Dzséjt

Qui-Gon is így vélte, de hát látod, a királynő ragaszkodott hozzá. Meg aztán, ha már ilyen vagány ez a királynő, akkor nyilván tud is magára vigyázni.

És Padméra meg miért nincs szükség? Ennyi erővel ezt is firtathatjuk. Vagy R2-ra mi szükség volt? Már azon kívül, hogy valahogy bele kellett szőni R2 és 3PO találkozását, mert ezt leszámítva R2-nak ugyanannyira nincs haszna a Tatooine-on, és tudjuk, hogy a homok miatt valószínűleg ő sem érzi magát ott komfortosan. Vagy az egész hercehurcára mi szükség? Komolyan, ennyit szenvednek egy hajtóműért, amikor Mos Eisley-ben például simán bérelhető hajó. Semmi szükség itt magyarázatra. Magával vitte, mert valamiért úgy gondolta, hogy ez jó ötlet. De az is lehet, hogy Jar Jar maga ment vele önként. Vagy Obi-Wan megmondta az öregnek, hogy ő kinyírja, ha hátra meri hagyni. Vagy Panaka kirúgdosta, hogy márpedig ez a lény a hajón nem marad. Millió és egy ilyen kérdést fel lehetne tenni és ugyanúgy nincs rá egyértelmű válasz azon kívül, hogy mert Lucas így írta meg. Chewie jelenetei majdnem mind ilyenek.

Én bennem meg őszintén szólva 1999 óta fel sem merült, hogy ez a dolog bármiféle magyarázatra szorulna.

Még nem leltem normális változatot, plusz elutaztam otthonról, így nem is vagyok annyira netközelben,

Bajban voltak, így nem hiszem, hogy ekkor a komfort bárkinek is célja volt, pláne nem az, hogy Jar Jar érezze magát komfortosan (ennyi erővel elkezdhetnénk boncolgatni, miért vitte magával Chewie-t Han a Csillagpusztítóra, hiszen a wookiee ott fázott, úgyhogy nyilván jobban érezte volna magát a fűtött Falconon ). Igazán nem értem, miért olyan fura, hogy Jar Jart magával vitte Jinn. Eleve Qui-Gon magára vállalta a gunga felügyeletét azzal, hogy kimentette, Obi-Wan pedig hamar egyértelművé tette, hogy őt nem érdekli, így nem is figyelt volna rá - márpedig azért Jar Jart nem árt felügyelni. Kire testálta volna rá, a királynőre? Panakára? Hasznos is lehetett volna (nem volt az a Tatooine-on, de lehetett volna). Nem érezte jól magát, hát bumm... Senki sem érzi jól magát azon a bolygón, de nem üdülni mentek oda. Ha a blokád áttörésekor valami történik Jar Jarral, az azt jelenti, hogy Qui-Gonnal is történt valami, mert valószínűleg szétlőtték a hajót, és az elméletem szerint az asztromecheknek sem tesz jót (mondjuk nekik végül úgyis mindegy lett). Megjegyzem, a könyvben van egy rész, amiben Jar Jar tönkrevágja az egyik asztrót.

Kétéltű lényként ez azért nem csoda, de később Padmé is tesz olyan megjegyzést, hogy ő sem kedvelte azért meg a Tatooine-t, legalábbis az extrém hőmérsékletét. Valószínűleg Tatooine-t a külhoniak annyira azért nem kedvelték, azok a lények meg pláne nem, akik más környezetben fejlődött ki.

Szerintem is úgy gondolta, hogy Jar Jar még hasznos lehet a jövőben, azért nem hagyta hátra a Naboon. Mos Espába meg szintén ezért vitte. Azért a Tatooine eléggé olyan világ, ahol mindenféle extrém lény éldegél, így bár Jar Jar bajkeverő, azért nem lóg ki annyira a sorból. Plusz Qui-Gon akár arra is gondolhatott, hogy ha többen vannak, talán kevésbé kötnek beléjük. És még segíthetett is a hiperhajtómű mag visszaszállításakor.

Én kérdezek egy még furábbat. Hogy lehet rádión át vérmintát küldeni?

Csak emlékezz vissza a Bombad Jedira, hogy ott mi történet, amikor Jar Jart a hajón hagyták.

This is STAR WARS!

Egy kevés részlet benne van ebből, de nem sok.

Nekem nincs bajom a Zsivány Egyessel. Sokkal jobban zavar az alcím, Egy Star Wars történet, de ez angolul is gáz szerintem. Ráadásul, azért itt annyiból kötve volt a címadó keze, hogy az angol cím is valószínűleg a Rogue Squadron után jött, így azért nem árt a következetesség. Márpedig magyarul az az osztag Zsivány osztag. Én díjazom, hogy ha már annyi mindenben nem tudnak következetesek lenni (fénykard, lézerkard, stb.), legalább ebben azok voltak. Nem a Jedik hangzik bénán, hanem az egész kifejezés: az utolsó Jedik. Kicsit ellentétes a kifejezés. Viszont a történetről még semmit sem tudunk, szóval honnan veszed, hogy az egyesszám nem szolgálja a történetet? Pláne, hogy eddig is így használtuk, és erre építettünk teóriákat (az utolsó Jedi = Luke). Mondjuk nekem édes mindegy, hogy mi a magyar címe, mert úgyis az angolt használom, de jelenlegi tudásunk mellett abszolúte nem kizárható, hogy azért nincs megkötés, mert az alkotók is úgy vélik, mind az egyes, mind a többesszám ráhúzható a filmre.

Helló, A nyolcadik utas: a Halál, miközben a címe Alien. Nem ez az első magyar cím, ami eltér az angoltól. Meg az a helyzet, hogy angolul se a Sith-nek, se a Jedinek nincs többesszáma, éppen ezért a Revenge of the Sith, a Return of the Jedi és a The Last Jedi is utalhat egy vagy több személyre. Anno azért lett nálunk az ep3 A Sith-ek bosszúja, mert Lucas ezt javasolta. Most valószínűleg ilyen javaslat nem történt. De őszintén szólva, Az utolsó Jedik cím szerintem roppant hülyén hangzik magyarul, Az utolsó Jedi sokkal jobb.

Boldog névnapot!

Köszi!

És ez meglehetősen izgalmas filmet eredményezhet. Csak gondoljunk bele, ha egy olyan szereplő lenne, mint Ransolm Casterfo, aki bár birodalmi párti volt, rendkívül szimpatikus figura volt egyben.

Hát majdnem soha lett... Tulajdonképpen el is felejtettem, hogy én ehhez még nem írtam évadértékelőt, de ahogy most csak úgy unalmamban (miután elvesztettem szerkesztői állásomat, hirtelen sok szabadidőm lett) újranéztem az évadot, gondoltam, megnézem már, mi volt anno róla a véleményem. Eléggé meglepett, hogy semmi. Na, akkor hiánypótlás következik. Már, ha valakinek hiányzott. Szóval, ez az évad egy jutalomjáték, de még inkább egy olyan történethalmaz, amit szerintem valaki élete, de legalábbis a lelke árán valósítottak meg. Korábban is írtam már ezt, de meg kell ismételnem: a tény, hogy ebben az évadban az ep1-3 legnagyobb hiányosságai lettek megmagyarázva, nem lehet a véletlen műve. Kizárt, hogy a 66-os parancs, a klónok születésének rejtélye és a szellemek mibenléte - épp csak az előzménytrilógia három legfontosabb, a filmek által levegőben hagyott kérdése - tök véletlenül egy olyan évadban maradt, amire immel-ámmal adtak engedélyt, és totál véletlenül ezek az epizódok voltak az utolsó elkészült epizódok (miközben tudjuk, hogy hány történetszál maradt elmeséletlen). Nem kérem, ez nem így van. A Jar Jart középpontba helyező sztori ilyen, az véletlen maradt a fiók alján. A Clovis epizódok szintén ilyenek - bár az nem véletlen, hanem szándékosság áldozata, hiszen eredendően az ötödik évadban volt a helyük. De a többi az nem véletlen. Ezt vagy kikönyörögte a lelke feláldozásával Filoni, vagy kijátszotta a figyelő tekinteteket és sunyi mód megalkotta/befejezte az epizódokat, hogy legalább az a három kérdés ne maradjon megválaszolatlan. Ennek hála a TCW legjobb évadának voltunk tanúi, pedig én már az ötödik évadtól is kis híján elaléltam. S bár tetszetős lezárásnak tartottam azt, hogy a The Wrong Jedi-ban Ahsoka távozása zárja a sorozatot (ha már egyszer az érkezése nyitotta), az ebben az évadban prezentált zárókép sokkal jobb, ugyanis egyben egy korszak mélabús, de reményekkel teli lezárása is. Mert bár már a Disney éra alatt készült el, ez még a Lucas éra terméke. Akkor találták ki, akkor írták és alkották meg, épp csak egy kicsit később kaptuk meg. És bizarr, mégis érdekes mód reflektál a zárósztori a valóságra. Mert miről is szól a vég? Egy korszak lezárásáról. Bár a klón háborúk, így az előzménytrilógia éráját kronológiailag az ep3 zárja, nekünk, nézőknek a TCW. De nem csak az előzménytrilógia korszaka zárul ezzel, hanem a lukasi korszak is. Amikor a falevél lehull, az nem csak annak szól, hogy hamarosan beköszönt egy új kor a Galaxisban, hanem annak is, hogy beköszöntött egy új kor a Star Warsnak. Persze a Köztársaságot a gonosz Galaktikus Birodalom váltja, Lucast pedig... Nos, sokak szerint a gonosz Disney. De a TCW befejezése mást is mond: reményt. A remény, ami átível a Star Warson. A remény, amit Leia emleget a Rogue One végén, az új remény, ami nem csak Luke maga, de az egyik epizód címe is. A remény Yoda számára, hogy bár a Jedik elbuknak a háborúban, megmenekülhetnek a jövőben. És a remény számunkra, hogy bár Lucas eladta egy nagy vállalatnak a Star Warst (és minden mást), jó kezekbe került. Remény számunkra, hogy a Star Wars még sokáig velünk marad úgy, ahogy azt megszerettük. Így van? Nyilván van, aki szerint nem, de őszintén szólva, én tojok a véleményükre ezen a téren (bocsi), mert szerintem igen. A Rebels, a The Force Awakens és a Rogue One: A Star Wars Story nekem elég bizonyíték, de őszintén szólva, az eddig elolvasott könyvekben sem kellett akkorát csalódnom. Nem mind kiemelkedő, de hülye az, aki mindig a kiemelkedőt várja, és annál alább nem adja. Szóval a The Lost Missions korszakot zárt, in és out universe is. De menjünk kicsit mélyebben bele ebbe a csonka, mégis a többinél teljesebb évadba. Kezdjük a gyengeségekkel: Jar Jar és Clovis. Nem mondom, hogy ezek rossz részek, csak olyanok, mint az előző évadban a droidos szál: a borzasztóan magas minőségi epizódok között ezek "csak" a jó részek. Kiemelném, hogy mindkét történetben volt valami, ami megfogott. A Jar Jarosban, hogy újabb frakcióját ismerhettük meg az Erőérzékenyeknek. Egy újabb csoportot, ami nem Jedi és nem is Sith, de ugyanúgy használják valamilyen szinten az Erőt. Bár Lucas anno úgy képzelte el, hogy csak ez a két frakció van, öröm látni, hogy a TCW alkotói nem korlátozták magukat erre, és ismerve a Blu-rayen színesen (és az évadok előrehaladtával egyre őszintébben) ecsetelt hátteret, végül Lucas is belátta, hogy az SW szélesítéséhez nem szabad ilyen kereteket szabni. A bardottai Dagoyan Mesterek és a Frangawl kultusz remek előfutárai például az Erő Templomának, a Whillek Örzőinek vagy éppen a lasat hitvilágnak, esetleg Bendunak. Mivel meggyőződésem, hogy ezek a nem Jedi vagy Sith frakciók immár az Erő misztériumainak és a Galaxis jövőjének meghatározó szereplői lesznek (hiszen hirtelen elég sok bekerült a sztoriba), már ezt előfutárának tekinthetjük mindennek. Az ilyen apróságok jelzik nekem, hogy azért a Disney nem teljesen kukázta Lucas elképzeléseit. Tehát itt megalkottak valamit - nem Jedi/Sith erőhívők/használó bandát -, aminek egyfajta származékát az ep7-ben láthatjuk Snoke és Kylo Ren révén. Vagy éppen Lor San Tekka és Chirrut révén. Úgy érzem, az ep8-9 még tovább szövi ezt és nagyon messzire fogunk jutni a Jedi és Sith "dogmatikus felfogásoktól". És persze, a Dagoyanok csak a kezdet volt, az évad tartogatott nekünk mást is. De ne szaladjunk előre, inkább még hozzátenném ehhez, hogy jó volt látni Jar Jart más szerepben, olyanban, ami kicsit talán jelzi, hogy neki is van még helye a Galaxisban, miután mindent elvesztett. Másrészt jó látni, hogy a hatalmas erőkkel bíró Talzint mennyire lekicsinyli Windu. Ez számomra tényleg azt jelzi, hogy Talzin csak látszatra nagy hatalmú, de egy Jedi vagy Sith mellett labdába sem rúghat (amit később a Son of Dathomir csak megerősít). A Clovis szál is bejött, főleg, mert egy olyan aspektusát ismerhettük meg az SW-nek, amire a kutya sem számított: a gazdasági részét. Most komolyan, aki azzal vádolja a TCW-t, hogy gyerekes, annak megmutatnám a Clovis-duót. Nyilván nem közgazdasági szinten mutatja be a helyi pénzügyi machinációkat, de egy olyan sorozathoz képest mégis nagy hangsúlyt kap az egész bankrendszer, aminek célközönsége 10-14 évesek. És a politikai machinációk ilyen bemesélését mindig is díjaztam. Külön tetszik, hogy ezzel Palpatine zsenialitása egy újabb réteget kapott, hiszen azzal, hogy megszerezte az uralmat a Bankár Klán fölött, eltörölte a Köztársaság, és így a későbbi Birodalom adósságát. Ráadásképpen itt kicsit Padmé és Anakin magánélete is terítékre került, ami azért is jó, mert ez egy olyan eleme az SW-nek, amit nagyon ritkán érintünk. Szeretem őket nem diszfunkciós párként látni, de azt is szeretem, amikor azok. Látni, hogy milyen nehézségek vezettek a Mustafaron bekövetkező tragédiához. És, bár erre nincs bizonyíték, szeretem azt hinni, hogy az eme epizód végén bekövetkező összeborulás eredménye Luke és Leia. Na, ennyit az évad gyengeségeiről. Mi maradt még? Ó, csak a 66-os parancs rejtélyének feloldása, a klónok megrendelése körüli homály eloszlatása és az Erőszellemek körüli összevisszaság rendezése. Technikailag ezek közül az egyik a Star Wars egyik legfontosabb kérdése, a másik kettő meg csak az ep1-3 levegőben hagyott kardinális kérdése. Itt viszont egy kicsit megragadnám az alkalmat, hogy szóljak az általam amúgy nagyra értékelt és kicsit példaképként éltetett Lucas ellen: az, hogy erre a három kérdésre ő sosem adott választ, nálam kicsit rombolt az imázsán. Nyilván ő nem tartotta ezeket annyira fontosnak, mint én, de akkor is... Olyan jó lett volna, ha ezekre a kérdésekre nem egy kiegészítő sorozat adja meg a választ, hanem a filmek. Na de, ha már így történt, kész mázli, hogy zseniálisan történt, és ez az, amiért bárki bármit mond, én Filonit és csapatát nagyon nagyra fogom tartani mindig is. Már az sem volt semmi, amit a TCW-vel letettek, különösen, amit a második évad második felétől műveltek, de ez az utolsó évad a hab a tortán. Kezdjük a 66-os paranccsal. Anno a Rookies idején (jesszus, belegondolni is félelmetes, ennek már kilenc éve) ki gondolta, hogy az ottani "egyepizódos" klónok története az egész sorozaton átível? A legjobb kronológiai sorrendben látni, és szembesülünk a klónok teljes tragédiájával. A Domino osztag története a klónok céljának és életének visszhangja. Ahogy egy kis testvéries családként kezdik, majd sorra meghalnak, de közben a túlélők egyszerű, fegyelmezetlen kadétokból különleges osztagosokká válnak. És végül az utolsó megmaradt Domino rájön a klónok legnagyobb titkára, legnagyobb félelmére és legnagyobb csapására: a biochipre és Palpatine tervére. És senki sem hisz neki. A klón, név szerint Fives, aki talán a történelem kerekét más irányba fordíthatta volna, végül saját testvérei által hal meg. Sidious pedig örülhet, a Jedikről pedig kiderül, hogy a megváltás kapujában lettek tévútra vezetve. És miért? Mert Anakin Skywalkernek nem tetszett, hogy a pajtásáról egy klón rosszat mondott. Jó, érthető Anakin álláspontja, érthető Shaak Ti álláspontja is, de akkor is meglehetősen ironikus, hogy ha meghallgatnak egy klónt, talán megmenekülhet a Rend. Persze ezt tetézik később a Jedik, de ezzel megint előre szaladnék. Az egész klón szál egy tragédia ezen a téren. FIves vesszőfutása, Tup halála, és az egész, ahogy kezelik ezt a szituációt (mindenki, még a Jedik is meglehetősen távolságtartók, ami nekem azt jelzi, hogy minden szöveg ellenére a legtöbb nem kezeli őket eszköznél többnek), mind-mind a tragédia része. És közben a Sith-ek szinte mindenki orra előtt manipulálnak. Dooku simán bejelentkezik Lama Súnál Darth Tyranusként, és bemeséli, hogy a biochip csak védelem. Ugyanakkor tetszetős, mekkora "pánikot" eredményez a Sith-ek körében ez az aprócska meghibásodás. Amúgy maga a biochip is remek ötlet. Tényleg nagy kérdés volt a TCW-ben megismert emberi, jórészt barátságos és több ízben is önállósodó klónok után, hogy ezek hogyan válnak egyetlen parancsra lélektelen robottá, akik megölik Jedi vezetőiket. Tudom, hogy Karen Travis a Republic Commando regényekben alkotott egy másik megoldást. Nem tudom, hogy az mi, ez azon elemek egyike, amiknek nem olvastam utána (részben azért, mert én tényleg nem csíptem a régi EU-t). Karrde, Krande és a többiek véleményére adva tudom, hogy az is legalább ilyen jó, de nekem ez a biochip is tökéletesen adja magát. Eleve lenyűgöz, amikor valami egyedivel, de legalábbis ritkán látottal tudnak előállni manapság (a közhiedelemmel ellentétben nehéz egyedit alkotni, és akár most, akár régen, az ismert toposzokból alkottak egyedit az alkotók, és ez alól az SW sem kivétel - nem egyedi, csak a sablonokat keverte egyedien). De lőjenek le, bár széleskörű ismeretem van sci-fi terén, hasonlót nem tudnék mondani. Emellett páratlan, hogy tökéletesen belesimul a korábbiakba. Érthető, hogy egy kódsor bemondásával miért áll át a klón droid üzemmódba, és még ki is magyarázható: ez a bigyó felel azért, hogy a klónok ne legyenek olyan önállóak, mint a mintaegyed. Hoppá! A magyarázat a TCW-ben hangzik el, de az ep2-ben elhangzottakra reflektál. És - ismételve önmagam - Fives személyes tragédiája, és ezen a szinten a Domino osztag tragédiája páratlanná teszi ezt a négyrészes történetet. A TCW itt a sötétség legmélyén járt, pedig sok bugyrát megjárta már a pokolnak (pl.: Umbara-szál). Emiatt érzem azért gáznak, hogy Echo végül is nem halt meg, hanem kiborgként tovább él. Így nem teljes a Domino tragédiája. Oké, azért valahol az is szomorú, ahogy Echo végezte, de akkor is - végül visszanyerte a tudatát, és tovább szolgálhat akként, amire teremtették. A Domino osztag teljes elpusztulása szerintem sokkal jobban reprezentálja a klónok sorsát, még úgy is, hogy Echo végül már nem volt több egy tényleges eszközként. Egy számítógép perifériájaként - de ebből felébredt, feljebb emelkedett, ha úgy tetszik. És akkor most térjünk rá arra, ami egyben zárta az évadot. Bezony, az Erőszellemek, amit egy briliáns mozdulattal hozzá kötöttek a klónok megrendeléséhez. Emlékszem, az ep3 előtt még nagyban találgathattuk, ki rendelte meg a klónokat, ki törölte a Jedi Archívumból a Kamino adatait. Shaak Titől kezdve Zett Jukassáig mindenkit belekevertünk, miközben Lucas egy korai nyilatkozata már megadta a választ: Dooku volt a szélhámos. Tényleg volt idő, amikor még Jedi lovag volt, de már a Sith-eknek dolgozott. Még nem volt tanítvány, de már használta a Tyranus álnevet, ami később a Sith neve lett. És ez a legszebb: a Jedi szellemek története egy ahhoz (eredendően) nem kapcsolható eseménnyel indít: megtalálják Sifo-Dyas hajóját. És ez egy olyan eseménysort indít el, ami húsz perc alatt újraértelmez legalább egy mozifilmet, nem mellesleg a teljes elképzelésünket az SW egyik misztikus eleméről. Mert biza a The Lost One előtt a Jedik egy olyan fajta balf*sz (bocs, jobb szó nincs rá) társaságnak tűnt, aki konkrétan telibetojta, hogy a Köztársaságnak a semmiből lett hadserege, és eme haderő mintaegyede a legfőbb ellenség puszipajtása. A TCW húsz perc alatt újraértelmezte ezt. Bár a Jedi Tanács még mindig inkább balf*szok gyülekezete (pedig nem is az Űrgolyhó I-en szolgálnak ), legalább karnyújtásnyira voltak a titok felfedésétől. Már tudták, hogy a klónokat az ellenség rendelte be. A korábbi események hatására talán már azt is sejtették, hogy ennek legfőbb oka a Jedi Rend elleni támadás. Így Mace Windu kijelentése az ep3-ban, hogy Palpatine Sith mivolta a legrosszabb gyanújuk és érzi, hogy támadás készül a Jedi Rend ellen, már nem csak egy megérzés, hanem összegyűjtött információkból levont következtetés. Csak sajnos - ahogy az a történetszál végén kiderül - a Jedik már későn jönnek rá mindenre. Még ha a végső titokra rá is jönnének, akkor sincs már esélyük a megmenekülésre. Ahogy az előző évad végén láttuk, már oly mértékben belemélyültek a politikába és a háborúba, hogy ezen a ponton a megmenekülésükre legalább esélyt adó kihátrálást sem léphetik meg. És tényleg nagyon közel jutnak. Obi-Wan és Anakin szinte karnyújtásnyira a cél előtt vesztik el a fonalat. De az epizód Tyranus és Sidious kapcsolatához is sokat ad. Már az nagy szó, hogy egyetlen jelenettel bemutatták, mekkora ereje van Palpatine-nak. Egy hologramon át, fényévekről majdnem megfolytja az amúgy Jedi mesterként és Sith Nagyúrként számon tartott Dookut. De a tény, hogy mennyire felbosszantja Dooku sokadik hibája, szintén jelzi, mennyire nem számolt vele igazi tanítványként, így amikor az Invisible Hand fedélzetén mosolyogva adja ki a megölésére a parancsot a valódi tanítványának, az a jelenet még mélyebb értelmet nyert. Hiszen Palpatine mosolyában ekkor már benne van, hogy "na végre, megszabadulhatok ettől a félkegyelműtől" és az is, hogy "tessék, te marha, ez a jutalmad a sok hibáért". Nem csoda, hogy Dooku szóhoz sem jut. Idióta fejjel azt hitte, a mestere bármennyi hibát megbocsát neki, hisz pótolhatatlan. Hát, nem az. Aztán folytatódik a történet, és meglepő mód teljesen más vágányra tévedünk. Qui-Gon Jinn szól Yodához. Kiemelném a tényt, hogy Liam Neeson (immár másodszorra) újra vállalta a szerepet, ami hatalmas pluszt ad Qui-Gon visszatéréséhez. Merem állítani, hogy fele ennyire sem lenne a jelenetsor hatásos a színész nélkül. Neeson sajátos orgánuma hallatán egyből tudjuk, hogy ez Qui-Gon. Hiába dolgoztak a sorozaton tehetséges színészek, akik simán hozzák az ismert karakterek hangtónusát, Qui-Gonnál Neeson kellet - főleg azért, mert ő test nélkül jelenik meg, így nehezebb azonosítani a figurát. És ezzel máris rátértünk a TCW utolsó szakaszára, ami egyben a legspirituálisabb szakasz is - csak a Mortis-trilógia veheti fel ebben a tekintetben a versenyt az utolsó három résszel. Sok tekintetben nagyszerű a három záró epizód. Ide sorolhatnám a Jedi Tanács spirituális összefonódását, a Yoda miatti aggodalmat, Qui-Gon hatalmának bemutatását, de én személy szerint azt emelném ki, hogy ez az egész egy kis kalandos ízt kapott. Yoda egy vadászgépen indul neki R2-val a kalandnak, aminek végén a halhatatlanság várja. Ez az egész maga a Star Wars eszenciája, legalábbis számomra. Könnyed kaland, mélyén komoly mondanivalóval és olyan világokkal, amiket ember elképzelni sem tud. Ki gondolta, hogy láthatjuk a midi-chlorianok szülővilágát? Vagy az egy személynek számító, de különböző érzelmi karakterként megjelenő Erő Papnőkre sem lehettünk felkészülve. A Gonosz Yoda meg egyszerűen fantasztikus. Mintha Gollam átugrott volna a Star Warsba, hogy kifigurázza Yodát, mégis komolyan vehető. És a tanulság: ne harcolj a sötétség ellen, hanem fogadd el a létezését. Bendu szavai után szerintem ennek is jelentősége van. Még a Jedik sem mentesek a Sötét Oldal nélkül. A trükk inkább az, hogy kordában tudják tartani. A Jedik tiltották a sötétséget, de az új éra már rámutatott arra, hogy talán az Erő használata ezen túlmutat. Ezra vagy a Bendu már jelezte, hogy nem feltétlen csak az egyik vagy a másik van, egymás mellett is megférhet a kettő. Talán ez is egy alapozó előfutára a jövőnek. Ki tudja, talán az ep9 után majd azt mondjuk: igen, a TCW mutatta meg ennek az alapjait. Sőt kicsit még mulatságos is lenne, ha végül kiderülne: Palpatine-nak igaza volt, amikor arról beszélt, hogy nem elég valamit egy irányból - ez esetben az Erőt a Jedik szemszögéből - ismerni. És persze megannyi dologgal lettünk gazdagabbak. Ami kicsit nekem visszás, hogy Lucas, mintegy utolsó kicseszésként az EU-val, a Korribant Morrabandra keresztelte át - szerencsére Filloniék azért leközölték, hogy ez csak az aktuális neve. Valószínűleg ők is érezték, hogy Lucas eme döntése nem éppen szerencsés, amivel messzemenőleg egyet tudok érteni. Nevezzék akárhogy, nekem Korriban marad. De persze ez a legkisebb és egyetlen gond ezzel a történetszállal, amiben még olyan kitérőkre is jut idő, mint Darth Bane megjelenése (akit Mark Hamill szólaltat meg), vagy olyan szimbólikának, mint a Sith férgek. De előállhatunk olyan tanulságokkal, minthogy még a legnagyobb jó sem tud gonoszság nélkül létezni (nincs fény árnyék nélkül), vagy az ideális világ csak álom, mert a valóságban nincs ilyesmi. Ha ezeket elfogadjuk, teljesebb, reménytelibb életet élhetünk. Yoda így tesz. Utazása során nem csak magát ismeri meg jobban, de arra is rájön, hogy van, ami már nem megmenthető, hiába akarja megmenteni. Van, aminek már pusztulnia kell, hiszen a megoldásra várt probléma részét képezi az, amit életben akar tartani. És Yoda számára ez az abszolút lemondás. "Mond le önként, amit félsz elveszteni" - mondja az ep3-ban, de csak a TCW utolsó három epizódja mutatja be, hogy Yoda mire alapozza a szavait, miről mondott ő le. Nem egy emberről, nem egy szerettéről: az egész Jedi Rendről, 900 évnyi életről. És ezzel maga Yoda lett mindenek felett álló lény, kapott elképesztő mélységeket ez a kis zöld manó. Ezután a Dagobah-n látni nem csak egy jól megválasztott filmes díszlet, hanem szimbóluma is Yoda saját lemondásának. A mester, aki a hipermodern Jedi Templomban élt Jedi ezrei között, végül egy agyagházban éli mindennapjait magányosan. Lemondott mindenről, amit félt elveszteni, nem csoda hát, hogy meglelte a halhatatlanságot. És azt hiszem, ez záró gondolatnak meg is teszi. Csak pár sort akartam írni, erre öt oldal lett. Öt megkésett oldal, hiszen már ennek az évadnak is három éve. De hát jobb később mint soha. Én viszont nem zárok korszakot, nem ez az utolsó terebélyes írásom a Star Warsszal kapcsolatban (naná, hogy nem, jövő hét kedden három SW-könyvről jelenik meg egy cikkem a PGO-n - ez itt a reklám helye ). Lucas vagy Disney, nekem egyre megy. Amíg én élvezem, szívesen ontom magamból az ilyen írásokat. Még ha pár éves késéssel is.

Én 2020 nyarát is fenntartásokkal kezelném most már. Sőt, előbb lesz nekünk évenként három SW-filmünk, mint Avatar 2-nk.

Szerintem az a nagy kérdés, hogy mennyi Első Rend szimpatizáns maradt az új Köztársaságban. Ne feledjük, hogy a Vérvonalban ez egy igen komoly szál volt és Johnos tanácsokat adott a könyvhöz. Leia biztos nagy szerephez jut, de attól tartok, hogy a Hosnian Prime-mal a kormányzat néppárti oldala veszett oda. És nekem kifejezetten tetszene, ha magán a Köztársaságon belül sem lenne minden fekete és fehér, hanem afféle belső hatalmi harc is kialakulna az Első Rend fenyegetése mellett. Ez pedig mindenképpen középpontba helyezné Leiát.

Szerintem is itt a kitérőt a Fox tenné. A Fox kezében volt a mindent felzabáló sárkány, így aligha fogják ők összeereszteni a kis sárkányuk nevelőjét a mamával. Sőt, szerintem ezt még Cameron sem engedné. Imádja a Star Warsot és van benne annyi üzleti érzék, hogy ne küldje a halálba a saját filmjét. Amúgy Nabo, most hadd ragadjam meg az alkalmat a korrigálásodra (ha már nem az én gondolataimat közlöd ), Sam Worthington épp a héten mondta, hogy idén nyáron kezdődik az Avatar 2 forgatás. Szóval most ez az utolsó hivatalos hír a forgatással kapcsolatban. A 2016-os áprilisa már elévült.

Ha ez a film nem kap Oscart (nem fog!), akkor az Akadémi elmehet a 3,14csába. Én már az ep3 werkfilmjeit nézve is seggre ültem, de az ep7, és most az RO után már fel sem tudok állni a földről.

Rey nagyon dögös leeresztett hajjal. De, volt. Tulajdonképpen a rohamosztagosok minden epizódban kicsit mások. Persze a különbség nem olyan markáns, mint a Phase I és Phase II klón páncélok között, de azért szembetűnő, ha az ember odafigyel. Pont, mint Vader folyton változó páncélja.

Mármint a Foxnak lenne öngyilkosság az Avatar 2-t egy Star Warsszal (pláne egy Han Solóssal) összeereszteni. Eleve, biztos akkor lesz az Avatar 2? Azért na, egy Star Wars vs. James Cameron (mert azért az Avatart nem a címe, hanem a rendezője adja el). Erre a mérkőzésre én beneveznék. Szerk.: ennyi, ezentúl direkt rányomok a frissítésre, mielőtt elküldöm a posztot, aztán kihúzom azokat a sorokat, amiket Nabo már megírt.

Nem, mert azt mindig elfelejtem. Na, most már felírom azt is a listára. Meg ha már itt járunk, az Elveszett csillagokat is.

Szerintem legutóbb Mazé volt.