fegyverével győzték le. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a Rey-film.

Tesómék melgeptek, de kellemesen.