Dzséjt

Ezt a kérdést inkább Lucasnak szegezd neki.

Mellbevágó fegyverzet.

Ha ilyen szőrszálhasogató vagy, akkor tessék, érzékeny füleidnek talán így jobban cseng: minden Star Wars filmbe kell egy idegen, állati kreatúra.

Maul csak azt tudta, hogy Ben él, de azt nem, hol. Ezra meg azt látta, hogy hol a kulcs a Sith-ek elpusztításához (két napos bolygó), de azt nem látta, hogy ki a megoldás. És Ezrának még a hol is zavaros, ködös volt, ezek mellé meg több más emlék is betársult. Ezért kellett újra összekapcsolniuk, hogy mindketten megkapják a választ a "hol?" és "ki?" kérdésekre.

Az ep4-ben (meg az 5-6-ban) azért elég sok mindenen látszik, hogy effekt, és más is megbolondul a vágás miatt, úgyhogy én ezen azért túl tudok lépni. Nem az év trükkje, az biztos, de ez nem zavar, pláne, hogy szerintem kimagyarázhatatlan az, hogy R2-t nem veszik észre, pláne csak árnyékban, amikor a droid fején több dolog is világít. Nehezebben bocsátom meg az ep2 végének elcseszését a kritikán aluli hangvágással. Meg Hayden suta megjelenését se tudta máig megszokni, pedig az tetszik, hogy Hayden játssza Anakint.

Akkor szegény Boga mi a fütyi, aranyhal? Szerintem is így van, a kis polipka meeting után az egész fickó szétcsúszott, összeszedetlenné vált, és csak akkor mutatott némi összeszedettséget, amikor kormány mögé ülhetett (nyilván az lenyugtatta, hiszen ebben volt a legjobb). Nem láthattuk sokat előtte, de a belépője inkább egy izgatott, de határozott figurát festett le, még be is szólt Saw csöveseinek.

Hehe, pedig a Tatooine-ra még Darth Vaderként is visszatért. De várjunk, a Scarifon a homok nem sima és puha? Mondjuk lehet, hogy ez is kellemetlen emlékeket ébreszt.

A patkányokhoz, pontosabban az egész Mos Eisley jelenethez a 2004-es(!) DVD óta hozzá sem nyúltak, úgyhogy itt inkább az emlékeid viccelnek meg. A BD-n két jelentős változás van, ami szerintem nem ad vagy vesz el a filmből. A kövek, ami mondjuk kijavította azt a logikai bakit, hogy R2-t nem veszik észre a buckalakók (ezek alapján mégis hozzáadott ), meg Ben üvöltése, ami ugyanolyan béna, mint az előző két változatban. Illetve Han és Greedo már szinte teljesen egyszerre lő (Han ráadásul kétszer is belelő Greedóba, biztos ami hótziher ). Ezen kívül csak színkorrekciók vannak a filmben.

Azt írta, magyarul. A Google fordító a magyart sajnos nem ismeri, csak valami megközelítő halandzsanyelvet. Ómagyar? Vagy csak siralom?

Csak elesett a festő egy vödör piros festékkel.

Köszi! Én sem hiszem, hogy egy lövés miatt tervezték, de ezt ki is fejtettem: "Eme fegyver bár másolata elődeinek, célját tekintve csapásmérő eszköz és mozgó bázis. Snoke holocsarnokában látható megannyi munkaállás, vagyis feltehetően a Csillagpusztító lett volna az Első Rend főparancsnoksága, de eme funkcióját érzésem szerint már csak azután látta volna el, hogy bevégezte feladatát a Hosnian Prime elpusztításával." "Kétség kívül idővel ez is a terror eszközévé vált volna, noha alapvetően csapásmérő fegyverként funkcionált."

Pihenésképpen pár sorban rendeztem a gondolataimat a szuperfegyverekről és a helyükről a Star Wars univerzumában, első sorban a két Halálcsillagra koncentrálva, de érintve a Birodalmi Hadsereg hiányosságainak problematikáját és okát, a Csillagpor-projekt örökségének előnyeit és részsikerét, valamint az Első Rend haderejének fejlesztési célzatait. Természetesen Rogue One spoilerek is vannak benne, szóval csak az olvassa, aki már látta. A szuperfegyverek és Sötét Oldal mesteri(en dugába dőlt) terve Yodától tudjuk, hogy a Sötét Oldal követői, de legalábbis a Sith-ek már ezer évvel a naboo-i incidens előtt is hajlamosak voltak tömegpusztító szuperfegyvereket bevetni. Ez nem csoda, a mi világunkban is akad egy pár ilyen cucc, csak természetesen a mi fegyvereink kisebb léptékűek, „mindössze” városokat képesek elpusztítani, nem bolygókat – még jó, mert nekünk csak egy van, és a játszóterünk az, nem a galaxis. Még a tendencia, az egyre nagyobb és erősebb fegyverek fejlesztése is megfigyelhető a valóságban. Egyre korszerűbb és pusztítóbb nukleáris fegyvert építünk (atombomba, hidrogénbomba, neutronbomba, elméleti szinten a kobaltbomba), szóval egyáltalán nem csoda, ha a Galaxisban is láthatjuk ezt a tendenciát (hogy out-universe, azaz filmek szempontjából, dramaturgiailag mennyire helyes ezt a folyamatot lekövetni, az más lapra tartozik, eme irományom jelenleg az in-universe eseményekre koncentrál). Illetve még egy ponton vonható párhuzam a valóság és a Star Wars között: mindkét esetben csak két módon alkalmazható a tömegpusztító fegyver, terrorra és első csapásmérésre. Utóbbira a valóságban még nem volt példa, de ne is legyen, a Star Warsban viszont már volt – kicsit be is mutatja, a valóságban miért ne legyen. Na, ennyit a valóság és a fantázia közötti párhuzamokról, most térjünk vissza a Galaxisba. A Sith-ek tehát évezredes hagyományt követnek az újabb és újabb szuperfegyverek kifejlesztésével. Egy ilyen ősi tömegpusztító eszközt láthattunk is a Malachoron. Eme fegyverről sajnos nem sokat tudunk, mikor és milyen körülmények között jött létre. Lehet, hogy a Jedik és a Sith-ek közötti háború terméke, de az is lehet, hogy a Sith Birodalom ezzel tartotta fenn a békét és a rendet a Galaxisban. Akárhogy is, érthető, hogy Palpatine miért nem vetemedett eme eszköz használatára, holott nagyon jól tudta, hol van, és mire lehet képes, sőt, nyilvánvalóan a beindítása módjával is tisztában volt. A fegyver meglehetősen statikus, így egy-két használat után felfedné pozícióját és igencsak nagy haderő kéne a megvédéséhez. Ahogy azt láthattuk, valami ilyesmi le is zajlott a régmúltban, a Jedik ugyanis egyértelműen megtámadták a helyet, így a Sith-ek kénytelenek voltak azt Malachoron használni. A Halálcsillag, mint kormányzati eszköz Eme tömegpusztító fegyver tehát nem szolgálná Palpatine céljait. De mi is volna az? Megteremtése egy olyan Galaktikus Birodalomnak, amiben a katonai vezetők, a régiókormányzók irányítják az egyes területeket, és a rendet a félelem tartja fenn. A félelem egy egész bolygó elpusztítására képes harcállomástól, a DS-1-től, avagy a Halálcsillagtól. A filmeket nézve gyönyörűen épül fel ez az egész. Palpatine az ep1-től az ep4-ig fokozatosan veszi el a hatalmas a Szenátustól, ugyanakkor jól tudja, hogy nélkülük nem tudja kézben tartani a Galaxist – ezt Obi-Wan is említi az ep3-ban, és Tagge is céloz rá az ep4-ben. Ugyanakkor azt is tudja, hogy minél több népszerűtlen döntést hoz, minél jobban csorbítja a Galaxisban a szabadságot, annál több lázadó szimpatizáns és ellenlábasa lesz a Szenátusban, így a legtöbb atrocitást inkább eltitkolja. Utóbbiba sok minden beletartozik: a Geonosis kiirtása, Jedha City elpusztítása, a Tantive IV megtámadása (pedig ez már a Szenátus feloszlatásának előestéjén volt), de még néhány tatooine-i jawa lemészárlását is inkább a buckalakókra kenték. Ez utóbbi jelzi, hogy bár a Szenátus látszatkormány volt, valójában még mindig volt benne annyi kraft, hogy ha szembefordulnak Palpatine-nal, le tudták volna taszítani a trónjáról – még ha véres polgárháború árán is. Csak gondoljunk bele, mennyi meló volt a rohamosztagosoknak összeszedni a gaffi botokat és a többi cuccot, ami a buckalakókra utal. Könnyen lehet, hogy ezért fel kellett kutatniuk egy tusken törzset és azt is kiirtani. És mindez a sok meló néhány jawa miatt, akiket a sivatagban kaptak el. De a Birodalom, talán csak órákkal a Szenátus feloszlatása előtt még nem mert ilyet sem bevállalni. Évekkel korábban ugyanez a félelem indukálta, hogy Tarkintown lakóit is csak elhurcolták, nem megölték. Szóval Palpatine számára fontos a Birodalom „jóságos” látszata. Egészen az ep4-ig ugyan zsarnok mód uralkodik, de a legtöbb szemétsége titokban marad. Ha nem, mint például a Lassan kiirtása, akkor pedig jönnek a Szenátus szankciói. Ez a túlkapás még kezelhető volt a részéről, végül csak a distruptorokat tiltották be, de ugye mindenkinek van tűréshatára. Nem véletlen maradt titokban a Geonosis sterilizálása. Palpatine hatalma a Halálcsillag elkészültével teljesedhetett volna ki. Gyönyörűen építkezett addig. Már a háborúban a katonai kormányzók kerültek a visszafoglalt szeparatista bolygók élére, a háború után ugyanez történt azokkal a világokkal, amik megadták magukat, majd fokozatosan tartományi kormányzók kerültek a Birodalom csillagrendszereinek élére. Tarkin nagy moff ugye mindközül az egyik legnagyobb befolyással bíró, hiszen az egész Peremvidék, vagyis a Galaxis jó része az ő felügyelete alá esik. A sakkfigurák felálltak. Kormányzók kerültek a megfelelő pozíciókba, a gyors (emiatt olcsó és technológiailag silány) tömeggyártásnak hála pedig a birodalmi hadsereg elég nagyra nőtt ahhoz, hogy a Galaxis bármely pontján elrettentő erőként lehessen jelen, vagy adott esetben megjelenhessen. Egyedül a félelem ereje hiányzott. A Halálcsillag, aminek sikeres jedhai tesztje után az Uralkodó végre megszabadulhatott az egyetlen olyan intézménytől, ami hite szerint még árthatott neki. A Szenátustól. Jól gondolta? Bizony, hogy jól. Tulajdonképpen majdnem győzött. Tarkin és Sidious elgondolása a maga nemében zseniális. Építenek egy hatalmas, tömegpusztító fegyvert, egyszer bevetik és onnantól kezdve senki sem fog kekeckedni velük. Sőt, talán be sem kellett volna vetni nyilvánosan, hiszen már a létének gondolata is komoly csapás volt a Birodalommal szembenálló egyetlen katonai erőre, a Lázadók Szövetségére nézve. Még nem volt kézzelfogható bizonyítékuk, sőt, egyenesen kételkedtek Jyn szavaiban, mégis, már a puszta gondolatra, hogy a Birodalom képes elpusztítani egy bolygót, a Szövetség megrokkant. A polgári vezetés menekülőre fogta, a katonai vezetés is két részre szakadt. Az Alderaan pusztulása után azok, akik már a Halálcsillag gondolatára is belerondítottak a gatyájukba, szinte biztos, hogy kiléptek a Szövetségből. Csak az a kevés bátor ember maradt ott a Yavinon, akik nem akarták feladni még így sem. De ha nincsen a Galen Erso által beépített gyengepont, akkor ők semmit sem értek volna. Innen lehet szépen pofára esni Az Uralkodó a csúcsra jutott. Az ep4 konkrétan az. Abban a pillanatban, hogy feloszlatta a Szenátust, ő lett a Galaxis egyedüli ura, akivel csak olyan kevés ember mer dacolni, hogy azok lábjegyzetet sem érdemelnének a történelemkönyvekben, amit ő ír. A Yavin IV-en maradt maroknyi lázadó galaktikus léptékkel mérve annyi gondot sem okozhattak volna egy ideálisan sötét világban, mint egy sando víziszörnynek egy kaadu. Palpatine volt a szektorkormányzókon át egyeduralkodója lett a Galaxisnak a Szenátus feloszlatása után, az Alderaan felrobbantásával pedig a Halálcsillagtól való rettegés megteremtette az áldott békét. De mint oly sok esetben, egyetlen apróság itt is mindenbe belerondíthatott, és ez az apróság az Ersók és egy Skywalker volt. Galen tervezett egy gyengepontot, Jyn, megmutatta, hol van az, Luke pedig odapörkölt. A Halálcsillag elpusztult, a rettegés megszűnt. Palpatine tökéletes terve, ami harminckét év alatt épült fel és terebélyesedett ki, abban a pár napban, amíg kiélvezhette a tökéletes győzelmet, összedőlt. Sidious a Galaxis csúcsára került, majd jó mély sz*rba pottyant onnan. Mert mivel kellett számolnia? Hirtelen senki sem retteg már a Birodalomtól, ugyanis a csodafegyver elpárolgott. Ehelyett a felszínre törhetett minden düh és gyűlölet, amit az évtizedeken át történő eltitkolt atrocitások és az Alderaan pusztulása váltott ki. Ugyanakkor hirtelen eltűnt az államapparátus. A Szenátus megszűnt létezni, a kormányzók pedig ugyan a helyükön maradtak, egyrészt Tarkin halálával elvesztették a vezetőjüket, másrészt, a Halálcsillag pusztulásával azt az eszközt, ami hatalmat biztosított nekik. A kormányzók ezzel a Szenátus szintjére zuhantak, látszatkormánnyá váltak. És nyilvánvalóan a Lázadók győzelme a Halálcsillag felett visszaadta a bátorságát mindazoknak, akik Jedha után nyakukba kapták a lábukat, sőt, még több ember is fellelkesedhetett, sokszorosára növekedhetett a lázadó szimpatizánsok száma a Galaxisban. Palpatine-nak tehát két súlyos helyzettel kellett egyidejűleg megbirkóznia: egyrészt meg kellett tartania nehezen szerzett hatalmát, amihez a birodalmi hadiflottára volt szükség. Ez maradt az egyetlen eszköz a kezében, amivel még fenntarthatta a félelmet. Más megoldás ez esetben már nem volt, hiszen Palpatine az Alderaan és a Jedha elpusztításával kimutatta az igazi valóját: ő nem a jóságos Uralkodó, a Birodalom pedig nem a béke és stabilitás szigete. Egy elnyomó diktatúra, aminek élén egy zsarnok áll. Ébresztő volt ez a Galaxisnak, és a sok felkelőt Palpatine már csak erőszakkal nyomhatja el – a jóságosság álcája lehullott, más módszert már csak egyféleképpen találhatna, ha kivetkőzne önmagából. De ez úgysem fordul elő, hiszen ő egy Sith Nagyúr, úgyhogy marad a Birodalmi Hadsereg bevetése. Szinte biztos vagyok, hogy a Halálcsillag pusztulását rövid káosz követte, amelynek során rengeteg veszélyesnek ítélt bolygó felett jelentek meg csillagrombolók, és ha úgy alakult, komoly erők bevetésével fojtották el a felkelést. A Birodalmon belül a statáriumok, blokádok mindennapossá válhattak, hogy Palpatine ezzel is megfékezze a lázadás elterjedését. A másik feladata a Szövetség megállítása volt. Ezt Darth Vaderre bízta, aki ki is űzte hőseinket a Yavin IV-ről és végigkergette őket a Galaxison. Az Zsivány Egyes Enciklopédiából tudni lehet, hogy a Szövetség még az RO idején is sejtekre volt osztva.A Yavin IV-en volt a főparancsnokság. Itt tartották a nagy vezetői meetingeket, innen koordinálták a többi sejt akcióit, itt volt a hírszerzési központ, stb. De rengeteg kisebb-nagyobb sejt létezett, mint a Főnix, vagy a lothali, vagy Gerrera partizánjai. Ráadásul a lázadó flotta mindig mozgásban volt először Raddus, majd utána valószínűleg Ackbar irányítása alatt. Az ep5 vége alapján ez a helyzet később sem változott. Természetesen az Otthon 1 bázis elvesztése után az Echo bázis lett a főparancsnokság, mint ahogy a Yavin IV előtt a Dantooine-on volt. Szóval, a Birodalom Vader vezetésével három éves hajszába fogott. A Lázadók Szövetsége maradhatott a sejtes elrendezésnél és a flotta folyamatos mozgatásánál. Vaderrel a sarkukban erre meglehetősen szükség volt, pláne, ha még meg is nőttek. A Birodalom valószínűleg abuzálta a kisebb sejteket is, hajkurászta a flottát, de Luke miatt Vader a főparancsnokságra összpontosított – ami persze nem hülyeség, hiszen a Szövetségnek még mindig betehet, ha lefejezik. A Halálcsillag II, mint elbaltázott vészterv Betehet, de szerintem Yavin után a Szövetséget már nem lehetett volna puszta katonai fölénnyel megállítani. A Lázadás erőre kapott. Raddus megmutatta, hogy erősek, Luke pedig azt, hogy még a legfőbb fegyver is elpusztítható. A Halálcsillag után valószínűleg kevés olyan dolog lett volna a birodalmi flottában, amit ha az Uralkodó felmutat, a Lázadók újra összecsinálják magukat. Ezt a valamit az Uralkodó egy második Halálcsillagban látta, amire olyannyira szüksége volt, mint egy fuldoklónak a levegővételre. Palpatine kezéből kicsúsztak a szálak. A flotta három év folyamatos hajkurászással sem ért el számottevő eredményeket a Lázadókkal szemben. A Szövetség a scarifi és yavini csata, no meg a hároméves hiábavaló hajsza után eljutott egy olyan szintre, amikor a puszta túlerő nem rémíti meg őket, főleg, hogy még így is gyarapodik a létszámuk. Ezen a ponton az Imperial II-es csillagrombolók és az Executor-osztály megjelenése már kevés. Egyetlen dolog állíthatja vissza a „békét” és pusztíthatja el a Szövetséget, méghozzá az, ami először is majdnem, de tényleg majdnem megnyerte Palpatine-nak a háborút. A Halálcsillag. Ha elkészülne, a szektorkormányzókkal és a hadsereggel együtt még visszaállíthatná azt a hatalmat, amit rövid ideig a Szenátus feloszlatása és a Halálcsillag felrobbanása között birtokolt. Talán ha türelmes, sikerült is volna. De Palpatine, a rögtönzés és végtelen türelem mintapéldánya a Yavin után már csak kapkod. Igaz, van miért. A flottája tehetetlen, a Lázadás nő és sikereket is elér – hiába hajkurássza őket a Birodalom, unos-untalan megszöknek, és tudjuk, hogy katonai győzelmeket is arattak eztán szép számmal. A Birodalmi Hadsereg elveszti a presztízsét, ezzel egyenes arányosságban erősödik a Szövetség. És ahogy erősödik a Szövetség, úgy nő annak kockázata, hogy a titokban épülő Halálcsillag II lelepleződik. Palpatine jól tudja, ha a Szövetség megneszeli a harcállomás létét, támadást fog indítani. Ha ez az ő ellenőrzése nélkül történik, cseszheti. Hogy ne kelljen sokáig húzni az időt, csak annyit építtet meg a Halálcsillag II-ből, amennyi feltétlen szükséges a szuperlézer működéséhez. Az, hogy technikailag csak a szuperlézert kellett felépíteni és azt a keveset, ami keretbe foglalja azt, az első Halálcsillag építési munkálataihoz képest gyorsan kivitelezhető volt. Az sem ártott, hogy nem volt már olyan technikai kihívás, amit meg kellett oldani. A DS-1 tervei megvoltak, Galen Erso megoldásai működtek. De Palpatine valószínűleg még így is rosszul aludt azokban az években, amíg a Halálcsillag II szuperlézere működésbe lépett. Hiszen az egész terve azon állt vagy bukott, hogy az állomás harcképes legyen és sarokba szoríthassa a lázadókat. Ha a Szövetség azelőtt szerez róla tudomást, mint írtam, cseszheti. Szerencsére nem ez történt, a szuperlézer elkészült és Palpatine maga csalta oda a kiszivárogtatott tervekkel a Szövetséget. A terve nemesen egyszerű volt: demonstrálja a fegyver erejét, egyben elpusztítva a Szövetséget bebizonyítja a Galaxisnak, hogy a Birodalom még mindig erős. Példát statuál az ellenszegülőkön és visszaállítja a Birodalom dicsőségét. De sajnos kapkodásának és türelmetlenségének ára volt. Túl sokat adott ki. Palpatine valószínűleg mindent megtett azért, hogy a Lázadók ne neszeljék meg a csapdát. Megmutatta a gyengepontot, sőt, ott is hagyta az állomáson. Oka erre lehetett, a Lázadás már bebizonyította, hogy képes bejuttatni kémeket a Birodalom soraiba. Joggal tarthatott attól, hogy ha valakit bejuttatnak a Halálcsillag II építkezésére, akkor az utána tud járni, valóban létezik-e akadálymentes út a hajók számára a reaktorhoz, illetve ellenőrizhette a pajzs működését és a generátor helyét is. Szóval nem kockáztathatta meg, hogy a Szövetség kezére egy olyan tervet játszik át, ami nem fedi a valóságot. De bízott a technológiában. A pajzs sérthetetlenségében – ide már kapuállomást sem került, nehogy véletlen ez a gyengepont okozza a vesztét. A katonáit maga válogatta, egy egész légió védte a generátort és a birodalmi csillagflotta egy méretes része bújt el az Endor mögött – miközben a flotta többsége a Szövetséget hajkurászta még mindig. Viszont Palpatine nem számolt azzal, hogy az Endor őslakosai felfedik a hátsó bejáratot (erről ugye a Lázadók mit sem tudtak), ami akár kilométerekre is lehetett a főbejárattól. Bár a Birodalom erre érdemben még tudott reagálni, érzésem szerint a válogatott katonák légiója nem került átvezénylésre a főbejárattól. Egyrészt, mert veszélyes lett volna azt védtelenül hagyni (nem tudhatták biztosra, hogy az egész kalamajka a hátsó bejáratnál nem egy elterelés része), másrészt, a terepviszonyok talán nem is engedték, hogy odajussanak olyan monstrumok, mint a leszállópadnál látott AT-AT – ami szintén jelzi, hogy komoly erő lehetett a holdon, csak nem jutottak el a csata helyszínére. Másrészt, az Uralkodó a Lázadók elhivatottságát és leleményességét is alábecsülte. Persze ez még annyira nem is volt lebecsülés, hiszen ha Acbaron múlik, a Halálcsillag II első lövése után az egész Szövetség visszavonul. Ugyanakkor Lando szintén ott volt, aki meglehetősen jó stratégiával állt elő: menjenek rá a csillagrombolókra. Persze az Uralkodónak pechje is volt. A macik megjelenése mind a hátsó bejárat, mind a későbbi csatában olyan tényezőnek bizonyult, amire valószínűleg még akkor sem számított volna, ha nem kapkod. De nem is az ewokok az ő vereségének az igazi okai. Az ewokok csak egy olyan előnyt vagy lehetőséget biztosítottak, amit a leleményes Lázadók kihasználtak. Ha nincs ott Han, Chewie és Leia, az ewokokat talán ki is irtják. Az Uralkodó ezt az egészet már a kezdet kezdetén elcseszte, amikor kitalálta, hogy neki a hatalom fenntartásához szüksége van egy hatalmas hadseregre, és ezt nem a Köztársasági Nagy Hadsereggel akarja megvalósítani. Az elképzelés, hogy leváltja a teljes KNH-t ritka ostoba elhatározás volt, hiszen az egy háborúban már kipróbált, a hiányosságait a konfliktusban befoltozott haderő volt. De Palpatine az egészet a szemétre dobta, és az új hadsereg a „gyorsan sokat” elv alapján épült fel. Kidobott pénz A KNH felépítése sem lehetett olcsó mulatság, de leselejtezni azt és a helyére felhúzni egy még nagyobb haderőt, na, az minden pénzt elvihetett, amit még nem szívott el a Tarkin Iniciatíva. Már csak az elv is megkívánta, hogy spóroljanak, aminek az eredménye a silány kiképzés, a silány felszerelés, a silány technológiák, a silány harcjárművek. Még az elrettentő Imperial-osztályú csillagrombolók is alapvető tervezési hibával jöttek le a gyártósorról (a pajzsgenerátorok védtelenek). De ott vannak a pajzs és hiperhajtómű nélkül operáló, alulpáncélozott és alulfegyverzett TIE vadászok; a látásban zavaró és semmitől sem védő rohamosztagos páncélok; a rivalizálást szándékosan előtérbe helyező, gyors kiképzés vagy éppen a „sok lúd disznót győz” elvet követő taktikák mind ennek a „gyorsan sokat” felfogásnak az eredményei. És ez az, ami miatt elcseszte a dolgokat az Endornál Palpatine. Pontosabban szólva, ez az, ami végül kiütközött a holdon. Hogy a rohamosztagosokat nem védte még a nyilaktól sem a páncélja. Hogy egyszerűen utána futottak az ewokoknak az erdőbe, mert egyetlen taktikát ismernek, a lerohanást. Ezzel viszont védtelenül hagyták a bejáratot. Hogy a rivalizáló kiképzés meglehetősen arrogánssá tette mindegyik katonát, így oly mértékben alábecsülték az ellenséget, hogy amikor Han AT-ST pilótának öltözve bejelentkezett a lépegetőből, még csak nem is merült fel bennük, hogy talán átverés az egész. Nem tudom, hogy Palpatine tisztában volt-e a Birodalmi Hadsereg látványos hiányosságaival. Szerintem részben igen, ha másért nem, azért, mert voltak olyan tisztek, mint Thrawn vagy Tarkin, illetve láthattunk már komolyabb fejlesztéseket is. A főadmirális ugye már fejleszti a sokkal-sokkal hatékonyabb TIE Defendert, de említhetjük itt a TIE Advenced x1-et és v1-et, vagy a különféle speciális rohamosztagosokat, mint a halálosztagosok. Azonban ezek túl drága és/vagy hosszan megteremthető dolgok ahhoz, hogy Palpatine az egész haderőt így szerelje fel. Ritkák, mint Jedi a Birodalomban, hisz még a kompromisszumos megoldásként létező TIE/In Interceptor is a Birodalom teljes TIE-flottájának 20%-át teszi ki az endori csata idején. És ha tudta, akkor valószínűleg még inkább szükségét érezhette a Halálcsillagnak. Tudhatta, hogy egy ilyen túlméretezett, de ütőképességben alulteljesítő haderő csak a látszatra jó. Nyilván mindenki befesti az alsógatyáját, ha a városa fölött megjelenik egy csillagromboló, vagy az égen TIE-rajok kezdenek cikázni, az utcákat pedig ellepik a rohamosztagosok. Ugyanakkor a Jedhán, a Lothalon, és más bolygókon történő felkelések mutatják, hogy hosszú távon ezek kevesek. Előbb-utóbb kitűnik az embereknek, hogy ez a hatalmas haderő csak kirakati babaként funkcionál, galaktikus léptékben annyit ér, mint bolygó szinten a Naboo hadereje. A színfalak mögé nézve már nem félelmetes, és ha harcba szállsz velük, a durva gyengeségek látványosan megmutatkoznak. Csak képzeljük el, hogy milyen visszhangja lehetett (ha csak néhány órára is) annak, hogy egy vak ember lepofozott egy egész rohamosztagos csapatot. Ez tuti nem növelte a Birodalommal szembeni félelmet, de nagyon jó hangulatot teremthetett például kocsmákban. A Birodalmi Hadserege tehát rövidtávon félelmetesen látványos, de hosszú távon szépen önmaga paródiájává váló haderő. Ez pont abban az időszakban kezdett kimutatkozni, amikor a Halálcsillag elkészült. Ha bevált volna az első, a látványhadsereg már nem számított volna, elveszti terrori jelentőségét, viszont kiválóan szuperált volna, mint támogató hadsereg. Ugyanez igaz a Halálcsillag II-re. Talán ha Palpatine vállalja a kockázatát annak, hogy idő előtt kitudódik a létezése, és hagyja befejezni, visszanyerhette volna a hatalmát. Valószínűleg annak a léte már nem okozott volna olyan pánikot a Szövetségben, mint az első. Pont azért, mert az elsőt is el tudták pusztítani. Feltehetően a polgárháború még elhúzódott volna, de egy-két jól irányzott lövés a Halálcsillag II-vel talán mégis korábban lezárta volna ez a konfliktust. Egy biztos, Palpatine az első Halálcsillagnak köszönhetően pár napra megszerezte az áhított hatalmat, aztán annak pusztulásával akkora lett a baj, amit már nem tudott kezelni. Elkezdett kapkodni, miközben hadereje, amit bevethetett a Halálcsillag helyett, nem felelt már meg a terror céljára. Mondhatjuk, hogy kifogyott Palpatine-ból a kraft. A méltó örökös Hogy ki az ötletgazda az Első Rendnél, azt nem tudom, de az nyilvánvaló, hogy pontosan látta, mi a hiba a Birodalmi Hadseregben, így az Első Rendben mindezt kiküszöbölte. Bár valószínűleg a Birodalom vagyonának jelentős részét magukkal vitték, valamint szellemi tulajdonával, az eszmét valló tudósokkal és az ügyet támogató gyártókkal és tervezőkkel is bírtak, plusz az Ismeretlen Régió felderítetlen, forrásokban gazdag svédasztalnak bizonyulhatott, mégis korlátozottabbak lehettek a lehetőségeik, mint anno Palpatine-nak a klón háborúk végén. Persze tegyük hozzá, hogy Palpatine is képes volt teljes titokban felállítani a Köztársasági Nagy Hadsereget – és nem csak a klónokat, ebbe beletartozik minden felszerelés, fegyver és jármű, plusz a teljes kiképzés is. Mindezt valahogy a Sith Nagyúr képes volt finanszírozni és titokban tartani a Köztársaság és a Jedi Rend előtt. Az Első Rendnek ehhez képest könnyű dolga volt, hiszen az Ismeretlen Régió mások által feltérképezetlen területein elrejthették gyáraikat, és csak Leia a Szövetséghez képest is jelentéktelen méretű Ellenállása próbálta őket – sikertelenül – szemmel tartani. De visszakanyarodva, az Első Rend okosan nem hajította ki az előző kormány eszközeit, csak ha feltétlen szükséges volt. Amit megtartottak, annak megtartották előnyeit, a hátrányait pedig fejlesztéssel kijavították (amúgy ugyanez igaz az új Köztársaságra is – nem dobták ki a Szövetség eszközeit, hogy aztán vagyonokból építsenek egy teljesen más, új hadsereget). Ennek eredménye a TIE/LN-nél strapabíróbb TIE/fo vagy a TIE-sorozat egyik legjét jelentő TIE/sf. Ugyanakkor kidobták az Imperial csillagrombolókat, és a hadi szempontból sokkal jobb Venatorok mintájára új csillagromboló osztályt, a Resurgence-t rendszeresítették, ami minden téren kenterbe veri a Birodalom szimbólumait. Természetesen ez a felfogás az Első Rend teljes hadseregén tetten érhető, a rohamosztagosoktól kezdve a Csillagpusztítóig, amely immár nem csak és kizárólag a terror eszköze. Nem azért épült, hogy félelemben tartsa a Galaxist, hanem hogy kiegyenlítse az esélyeket az Első Rend kisebb számú, de ütőképesebb hadserege és a Köztársaság nagyszámú, de kevéssé erőteljes flottája között. A sors iróniája, hogy az Első Rend tulajdonképpen abból a helyzetből indított háborút, amiből harminc évvel korábban a Szövetség is: kevesen voltak, mégis ők lépték meg az első lépést a nagyobb háború felé. A különbség az Első Rend és a Lázadók Szövetsége között, hogy utóbbinak nem volt Halálcsillaga, épp ellenkezőleg, az ellen harcoltak. Az Első Rend viszont épített magának egyet. Eme fegyver bár másolata elődeinek, célját tekintve csapásmérő eszköz és mozgó bázis. Snoke holocsarnokában látható megannyi munkaállás, vagyis feltehetően a Csillagpusztító lett volna az Első Rend főparancsnoksága, de eme funkcióját érzésem szerint már csak azután látta volna el, hogy bevégezte feladatát a Hosnian Prime elpusztításával. A Csillagpusztító több szempontból is fejlettebb, mint előnye, de azt hiszem, a legszembetűnőbb pusztító erején túl a strapabírása. Bár az Ellenállás emberei hamar rájöttek, hogy a hőelvezetés itt is komoly tényező, mint az két Halálcsillagnál, az Első Rend ezt a problémát úgy kelezte, hogy az ne jelentsen veszélyt a fegyverre magára. A DS-1-nél egy szándékos szabotázsnak hála mindössze két méteres járat biztosított utat a reaktorhoz, a Halálcsillag II-nél egy meglehetősen terebélyes teherhajó is el tudott jutni a reaktormagig. Ezzel szemben a Csillagpusztító hatalmas hőoszcillátora több torpedótalálatot is kibírt komolyabb károsodás nélkül, valamint egy belső robbantás is csak a burkolatot tépte fel. Mindemellett körbepakolták lövegekkel, ráadásul ezek 23 foknál alacsonyabb szögben is képesek tüzelni, emellett nem egy a lézer helyett célkövető rakétákat ereget. A Csillagpusztító tehát vitathatatlanul a Csillagpor-projekt méltó örököse. Továbbgondolása mindannak, amit a két Halálcsillag képvisel, ugyanakkor helyes használata egy ilyen tömegpusztító fegyvernek. Kétség kívül idővel ez is a terror eszközévé vált volna, noha alapvetően csapásmérő fegyverként funkcionált. Sajnos vagy sem, itt is közrejátszott az, ami elődeinél: az Ellenállás, akárcsak a Lázadók, leleményesebbek, elszántabbak és kétségbeesettebbek voltak. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az Első Rend még a Csillagpusztító nélkül is komoly fejfájást okozhat a Köztársaságnak egy nyílt háborúban most, hogy az a flottája gerincét a teljes had- és politikai vezetéssel elvesztette, hála a Csillagpusztítónak.

És mi van a holdakkal, meg az aszteroidákra épített városokkal? Diszkrimináció! Amúgy számomra hatalmasat nőtt a Yavin IV. Az ep4-ben olyan "meh" világ volt. Szép, meg jó, meg izé-bizé-ripityom, de az SW-ben nagyjából minden más bolygó érdekesebb nála. Még a Hoth is, pedig azon is a legérdekesebbek a tauntaunok, meg a wampák. Most viszont egész máshogy nézek rá, valahogy megelevenedett.

Fake, hiszen még el sem kezdték forgatni.

Követhetik a jól bevált Jedi receptet: száműzetésbe vonulnak egy civilizációktól mentes bolygóra.

Srácok, nem tudnátok ezt a Privát Üzenetek szintjére vinni? Túlságosan a bolygófeliratozás sem volt érdekes téma, de abban még én is találtam rációt. De azt olvasgatni, hogy ki sértett meg kit, az baromira nem a bolygók topicba tartozik. A következő poszt már a bolygókról szóljon, vagy törlöm a hozzászólást!

Mivel Mothma Baillel kapcsolatban áll, aki nagyon jól tudja, hogy a Főnixben van két Jedi, ezért kétlem, hogy ez a Lázadók vezetőjének rejtély lenne. Obi-Wannak meg hiába szólnak, ő okkal van és marad a Tatooine-on. Két plusz Jedi meg pont jó kifogás, hogy miért ne menjen el - van már kettő, minek egy harmadik. Ráadásul Bail nagyon is jól tudja, miért van Obi-Wan azon a bolygón. Az RO/ep4-ben már krízishelyzet van, hiszen a polgárháború a küszöbön, a Szövetség épp széthullik, a Birodalomnak meg Halálcsillaga van. De addig Bail tuti nem kísérelné meg elráncigálni a Tatooine-ról Obi-Want, akiről nem mellesleg Mothma is nagyon jól tud (Ahsokáról is tudott), hiszen ő dobja fel Bailnek, hogy hívják őt is harcba. Ettől függetlenül persze Kanant és Ezrát el kell takarítani a Szövetségből, de nem azért, mert Mothma akkor miattuk előbb hívta volna Obi-Want. Nagyon jól tudja ő, hogy a Főnixben van két Jedi lovag, ahogy Bail is. Sőt, az RO enciklopédia alapján... Az pedig, hogy ha Ghostot nem láttuk elmenni, akkor annak annyi, elé fantáziátlan elképzelés. Sok hajót nem láttunk teret váltani, de nyilván mind lelépett, hiszen Vader csak kettő hajót kapott el (egy meg nekiment a Devastatornak) - eleve kétlem, hogy a Rebels szereplőinek sorsa off-screen dőlne el.

Én eddig kétszer álltam neki... Eddig egyszer sem jutottam pár fejezetnél tovább. Egyszerűen baromira nem érdekelnek a szereplők.

De ez nem belemagyarázott, ugye?

Inkább Krennic útvonaltervét. De azért valahol jó, hogy ilyen "kardinális" hibák okoznak fejfájást: miért írták ki ennek a bolygónak a nevét és annak nem. Miért ért oda olyan lassan Krennic. Jobb ezek az apróságok, mint mondjuk az, hogy mennyire nagy baromság ez meg az a jelenet.

Te sem sűrűn olvasgatod a Rebels topicot, mi?

Igen, egy támadás alatt álló katonai támaszpont és egy lakóház teljesen jól összevethető épület...